Dorkának tiszta szívvel

"Dááádáám"

Dóriék nálunk jártak hét elején Bandystul, Ádámostul.

Dorkával már délelőtt megnéztük Ádám képeit, hogy "képben" legyen ki is jön hozzá. Dorka meg is jegyezte a képre mutatva, hogy "baba", magára mutatva megállapította, hogy "neeem baba". Mondtam neki, hogy ő már kislány, okosan kell viselkedni Ádámmal és vigyázni kell rá, mert kisebb.

Ádám: édes ... nagyon édes. A hangja, amit csinál, ahogy csinálja ... drága: egy szóval minden elfogultsággal vagy anélkül Dóriékkal együtt.

Nagyon szuper volt, hogy nálunk voltak. S nagyon-nagyon bízom benne, hogy a "sikerszériámból" semmi sem ragadt rájuk.

Mindig igyekszem valamivel készülni, s mivel nem ehetnek olyat, amibe tojás és tej van, ezért gondoltam hülye fejemmel csinálok madártejet ... ez már a no comment kategória :))

Aztám maradtam a burgonysziromnál, cólánál és szörpnél amiben tuti egyik sincs.

Miután elmentek, Dorka vacsora közben megjegyezte, hogy "baba", "Dáááádááám" "sssááábbúúúússsszzzz"!!!

S ha jól emlékszem a ""sssááábbúúúússsszzzz"" már akkor is mondta, amikor Dóriék mentek le a lépcsőn. "Szervusz" ...

Átok

Tuti valaki rontást rakott ránk vagy valami szarságot.
Lássuk az elmúlt 2 hetet:
- Dorka rohadt beteg volt (mérgezés)
- Leestem a buszról egyszer, kétszer a lépcsőházban a lépcsőről, egyszer a boltban hasaltam, de azt még sikeresen tompítottam az ajtóval.

- Levágtam a hüvelykujjam körmének és húsának felső negyedét körömágyastul, mindenestül, mára már tudok fogni. Cirka 14 órába telt elállítani a vérzést a vérzékenységem miatt. Balesetin azt mondták, nem tudják összekapcsozni, mert akkora a sérült felület, hogy nincs mit mihez hozzátűzni. Tudjátok mennyi mindenre használja az ember azt az ujját? Gyakorlatilag segget törölni sem tudtam normálisan, a bugyi felhúzása vagy a szelés vagy bármi, amihez fogni kell, nem ment normálisan és persze minden egyes alkalommal csak és kizárólag azt az egy ujjamat ütöttem be mindenhova, fogta meg Dorka stb ... a nagy kötésre másnap két szemet és mosolygós szájat rajzoltam, hogy bábozni tudjunk vele, így Dorka nem piszkálta annyira.

- Elromlott a csapunk.

- Amikor anyám nálunk volt a földszintem csatornát tiszítottak, nálunk csapott fel a kádba, a wc-be és úgy "ámblokk" az egész fürdőbe a szar.

- 4 hete van kint a mikrónk a lépcsőházba magából kurva büdöset árasztva a romlott tej okán, amit nem tudtam kivenni a készülékből, mert az ajtó nyitógombja romlott el; ha kiömlik a tej benne, akkor elveszik a garancia és nem javítják meg nem rendeltetésszerű használatra hivatkozva. Kiforrt a tej minden szagával együtt, szépen elcsomagoltam eredeti dobozába, beleraktam a garanciajegyet, a számlát, az átvételi elismervényt, elraktam a polc belsejébe, hogy majd másnap reggel visszül szervízbe, mert így már tudják fogadni ... mikor megyek ki, tapasztalom mély megdöbbenéssel, hogy megint MEGLOPTAK minket. A jó kurva büdös anyját, az összes szemétláda tetves görénynek. Hozzáteszem elvitték a krumplinkat, a vöröshagymánkat, a savanyúságot, a dzsemet. Bezzeg a cigicsikkeket otthagyták ... Már csak röhögök rajta, szóltam a babakocsis rendőrcsávónak, hogy még ezt is vegyék hozzá ... mondta, hogy nagyon szívesen. Így már 150.000,- Ft fölé megy a kár és más kategóriába esik.

- Kirántottam a konnektort

- Elégettem a térdem vasalóval úgy, hogy a csípőmig ér a vasalódeszka ...

- Két nagy milliós nagyságrendű vevőnk dobta vissza az árajánlatot és az sem biztos, hogy elfogadják az újat ( hát ezen már egyáltalán nem röhögök )

- Ma mentünk volna Komárnoba, de a bekötő út le van zárva.

- Anyám összetörte magát, a kezében az egyik csont hosszában eltört, lenyúzta az orrát, a combját. Mostanában nem kell igazolványképet sem csinálni ... Hozzáteszem hétfőn mondtam neki telefonon, hogy anyu, nagyon vigyázz magadra, mert jön a húsvét, baj lesz, azt mondja nekem erre, ne beszéljek hülyeséget, neki még soha nem tört csontja ... mondom érzem, hogy baj lesz ... tegnap kora délután jött az sms, hogy balesete volt, csonttörése van.

- Barátaink nagyon nagy szarban vannak mindenféle téren és nem tudunk segíteni

- 40.000,- Ft-ot hagytam el ...

... és azt hiszem befejeztem ...

Bölcsödei feliratkozás

Ma reggel Krisszel elmentünk az Örkény utcai bölcsödébe feliratkozni. Itt kellett igényünket bemutatni, hova szeretnénk, mikortól járatni, mikor megyek vissza dolgozni stb ...

2 anyuka volt előttünk egy apukával és 2 gyerekkel egyetemben. Hát mit mondjak ... lassított felvétel anya, még jobban belassult gyerek ... néztük, néztük őket ... egyszer csak hangosan felröhögtem, hogy Dorka ezekhez képest egy hiperaktív állat szó szerint. Lehet a miénk nem normális, én is pörgök ezerrel mindig, ilyen lett ... már marad is ... asszem megtartjuk. Elgondolkoztam rajta, hogy ha itt mondenki ennyire nyugodt, akkor mi lesz itt a csajommal és hogy tartják kordában ... :) ... és itt mindenki jó gyerek.

Ki kellett tölteni egy nyilatkozatot, mi a Kígyó utcai bölcsit jelöltük meg, aztán volt egy elbeszélgetés, miért akarjuk beiratni, miket tud, szobatiszta-e stb ... Mondták, ha nem jut be oda, akkor adnak egy másik alternatívát, ahova el lehet vinni. Na, ennek nem örültem egyáltalán, hiszen buszozunk és kurvára nem mindegy, hogy 3-4 átszállással kell-e eljutni a munkahelyemre vagy kettővel; azt hiszem az a nem mindegy, hogy reggel fél 7-kor vagy fél 6-kor indulunk el otthonról és akkor mindenki adja hozzá a kelést még pluszban. Májusban fognak kiértesíteni arról, hova vették fel Dorkát. Augusztusban lesz egy szülői értekezlet, ahol elmondanak mindent. Az itteni vezetőt ismertem, gyakorlaton voltam nála évekkel ezelőtt, amikor még a TK-ra jártam. Megismert ő is. Elmondtam, hogy voltunk bölcsöde látogatáson, ott minden szükséges infót megtudtam, fel is írták Dorka nevét a füzetbe, hogy amikor a befogadásról dönteni kell, képben legyenek. Így nagyon remélem, hogy nem lesz gond. Illetve fertőtlenítőt viszek a gyerekeknek kézmosás céljából "ingyér"... szóval na ...

Nagyon aranyosak voltak, nagyon segítőkészek, nagyon rendesek.

Bízunk :)

Popsitörlő 200,- Ft/64 db

64 darabos popsitörlő nálam megvásárolható.

Elküldöm postán is, ha kell.

200,-/csomag és ötösével lehet elvinni jövő hét hétfőtől.



Dorka mérgezése

Eljutottunk idáig ...

Hétfő: délután fél 5-kor kel Dorka, tűzforró, bágyadt, de eszik. 5-kor nézem újra, még forróbb, égeti kezem a homloka. Lázmérés: 39.6. Azonnal adtam neki lázcsillapító kúpot, pedig nagyon ellene vagyok a seggbe dugdosós történetnek, de mégis emellett döntök.  6-kor megjött a pizzatekercs, amit rendeltünk, Dorka jó étvággyal eszik belőle, közben teljesen elhagyva magát - még a fejét sem tudta megtartani -  fekszik a mellkasomon és valami olyan hihetetlen absztrakt-ambivalens látvány: totál elhagyatott, beteg gyerek két pofára zabál ...
Újabb lázmérés: 40 fok.

Hűtő fürdő, aranyom csak ül, játszani sem játszik, nézi apát, ahogy hűti a vizet. Közben Krisz mondja neki: "most még engedek bele egy kicsit ... na ez pont olyan, mint nyáron az Ikrényi-tó" ... majd újra enged hozzá hideget ... "na ez már pont olyan, mint a Balaton". Újra enged ... "hű bazd meg, ez már az Antarktisz ..."

Gyereket kivesszük, hatott: 38.5. Erre nem adok lázcsillapítót, kidolgozza magától.
Szokásos esti rutin megy: törölközés, öltözés, kakaó, esti puszi minden létezőnek, pá-pá, még 3-szor megmutatja hogy horkol Sanyi papa és még millió puszit dob, majd leteszem.

9-kor bemegyek hozzá egy hülye megérzéstzől vezérelve, mikor már milliószor elhessegettem a gondolatot - "baj lesz, nagy baj lesz" -, hogy ránézzek. Kiságy fölé hajolok és érzem, hogy tüzel az ágy - komolyan mondom - forrt a levegő benne. Dorka kapkodja a levegőt, megnyugtatom, újra rendesen lélegzik. Majd - SOHA nem csinááltam még olyat, hogy lefekvés után kiveszem az ágyából - kivettem. Bevittem a saját ágyunkra - ilyet sem csináltam SOHA -, csak nem hagy nyugodni az a hülye megérzés - "baj lesz, nagy baj lesz"-. Letettem, melléfekszem, megsimogatom, majd egyszer csak egy hatalmas mordulás és összehányta magát, engem, az ágyat, az ágy körül mindent. Mindezt úgy, hogy háton feküdt és még arra sem volt ereje, hogy megforduljon. Ahogy éreztem, hogy gáz van, oldalra fordítottam, majd hasra ... rohantam ki vele a fürdőbe, miközben a hányással teli hálózsákot és pizsit a nappaliban tépem róla le, ahogy szaladok vele, majd a fürdőbe is hányt. Le a pelus, áll egy szál semmiben a kád közepén, lógatja lefele a fejét, a hajából, a füléből, orrából, szájából csöpög a hányás ... annyira, de annyira sajnáltam szegényt. Sírt közben, itattam vízzel, gyors fürdés, lázmérés, majdnem 41. Orvos hív, nem veszi fel, újra hív, mondja, hogy ügyelet. Rohanunk ... én úgy, ahogy vagyok, Dorkát alaposan beöltöztettem, még takaró is, reszketett, remegett, folyt a könnye a láztól. Futunk .. futnánk, ha Tigris nélkül lehetne menni, de nem lehet, ajtóból vissza, újra futás, majd lépcsőházból vissza, nincs nálunk Dorka kiskönyve és TAJ-kártyája ... se más, csak a gyerek.

Szóval futunk újra és már nem mentünk vissza semmiért sem. Pár perc és az ügyeleten voltunk. Amikor odaértünk a dokihoz, vettük észre, hogy nincs nálunk se pénz, se telefon, úgyhogy mikor odaértünk, csak én mentem be Dorkával, apa meg haza a cuccokért.
Rettentően aranyos, normális, emberséges, barátságos nővér és orvos, aki leáll velem vitatkozni, hogy Dorka tuti nem másfél éves, hanem legalább 2. Bizonygattam, hogy higgye el, tudom mennyi idős a gyerek ... én vagyok az anyja, csak tudom stb ... majd megkérem, hogy inkább nézze meg, aztán folytathajtuk a számolást. Adott neki egy lázcsillapítós szurit, egy hang nélkül viselte a csajom, majd kapott hányáscsillapítót is. Valami vírust elkapott, de "itt még lesz hatalmas fosi-mosi, mert nagyon komolyak a bélhangok". Ezzel a "fosi-mosival" kikergetett a világból, nagyon megdicsérték Dorkát, hogy milyen ügyes volt, majd ahogy kiléptünk az ajtón, újra összehányta magát, engem, majd újra megdicsérték, hogy rendes gyerek ez, nem behányt, hanem a küszöbön ki ... mondom otthon is a szőnyeg szélére áll okádni ezt az egy esetet leszámítva. Szóltak, hogy kedd délig csak cukros teát adjak neki. Nagyon ellenemre volt a cukor, de pótlásra oké ... és csak most.

