A hétvégi fene nagy szabadságról

Az úgy volt, hogy szalma maradtam hétvégére, amikor is elterveztem minden szépet s jót csak és kizárólag, miután 10 órát lenyomatok pihenéssel, alvással egyben.

Ebből az lett, hogy pénteken siettem haza az irodából. Időre béreltem egy szőnyeg- és kárpittisztító gépet, szerettem volna mielőbb végezni a takarítással, hogy ki tudjam élvezni a hétvégét. Csodaszépek, illatosak lettek a szőnyegeink, az ágyak pisiszag- és foltmentesek másfél óra alatt.

Megérkezett Moncsika barátnőm, aki segített visszavinni a gépet, majd a segítséget megköszönve meghívtam fagyizni, amiből aztán egy óriás kolbász lett mustárral, kenyérrel, amit madár által letojt padon és asztalon volt kénytelen megenni, majd indultunk fagyizni. Nagyot sétáltunk, Angyalboltoztunk, beszélgettünk, majd eső csepegés okán hazaindultunk. Itt már éreztem, hogy rendetlenkedik a gyomrom. Úgy felpuffadtam, hogy megfeszült rajtam a ruha. Moncsika meg is jegyezte, hogy megpocosodtam.

Este egy jó barátommal találkoztam volna, de lemondtam, nem éreztem jól magam.

7-kor, mint a jó gyerekek forró víz megenged, Liz belecsüccs, fenékáztatás fél óra, a forróvíz kifejezetten jót tett az akkor már baromira görcsölő gyomromnak. Fürdés után gyengének éreztem magam, lefeküdtem aludni, még 8 óra sem volt. 10-kor a szomszédok bulijára ébredtem és innentől kezdve folyamatos vendége lettem a budinak, majd 3-kor már vissza sem feküdtem aludni, a wc-n ülve lett reggel 7 óra. Az esti gyengeség a reggelihez képest kutya füle volt. Ekkor már bevettem egy fél No-Spat. Megittam a reggeli teám, elszívtam egy cigit, visszafeküdtem aludni. Krisz déli telefonhívása keltett fel, majd onnantól újra a fürdőben hesszeltem, ismét a fenekemen pisiltem. Semmit nem tudtam csinálni, csak keresgéltem a tökéletes pozíciót, amelyben nem görcsöl a gyomrom. Masszíroztam magam, nyomkodtam magamon a pontokat, amiket ilyenkor kell ... semmi. Lopedium nem volt otthon, így ráhagyatkoztam a jéghideg kólára ... és használt. Szombat 5 órától kezdtem jobban lenni, igyekeztem mellette rengeteg vizet inni, nehogy kiszáradjak. Filmet néztem, majd ismét fürdés és fekvés aludni. Végre aludtam normálisan.

Vasárnap már 5-kor fent voltam, bepótoltam minden takarítási, pakolási dolgot, ami elmaradt és amit ülve, egyenes háttal meg lehetett oldani, ugyanis így nem görcsölt annyira a hasam.

Vasárnap már sokkal jobban voltam, de a lakást csak pár méterre mertem elhagyni ... az mégis hülyén nézett volna ki, ha Maja után nagy kínomba én is befosok a bokor alá. Sok dolog elmaradt, igazából örültem, hogy élek.

Nagyon rossz így Dorka nélkül, bár most nagyon örültem, hogy nem volt itthon és tudtam beteg lenni: értsd: feküdni és semmi mással nem foglalkozni.

Vasárnap éjjel már alig tudtam aludni, a tegnap éjszaka is nagyon lassan telt el. 

Ha el tudtam volna menni bulizni, nyilván egy szavam se lenne, mert még most is azt igyekeznék kipihenni és nem amiatt számolnám vissza a perceket, mennyit kell még várni, hogy végre a lakás ismét élettel legyen teli, hanem azért, hogy hány percet tudok még őrület nélkül, pihenéssel eltölteni.

Dorka is vágyik már haza. 5 nap. Ennyi nála a limit. 

Nagyon el voltam már fáradva. Gyakorlatilag az elmúlt hétvégéink összemosódtak a hétköznapokkal, sokszor nem tudtam aludni, így a szervezetem jelzett.

Visszaolvasva pár bejegyzéssel korábbi írásomat, azt írtam, hogy "nem csinálok semmit sem!" - hát tényleg így sikeredett a hétvége. :)