Minden álmom egy családi ház: annak gondozása, szépítése, a kert művelése. Muskátlik az ablakban, mindig csillogó ablaküvegek az utcafront felé. Belső udvar szépen, igényesen elrendezve, kis játszórész a gyereknek hintával, csúszdával, homokozóval, kis házzal, pancsolóval. Az udvarban hintaágy, kerti asztallal, székekkel, napernyővel, csodaszép virágokkal, sziklakerttel, kikövezve. Egy kis szerszámos bódé, nagy terasz, sok-sok gyümölcsfa és egy nagy kert a zöldségeknek. 2 kutya, no macska, csiripelő madarak, szabadtér.
Ezzel szemben: lakunk bruttó 55 négyzetméteren, társasház tetőterében egy kutyával. Nyáron 30 fok feletti hőmérséklettel, télen folyamatos fűtéssel. A csiripelő madarak, a virágok, a csillogó ablaküveg itt is megvan, ám a többi csak akkor, ha lemegyünk az udvarra, sőt tovább megyek, akkor teljes a kép, ha elmegyünk máshova.
A hétvégén anyósomék házára, állataira - 3 kutya, 3 macska - vigyáztunk Dorkával. Sok minden megvan abból, amit leírtam fentebb, csak az igényszintünk más.
Biciklivel tettük meg a távot oda-vissza.
A sorrend: Maja elől a kosárban a cuccainkkal.
Én középen - tekertem -, Dorka a hátam mögött a gyerekülésben a saját cuccaival hesszelt (Nagy látványosság voltunk, de a szükség nagy úr alapon ez maradt. Maját szájkosárral engednék csak fel a buszra, ami nyilván sokkal kényelmesebb lett volna, mint a bicaj, én viszont nem rakok a kutyára szájkosarat).
Mikor megérkeztünk 2 órás takarításba kezdtem ( kifertőtlenítettem azt, amit használni fogunk, többet nem ... a pucolás, a zsír-, vízkő- és szőrtelenítés, az állatok kizárása a házból és még sorolhatnám.) Eközben Dorka édesen kacagva, nevetve, szépen, okosan játszott kint teljesen megbízhatóan, hiszen annyira über gyerekbiztos az udvar-, a ház környéke, "mint a csuda!" (miközben 5 percenkét futkároztam ki, hogy merre jár. A kinti - neki mellmagasságban lévő konnektorba ne akarjon bedugdosni egy fél traktort, ne menjen hátra a kertbe, mert egy mező van mögötte és ha egyszer belekeveredik a takarmányba, soha a büdös életben nem találom meg, emellett ne menjen le a pincelejáróhoz - ami nincs elszeparálva -, lehetőleg meg se közelítse, mert ha leesik, egy emeletnyi magasságot zuhan és még nem beszéltem a vegyszerekről, permetszerekről, amit elérhet, a kiszámíthatatlan kutyáról, a csak odatámasztott dolgokról, amik bármikor eldőlhetnek mind a tizenvalahány kilójukkal. Mindig kikiabáltam, hogy "Dorka! hol vagy? és mindig jött a válasz: "Anya! Itt vagyok!")
Emellett Dorka egyszer sem akart leesni a pincelejáróban, egyszer sem dugott semmit sem a konnektorba. Biciklizett, homokozott, hintáztatta az állatait ... tényleg okosan játszott.
Miután végeztem a takarítással, megfőztem a levest (szagelszívót nem mertem bekapcsolni, ha bármi történik meghalljam), második maradt az előző napi céges buliról. Megebédeztünk. Dorkát letettem aludni délben, aki 2 perc alatt elájult, majd összetakarítottam az udvart (összeszedtem az előző napi buli maradékait és zsírtalanítottam a grillt, mert az csak úgy ott maradt a tűző napon 30 fokban. A kutyák intelligenciájából fakadóan fél óránként szedtem a szart az udvar legkülönfélébb pontjairól, de általában a bejárat előtt és a kavics volt végigaknázva).