Hatott a lázcsillapító. Irány az ügyeletes gyógyszertár, írtak fel a Germicid C helyett erősebb lázcsillapítót plusz bogyókat. Csak az ügyeleti díj 400,- Ft volt, maga a gyógyszerek 6.000,- Ft. Hazafele elaludt, beraktam a kiságyba és én is le akartam feküdni aludni, de eszembe és orromba jutott, hogy rohadt büdös van a lakásban. Nekiálltam mosni. Majdnem végeztem, mikor Dorka kelt hajnali fél 3-kor és követelte a kakaóját. Próbáltam visszaaltatni, de nem sikerült. Csak  "kaka...ó" teát készítettem neki, sokat ivott,  majd úgy gondolta, hogy játékidő van, úgyhogy én mostam tovább, kitakarítottam, játszottunk, majd 8-kor a kanapén elaludt Dorka, erkkor éreztem, hogy ismét lázas. Dél előtt pár perccel kelt fel. Persze pihenni nem tudtam, fél fülem mindig az ajtón volt, nem hány-e, nehogy megfulladjon. Délbe kapott sós krumplit és húsleves zöldséget pici lével, persze mind befalta, annyira éhes volt már, aztán játszott egy kicsit és elájult a kanapén ismét, úgy vittem be ölbe aludni. Olyan volt mint egy rongybaba ... a legédesebb rongybaba.
Aztán délutánra nagyon jó kedve lett, hőemelkedése volt már csak, fokozatosan adagoltam neki déltől a tejet, kakaót, túrórudit, krémtúrót, evett banánt és narancsot is.
Az esti alvás már ment, még felkelt hajnalban 3-4 körül, kérte a "kaka ... ó"-t, adtam egy fél pohárral, majd aludtunk 8-ig, Dorka fél 9-ig. Összekészültünk, hívtam az orvost, mondta mehetünk fél 10-10 körül. Jeleztem felé, hogy a tegnap előtti rémületből mára semmi sem maradt. Nyoma sincs a betegségnek.
Odaértünk, megnézte, majd közölte, hogy a vizelet és a székletminta bacit mutatott ki; nem vírust kapott el Dorka, hanem mérgezése volt, amit azóta már tudunk, hogy a biokekszben lévő romlott kenőmájas okozott, amit az előtte héten tartott teszten evett Dorka. Egyik kislány anyukája készítette. Dorkán kívül még 2 gyereknek lettek ugyanazok a tünetei, mint a lányomnak. További kezelést nem igényle, ennyi volt. Még az volt a szerencse, hogy a tejtermékekeket igaz, hogy kicsit előbb, mint ahogy kellett volna, de adagoltam és segített Dorkának. remélem a másik két baba is gyorsan túl lesz ezen a szarságon. Végignéztük Dorka kórtörténetét és megállapítottuk, hogy ha lázas, akkor nagyon lázas. Gyorsan lemegy neki, de nagyon magas hője van, így írt fel a Germicid C helyett kapott gyógyszer után mást, azt kellett kiváltani, így már majdnem 10.000,- Ft-nál tartunk. Hozzáteszem nem a pénz számít, mert nincs amit az ember sajnálna a gyereke gyógyulásáért ... ezt csak úgy mellékesen jegyeztem meg.
Mindenesetre tanulságul szolgál a dolog: anyósom végre megértette, igaz, sértődés árán, - de már szarok bele - hogy nem képezi vita alapját a vegyszer Földön tartása a gyerek játékterében, amikor ő vigyáz rá a saját házukban ... és tudomására juttattam, hogy a konnektorba nem bele nyúlkálni kell, hanem elég csak egyszer belenyúlni és az is lehet halálos, ám akkor én mindenkit elteszek láb alól ... és hogy Dorka hiába okos-ügyes, attól még totálisan megbízhatatlan és ahogy anya mondja mindig, érdeklődő ... az lenne a baj, ha nem így lenne ... Mára eltűnt a 7-féle vegyszer a szobájukból, amiért már egy éve könyörgünk és a konnektorba vakdugók kerültek egy év után. Ha anyámékhoz megyünk, ezt minden alkalommal előre megoldják, ha valamire azt mondom, hogy fakocka, akkor anyámnak az ma, holnap és holnapután is fakocka lesz és nem áll le vitázni ... én ezt nem értem ...
Kész Amerika.

Reggeli szösszenet

2013. március 16., reggel 7 óra:
Dorka torkaszakadtából üvölt a kiságyából:
"Tata téjem!!! Tata téjem!!!" - értsd: kakaót kérek -
Az van, ha nagyon akar valamit megmondja vagy elmutogatja és mi kitaláljuk vagy legalábbis próbáljuk megérteni.

