Egy kis ezmegaz

Dorkával végre sikerült kettesben eltöltenem pár órát és ismételten rájöttem, hogy milyen okos, ügyes.

Mondókázik folyamatosan ... na meg énekel - a mondókázást még mindig jobban szeretem -. Vettem neki egy kis hokedlit a kézmosáshoz, WC-zéshez, azt gyakran kihozza a nappaliba - egyébként minden áldott nap megkérdez "Hojaja nappali?" hol van a nappali? ne kérdezzétek miért -, rááll, elmondja a "kicsi vagyok székre állok" kezdetű versikét és szavalja sorra az általa ismert szövegeket. Iszonyat mennyiségű mondókát, verset, éneket ismer.

Visszavontam a hetekkel ezelőtti kijelentésem, miszerint a bölcsődében kevés mondókát sajátít el.

Nagyon sok újat tanult, használja is őket. Akkor vagyok bajban, ha nem értek egy-egy sort és ki kell totózni ... az még rosszabb, ha nem ismerem a mondókát ... akkor kereshetem a könyvekben. Szerencsére ritkán fordul elő.

Tavaly megtanult motorozni a bölcsiben. Végre ő is tolja magát hatalmas elánnal és nem a hóna alatt fogja a motort futás közben. Tudom ez csak számomra nagy sikerélmény, mert a normálisak már 1 évesen hajtanak :)

A héten motoroztunk már az utcán is úgy, hogy nem rohantam utána - amikor beteg voltam a tökömnek sem volt kedve futni mellette -. Úgyhogy elmondtam neki milliószor és azóta is szajkózom, hogy

A: - "A járda vége előtt mindig meg kell állni!!!!! Olyan nincs, hogy nem! Világos? Megegyeztünk? Mégegyszer elmondom: M E G   K E L L  Á L L N I!!!!!!!!!!!!!!!"

D: - "Ha nem ájjok meg, anya mérges jessz?"

A: - "Nem szívem, akkor elbasz az autó!"

D: - "Az fájni fog?"

A: - "Az fájni fog, de amit tőlem kapsz utána, az még jobban és csak akkor lesz igazán mérges anya!"

Anyám kérdezte, hogy merem elengedni, mi lesz, ha kimegy az útra ... és elüti az autó ... és meghal és stb ...?

Egyszerű: tudom, hogy nem megy ki és pont.

El kell kezdeni, lehet korai még 2 évesen a forgalomban, de tényleg nem akarok utána futni és ahogy egy 2 éves, úgy egy 16 éves is kimehet az útra.

Nem mindenki falun nő fel, ahol kirakod az utcára 'aztjóvan', tuti nem üti el semmi - bár engem gyerekkoromban folyamatosan elütöttek bicajjal, mindig a kanyarban játszottunk, kanyarban lakunk, ők mindig gyorsan jöttek és valahogy mindig a kerék alá kerültem. Volt hogy egy nap többször is, de a sok kötés okán már meg sem kottyan egy idő után. Úgy be voltam kötszerezve, hogy esély sem volt újabb sérülésre :) -.

Továbbfejlesztettük Dorkával a közlekedést egy hét alatt. Ő motorral megy, én biciklivel utána, Maja a kosárban. Csak és kizárólag bicikliúton vagy járdán. Zebrán toljuk mindketten, ilyenkor minidg a takarásomban megy Dorka. - Amit sokszor nem tudok eldönteni, hogy rendben van-e?

Tudja, hogy csak zebrán szabad átmenni és ott is mindig meg kell várnia.

Olyan érdekes technikát fejlesztett ki: a Földet nézi 80 %-ban, néha-néha felpillant. Én pont fordítva biciklizek. Nézi a bukkanókat és megfigyeltem, hogy hasonló emelkedőket, ugyanazzal a technikával kezel, kitekeri a lábát és olyan vicces mozdulatsort csinál; megmosolyogtató. Lehet  ég tapasztalnia kell.
A megállás a legkomolyabb: megy, mint az őrölt, a ház előtt. Hirtelen megáll, aminek következtében kétszer is kicsúszott a motor a kezei közül, vagy a nagy iramban elhagyta a motort és a levegőben tolta még tovább magát motor nélkül :)
Megy egyébként motorral térkövön is, homokon is, ami számomra elképzelhetetlen, megy kavicson, de ott nem szeret. ha szegélyhez érünk vagy padkához, mindig Marcell jut eszembe, amitől a hideg ráz, de eddig még ügyesen megoldotta. Az utcán kötelező leszállnia, ott amúgy is csak akkor van padka, ha zebra előtt vagyunk, vagy az úton kell áthaladni.
Emellett gyűjtjük a "Tis Bukkot". Ismeri az összes szereplőt és mindenkiről tudja mennyire gonosz vagy épp mennyire barátságos, már csak a nyuszi hiányzik. Amúgy vagy 80 könyvet ki tudnánk rakni a sok-sok kártyából. Ha esetleg valakinek kell, szívesen adunk.
Mesél ... bármiről és bárkiről a fejéből.
Minden este szerepjátékozunk. Az egyik állatkáját odaadja és beszélget az épp aktuálissal. Tegnap pont Füles volt nálam, nála Nyuszi, aki egyébként tegnap elkísérte a bölcsibe, ezért Füles nagyon-nagyon szomorú volt. Tartom a kezembe Fülest és mondom elváltoztatott hangon:
"Miért nem vittél magaddal a bölcsibe dorka? Mindig én szoktam menni?!"
"Saaaanálom Füli, hóóónap ismét te jössz vejem. Tudod néha másnak is látni kell, hoooo dodozom!"
Ilyenkor nézi Fülest, mondja neki, nagy sajnálkozva, még puszit is nyom a szamár fejére és megsimogatja ... majd megjegyezte itthon is, hogy "mára elég vóóóót a dologból, ajuggggyyyy!"
Reggel elköszön Majától:
"Szija Maja! Nagyon szejetlek, sietek haza hozzád!"- gondolhatjátok Maja mennyire várja.
Ha valami rosszat csinál, mondja, hogy "saaaaanálom!" - és tényleg olyan arcot vág, mint aki komolyan sajnálja.
Bújócskázik, de még nehezére esik kivárnia, amíg megkeresem, így általában idő előtt előbújik. "Edd, tettő, hájom, aki bújt, nem, medek!" Ennyi ... és még csak az edd-nél tart, már indul keresni, szóval esélyed sincs elbújni.
Amúgy nagyon választékosan beszél, sokszor csak lesek a használt szavakon.
Értelmes, minden túlzás nélkül.
Róla van szó: