Itt a vége, fuss el véle!

Dorka blogját 2011. február 22-én kezdtem el írni; 6 éve, 8 hónapja.

Leírni, kimondani is sok. Belegondolni még hihetetlenebb, hogy eltelt több, mint 6 év, 7 majdnem a terhességgel együtt. 

Sokszor görcsbe rándul a gyomrom, amikor arra gondolok, mikor nőtt meg ez a lány ekkorára? 

Hogy lehet az, hogy az én pici babám 5 nap múlva 6 éves lesz????

El tudok-e számolni az elmúlt időszakkal?

Boldog kislány-e Dorka, mi jó szülei vagyunk-e?

Nyilván ezekre az eget-rengető kérdésekre nem tudom a választ; csak bízni tudok abban, hogy jól csinálom, jól csináljuk. 

Szívem legmélyebb szeretetével szeretem Dorkát. A lehető legjobbat akarom neki még akkor is, ha épp azt gondolja rossz anyja vagyok, mert nem engedem fejen állni ott, ahol életveszélyes, vagy épp fejhangon üvöltök vele egy olyan dolog miatt, amit ezredszerre nem ért meg normál hangon. 

Akkor is szeretem, ha szigorú vagyok vele ... márpedig az vagyok. Hiszem, hogy ez fogja előre vinni.

Hiszem, hogy ismerem a gyerekemet annyira, hogy ez lesz neki jó , mert ő szabályok nélkül nem érzi jól magát. Neki kell a rutin hétköznapokon, a lazulás hétvégén és akkor píszendláv van. 

Szeretem akkor is, ha heti 3-szor fél 7-kor hulla fáradtan érünk haza, mert edzésre jár. Lovaglás, úszás. Ráadásul felvették az úszóegyesületbe, ott tökéletesíti tudását. Meglátjuk mi lesz belőle.

Akkor is szeretem, amikor méla undorral minden hétvégén leülünk 0,5-1 órára fejlesztőzni.

Szeretem akkor is, amikor most, iskolaválasztás előtt agyalok, keresem a lehetőséget, ismerőst, hogy a "legjobba" járhasson.

Szeretném, ha szép emlékekkel gondolna vissza azokra az évekre, amik eddig elteltek csöpp életéből. Nagyon nehéz helyzetben voltunk, de igyekeztem megoldani mindent a lehető legjobb tudásom szerint úgy, hogy ne sérüljön a gyerek. 

Az idő választ fog adni mennyire cselekedtem jól vagy épp helytelenül. 

Ez a blog kiforrta magát. Már nem tudok úgy és annyit írni Dorkáról, hogy érdemes legyen folytatni. Ebben benne van a nyilvánosság/nyíltság árnyoldala is. Nem szeretném Dorkát kitenni annak, hogy iskolás társai - szülei - megbélyegezzék bármivel, mielőtt megismernék.

Ez a felület babablognak indult. Dorkát bárhonnan is nézem mindenre hasonlít, csak babára nem. 24,5 kg, 128 centi magas 6 éves nagykislány (ahogy mondta rengetegszer).

Nagyon sokat kaptam az írástól, tőletek, akik olvastatok. Sokszor terápia volt, sokszor gondolatébresztő.

Folytatom az írást rólunk, legfőképp magamról.

Ha valaki szeretne olvasni más fórumon, szívesen elküldöm privben az elérhetőséget, ha itt jeleztek.

Köszönöm neked, Édes kis pöttyöm, hogy mindig adtál érkezést arra, hogy beszámoljak rólad, az életedről. Remélem 18  évesen te is annyi mosollyal az arcodon olvasod majd, amint amennyivel én írtam ezeket a sorokat.

Puszipá!

Ciszta leszívása - Dorka hős!

Ilyen volt

ide kellett jönnünk

Ilyen lett - lekötötték neki, hogy az oviban sajnálják.

