2014. november 28., péntek
Orvostól orvosig
Ott tartottam, hogy megvolt a beutalóm november 26, délután 4-re UH-ra.
3-kor ott voltam, negyed 5-kor kerültem sorra. Egy hihetetlenül aranyos, kedves, barátságos asszisztensnő hívott be, le kellett vetkőzni derékig, majd bemenni a vizsgálóba, kezet nyak fölé kellett rakni lazán, a dokinő először manuálisan vizsgált meg, majd indult az ultrahangozás. Egy szót nem szólt közben, ami nagyon zavart.
A lényeg: hogy a hónaljban lévő csomó, valószínűleg megterheléstől keletkezett, baj nem lehet belőle, mindenesetre az edzést meg kell variálnom, mert túl nagy súlyokkal dolgoztam ritkán (heti 1-2 alkalom, de inkább 1) Nekem valószínűleg a kisebb súlyú, de rendszeresebb megterhelés jönne be. Változtatni fogok,
A mellben lévő csomók valóban ott vannak, de "csak" a mirigyek vannak kötegesen begyulladva, amire kapásból 3 fájdalomcsillapítót és gyulladáscsökkentőt írt fel, amit én élből elutasítottam. Jött az alternatív gyógyászat. Természetgyógyászhoz megyek hétfőn, aki megtanít ezeknek a kötegeknek a kimasszírozására és a fájdalomcsillapításra. Nem azzal van a bajom, hogy néha fáj, hanem hogy 2 hónapja fáj folyamatosan mindegy, hogy van-e mindegy hogy milyen melltartó rajtam vagy nincs. Sokszor már az is fáj, ha csak a ruha hozzáér, emellett nem tudok egyenes háttal létezni mert az a legrosszabb. Tőlem ez olyan fura, hogy púposan megyek, ülök stb ... aminek ugye hozadékai vannak, hogy fáj a hátam is :) ... na hagyjuk is.
A kialakulás okát nem tudták megmondani sem az UH-os, sem az orvos.
Hormonális problémákra gondolnak, vagy esetlegesen a változókor elejére, ami baromi ritka 31 évesen, de elképzelhetőnek tartják. Újra elküldtek vérvételre, egyébként az előzővel majdnem minden rendben volt; csak a fehérvérsejt számom 3-szorosa a megengedettnek, vasat meg csak nyomokban tartalmazok.
Nagyon alaposak voltak, fejenként 3/4 órát, 1 órát voltam dokiknál, sőt a sebész még visszavitt az UH-ra, mert a hónaljban lévőt még egyszer meg akarta nézni. 100%-os biztonsággal mondta mindkettő, hogy nincs szükség szövettanra. Én hiszek nekik mindenesetre és örülök nagyon.
Évente kell járnom ellenőrzésre, a recepteket azért belenyomkodták a táskámba, hogy "ezt azért ... na hajrá ... kelleni fog még". Mondtam nekik, hogy higgyék el biztosan nem kell.
"Ezzel a köteges gyulladásos állapottal együtt kell tudni élni!" - mondták.
A szülés közbeni 'elszenvedett' combizom szakadásra is rákukkantott a sebész és mondta, hogy ez bizony összeforrt ... nem túl jól, de menni lehet vele nem? Hát hogyne! :D
El kell mennem nőgyógyászhoz is, csak az időpontot nem tudjuk belőni, de valószínűsítem, hogy most már bármi történik, hétfőn be fog hívatni a kórházba. Az elmúlt másfél hónapban harmadjára menstruálok, ami amellett, hogy már kurva kellemetlen leszív totálisan. Nem győzöm szedni a vérzékenységre a bogyókat és valószínűsítem, hogy a vas értéke is ezért ennyire alacsony ... hát ezt majd a doki eldönti.
Úgyhogy igazából nagyon-nagyon örülök, de előrébb nem vagyok!
2014. november 14., péntek
Óvoda megkövetése - ha már megszületett az előző bejegyzés, ennek is meg kell ...
Tanulságul mindenkinek:
Nyílt blogot írok az elejétől kezdve, ami most visszhangot, visszásságot keltett akaratom ellenére!
Meg kell követnem az óvodát a Dorka kezének megharapását bemutató bejegyzéssel kapcsolatban.
Mondtam a vezető óvónőnek - ha a titulus nem jó, elnézést -, hogy letörlöm a bejegyzést. Megtettem!
Tegnap délután, mikor mentem Dorkáért, behívott a vezető az irodájába és kérdőre vont a blogbejegyzést illetően.