Krisszel azt játszották, hogy mond neki egy szót, Dorka figyeli a száját és utánoznia kellett.

Kivétel nélkül, tisztán, érthetően mondta apja után a szavakat ... de csak akkor és ott.

A napokban már aggódni kezdtem, hogy miért nem beszél még. Most sem teszi, de legalább felcsillant a remény ezzel :)

Egyébként a saját kis nyelvén kommunikál, be nem áll a szája egész nap, de jó lenne már, ha értelmes szavakat is mondana a "mennymá" és a "nemmmmmmegy" mellett.

Így megy a vonat ...

Kizárt Dorka

Tegnap előtt - még jó, hogy ilyen aktuális vagyok - kizártam Dorkát. No, nem azért, mert megérdemelte vagy akármi, csak úgy snassz, egymagában.

Egy ismerősünk volt nálunk, elindulni készült, épp búcsúzkodtunk a bejárati ajtóban, szorosan magamhoz húzva az ajtót, Dorka nehogy kiférjen a lábam és a nyílászáró között ... miközben Dorka úgy gondolta, hogy itt az ideje olajra lépni. Ismerős el, ajtó becsuk, anya szétnéz, Dorka hol van ... néma csend, még a bújúcska közbeni édes kuncogás sem volt - ami egyébként mindig elárulja, hova bújt ... na meg az az egy hely, ahova mindig bújik ...  ekkor már bajt sejtettem.

Mindez 10-15 másodperc alatt.

Áááááá, ekkora hülye nem lehetek, hogy kizártam, képtelenség, hogy kimenjen az ajtó és a lábam között.

Azért kinézek ...

Hát biz'a kiment!

Tudni kell a történethez, hogy a bejárati ajtónk közvetlenül a lépcső mellett van - ajtó majd egyből a lépcső -, tetőtér, második emelet ... cirka 8-10 fok a fordulóig. Ha ott lezúg, összetöri magát. Annyira talán már nem kicsi, hogy átférjen a korlát rácsai között - mert ha onnan esik ki, akkor legalább 2 métert zuhan, rá a lépcsőre.

Szóval Dorka lelépett ... ajtót nyitom, édesen és rohadt okos fejjel áll a lépcsőház legbelső sarkában, a lépcsőtől legmesszebb, fogja az odaállított széket és toppogat a lábával, mint amikor mi, felnőttek azt jelezzük, hogy idő van ... és ártatlan boci szemekkel néz rám, mint aki tudja, hogy rosszat csinál, de próbálja elsumákolni.

Kurvára megijedtem, az életem is lepergett előttem abban a pár másodpercben, de azt hiszem, hogy Dorkától mindenre számítani kell ... és azt hiszem - sajnos - tőlem is.

... és őszintén azt gondolom, hogy nem felelőtlenségről vagy figyelmetlenségről van szó. Bár ha tényleg őszinte vagyok nagyon szétszórt tudok lenni, főleg, ha sokminden van a nyakamban, mint most is, de ez abszolút véletlen volt és közben rájöttem arra is, hogy bármennyire vigyázok rá, bármennyire elővigyázatos, óvatos vagyok, ezek akkor is megtörténnek és meg fognak történni, ha a fejem tetejére állok, akkor is, hiszen Dorka leleményes és olyan agyafúrt, mindig töri a fejét valamin. Baromi életre való kis csajszi. Szó szerint zsivány.

Azt már megtanultuk, hogy ha kilépünk az ajtón nem megyünk semerre, megállunk, megvárjuk, amíg anya vagy apa bezárja az ajtót és csak utána indulunk meg közösen. Sőt azt is tudja, hogy ha kilépünk a lakásból, csak jobbra mehet - balra van a lépcső -, mert ott biztonságos, a másik irányba közösen indulunk meg.

Szóval ott állt a lépcsőház legbiztonságosabb sarkában, a pöttyös zoknijában a flaszteron, miközben kapaszkodott a szék lábába. Édes kis pofámat nem tudtam megszidjam vagy megölelgessem, aztán magamhoz húztam és kisebb lebaszkurálás közepette megszeretgettem. A lebaszarintás nekem is jár ... bármennyire féltem és vigyázok rá.

Influenza

Dorka influenzás volt múlt héten ... inkább már előtte héten is.