Dorka hős!
Érzéstelenítés nélkül, vékony tűvel, egy hang nélkül.
A doki bácsiról, asszisztensekről csak szuperlatívuszokban tudunk beszélni.
Dorka értem jobban aggódott, hogy el ne ájuljak kint, amíg ő bent okosan helyt áll apával.
Kaptam én is ajándékot.
Természetesen ő is.

Szívembe véstem ...

"Anya, vésd jól a szívedbe! Engem sosem fogsz elveszíteni! Nagyon szeretlek!" - egy nagyon hosszú nap margójára ...

Dorka a szeretetről

"Anya, tudod mi a legfontosabb számomra? A szeretet meg a család! Hogy szeressem a családot: téged, apát, a Maját és hogy egymást is szeressük családon belül. Ennél nincs fontosabb a világon!"

Dorka kihúzta a második fogát is

Ezzel egy időben a felső, középső két metszőfoga is mozog!

Miért nem létezik egy olyan könyv, amely a gyerekek ilyen jellegű kérdéseire választ ad?

A következő – és hasonló - kérdésekkel szembesülök nap, mint nap reggel óvodába menet:

„Anya, szerinted mi lesz akkor, ha meghal minden ember?”

„Szerinted, ha minden ember kihal, akkor újra dínó-korszak jön?”

„Ha meghalunk és feltámadunk, akkor mi lesz mennyi idő fog eltelni aközött, hogy meghalunk és feltámadunk?”

„A fogkrémből hogy épül be a kalcium a fogakba?”

„Mi az, hogy szexszel egy fiú meg egy lány?”

„Az már szexölés, ha egy fiúnak kilátszik a feneke az alsónadrágjából amikor a lány mellett ül?”

„Hogyan kerül a billentyűzetről a képernyőre a betűk?”

„Miért szegények az emberek? És miért fekszik a koldus a padon? Miért nem megy el dolgozni? Mit szól az anyukája ehhez? Miért nem vesz ennivalót és miért alkoholt vásárol?”

Jaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaj, de nehéz ezekre válaszolni! 

Dorkaszáj

1. 

Étteremben óriási akvárium. Benne egy algaevő hal. Alulról felfelé haladva tisztítja az akváriumot jellegzetes szájmozgásával. (elképzel ....)

- Apa, milyen fajta hal ez?

- Algaevő - mondja Krisz

Éppen akkor fut oda egy kislány, majd Dorka " nagyon tudományos arckifejezéssel" közli vele: 

tudtad, hogy ez egy nyalvaevő hal? (algaevő helyett)

2.

Nagyon örülök annak, hogy inkább a Rozi mamát csípték meg a szúnyogok és nem engem.

Hogy mondhatsz ilyet?

Én csak Rozi mamával örülök együtt. Ő mondta, hogy inkább őt csípjék meg a szúnyogok, mint engem.

3.

Dorka ül az autóban. Hatalmas üvöltésben tör ki, nem értjük mi a baja az előtte teli torokból nevető gyerekünknek.

"Lenyeltem a rágóm! Jaaaaaaaj most mi lesz velem, lenyeltem a rágóm!!!! Össze fog ragadni a pocakom és a fenekem! Rozi mama mondta!"-idő kellett, mire elhitte, hogy most az egyszer ettől a pindurkától még nem fog összeragadni ... na de legközelebb ...

4. 

Étteremben Dorka felpattan az asztaltól, az apja értetlenkedve kérdi, hova íly sietősen?

Dorka kellő hangerővel: "Megyek apa, tolok egy kábelt A WCbe!"- ami alapvetően tök gáz, viszont abból a szempontból kellett Krisznek egy pofon így nyilvánosan, arra vonatkozóan, nem mindegy mit mond a gyereknek ... még poénból sem.

Az első tejfog kihúzása 2017.07.09.

5 évesen, 9 hónaposan, 6 naposan kiesett Dorka elsőként kibújó tejfoga.

Helyesebben: kihúzta. 

El kell meséljem, nem volt olyan élőlény - kutyáknak is elmesélte - Győrött, sőt az országban sem - szerintem - aki ne tudott volna arról az igen fontos történésről, miszerint Dorka foga mozog. Elmondta a lépcsőházban lakó összes embernek, a boltban, a kenyeresnél néniknek, bácsiknak, gyerekeknek, teljesen idegen embereknek a buszon, a sétáló utcán, a minket kiszolgáló pincérnek. Nyilván ugyanennyien tudták meg azt is, hogy kihúzta.

Ült mellettem tegnap délután a kanapén, majd egy "au" kíséretében csavarintott és büszkén mutatta "nagylánysága és iskolaérettsége"  ékes bizonyítékát óriási, fülig érő mosollyal, miközben a szája szélén csíkban ömlött a vér :D (visítottam ... úgy nézett ki mint egy gyerekarcú, ártatlan véresszájú baltás gyilkos) Hasremegős nevetés közben imádkoztam: ezt meg ne lássa, mert sosem fog többé senki a szájába nyúlni. Dorkánál a vér látványa a világvégével egyenértékű.

Előzményekben szerepel:
- ha kizúzod, csak egy picit fog fájni, nem állandóan evés - ivás - stb közben
- a fogtündér biztos elviszi és a párnád alá tesz valami apróságot - dínós kártyát -
- youtube-os videók, hogyan húzzunk ki fogat házilag
- millió-egy tanács foghúzást illetően
- vicces fogatlan gyerekképek
- mindegy mit csinálsz ... csak húzd már ki

Dorka nyaral

Ilyenkor az ember lánya- fia eltervez minden-féle földi szépet-jót ... majd hét közepén rájön, hogy mindjárt itthon van a gyerek és rohamtempóban igyekszik behozni a heti lemaradást, miközben bosszankodik magában: miért nem használta ki a lehetőségeket?!

(lesz lehetőségünk javítani, Dorka 2 hét múlva ismét mamatáborban lesz, addigra kitapasztaljuk a gyerekmentes élet szépségeit)

Az elmúlt 2 hét eseményei

1. Ovis kiránduláson voltunk: gyönyörű hely#csodálatos lelkű emberek#fantasztikus amit csinálnak#eszméletlenül jól éreztem magam#lovaskocsit húztunk versenyben#nagyon leégtünk

 

1. Krisszel tortát készítettünk: szerinte "statikusan ki kell egyenlíteni a tortát, különben nem fogja elbírni a díszítőelemeket!" A végén még megtanulok tortát készíteni. Képes volt 5 órán keresztül makettezni, készíteni, szárítani, majd megalkotni - addig én megsütöttem 2 tortát kompletten, 150 darab linzert - kicsit sem körülményes.  végén még megtanulok tortát készíteni.

1. Autót vettünk. 10 éves#Ford Fiesta#pici autó#dízel#nagyon szuper#szeretem.

1. Húgomat eljegyezték: büszke vagyok a sógoromra#sírtunk#megható volt#meglepetés volt#jövőre esküvőre megyünk

Évzáró

Múlt héten szerdán volt Dorkáék csoportjában az évzáró.
Nagyon színvonalas műsort adtak elő, le a kalappal a gyerekek és az óvón nénik előtt!
Nagyon sok a pici a cica csoportban, ezzel együtt ooooolyan ügyesek voltak!!!

Dorka mondott szólóban verset (altatót):
https://www.youtube.com/watch?v=OWvZVZZ0B70

Sári néniként annyira tündéri volt ... saját magamat láttam "Nagyanyóka" képében 30 évvel ezelőtt:
https://www.youtube.com/watch?v=582PaG442kI

Gergővel, az épp ügyeletes szerelemmel, majd egy kis pasival, akinek elfelejtett puszit adni Dorka, de pótolta a hiányosságát! :D
https://www.youtube.com/watch?v=YHqjNPs1pyU&t=4s

Jövőre Dorka is búcsúzik az óvodától, ketten-hárman ballagnak a csoportból, ha jól számolom.
Csütörtökön ovis kirándulásra megyünk, már nagyon várjuk!

