" Nézd anya, milyen szépen kifestettem magam! Pillangó vagyok!"

Tegnap délután dolgoznom kellett otthonról, egy fontos ajánlatot kellett befejeznem.

Dorkát megkértem, hogy 20 percet legyen el egyedül. 

Meséljen, rajzoljon, játszon az állatkákkal, ha szeretné, kapcsolok neki TV-t, de azt mondta, hogy bemegy inkább a szobájába és "aaakotok!" (alkotok) /csak zárójelben, Rozi mamáéknál még külön alkotós nadrágja is van/

Bementem a szobámban, Dorka a sajátjában, majd kiszólt, hogy rajzolni fog, mondom oké.

Eltelt a 20 perc néma csöndben.

A első csendben töltött percnél már gyanakodnom kellett volna!

Végeztem, elküldtem az e-mailt, összepakoltam az asztalomon, megyek be Dorkához ... a szobájába nincs bent, a fürdőben a tükör előtt áll és elégedetten, fülig érő szájjal nézegeti magát.

A következő fogad:

" Nézd anya, milyen szépen kifestettem magam! Pillangó vagyok!"

Az első kép a tegnapi önarcfestés, a második kép a bölcsődei gyereknapi arcfestés eredménye (innen az ihlet).

Annyira elkezdtem nevetni, majdnem kiestem a fürdőből! 

Amikor megtudtam mivel rajzolt, már nem nevettem annyira: alkoholos filc.

Végigfutottak agyamon másodperc ezredrésze alatt a hétvégi programok: sok emberrel sok helyszínen találkozás, ebből egy hivatalos hely, szép ruhában, topogós cipőben.

Basszus! 

Ekkor már tényleg visítottam, elképzeltem Dorkát pillangókisasszonyként, amint meglátják ...

Amikor megpróbáltuk lemosni, nem volt ennyire vidám a történet, Dorka sem mosolygott.

Semmi sem szedte le a bőréről, amivel próbáltuk. 

Bár megmondom őszintén szappanon, fürdetőn, babaolajon és testápolón kívül más nem jutott eszembe, mégiscsak bőr, mégiscsak arc. 

Aztán jött a popsitörlő. Ilyenkor mindig rácsodálkozom, hogy mivel töröljük az újszülött bőrét, mennyire igyekszünk óvni, védeni, közben egy lap törlő gyakorlatilag bármilyen szennyeződést eltávolít. 

Azt nem mondom, hogy teljesen lejött, de ma vállalható fejjel, bujkálás nélkül tudtunk bölcsibe menni.