Nem időrendi sorrendben és lehet nem is azon a napon történt:
Hétfőn elvittem orvoshoz, mert ekkor már 5. napja volt lázas Dorka és 38,3 kelt reggel, ami nálam hónaljba 40,3, dokinál ugyanabban az időben fülben 39,8-nál tetőzött 10 órára. Megállapította, hogy influenzás, kapott antibiotikumot, homeós bogyókat a köhögésére - amit annyira jól elkaptam időben, hogy 2 nap alatt hatottak a bogyók - és az influenza szövődményére a kötőhártya-gyulladásra szemcseppet és mivel ekkor már nekem is be volt gyulladva a szemem, én is kaptam csepegtetőt, illetve mivel műkönnyet használok 4 éve, rendes volt, felírta azt is, így sokkal - fele annyiba került - olcsóbb volt. S nagyon halkan hozzáteszem, hogy ekkor már ötödik napja egy falatot sem evett, csak vizet, KUBUT és napi 2 liter kakaót ivott. Beesett, szürke arc, gyulladt, vörös szem, kócos, verejtékes haj, beesett has és forró, vacogó gyerek. Ez volt Dorka.

Délelőtt még jó kedve volt, majd rohamosan romlott. Először hisztizett, majd földhöz verte magát, aztán letettem aludni, aludt 3 és fél órát, nagyon gyanús volt. Felkelt, beleült az ölembe és fél 7-ig ott is maradt. Pihegett csak, nem akart semmit sem csinálni. Krisz hozta a lázmérőt 39,8. Hidegvizes fürdő, borogatás, lázcsillapító, betekertük vizes törölközőbe. Egy hangja nem volt semmire, csak feküdt mellettem az ágyon, nézte a tévét némán. Ekkor elsírtam magam, annyira sajnáltam. Először még eszembe jutott, hogy az elveim ellen menjek, miért nem oltattam be, miért nem vittem előbb dokihoz stb ... aztán végiggondoltam. Oltás ellenes vagyok és maradok ... az vesse rám az első követ, aki 38,3-nál folyó orral egyből ügyeletre rohan ... bár igaz, hogy lehet péntek lévén mégis be kellett volna vinni, de volt itthon Sinupret, fogbújásra csillapító és lázcsillapító is, tehát nem gondolom, hogy előrébb lettünk volna, sőt a doki azt mondta, hogy akkor már ne vigyük be, mert csak betegebb lesz, csillapítsuk a lázat ... és a kezdeti tünetek abszolút fogzásra vallottak ... persze később már nem.