Úszás, Dorka nyaka aranylik

Dorka tavaly november közepe óta jár úszásoktatásra külön órában, heti egyszer, vasárnap 1-1,5 órát attól függően mennyit maradnak játszani a végén.

Kezdetben, amíg a tanmedencébe alapoztak, gyakoroltak, eklevekléztek, semmi probléma nem volt, nagyon szerette.

Aztán átkerültek a versenymedencébe. Hossza 50 méter, mélysége 2,20. 

5 héten keresztül fosással indítottuk, sírással, félelemmel folytattuk, végül mosollyal zártuk az úszásoktatást. Az ötödik héten jött az áttörés. Dorka visított a medence szélén. Akkor úgy voltam vele, hogy befejeztük, ez az én lelkivilágomnak nem hiányzik ... igen, nekem és nem a gyerek habos-babos rózsaszín álomvilágát féltettem, mert annak ellenére, hogy remegett a versenymedencétől és patakokban folyt a könnye végigcsinálta, leúszta becsülettel a kötelező hosszokat és úszásnemeket, majd minden alkalommal telivigyorral jött ki az uszodából, mivel a kisvizes oktatás, a játék stb ... jó élményként maradtak meg órák végén.

Szóval ötödik vasárnap. Dorka visított a medence szélén, remeg, totyorog. Mondtam neki, hogy olyan nincs, hogy meg sem próbálja. Meg kell próbálni csak egyszer sírás nélkül végigúszni, ha nem megy, mert a hiszti most is erősebb, mint ő, akkor hazamegyünk, mert nem fogom engedni, hogy tőle zengjen az egész uszoda minden vasárnap délután .... úgyhogy ezt most megpróbálja. Vita nincs! Dorka azt kiabálta, hogy ő aztán magától bele nem megy!

Oké ...  és belelöktem a medencébe egy határozott mozdulattal. (had ne mondjam miket gondoltam, szaranya, szaranya, szaranya … miközben azon aggódtam, hogy volt-e ideje levegőt venni és fel tud-e jönni a víz fölé)

Nem tudom, hogy a meglepetés sokk erejétől vagy a beígért ajándékokért … bár előtte is ígértem fűt-fát mégis sírt úszás közben, DE Dorka 5 hét után először végigúszta gyors háton nemhogy sírás nélkül, hanem MOSOLLYAL a hosszt.

Azt az örömöt - nyilván részemről - és azt a boldogságot, amikor láttam a gyereken, hogy azt a kurva ezt így is lehet csinálni.

Mi szakadt át ott, akkor, abban a másodpercben Dorkában, nem tudom, de mosolyog a szeme azóta is!! Azt mondta nemrég, "anya, nekem az úszás mindig csak ad!" 

Nem titkolt szándékom, hogy rendszeres sporttá váljon és ezzel az ovis úszás is kiváltásra kerüljön télvíz idején.

Az edző szerint Dorkát vinni kell, nagyon tehetséges. Szeptembertől megpróbáljuk az egyesületet. Dorka hallani sem akar róla, mert akkor a mostani edzőtől meg kell válni, aki Dorka szemében istencsászárság és a minta, de menni kell és ezt a lendületet vinni tovább.

Két aranyérem boldog viselője az a gyerek, aki nem is olyan régen még sírva toporzékolt a medence szélén ... 

A királynő birodalmának összeomlása

Tizennegyedik napja van Krisz velünk. 

Megszoktuk? Nem! 

Igyekszünk? Igen!

Nagyon nehéz ... nekem nagyon. 

Egy ideje mindenki megmondóember lett körülöttem és kényszert éreznek arra, hogy megosszák a véleményüket, majd belém is sulykolják, hogy így türelem meg úgy idő, meg majd mindent elrendeződik blablabla ... 

Na most az a helyzet, hogy engem eddig sem nagyon érdekelt mások véleménye. Nem csak azért, mert bunkó vagyok sokszor indokolatlanul, hanem mert az elmúlt 3,5 év arra tanított meg, hogy bármit meg tudok oldani.