Ezt követően megérkezett Moncsika barátnőm, akivel nagyon jó hangulatban beszélgettünk, miközben Dorka a 3,5 órás alvását abszolválta. Sütöttem palacsintát, amiből lett csavart és rakott is és madárcsicsergéses övezetben uzsonnáztunk meg nagy egyetértésben (Dorka másfél óra alvás után megébredt és nem akart visszaaludni. Megevett 4 palacsintát, két gombóc fagyit tejszínhabbal, majd indult neki a nagyvilágnak, amiből persze egy óra után nyüsszögött, fáradt volt. Abszolút nem csodálkozok rajta: amennyit ment, amennyit biciklizett, amennyit napon volt és még véletlenül sem árnyékban. Moncsikával a beszélgetésünk panaszáradatba és dühöngésbe csapott át a részéről, majd miután kicsit sikerült lenyugodnia, jóllaknia elment haza. Azokról a kibaszott madarakról nem is beszélve, akik a tujába bújva olyan lármát csapnak, kvázi kiabálva hallottuk egymást.)
Fél 5 körül hátramentünk a kertbe és az épp aktuális gyümölcsöket, zöldségeket összeszedtük (miközben én szedtem azt a pár szem barackot, ami korrekt 30 kiló lett, Dorkát nyúztam, hogy jöjjön segíteni, de nem volt hajlandó. Ő már menni akart előre, elfáradt, nem akart hajlongani és hagyjam őt békén. A paradicsom-szedésre még ráerőszakoltam, de ennyi. Fogta magát és előrement. én totál nyugalomban szedtem tovább a barackot egy darabig, de előre mentem én is, mielőtt gondol egyet és lelép).
Beköszöntött az este, megvacsoráztunk a teraszon a naplementében gyönyörködve, majd mosollyal az arcunkon nyugovóra tértünk (Fél 6-kor Dorka közölte, hogy kéri a kakaóját és ő megy aludni. Még egy órát nyüglődtünk, csak nem fektetem le délután. Egy óra alatt megvacsorázott nagy kínok között, miközben háromszor halt bele, de nagyon ... majd jött a kakaó és gyakorlatilag tigrisbukfenccel vetette bele magát az "óóóójás kádba az óóóójás habok közé, ahonnan alig tudtam kiimádkozni. Ágyba dugtam, meséltem neki, majd amikor fél 10-kor is századszorra játszottuk el a "jó éjszakát, szép álmokat, szeretlek nagyon"-ot, amire Dorkának minden alkalommal a "páj pejcet maracc még?" volt a válasz ... na ekkor elkattantam. Mondtam neki, hogy jó, ezt eddig játszottuk. Most bezárom az ajtót, nem fog tudni kijönni, elszívok egy cigit, majd visszanézek. 3 perc múlva, mikor visszamentem aludt a gyerek, persze közben füleltem, de egy hangja sem volt.)
Letakarítottam még a teraszt, felmostam a lakást és végkimerültségemben elájultam én is.
Másnap Kati elvitte Dorkát fagyizni, így a délelőttöm szabad volt, ismét befeküdtem a barackfa alá és tudtam végre tv-t nézni. Főznöm nem kellett, kimostam, kiteregettem és mivel Dorka annyira meg volt őrülve a medencés fürdésért alvás után, feltöltöttem, napközeben szedegettem belőle a bogarakat. Természetesen Dorka nem fürdött, mert nem volt kedve.
Dorka aludt délután 3,5 órát, majd 5-kor hazaindultunk állatetetést követően. Egyébként ügyesen adagolta az állatok étkét, mindenkinek igyekezett testvériesen elosztani az adagokat és nagyon figyelt, hogy a tál mellé ne menjen.
Hazafele út ugyanúgy telt mint az érkezés, csak viharos szélben. Többször megálltam menet közben a biciklivel, jobban mondva beleálltam a szélbe, nem tudtam tekerni akkora lökések voltak. Mikor beléptünk az ajtón, leszakadt az ég.
Biciklivel tettük meg a távot oda-vissza.
A sorrend: Maja elől a kosárban a cuccainkkal.