Azt mondta, hogy teljesen véletlenül talált rá a blogomra neten keresztül és olyan képet festettem le az óvodáról, pedagógusokról ami nekem nem állt szándékomban!!
Véletlenül sem szeretném, hogy a bejegyzésem oka legyen egy estleges elfordulásnak az épp oviba induló 3 éveseknek és szüleinek, mert egyébként egy nagyon jó óvodának tartom a többihez képest.
A bejegyzésben leírtam, nem az óvodával, nem a pedagógusokkal volt gondom, hanem magával a helyzettel! Ezt tartom most is, tegnap is elmondtam. Azt gondolom, hogy egy anyaként ez teljesen érthető.
Abban is igaza van a vezetőnek, hogy "gyomorforgató" módon írtam le, adott helyzetben, milyen gondolataim támadtam azzal szemben, aki bántotta a gyerekem. A mondat második fele viszont úgy szólt a részletezés után: "mennyire tré vagyok már, hogy ..." aminek a lényege az volt, hogy már ott helyben jeleztem, én is szégyenlem magam a gondolatokért, de mégis azok jártak a fejemben.
Mivel az én blogom, leírhatom, de valóban, ha már nyílt, ilyenre illik odafigyelni és figyelni arra is, hogy másokat ne bántsak vele.
Mivel az én blogom, leírhatom, de valóban, ha már nyílt, ilyenre illik odafigyelni és figyelni arra is, hogy másokat ne bántsak vele.
El lehet olvasni szülőként, el lehet olvasni gyakorló, esetleg ott dolgozó pedagógusként az írást.
Utólag elismerem azt is, hogy degradáló lehetett pedagógus szemmel az írás.
Megkövetek érte minden érintettet!
Emellett az a meggyőződésem, hogy olyan harapásnyomok, amik voltak a gyerek kezén nem megengedettek!!! Hozzáteszem az sem, hogy nevesítettem elmondás alapján egy kislányt, ezzel párhuzamosan a vezető részéről felmerült az, Dorka saját magát harapdálta meg.
Maga a konfliktuskezelés most is kérdőjeles nálam, de valószínűsítem azért, mert én nem így cselekedtem volna.
A másik, amire ráébresztett az adott helyzet illetve a vezető, hogy valóban, ha ilyen eset van, ott helyben bele kell állni és meg kell oldani, nem kell várni egy következőre.
Maga a konfliktuskezelés most is kérdőjeles nálam, de valószínűsítem azért, mert én nem így cselekedtem volna.
A másik, amire ráébresztett az adott helyzet illetve a vezető, hogy valóban, ha ilyen eset van, ott helyben bele kell állni és meg kell oldani, nem kell várni egy következőre.
Mivel tanítottam én is, végiggondoltam tegnap este hasonló szituációban hogy és mi játszódna le a fejemben. Most is csak arra a 3 kérdésre jutottam, amit feltettem az előző írás végén: mind pedagógusként, mind szülőként egyaránt (Ki? Miért? és hol voltam én?)
Viszont azt is végiggondoltam, hogy leírtam azt a bejegyzést, mellé nem tettem oda, hogy volt az óvodában Márton-napi vigasság - ahonnan haza-fele nagyon aranyos lúd fejdísszel mentünk végig a városon -.
Volt tökfesztivál, amiről raktam fel képeket, jól éreztük magunkat, jól meg volt szervezve, igényesen. Volt többször bábszínház, ami Dorkának nagyon tetszett.
Van torna, úszás, voltak szüretelni, sétálni, termést gyűjteni, az ismert intézmények közül a legszebb udvarral rendelkezik és még sorolhatnám.
Dorka megtanult formákat rajzolni és tényleg mindig jó élményekkel jön haza, boldogan megy. Tetszik az is, amit írtam már, hogy Dorkát hagyják aludni délután tovább
Tapasztalom azt, hogy bármilyen kérdésre azonnal válaszolnak, segítenek.
Nekem Júlia néni a favorit, nem titok. Tegnap is nagyon laza volt: Dorka bepisilt délután. 1,5 éves kora óta nem fordult elő ilyen, égett a pofám miatta és mondtam, hogy mindenre számítottam, erre nem. Tök lazán lekezelte!!