Nekem a jó Isten mindenből bőséggel mért. Gondolom a türelem maradt a legvégére és addigra kifogyott. 

Abban sem hiszek, hogy az idő majd elrendez mindent: persze halad az idő, de ha csak karba tett kézzel ülök és néha megvakarom a seggem, attól nekem még nem lesz jó, ebből kifolyólag nekünk sem lesz jó.

Nálunk tipikusan a következő az alaphelyzet: ha a királynő nem érzi jól magát, akkor az alattvalók feje porba hull. Ha a királynő boldog, az egész birodalomban boldogság van.

A királynő nem tud felhőtlenül boldog lenni. Az eddig irányított királysága május másodikával összeomlott. A meglévő, jól működő rendszere megszűnt létezni. 

A hercegnője a királyi kutyával együtt nagy ívben szarik a koronás fejére. 

Őméltósága jobb ötlet híján (tehetetlenségében amit ugye sosem ismerne be őtökéletessége) igyekezett külső szemlélőként figyelni az eseményeket; kivárni a végét a dolgoknak. 

Az első rózsaszín lepel lehullását is bőrpáholyából nézte végig, ami először kárörvendéssel, majd lelkiismeret-furdalással töltötte el. Rájött, hogy a szülői szerepek nem versenyhelyzetben érvényesülnek és nem is kell az egyik akaratát a másikra erőszakolni.

Igyekszik elfogadni, hogy a király az engedékenyebb, a királynő a geci következetes, szigorú uralkodó, természetesen a kis hercegnő szerint. 

Gyakorolni kell a közös uralkodást; ami megalkuvással, vitahelyzetekkel, sok-sok kezelendő dolgokkal jár, ami mellé a király elmúlt 3,5 éves sárkányokkal való harcolása is nagy mértékben közrejátszik.

Keveset éltünk királyságban ... sokkal kevesebbet, mint amennyit nem.

Fánk kérdés

Krisz: „Mikor csinálsz fánkot?”

Én: „Nem csinálok, nem tudok!”

Krisz: „Ne viccelj már, régen is csináltál! Pénteken csinálsz fánkot?”

Én: „Nem tudok!”

Krisz: „Anyucid tud fánkot csinálni, telefonod van, akkor te is tudsz … vagy tudni fogsz!”

Apa itthon

Kriszt kedden hoztuk haza. Fél 11 helyett fél 2-kor ölelhettem hosszú idő után először. A délután nem tudom hogy telt el... egy üveg whisky, egy üveg Asti Martini társaságában csigalassúsággal múltak a percek ... 18 éve nem ittam egy korty alkoholt se, most az egyik üveget én végeztem ki ... eztán sem fogok. Meséltünk volna egymásnak, de olyan hallgatag volt mindkettőnk, csak ültünk egymás mellett és igyekeztünk felfogni a felfoghatatlant

Szerdán nagy volt az öröm, a lentebbi videón láthatjátok:

https://www.youtube.com/watch?v=d23rTR3__p8

... és ők azóta is egymáson csüngnek.

Egész eddig fel sem tűnt mennyire hasonlít Dorka az apjára.

Jogosítvány

2016 szeptemberében kezdtem KRESZ tanfolyam. Sikeresen levizsgáztam elsőre. Jött az egészségügyi novemberben, a Vöröskereszt szervezésében ... elsőre meglett. Ehhez tegyük hozzá, hogy ész sem kell, Dorka is meg tudta volna tanulni, be tudta volna mutatni ... 

December 27-én indult a vezetés. Külön rutinpályás oktatás nincs. A parkolásokat, megfordulásokat a városban, forgalomban lehet/kell gyakorolni. Március nemtudomhányadikán megbuktam városi vezetésből. A városi vezetésbe van beépítve a rutinvizsga is. Tehát, ha megbuksz a vizsgaútvonalon, akkor a következő vizsgán a rutint is újra be kell mutatnod.

