Ha hétvége és ha már Győr, akkor mi más, mint Győrkőc fesztivál.
Akkor lett volna maximálisan jó, ha a tömegnyomor csak a fele annak, mint amennyien voltunk.
A Győrkőc fesztivált a sikeressége fogja tönkretenni.
A jó nép mennyiséget úgy értsétek - szombat délelőtt 10-1 óráig - hogy én még életemben ennyi embert egy helyen nem láttam. Amikor Hajógyárin össze volt nyitva a 4 fő szórakozóhely sem voltunk ennyien.
A negatívumok ehhez kapcsolódnak csak, egyébként tényleg jó volt. Én nem írom le melyik utcában milyen játékok voltak, már sokan megtették előttem; azt mesélem el, Dorka mivel játszott:
Túl nagy választék egy majdnem három évesnek nem volt, ismételten megállapítottam, hogy pici még Dorka ehhez, szerintem 6-7 éves gyerekeknek kiváló.
Péntekkel indult a hétvége:
Még szilveszterkor sem voltunk fent eddig, mint aznap. Kaláka koncert. Dorka imádta, önfeledten táncolt, énekelt, hajlongott a sok bóktól. Egyébként tiszta Woodstok-feeling. A felnőttek feküdtek, énekeltek, ücsörögtek a fűben ... Egy jó barátom meg is jegyezte: "Dorka olyan, mint te, elég a jó zene, hogy ketten nézzék és már ropja is!"
Gyalog mentünk be, gyalog mentünk haza! nagyon jól éreztük magunkat, Dorkát hazafele az utolsó 50 méteren már kézben kellett vinni, mert beoffolta magát. Ettünk két fagyit és vége volt a napnak.
Szombaton fél 10-kor keltünk. Dorka szerint mi "Vesztiválozunk".
Képet vittünk, karszalagot kaptunk, így a következő évi 2014-es Győrkőcfalon már fent lesz Edvy Dorka is.
Dorka meglovagolt minden mozgó és nem mozgó négylábút. Ült pónilovon, csacsin és barin is - ebből asszem' csak a póni volt hivatalos -. Megköszönte minden állatnak, hogy ráülhetett és okosan viselkedett alatta. A pónis csaj nagyon megdicsérte, milyen bátor és milyen okos Dorka. Persze ő egyből kontrázott: "tegnapelőtt én sokkal nagyobb pacin ültem ám Karcsi papával!" Ami egyébként tavaly májusban volt Gyirmóton, tényleg "naaaaagy", rendes lóval.
Bújt várban, néztünk Vitéz Lászlós bábelőadást, amit teljes hangerővel és átéléssel kommentált és abszolút benne volt az előadásban, ami felnőtt fejjel is iszonyatosan élvezetes volt.
Álltunk sorban egy órát az ugráló várnál, közben kétszer szarrá áztunk, majd meguntam és eljöttünk természetesen sorra kerülés nélkül.
Kapott buborékfújót, ami életem legrosszabb döntése volt. Mindig megfogadom, hogy soha többet villogós zenélő biszbasz, mégis mindig belefutok. Egyébként tök jópofa lenne, ha nem zenélne.
Egy órakor hazamentünk, Dorka kidőlt, 4 után ébresztettem, majd uzsonna után visszamentünk fagyizni, fajátékozni, ám onnan már siettünk haza, nagyon lógott az eső lába.
Nézegettünk játékokat, ismerkedtünk a gyerekekkel, egy-két ismerőssel is összefutottunk. Az esernyő alatti zöld szőnyegen sétálást többször is abszolváltuk, Dorkának annyira tetszett. Délben pont merőleges sütötte a nap az esernyőket, melyek színei a hídra vetültek, így nagyon különleges volt a Rába-kettős híd.
Vasárnap reggel korán keltünk, anyósomékkal
Komáromba (katt és nézhető) mentünk strandolni. 9 után ott voltunk, 1-kor jöttünk haza, ami nagyon jó döntésnek tűnt látva a beérkezők számát. Amíg délelőtt nyugodtan lehetett úszkálni, játszani, csúszdázni, addig déltől tömegnyomor-feeling kezdett kialakulni. Amikor már kettőt lépsz hátra és elnézést kell kérned a legyúrásért másodpercenként ... na az már nem tetszik.
Ettünk fagyit, kukoricát, virslit, édességet és a többit. Itt nem kellett sorban állni az ugrálóvárért, természetesen nem is kellett neki ... befizettük Dorkát, mert nagy volt az elán, aztán mivel nem ugrált a nyakán 2, a kezén 3 és a lábain 7 gyerek, így nem is volt olyan hű, de császárságos élmény és fél perc után abbahagyta.
Maga a strand über király. Én nem voltam a benti részben, csak a szabadtérin. Az óriás csúszdán nagyon jó volt lecsúszni!!!
Dorka nagy hajrával vetette bele magát a csúszdák világába, majd az első riadalom után már félve csúszott, a második fejbeverés után már egyáltalán nem akart.
Azt végképp nem értettem, hogy kisgyerekes csuszin miért kell jéghideg vízzel síkosítani és miért nem normál termált használnak, ha egyszer már az van kéznél ... ez örök rejtély marad.
Voltunk víz felett és víz alatt is, ügyesen siklik már a vízen és le mer bukni. Nagyon szeret az 1,50-ben ugrálni, persze úgy, hogy elkapom, de a végére már nem volt baj, ha az arcába fröccsent a víz.
Emellett apósom simán belesétáltatta a gyereket a vízbe, lépcsőről lefele úgy, hogy anyósommal kokettált, miközben a másik oldalán gyerek a harmadik fok után a víz alatt sétált ...
Szóval mindig megyek vele ... minden víz közelben.
Hazafele aludt az autóban fél órát, otthon már nem tudtam visszaaltatni, bárhogy próbálkoztam fél órás pihi után kipattant az ágyból és nem lehetett lefektetni. Kétszer volt búsulóban -bünti - totálkáros elmeroggyantként viselkedett csak így simán egyszerűen.
Abszolút elfáradt, nagyon odavolt, amit persze megértettem, hiszen ez a hétvége is nagyon be volt tervezve.
Mivel nem volt hajlandó alvással tölteni a délután kis részét, megkérdeztem tőle, hogy bemenjünk a városba fagyizni?
Dorka leült a nappali közepére, sóhajtott egy nagyot és így szólt:
"Anya! Hagyj engem békén! Nem megyek én már sehova! Elfáradtam! Itthon akarok maradni végre!"
Elnevettem magam, miközben nagyon megsajnáltam aranyomat.
Fele ennyi programot elegendő lett volna tervezni.
Majdnem 3 évesen elsétált kétszer Sziget-Belváros távot, ami 4,4 km/nap.
Tegnap még ezt megspékeltük egy ikrényi strandolással, ami számunkra ismét élmény volt, ráadásul Vivivel, Acsival és Zsuzsival is megismerkedtünk, akik totálisan ugyanolyanok, mint amit én elképzeltem róluk a blog alapján.
Jó kis hétvége volt, engem nagyon feltöltött, az egyetlen sírás a tegnapi vízből való kijövetel volt másfél órás ugribugri után
Az ingyenesnek meghirdetett Győrkőc kurva drága egyébként. Mi sok pénzt költöttünk el. Igaz, a játékok ingyenesek voltak, de ki az, aki nem vesz vásárfiát, nem iszik-eszik valamit ilyenkor.