Én középen - tekertem -, Dorka a hátam mögött a gyerekülésben a saját cuccaival hesszelt (Nagy látványosság voltunk, de a szükség nagy úr alapon ez maradt. Maját szájkosárral engednék csak fel a buszra, ami nyilván sokkal kényelmesebb lett volna, mint a bicaj, én viszont nem rakok a kutyára szájkosarat).
Mikor megérkeztünk 2 órás takarításba kezdtem ( kifertőtlenítettem azt, amit használni fogunk, többet nem ... a pucolás, a zsír-, vízkő- és szőrtelenítés, az állatok kizárása a házból és még sorolhatnám.) Eközben Dorka édesen kacagva, nevetve, szépen, okosan játszott kint teljesen megbízhatóan, hiszen annyira über gyerekbiztos az udvar-, a ház környéke, "mint a csuda!" (miközben 5 percenkét futkároztam ki, hogy merre jár. A kinti - neki mellmagasságban lévő konnektorba ne akarjon bedugdosni egy fél traktort, ne menjen hátra a kertbe, mert egy mező van mögötte és ha egyszer belekeveredik a takarmányba, soha a büdös életben nem találom meg, emellett ne menjen le a pincelejáróhoz - ami nincs elszeparálva -, lehetőleg meg se közelítse, mert ha leesik, egy emeletnyi magasságot zuhan és még nem beszéltem a vegyszerekről, permetszerekről, amit elérhet, a kiszámíthatatlan kutyáról, a csak odatámasztott dolgokról, amik bármikor eldőlhetnek mind a tizenvalahány kilójukkal. Mindig kikiabáltam, hogy "Dorka! hol vagy? és mindig jött a válasz: "Anya! Itt vagyok!")
Emellett Dorka egyszer sem akart leesni a pincelejáróban, egyszer sem dugott semmit sem a konnektorba. Biciklizett, homokozott, hintáztatta az állatait ... tényleg okosan játszott.
Miután végeztem a takarítással, megfőztem a levest (szagelszívót nem mertem bekapcsolni, ha bármi történik meghalljam), második maradt az előző napi céges buliról. Megebédeztünk. Dorkát letettem aludni délben, aki 2 perc alatt elájult, majd összetakarítottam az udvart (összeszedtem az előző napi buli maradékait és zsírtalanítottam a grillt, mert az csak úgy ott maradt a tűző napon 30 fokban. A kutyák intelligenciájából fakadóan fél óránként szedtem a szart az udvar legkülönfélébb pontjairól, de általában a bejárat előtt és a kavics volt végigaknázva).
Ezt követően megérkezett Moncsika barátnőm, akivel nagyon jó hangulatban beszélgettünk, miközben Dorka a 3,5 órás alvását abszolválta. Sütöttem palacsintát, amiből lett csavart és rakott is és madárcsicsergéses övezetben uzsonnáztunk meg nagy egyetértésben (Dorka másfél óra alvás után megébredt és nem akart visszaaludni. Megevett 4 palacsintát, két gombóc fagyit tejszínhabbal, majd indult neki a nagyvilágnak, amiből persze egy óra után nyüsszögött, fáradt volt. Abszolút nem csodálkozok rajta: amennyit ment, amennyit biciklizett, amennyit napon volt és még véletlenül sem árnyékban. Moncsikával a beszélgetésünk panaszáradatba és dühöngésbe csapott át a részéről, majd miután kicsit sikerült lenyugodnia, jóllaknia elment haza. Azokról a kibaszott madarakról nem is beszélve, akik a tujába bújva olyan lármát csapnak, kvázi kiabálva hallottuk egymást.)
Fél 5 körül hátramentünk a kertbe és az épp aktuális gyümölcsöket, zöldségeket összeszedtük (miközben én szedtem azt a pár szem barackot, ami korrekt 30 kiló lett, Dorkát nyúztam, hogy jöjjön segíteni, de nem volt hajlandó. Ő már menni akart előre, elfáradt, nem akart hajlongani és hagyjam őt békén. A paradicsom-szedésre még ráerőszakoltam, de ennyi. Fogta magát és előrement. én totál nyugalomban szedtem tovább a barackot egy darabig, de előre mentem én is, mielőtt gondol egyet és lelép).
