Odobában

"Odobában voltunk játogatni!" - mondta Dorka, amitől majd' összepisiltem magam nagy vihogásomban.

Ebből csak a középső szó tuti, az első az óvodában, az utolsó: látogatni :)

Az eleje kemény volt: egyáltalán nem tetszett, 5 méteren belül kétszer tévedtem el, rosszul éreztem magam, sokan voltunk egy helyen - utálom az embereket -, rohadt hangzavar volt, ami már fájt - Dorkát is nagyon zavarta -, büdös is volt - ezt majd később -, volt pár gyökér is mind gyerekben, mint felnőttben, szóval szívem szerint zsebre vágtam volna a gyereket és elfutottam volna.

De szerencsére nem tettem! Hihetetlen 2 órát töltöttünk el a Kismegyeri tagóvodában.

Tegnap, szerdán volt az óvodai nyílt nap. Hétfőn felhívtam őket, mikor lehet menni, gyereket lehet-e vinni ... mert nem mindenhol veszik jó néven - ????? -. Én azt hittem a gyerekekért van a nyílt nap ... no comment.

Szerdán reggel elhozam magammal Dorkát dolgozni, majd 10 órára kellett odamenni. Busszal mentünk egy megállót, mert annyira fújt a szél, hogy biciklivel nem tudtam elindulni.

5 méteren belül kétszer sikerült eltévedni, ugyanis az ovi és az iskola egymás mellett van. Az iskolának megtaláltama  bejáratát, amire ki volt írva, hogy mittoménmilyen általános iskola és óvoda.

Aztán kettő darab 7 éves-forma üvegen keresztül 'pofánröhögött', hogy:

"ez nem óvoda, hanem iskola" ... nem látom?

Hát mondom "amilyen gyökerek vagytok, ahogy elnézlek benneteket a mellettem lévő kettőfelesemnek több esze van baszod" ... aztán jöttem volna kifele, amikor nem találtam a kijáratot. Mentünk tovább, megtaláltuk az ovit, a suli mellett. :)

Ahogy bementük, tipikus "cocialista óvoda". Két rohadt nagy teremmel, a bejárattól nem láttam a terem végét ... mondjuk szar a szemem is. Hatalmas szeretettel fogadtak minket az első teremben, nagyon szimpi volt az óvónéni. Megmutatták hol tudunk átöltözni, majd átküldtek a másik terembe, ahol baromi unszimpatikus volt minden és mindenki. Dorka egyből ment játszani, az óvónénik beszélgettek egymással legfőképp; 22 gyereket számoltam meg a 3 érdeklődőn kívül, ebből egy volt 3 éves, a többi inkább nagycsoportos korú. Vegyes csoportok vannak és van 'nem átlagos gyerek is'.

Olyan kibaszott hangzavar volt, hogy rosszul esett, Dorkát is zavarta, nem találta a helyét, meg volt szeppenve (ez az állapot tartott az első 1 percben) majd gyorsan oldódott. Egy kispasi el akarta venni tőle azt a játékot, amivel dorka játszott, de sikeresen megvédte magát, úgyhogy onnantól nem volt kecmec. majd a sértett kisfiú közölte, hogy "Dorka összetaknyozta a játékot" - ami egyébként igaz volt.

A hangzavar mellett iszonyat büdös volt. Az egyik kisfiú, aki a nyílt napra jött az anyukájával - én azt hittem egyébként, hogy valamelyik 3 évesnek a kistesója - beszart pelusba. Azt a gyomorforgató szagot nem lehet leírni ... húúú én nagyon elszoktam már ettől és emellett iszonyatosan kiábrándító is volt.

Dorka volt a legkisebb korban, ő volt egyedül szobatiszta, a 'bajtársak'-nak még a nappli szobatisztasága sem kezdett kialakulni. Az óvónénik szóvá is tették egyébként, hogy érdekes a mosatni felfogás és az éretlenség, miszerint nem gáz senkinek sem, hogy a gyerek 3 évesen nem szobatiszta????????

Igazából itt marhára nem szokás a pelenkás és a mosógép tetjét tudták felajánlani nagy tanakodás után a cserére.

Lehet sokan most dünnyögnek ... én mégis azt gondolom, hogy egy kettőfélnek a nappali pelusmentességének meg kell lennie. Hozzáteszem akkor is ezt mondanám, ha Dorkán pelus lenne és nagyon szégyelném magam főleg úgy, hogy nálunk falun ha másfél évesen nem voltál szobatiszta elbujdoshatott anyád-apád.

Na mindegy is, megvolt a peluscsere, majd meghívott a szomszédság minket egy kis tízóraira. Körbeültük az asztalt, a napos szalvétát osztott mindenkinek, majd kirakták az óriás gyümölcstálat és megadták az instrukciót, ami még ma is sokszor visszacseng "Szemeddel kinézed, kezeddel elveszed!" - nagyon tetszett!

Figyeltem Dorkát,, szépen kiválaszotta a gyümit, megette úgy, hogy a szalvéta fölé hajolt, majd amikor végzett megtörölte a száját, eldobta a szalvétáját és ment automatikusan kezet mosni.