Nyilvánvalóan górcső alatt lesz a blog és nem tartom valószínűnek, hogy ha épp nem tetsző dolog történik, azt non-plus ultra módon fogom feltüntetni - mert érdekek úgy kívánják -, nem akarok megfelelési kényszerrel írni és nem tervezem azt sem, hogy minden szarságért konfrontálódnom kelljen az intézménnyel. Ki fogok találni rá valamit! Egy dolog biztos, hogy az intézmény jó hírének érdekében az óvodáról írtakat meggondolom a fenti tények alapján.
Azt abszolút nem feltételezem, hogy Dorkát vagy engem bármi hátrány érne e dolog kapcsán, hiszen a tegnapi beszélgetés kapcsán is abszolút az együttműködési szándék jött le a vezető részéről.
Nem tetszett - de tanulságos volt a maga módján - tudom idézni szó szerint: "Nem csoda, hogy ilyet leírtál! A te élethelyzetedben mindenki úgy meg lenne keseredve, mint te, erre tudok következtetni!" - idézet vége!
Ebből egyértelműen látszik, hogy itt a nyílt blog legnagyobb veszélye:
Rákattintasz valamire. Elolvasod. Legtöbbször nem veszed a fáradtságot arra, hogy jobban belemélyedj, mert se időd, se energiád, se kedved ... ezzel véleményt formálsz úgy, hogy köszönő viszonyban sem vagy a dolgokkal, csak az adott témával, helyzettel kapcsolatban foglalsz állást az író stílusa és témája alapján.
Nagy tanulság volt mindenesetre és figyelni fogok a jövőben!
Volt tökfesztivál, amiről raktam fel képeket, jól éreztük magunkat, jól meg volt szervezve, igényesen. Volt többször bábszínház, ami Dorkának nagyon tetszett.
Van torna, úszás, voltak szüretelni, sétálni, termést gyűjteni, az ismert intézmények közül a legszebb udvarral rendelkezik és még sorolhatnám.
Dorka megtanult formákat rajzolni és tényleg mindig jó élményekkel jön haza, boldogan megy. Tetszik az is, amit írtam már, hogy Dorkát hagyják aludni délután tovább
Tapasztalom azt, hogy bármilyen kérdésre azonnal válaszolnak, segítenek.
Nekem Júlia néni a favorit, nem titok. Tegnap is nagyon laza volt: Dorka bepisilt délután. 1,5 éves kora óta nem fordult elő ilyen, égett a pofám miatta és mondtam, hogy mindenre számítottam, erre nem. Tök lazán lekezelte!!
Nyilvánvalóan górcső alatt lesz a blog és nem tartom valószínűnek, hogy ha épp nem tetsző dolog történik, azt non-plus ultra módon fogom feltüntetni - mert érdekek úgy kívánják -, nem akarok megfelelési kényszerrel írni és nem tervezem azt sem, hogy minden szarságért konfrontálódnom kelljen az intézménnyel. Ki fogok találni rá valamit! Egy dolog biztos, hogy az intézmény jó hírének érdekében az óvodáról írtakat meggondolom a fenti tények alapján.
Azt abszolút nem feltételezem, hogy Dorkát vagy engem bármi hátrány érne e dolog kapcsán, hiszen a tegnapi beszélgetés kapcsán is abszolút az együttműködési szándék jött le a vezető részéről.
Nem tetszett - de tanulságos volt a maga módján - tudom idézni szó szerint: "Nem csoda, hogy ilyet leírtál! A te élethelyzetedben mindenki úgy meg lenne keseredve, mint te, erre tudok következtetni!" - idézet vége!
Ebből egyértelműen látszik, hogy itt a nyílt blog legnagyobb veszélye:
Rákattintasz valamire. Elolvasod. Legtöbbször nem veszed a fáradtságot arra, hogy jobban belemélyedj, mert se időd, se energiád, se kedved ... ezzel véleményt formálsz úgy, hogy köszönő viszonyban sem vagy a dolgokkal, csak az adott témával, helyzettel kapcsolatban foglalsz állást az író stílusa és témája alapján.
Nagy tanulság volt mindenesetre és figyelni fogok a jövőben!
Dorkaszáj
Dorka:
"Anya! Az a gyerek, aki szeret játszani, szeret mesét nézni, szeret chipset és sok csokit enni, szeret mesét olvasni és még nem teljesen felnőtt?
Akkor kettőnk közül szerintem te vagy a gyerek!"
Hááát így végiggondolva igaza van Dorkának
"Anya! Az a gyerek, aki szeret játszani, szeret mesét nézni, szeret chipset és sok csokit enni, szeret mesét olvasni és még nem teljesen felnőtt?