Beköszöntött az este, megvacsoráztunk a teraszon a naplementében gyönyörködve, majd mosollyal az arcunkon nyugovóra tértünk (Fél 6-kor Dorka közölte, hogy kéri a kakaóját és ő megy aludni. Még egy órát nyüglődtünk, csak nem fektetem le délután. Egy óra alatt megvacsorázott nagy kínok között, miközben háromszor halt bele, de nagyon ... majd jött a kakaó és gyakorlatilag tigrisbukfenccel vetette bele magát az "óóóójás kádba az óóóójás habok közé, ahonnan alig tudtam kiimádkozni. Ágyba dugtam, meséltem neki, majd amikor fél 10-kor is századszorra játszottuk el a "jó éjszakát, szép álmokat, szeretlek nagyon"-ot, amire Dorkának minden alkalommal a "páj pejcet maracc még?" volt a válasz ... na ekkor elkattantam. Mondtam neki, hogy jó, ezt eddig játszottuk. Most bezárom az ajtót, nem fog tudni kijönni, elszívok egy cigit, majd visszanézek. 3 perc múlva, mikor visszamentem aludt a gyerek, persze közben füleltem, de egy hangja sem volt.)
Letakarítottam még a teraszt, felmostam a lakást és végkimerültségemben elájultam én is.
Másnap Kati elvitte Dorkát fagyizni, így a délelőttöm szabad volt, ismét befeküdtem a barackfa alá és tudtam végre tv-t nézni. Főznöm nem kellett, kimostam, kiteregettem és mivel Dorka annyira meg volt őrülve a medencés fürdésért alvás után, feltöltöttem, napközeben szedegettem belőle a bogarakat. Természetesen Dorka nem fürdött, mert nem volt kedve.
Dorka aludt délután 3,5 órát, majd 5-kor hazaindultunk állatetetést követően. Egyébként ügyesen adagolta az állatok étkét, mindenkinek igyekezett testvériesen elosztani az adagokat és nagyon figyelt, hogy a tál mellé ne menjen.
Hazafele út ugyanúgy telt mint az érkezés, csak viharos szélben. Többször megálltam menet közben a biciklivel, jobban mondva beleálltam a szélbe, nem tudtam tekerni akkora lökések voltak. Mikor beléptünk az ajtón, leszakadt az ég.
Nagyon nagy "píszendlávban" telt a hétvége, kipihenten, frissen, üdén tettem meg a hazafele vezető utat és újult erővel vetettem bele magam a vasalni valóba, még a szomszédét is majdnem elkértem, annyira csúcs szuper hétvégén vagyunk túl. Ugye érezhető az irónia ebben a bekezdésben ... mert nagyon-nagyon ott van!
Alapjáraton jól éreztük magunkat, de Dorkának szokatlan volt a hely, még nem aludt este ott. Nagyon elfáradt az egész napos kint léttől velem együtt. Nálam nem a fizikai fáradtság volt a nehéz, hanem az állandó figyelem, koncentráció a gyerekre. Amikor szabadban vagyunk mindig van velünk valaki vagy többen vagyunk és kevesebb a veszélyforrás???? Nem tudom! Nem tudtam belelazulni a családi ház udvar adta lehetőségekbe úgy, hogy minden lépését figyelni kellett a gyereknek, ha én hátul akartam lenni, akkor ő tuti elől és fordítva. Illetve egyszerre futott Maja és Dorka 8 fele.
Rájöttem, hogy nagy álom egy családi ház, de már tudom, milyen biztonsági intézkedések kellenek ahhoz, hogy nyugi legyen a lelkemben és Dorkát csak úgy ki lehessen rakni az udvarra és "légy ami akarsz"
Egyébként így is fura volt a teraszon ülni egy kóla és egy cigi mellett, miközben a gyerek játszott. Jó volt látni, hogy Dorka még megnéz minden bogarat, elszöszöl egy-egy pöszmösszel, fél órát képes sorba pakolni az állatait méret és szín szerint. Ilyenkor hozzá sem lehet szólni, annyira koncentrál. Olyan szépen bánik az állatokkal, szeretgeti őket (amit Maja kibírt és eltűrt az elmúlt 2 évben, az bármelyik kutya becsületére válna). Azt szoktam mondani, hogy nálunk fordított helyzet van: Majára bármikor, bármilyen körülmények között garanciát vállalok, hogy nem harap meg senkit, de a gyerekemre nem!