Majd következett a naaaaagy meglepetés. Át kellett mennünk az unszimpi terembe, ahol mondókáztunk, mutogatósat (nem ismertem), Dorka kente-vágta és be is ült a nagyok közé, teli szájjal vigyorogva csinálta. Egy másodpercre elszorult a szívem és majdnem egy könnycsepp is legördült. Most döbbentem rá mennyire csöpp az enyém a nagycsoportosok között - bár igaz a nagycsoportosok nekem a vállamig értek, úgyhogy fordíthatnánk úgyis a dolgot, hogy én 30 évesen átlag magas voltam a  nagycsoportosok között :)))

Olyan édesen ült félig törökülésben, olyan pici és törékeny volt ... mégis milyen nagy már, októbertől óvodás a lányom. Egy nappal előbb sem veszik be, csak akkor, ha betöltötte a hármat.

Szóval jött a bűvös csengő és nekünk indulni kellett a varázslatba.

Egy paraván és a Kiskakas gyémánt félkrajcárja várt minket a másik teremben. Az addig unszimpi óvónénik olyan barátságosan, szeretetettel ültették le Dorkát, foglalkoztak vele, tetszett nekik Dorka talpraesettsége, bájossága - mert valóban az angyal-arcot vette elő -. Leültünk a kis székekre igazi színházasdi volt. Dorkával együtt iszonyatosan élvetzük, bevonták a gyerekeket is ... igényes, szép előadás volt az óvónénik nagyon kitettek magukért. Az előadás végén Dorka kapott egy papírkakast igazi kakastollal. Nagyon megszerette. Aztán az előadást követően kimentünk az udvarra. Ha esik, ha fúj akkor is kimennek. Ha nagy a sár, akkor sétálgatnak párosával a járdán, de ki kell menni. Ez tetszett a legjobban. Az óvoda parkja nagyon szép. Millió játékkal és fejlesztővel.

Dorka egy másodperc alatt utánozta a nagycsoportos fiúkat, akik előtt le a kalappal: példaértékűen karolták fel a csajom, miután látták, hogy nem elveszett gyerek és emberükre találnak benne. Szóval egy másodperc alatt a mászóka csúcsában volt a gyerekem én meg nagy pislogásban: hiszen ha lezúgott volna se tudtam volna megfogni, mert 1. kurva magasan volt, 2. nem fértem be a gúla belsejébe és ha esett volna, befele lett volna logikus dőlni. Leimádkoztam és rendesek voltak a srácok, mert vágták mi a helyzet, így leindultak és Dorka is követte őket. Aztán gumit másztunk, bicikliztünk, csigát szedtünk ... aztán mindezt csak "Dótá ededül!" - basszus ciki lettem a gyereknek. én azt hittem ez a korszak még odébb van. :)

De a "Dótá ededül" azt takarta igazából, hogy Dótá a bandával és menjek onnan.

Szóval délben indultunk haza, vagyis mamáékhoz. Útközben meg kellett egy partner cégnél állni pisilni, még az a szerencse mindehol van ismerős. visszaérünk, ebédeztünk és Dorka elájult. Egyedül a naaaaaagy ágyban. Ugyanis közöltem anyóssal, ha bele meri rakni a járókába, ami már tavaly ilyenkor is kicsi volt, akkor felgyújtom - mivel kölcsön, visszaadós és tudja, be elgurul a gyógyszer tényleg felgyújtom, így a nagy ágyban aludt Dorka -.
Dorkának nagyon tetszett az odoba. Mosolygott, mondta, hogy ő még szeretne ide jönni.
Tetszett nekem is. Az elején mint mindenben kerestem a hibát és nyilván meg is találtam.
Egy tanácsom van mindekinek, akinek a gyereke bölcsiből megy óvodába.
Felejtsd el az összehasonlítást!!!!
Teljesen más.
Nem annyira egyénközpontú, de lehet az is.
Nem annyira csöndes, de lehet az is.
Sokkal többet fejlesztenek.
Míg a bölcsiben max 10-en vannak 2 gondozóra, itt 22-en vannak szintén kettőre.
Nem babusgatnak, de lehet, hogy fognak (mert akin látják és igényli, azzal megteszik, láttam, mintha magam láttam volna Dorkával).
Szeretettel, de szigorral vannak a gyerek felé - legalábbis itt -. Ami nekem iszonyatosan tetszett.
itt ki KELL dobni a szemetet, el KELL pakolni magad után.
Nagyon tudatosak és koncepciót követnek.
Ellene voltam a vegyes csoportnak ... ezt még emésztenem kell. Én a kis-, középső- és nagycsoport híve vagyok. Voltam vegyes és korosztályos óvodában is gyakorlaton.
Beteg gyerek is van közöttük, de direkt nem a beteget használják és igazuk van. Az első dolog volt, amivel nyitottak abszolút úgy kezeltem a dolgot, ahogy otthon, hiszen nálunk ez természetes. Kicsit értetlenkedve néztek először, majd nekiálltak magyarázkodni és mondtam, hogy ez butaság. Nekem nem kell és másnak sem. Elmondtam miért a felesleges körök lefutása okán.
Sok szempontból nem praktikus. Pl.: nem lesz szabad délutánom, tehát Dorkával együtt tudok bevásárlást elintézni hazafele, mert meló után őt kell először felvennem. Busszal nagyon közel van, gyalog kurva messze dombon fel. Ha jó lenne a csatlakozás Hawai lenne, de vagy 2-3 perc van a 2 busz között, vagy 20.
Dorkának tetszik, marad jobb híján. A mi körzeti óvodánkba nem akarom vinni még véletlenül sem.
Pár kép a végére:

... mert angyali ... minden elfogultság nélkül

Mary Poppins