Akkor kettőnk közül szerintem te vagy a gyerek!"
Hááát így végiggondolva igaza van Dorkának
2014. november 13., csütörtök
Szóval itt tartok most. Ismét. Majdnem 31 évesen, egyedül egy gyerekkel
Igazából kívülről most is minden oké, csak belül nem..
Dorka úgy tűnik kiegyensúlyozott, belejöttünk a napirendbe.
Belejött, hogy oviba járunk, hogy ott marad, ő ott dolgozik, szépen halad a napja, délután megyek érte. 5 óra körül hazaérünk, főzök, addig ő játszik, eszünk, közös játék, tej/kakaó, fél 7-kor fürdés, majd fekvés, esti mese, alvás és reggel 6-kor újra indul a nap. Szerda esténként a győri nagyszülőknél alszik, aznap késő estig suliban vagyok. Ilyenkor szoktam rendbe vágni a lakást, kimosni, vasalni stb.
Sokszor éreztem, hogy fáradt vagyok; ám azt gondolom, hogy aki végigolvassa az előző bejegyzést ezen nem is lehet csodálkozni. Sokszor csak 3 óra alvások teltek el két nap között és a lakásfelújítás okán nem maradtam otthon - festést kivéve -, dolgoztam mellette, gyerek, háztartás és közben érkezett meg Peti is, akivel nem kis erőfeszítést vállaltam magamra.
Sokszor éreztem, hogy fáj a bal karom, zsibbad, hónaljból sugárzik végig a karomon, azt gondoltam meghúztam magam.
Sokszor éreztem, hogy a bal mellemnél oldalt van egy kis csomó, ha rendes melltartó van rajtam, mire hazaérünk 5 körül belilul a folt felett és fáj az egész mellem tőle, onnan jött a borogatás, a sportmelltartó vagy az alakformáló trikó, ami ebben az esetben a leszorítást szolgálta a felső testemen.
Aztán elhúzkodtak orvoshoz, mert a bal kezem alig bírom felemelni és sokszor magas a testhőm is.
Háziorvos 1 órán keresztül nyomkodott, húzkodott, vizsgált, kérdéseket tett fel jobbról-balról, családi anamnézis, a másfél évvel ezelőtti daganatos műtétről stb. arról kérte az egy éves kontroll papírokat és ekkor jöttem rá, hogy elfelejtettem visszamenni ellenőrzésre. Helyesebben nem felejtettem el, csak halogattam mindig.
Előzetesen a következőt állapította meg:
"Bal hónaljban és a bal mell középső fundusán cysta/daganat tapintható ki egyértelműen, kérem sürgős UH vizsgálatát fent nevezett személynek" - ez vagyok én.
Egyből jött a megnyugtatás, hogy nagyon nagy valószínűséggel jóindulatúról van szó, hiszen, ami rossz indulatú, az nem fáj. Nekiállt lelkifröccsöt adni, mondtam neki, hogy nyugi, nem kell én rendben vagyok, tudom, hogy nem vagyok beteg, itt a gyerekem, akit fel kell nevelnem.
November 26-ra, 16 órára tudtak lekérni időpontot UH, mert mammográfiára nem engedtek a korom miatt. Közben vérvétel, majd ezekkel az eredményekkel kell 26-án fél 6-ra mennem a sebészetre, ahol megmondják hogyan tovább.
Akart adni egy kiváló természetgyógyász-nevet, de mondtam, hogy nem kell, nekem megvan a legjobb, Éva személyében, adott egy csomó papírt, ami daganatos dolgokkal kapcsolatos, azt kidobtam kifele jövet a kukába.
Olyan hülye helyzet alakult ki ott bent a vizsgálóban ... vizsgált, aztán elkomorodott, mondta, hogy nagy valószínűséggel jóindulatú, közben pörög az asszisztenssel a lelkifröccsön, prospektusokat dugdos a kezemben, sajnálattal néz rám, természetgyógyászt javasol én meg tök értetlenül jövök kifele az ajtón?????!!!!!
Nem kesergek még véletlenül sem, Dorka előtt pláne nem! Krisznek el sem mondom.
Anyám tudja, nyilván rá bármikor számíthatok ... és tudjátok ti, akik olvastok.
Szóval itt tartok most. Ismét. Majdnem 31 évesen, egyedül egy gyerekkel.