Majáról: eltűnt. Negyed órára. Azt hittem meghalok. De csak elment eü sétára egyedül, hátra a kertben és nyilván a takarmánytól nem hallotta, hogy üvöltve hívogatom. Totál nyugalommal ügetett felém, na, amit akkor kapott. A hangomtól húzta fülét-farkát, vele együtt a másik 3 kutya is beslisszolt a házába a szomszéd kutyával egyetemben.
Mennyivel egyszerűbb egy társasházi lakásban lakni még ha 30 fok is van és kicsi.
Mennyivel egyszerűbb bezárni a társasház udvarán lévő ajtót, miután hátramentünk és a 3-4 gyerek egyszerre tombolhat, gyakorlatilag egy általunk összehordott mini játszin.
nem egyszerűbb! Kényelmesebb! (nekem) Le a kalappal a családi házas övezetben nagy kerttel, nagy udvarral, több állattal rendelkező, gyermekét egyedül nevelő anyukák előtt!
Így telt a hétvégénk
Alapjáraton jól éreztük magunkat, de Dorkának szokatlan volt a hely, még nem aludt este ott. Nagyon elfáradt az egész napos kint léttől velem együtt. Nálam nem a fizikai fáradtság volt a nehéz, hanem az állandó figyelem, koncentráció a gyerekre. Amikor szabadban vagyunk mindig van velünk valaki vagy többen vagyunk és kevesebb a veszélyforrás???? Nem tudom! Nem tudtam belelazulni a családi ház udvar adta lehetőségekbe úgy, hogy minden lépését figyelni kellett a gyereknek, ha én hátul akartam lenni, akkor ő tuti elől és fordítva. Illetve egyszerre futott Maja és Dorka 8 fele.
Rájöttem, hogy nagy álom egy családi ház, de már tudom, milyen biztonsági intézkedések kellenek ahhoz, hogy nyugi legyen a lelkemben és Dorkát csak úgy ki lehessen rakni az udvarra és "légy ami akarsz"
Egyébként így is fura volt a teraszon ülni egy kóla és egy cigi mellett, miközben a gyerek játszott. Jó volt látni, hogy Dorka még megnéz minden bogarat, elszöszöl egy-egy pöszmösszel, fél órát képes sorba pakolni az állatait méret és szín szerint. Ilyenkor hozzá sem lehet szólni, annyira koncentrál. Olyan szépen bánik az állatokkal, szeretgeti őket (amit Maja kibírt és eltűrt az elmúlt 2 évben, az bármelyik kutya becsületére válna). Azt szoktam mondani, hogy nálunk fordított helyzet van: Majára bármikor, bármilyen körülmények között garanciát vállalok, hogy nem harap meg senkit, de a gyerekemre nem!
Majáról: eltűnt. Negyed órára. Azt hittem meghalok. De csak elment eü sétára egyedül, hátra a kertben és nyilván a takarmánytól nem hallotta, hogy üvöltve hívogatom. Totál nyugalommal ügetett felém, na, amit akkor kapott. A hangomtól húzta fülét-farkát, vele együtt a másik 3 kutya is beslisszolt a házába a szomszéd kutyával egyetemben.
Mennyivel egyszerűbb egy társasházi lakásban lakni még ha 30 fok is van és kicsi.
Mennyivel egyszerűbb bezárni a társasház udvarán lévő ajtót, miután hátramentünk és a 3-4 gyerek egyszerre tombolhat, gyakorlatilag egy általunk összehordott mini játszin.
nem egyszerűbb! Kényelmesebb! (nekem) Le a kalappal a családi házas övezetben nagy kerttel, nagy udvarral, több állattal rendelkező, gyermekét egyedül nevelő anyukák előtt!
Így telt a hétvégénk
Ugye milyen idilli?