Március nemtudomhányadikán megbuktam vezetésből. Mivel az oktató is megvétózta, ezért teljesen egyértelmű volt, hogy 2 utcára a Közlekedési Felügyelettől miért rántottak meg. Mindegy, túltettem magam, vettem 7 órát még pluszban, majd április 19-én újra nekifutottam.

Olyan alizosan indult a dolog:

Húsvét utáni hétről lévén szó, ahol gyakorlatban és elméletben is keddel indult a hét mindenkinek rajtam kívül. 

Április 19-én reggel komótosan kikászálódok az ágyból, összekapom magam, elindulok vezetni. Találkozom az oktatóval a szokásos helyen, beülök, kimegyünk a Közlekedési Felügyeletre - mindig így megyünk -, majd megállunk. 

- Mire várunk? 

- Hát a vizsgabiztosra.

- Én szerdán vizsgázom, holnap!

- Ma van szerda, keddel kezdtük a hetet.

- Azt a kurva.

Mire felfogtam, hogy mibe is keveredtem, már izgulni sem volt időm. Elmondhatom, hogy nagyon jól éreztem magam vezetés közben, sikerült a vizsgám. :D 

A héten beballagtam az okmányirodába, ahol készítettek egy orbitálisan ronda fotót a fejemről. Egy negyvenes évei végén járó lepukkant alkoholista-drogos-tokás-elhízott fejű nőt képzelj el ... ezt fogom nézegetni 2025-ig. Majd közölték, hogy 10 munkanap múlva kiküldik postán a jogosítványom. 

Nem igazán értem a logikáját a dolognak: 3,5 hét telik el onnantól számolva, hogy kiszálltál az oktatóautóból a vizsgabiztossal együtt odáig, hogy kézhez kapod az okmányt. Ergo azt a minimális tudást is, amit nagy nehezen összesöpörsz magadnak vagy az oktatód beléd ver, azt is elfelejted. Értem én, hogy a rutint magadnak kell megszerezni, legfőképp amellett, aki beül melléd fél éven keresztül vagy aki annyira bátor hülye, hogy odaadja az autóját gyakorolni és még melléd is ül ... na de nem az lenne a cél, hogy pörögjenek a dolgok?

Az oktatómnak örök hálával tartozom. A türelméért, a jófejségért, a bátorításért, a kurvaanyázásért, amiért feladta a 40. sikertelen hátratolatásnál és azt mondta ez veszett fejsze nyele, nézzem meg youtubon. És onnan valóban megtanultam padkával párhuzamosan tolatva beparkolni, mint ahogy az Árkád többsávos körgeometriás csomópontot is onnan nyomattam. Mentünk jégen, mentünk vízátfolyáson, olyan technikai dolgokat mutatott meg, amiket más nem. 2-szer fejeltem le a kormányt. Mindkétszer belelépett a fékbe akkorát ... ha nem lép bele belénk jönnek. Ezzel örök életre megtanultam hol kell elsőbbséget adni és hol van egyenrangú útkereszteződés.

Imádtam, élveztem a tizedik óra után minden másodpercét ... és igaz, hogy előre képtelen vagyok leparkolni, de a legkisebb helyre is berakom az autót tolatva!!!!! :D 

2017 húsvét

Szombat-vasárnap délelőtt Vásárhely. Vasárnap délután Győr, Kismegyer, otthon.

Hétfőn locsolkodás.

Kipihentük magunkat? Nem! De szuper volt!

Annyi csokink van, hogy egy évig elegendő lesz!

Karcsi papa verset írt, Dorka verset mondott a locsolásért - Köszönöm, hogy köszöntöttél, rózsavízzel megöntöztél. Én is köszöntelek téged, tojás lesz a fizetséged! - és piros tojást osztogatott a fiúknak.

Kifejezetten örültem, hogy senki sem fogadott el pénzt a locsolásért és végre újra a hagyományról, a közös együttlétről szólt az ünnep!