Háziorvos 1 órán keresztül nyomkodott, húzkodott, vizsgált, kérdéseket tett fel jobbról-balról, családi anamnézis, a másfél évvel ezelőtti daganatos műtétről stb. arról kérte az egy éves kontroll papírokat és ekkor jöttem rá, hogy elfelejtettem visszamenni ellenőrzésre. Helyesebben nem felejtettem el, csak halogattam mindig.
Előzetesen a következőt állapította meg:
"Bal hónaljban és a bal mell középső fundusán cysta/daganat tapintható ki egyértelműen, kérem sürgős UH vizsgálatát fent nevezett személynek" - ez vagyok én.
Egyből jött a megnyugtatás, hogy nagyon nagy valószínűséggel jóindulatúról van szó, hiszen, ami rossz indulatú, az nem fáj. Nekiállt lelkifröccsöt adni, mondtam neki, hogy nyugi, nem kell én rendben vagyok, tudom, hogy nem vagyok beteg, itt a gyerekem, akit fel kell nevelnem.
November 26-ra, 16 órára tudtak lekérni időpontot UH, mert mammográfiára nem engedtek a korom miatt. Közben vérvétel, majd ezekkel az eredményekkel kell 26-án fél 6-ra mennem a sebészetre, ahol megmondják hogyan tovább.
Akart adni egy kiváló természetgyógyász-nevet, de mondtam, hogy nem kell, nekem megvan a legjobb, Éva személyében, adott egy csomó papírt, ami daganatos dolgokkal kapcsolatos, azt kidobtam kifele jövet a kukába.
Olyan hülye helyzet alakult ki ott bent a vizsgálóban ... vizsgált, aztán elkomorodott, mondta, hogy nagy valószínűséggel jóindulatú, közben pörög az asszisztenssel a lelkifröccsön, prospektusokat dugdos a kezemben, sajnálattal néz rám, természetgyógyászt javasol én meg tök értetlenül jövök kifele az ajtón?????!!!!!
Nem kesergek még véletlenül sem, Dorka előtt pláne nem! Krisznek el sem mondom.
Anyám tudja, nyilván rá bármikor számíthatok ... és tudjátok ti, akik olvastok.
Szóval itt tartok most. Ismét. Majdnem 31 évesen, egyedül egy gyerekkel.
Megújultunk, feltöltődtünk
Elmaradásom oka a lakásfelújítási munkálatok voltak. Nem volt kedvem írni, találkozni senkivel.
Így is voltak olyanok, akik eljöttek, megnéztek, leültek beszélgetni a legnagyobb munka kellős közepén kioktatni, hátráltattak, majd elmentek annak ellenére, hogy türelemre kértem mindenkit az elmúlt 1 hónapban. Így röviden ennyi. Azt a napi 4-5 óra maradék időt, inkább alvással töltöttem. Totálisan felcserélt és külső szemlélőként úgy tűnő, átgondolatlan, értelmetlen mozzanatokból és folyamatokból állt az elmúlt egy hónapunk; amit egyébként jól gondol minden érintett, de mentségemre legyen szólva nem terveztem a festésen kívül semmi lakásszépítési munkálatot, csak úgy jött egyik a másikból.
A festés egyik felét letudtam szeptember első hetében - gondoltam én -, mert ugye eltelt azóta 2 hónap és szégyenszemre jöttek ki sorra a hibák, az elkenések. Hívtam a szakikat újra, hogy akkor tessék most már profi módon megcsinálni, mert hagyján, hogy a 70-80 ezerből a fizetésnél 145 ezerre ugrott a számla a nem várt költségek kapcsán - amelyek valóban felmerültek, nem csak papíron -, de hogy munkát hagytak maguk mögött, amit nyilvánvalóan nem én fogok javítani!
Jöttek, megcsinálták a javíthatót. Persze volt olyan, amin nem lehetett korrigálni, az maradt úgy.
Festés után az ablakszigetelés következett. Hiába egy napos munka, több lett belőle. A vállalkozás vezetője, mivel be akart vágódni nálam vagy az ágyamba - szerintem - maradt dolgozni a szakemberrel. Még ez volt a szerencse! Ugyanis szakemberünk lelépett kora délután horgászprogramra hivatkozva úgy, hogy simán meggyőzött arról, hogy nem kell az ablakokra a gumitömítés/szigetelés, elég csak az ablakkeret-felújítása, üvegcsere, de kifele suttyomban tolta a névjegykártyáját a kezembe, megkerülve ezzel a főnökét, mert saját elmondása szerint egy ezermester, bármit megcsinál, visszajönne az ablakot is megnézni egy másik időpontban.