Mi is érezzük hogy mennyivel több a dolog hogy van kert....pedig kicsi.
VálaszTörlésViszont én elég biztonságossá tettem, vagyis mi. Pince lekerítésezve, megbízhatatlan, nagy kutya nincs, mindenhol kerítés, masszív, rá nem mászható, nem szúrós....pár gödör van amit a kutya ás, folyton betemetem.....aztán a tábortűznék vannak kövek amik élesek, ott vigyázni kell. De alakul, de sok meló...ma 30 kg barackot szedtem, tegnap is....holnap lekvárt főzök....ja és az esővíz gyűjtő hordót is elűztem, nehogy beleseen a Lénus...medencénk van, de nincs felügyelet nélkül a gyerek, de néha attól is frászt kapok és le akarom ereszteni. :-)
... és milyen igazad van! Kell a biztonság ... a gyereknek és nekünk egyaránt :)
TörlésHmm, kiváncsi voltam lesz e konkluzió a végén, mert én nem vagyok egy családi/kertesház fun. Igaz sosem laktam ilyenben lehet azért. Inkább egy óriás/tetőteraszos lakás mint egy családi ház kerttel. De ez én vagyok. Viszot örülök, hogy Lily elmehet Vácra és ott van kert van medence van homokozó, kutya, süni amit akar, szóval hogy mehet vidékre a nagyihoz ahol MÁS van.
VálaszTörlésKiváncsi voltam lesz e konkkluzió a végén:-) mert én nem vagyok egy csaladiház kerrtel tipús. Inkább egy lakás egy hatalmas tetőterasszal. :-) DE szeretem, hogy nagyi Vácon lakik ahol van kert van a szomszéd kutyája, van medence, homokozó, hinta, csúzda. Szóval jó , hogy van MÁS ahova elmehet ahol kaphat más ingert.
VálaszTörlésSérültem és megtörtént, amikor hét hónapja a házasságomban nagy probléma merült fel, köztem és a férjem között. olyan szörnyű, hogy a házasság felbontására bírósághoz fordult. Azt mondta, soha többé nem akart velem maradni, és már nem szeretett. Tehát kiszállt a házból, és komoly fájdalmakon ment át engem és a gyerekeimet. Megpróbáltam minden lehetőséget, hogy sok könyörgés után visszahozzam, de minden haszontalan volt, és megerősítette, hogy döntését meghozta, és soha nem akart újra látni. Tehát egy este, amikor visszatértem a munkából, találkoztam egy régi barátommal, aki megkérdezte a férjemről. Tehát mindent elmagyaráztam neki, így azt mondta nekem, hogy a férjem egyetlen módja, hogy meglátogassam a DrIgbinovia nevű helyesírást, mert ő is neki dolgozott. Tehát soha nem hittem a helyesírásban, de nem volt más választásom, mint követni a tanácsát. Aztán adta meg az e-mail címet, amit a docigbinovia93@gmail.com a meglátogatott helyesírásról. Így másnap reggel küldtem egy e-mailt a címére, amit adott nekem, és a helyesírási követelmények biztosítják, hogy visszaszállom a férjem a két napot. Micsoda fantasztikus kijelentés! Soha nem gondoltam, hogy beszélt velem, és elmondott mindent, amit tennem kell. Aztán másnap reggel, így meglepő módon, a férjem, aki nem hívott meg az elmúlt 7 hónapban, felhívott, hogy közölje, hogy jön vissza. Milyen csodálatos!! Tehát így jött vissza ugyanazon a napon, sok szeretettel és örömmel, és bocsánatot kért a tévedésért és a fájdalomért, amit ő és gyermekeink okoztak. Ettől a naptól kezdve a kapcsolataink erősebbek voltak, mint korábban, a DrIgbinovia segítségével Szóval ott konzultálok veled, ha bármilyen problémája van vele kapcsolatban, 100% -os garanciát adok neked, hogy segíteni fog neked, hívja, vagy adja hozzá őt a Whats-app-hez: +2348144480786 A BIG THANKS TO Drigbinovia ..!
VálaszTörlés