Család

Május másodikától újra egy család leszünk! Persze minden akkor biztos már, ha megtörtént ... na és aludtunk rá plusz kettőt ... de a reményeink, a hivatali része, a beadott papírok, megvitatott tényállások és döntések jelen állapotban 2017.05.02-át mondták ki az egyesítés napjának.

Dorka striguláz, centit vág, kérdez, tervez, szervez, félrerak, takarít, ágyneműt húz, a babás játékait szortírozza, szép ruhát készít, magát csinosítja, rajzol, színez üdvözlős dolgokat, a legókat válogatja, a füzetekkel összepárosítva, miből mit lehet készíteni természetesen apával. Rendre utasít, hogy Maját is meg kell fürdetni és kozmetikába kell vinni, mert így nem várhatja apát haza, hogy néz már ki ...  stb stb stb ... én ezzel egy időben ülök egy helyben a kanapén. Igyekszem felfogni az információt, a dátum jelentését és következményeit.

Dorkának amúgy fogalma sincs arról, hogy egy héttel későbbi dátumot mondtam és a meglepetés erejével fogja az apja sokkolni, aminek én személy szerint nem örülök, de ez van.

Gyermeki megállapítások-egysoros

Dorka:

Anya, én beszélgettem a Benivel -6 éves- komoly dolgokról és tudod mit állapítottunk meg?

Azt, hogy a szülők azért játszanak a gyerekekkel, hogy boldoggá tegyék őket!

"Féltelek, az életemnél is jobban ... de eljön az idő, amikor el kell engednem a kezed!"

Tegnap Dorkával sétálunk a Pláza oldalbejáratánál található gyalogos úton. Az aszfalt mellett óriási átmérőjű csövek futnak, körbekerítve szögesdróttal.

Dorka érdeklődik miért vannak rajta azok a bökős valamik?

Azért, mert a fiatalok ezeken a csöveken 'csöveznek': randalíroznak, ezeken hallgatnak zenét, napoznak, graffitiznek rá stb ... 

Ezek a csövek fontos célt szolgálnak. Gázt, vizet, hőt szállítanak és nagyon kell vigyázni rájuk. A bökős valamik megvédik a csöveket attól, hogy sérüljenek.

Dorka: "hol vannak ezeknek a buta gyerekeknek a szülei ilyenkor? Miért nem tanítják meg őket normálisan viselkedni és miért nem szólnak rájuk? Milyen szülők az ilyenek? - kérdezi őszinte felháborodással Dorka.

Eljátszottam neki -: tudod kis Dorka, eljön az idő, amikor felcsengetnek a kaputelefonon - berregtem, ahogy valóban szól a csengő -, belekiabál egy bakfis vékony hang: "csókolom, kis Dorka itthon van? - és elkészültél-e? Mentek sétálni, beszélgetni, mozizni, lányos programokat csinálni a barátnőddel. Elengedlek, mert tudom, hogy helyén van a szíved és az eszed annyira, hogy megbízhatok benned. Elengedlek, mert tudom tudsz normálisan viselkedni, nem rongálsz és bízom benned, hogy a megbeszélt időre hazaérsz!

"Féltelek, az életemnél is jobban ... de eljön az idő, amikor el kell engednem a kezed!"

Dorka: "Egyedül a városban sétálni? Nélküled sétálni? Nem fogni a kezed? Ilyet LEHET??????????" - látszott rajta a teljes döbbenet, hogy eljátszott a gondolattal és végigfuttatta az agyában a szitut, majd teljesen komolyan közölte velem:

"Anya, én szeretek veled sétálni, sosem foglak cikinek tartani! De azért jó lesz majd úgy is sétálni, hogy össze-vissza futkározhatok az úton, mehetek becsukott szemmel és senki sem csesztet érte!" - nem törtem le a szarvát, hogy jobb esetben, mire ő egyedül sétálgathat az utcán, addigra már tré lesz neki cikk-cakkban futkározni becsukott szemmel :) :) 

Annyira édes, ahogy elképzeli az életét, és jól eső érzéssel tölt el, hogy minden eseménynél benne vagyok az apjával együtt :)