Nem tudtam sírjak vagy nevessek ...
Még az a szerencse, hogy a vállalkozó maradt, megcsinált mindent úgy, hogy ketten kisakkoztuk a dolgokat. 80.000,- Ft/2 ablak. Amiből úgy döntöttem, nem fizetem ki egy részét, mert saját magamnak ingyen dolgoztam, így csak 60.000,- Ft lett, a fényzáró roló, a hővisszaverő rész, szigetelőanyaggal együtt 145.000,- Ft.
Mindezt követte természetesen abszolút helyes logikai sorrendben az ajtók felújítása. Kilincsek cseréje, csiszolás, lakkozás, amit Krisz jó barátja, Peti végzett el, gyakorlatilag ingyen, ezzel minimum 200 ezret megspórolva nekem, Aranykeze van! Visszament hét elején Hollandiába a családjához és megszűnt a jó világ (szóltam neki valamiért és fél óra múlva kész volt tökéletesen és utána még össze is takarított). Megszerelte az egész lakásban a kapcsolókat, csapokat, nem nyekereg semmi, nem működött a világítás a hálószobában, megoldotta, hogy világítás legyen, az ezer éves magában álló laptopot is megjavította, a garázst rendbe vágta a környezetével együtt, a bőrülőgarnitúrát ketten vittük fel - jobban mondva ő egyedül megoldotta majdhogynem a 3 személyes részének felcipelését én meg ott voltam mellette és a nyögésemmel járultam hozzá a másodikra való felcipelést illetően. Apropó!!!! Ülőgarnitúra: hónapok óta nézegettem, szemezgettem vele, végül úgy döntött, hogy ő hozzánk akar jönni. 325 ezer az eredeti ára, sikerült a negyedére lealkudnom! Tényleg jönni akart!
Peti vigyázott ránk 2 hónapig, biztonságérzetet adott ... ahogy Krisznek megígérte. Nagyon jó embert ismertünk meg - aki meglátja a munkát mindenben és még egy kicsivel többet csinál a kelleténél mindig -!
Fura helyzeteket hoz az élet, hogy pont általa kaptunk ilyen nagy segítséget, pont akkor, amikor már nagyon fáradt voltam és kellett egy férfikéz a két csaj mellé.
Elmentünk sétálni, fagyizni, megmutattuk neki Győrt Dorkával.
A Püspöktoronyba 3-szor indultunk el, sikertelenül, egyszer sem volt nyitva, Dorka szerint "a tüspök úr nem akarja kinyitni nekem!" Sokat játszott Dorkával, nagyon megszerették egymást és úgy, hogy 1,5 évig Peti nem látta a lányát, jó gyakorlást biztosított neki a csajunk.
Emellett sokat formált rajtam. Újra türelmet tanultam - az sem mellékes, hogy megtanultam konnektort visszarakni a helyére -, neki másban kellett megerősítést, ezt maximálisan megkapta tőlem, tőlünk és egy teljes értékű emberként tudott hazamenni az 5,5 éves lányához. Épp Kriszel beszéltünk erről a helyzetről telefonon, mindegyikünk sokat köszönhet a másiknak, pont ettől szép.
Peti vigyázott ránk 2 hónapig, biztonságérzetet adott ... ahogy Krisznek megígérte. Nagyon jó embert ismertünk meg - aki meglátja a munkát mindenben és még egy kicsivel többet csinál a kelleténél mindig -!
Fura helyzeteket hoz az élet, hogy pont általa kaptunk ilyen nagy segítséget, pont akkor, amikor már nagyon fáradt voltam és kellett egy férfikéz a két csaj mellé.
Elmentünk sétálni, fagyizni, megmutattuk neki Győrt Dorkával.
 |
| KFC+Árkád - Dorka fagyit ebédezik |
Emellett sokat formált rajtam. Újra türelmet tanultam - az sem mellékes, hogy megtanultam konnektort visszarakni a helyére -, neki másban kellett megerősítést, ezt maximálisan megkapta tőlem, tőlünk és egy teljes értékű emberként tudott hazamenni az 5,5 éves lányához. Épp Kriszel beszéltünk erről a helyzetről telefonon, mindegyikünk sokat köszönhet a másiknak, pont ettől szép.
 |
| Dorka&Peti |
 |
| Nappali |
 |
| Háló |
 |
| Dorka-szoba éke |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)