Szóval vissza a múlt héthez. 7-kor Dorka már aludt, én éjjel semmit sem ... folyamatosan nyöszörgött, csapkodta magát. Bementem hozzá, megsimogattam, akkor megnyugodott, de ekkor már a takony totál elöntötte a fejét. Nem csak a lepedője ragadt aranyomnak a fejéhez, hanem Zsuzsi baba takaróstul.
Keltettem éjjel, szívtam az orrát, majd reggel 39 fokos lázzal kelt. Hívtam az orvost, hogy ez nagyon nem oké. Kijött, mért, majd kapott Dorka szurit a fenekébe, amit észre sem vett. Maja annál inkább. Úgy kellett a szaros 4 kilós harci vérebünket lefognom, mert neki akart menni a dokinak, azt hitte bántja Dorkát. Innentől kezdve Maja 10 centire nem mozdult el a gyerek mellől. Mellette aludt, mellette játszott, enni is együtt ettek, eü. séta nem volt, csak gyors pisi-kaki az ajtóban Maja részéről. Bement éjjel Dorka szobájába és a kiságy mellett aludt. Nagyon szerethető volt.
Vissza a szurihoz. Szólt az orvos, hogy készítsem össze a csajom cuccait, mert ha az injekció hatására sem megy a láza az estét már a kórházban töltjük. Fél 5-kor jön újra. Nagyon lázas, nagyon régóta lázas és nem evett hatodik napja.
Doki el- Dorka aludni ment. Álltam a szárogató mellett, épp akkor akartam vasalni, mikor jött az orvos, de ezzel a hírrel nagyon mellbe vágott. Kivasaltam távozás után ... de őszinte leszek: nem raktam össze a cuccainkat, eldöntöttem, hogy lófaszt megyünk mi kórházba. Nekiálltam főzni. 13-féle miniadag kaját készítettem azalatt a 2 óra alatt, amíg Dorka aludt, 4 adag a hűtőben volt még ezen kívül. Kiraktam az asztalra és azt vettem az okos fejembe, hogy márpedig most ha törik, ha szakad enni fog. Kelt, megkínáltam paradicsomlevessel, amit egyből meg is evett, mivel ebből úgy főztem, hogy nekünk is maradjon, volt doszt. Aztán Dorka kérte a következőt. Krumplistésztával próbálkoztam be, de csak levest kért. Majd fogtam a nagy fazekat, felhajtottam a szőnyeget, letettem a földre, mert az asztaltól nem érte volna fel, odakuporodott Dorka a vájling elé és befalta az egészet. Ha nem látom, nem hiszem el, de evett végre, nem érdekelt mit, mennyit, hol, mivel csak egyen. Aztán a félbehagyott krumplistésztából is evett 2 falatot, majd következett az újabb adag paradicsomleves főzés és vacsira még evett belőle 2 nagy tányérral olyan levestésztából, amit anyám készít. A legfinomabb a világon.
Doki jött, Dorka nem volt már lázas, újságoltam neki mennyit és mit evett, kérdezte, hogy összepakoltam-e a kórházi cuccot ... mondtam nem, mert tudtam, hogy nem megyünk mi oda. Kapott Dorka még egy szurit. Aztán jött az orvos még szerdán és csütörtökön is. Nagyon rendes volt. Mindig alvás idő befejeztével csengetett, volt, hogy már 4-kor ott volt, kávézott, beszélgettünk, kelt Dorka, megvizsgálta, sütit csomagoltam neki mindien nap és elment.
Pénteken először kimehettünk a lakásból. Persze szakadó eső/hó, előtte, amíg szobafogság volt hétágra sütött a nap. Nem számít, mi mentünk először csak 10 percet, negyed órát, aztán vasárnap nagyobb sétán voltunk hármasban. Egész héten ketten voltunk otthon, a fene majd megevett. Nem jöhetett hozzánk senki, Krisz továbbképzésen volt.
Levontam a konklúziót:
Inkább napi 16/18 órás munka, mint még egyszer ennyire beteg gyerekkel itthon maradni.
Az első nap még jó volt, megcsináltam az éves nagytakarítást, hiszen Dorka a láztól nagyon sokat aludt, megfőztem, sütöttem stb ... aztán utána nagyon gyorsan fáradtam, főleg, amikor nyűglődött Dorka ... na, azt nagyon utálom, amikor nyekeg. De most beteg volt, über-brutál türelmes voltam, esténként még meg is veregettem a vállam.
Közben megtanultuk használni az orvosos táskát, mert hogy Zsuéktól azt kapott névnapjára. Amikor a szívmet hallgatja persze pulcsi felhúzása után, mondja, hogy "tü-tü-tü tü-tü", ahogy ver anya szíve ... persze csak is őérte. A spatulát gyakorlatilag szájon keresztül a gyomromból kellett visszahúzkodni minden egyes "Dorka-mustra" után, annyira megnézte, hogy a torkom piros-e. Írtunk fel receptet is és a reflexemet is tökéletesen vizsgálja térdben, gyakorlatilag agyonver és én mindezt mosolyogva tűröm és örülök neki, hogy meggyógyult.
Ja ... és rúzsozza magát, erről egyszer teszek fel videót, nagyon édes. persze mindenhol tiszta rúzs, csak az ajka nem és mellette telefonál is, mindezt egyszerre, mint a nagyok.
Megtanult felülni a hintalóra - szó szerint átesett a ló túloldalára eleinte - és hajta ezerrel, csak úgy huppog a parketta, majd lejönni is megtanult a sok-sok vetődés után. A "tár-tár" madárhang már "kár-kár"-rá finomult. Hívja a ciciát, hogy "szi-szi-sziszike". Puszit ad. Mondom neki, hogy kell puszit adni anyának és apa kapja a cuppanóst. ha apa kér, én kapok. Természetesen segít továbbra is mindenben. Utánozza a farkas hangját, ha rácsodálkozik valamire, azt mondja "hűűű" vagy "hűűűűha". Ha integet, mondja, hogy "pá-pá", ha leesik valami vagy ledob valamit akkor mondja, hogy "opp" vagy "ppppááááá". Új módi a dobálózás, aminek az elfelejtése 1 hétbe került és pár kézrátételbe - értsd: kézre verés -.
Ma pedig visszük anyámékhoz és vasárnap megyünk érte, mert a szülőknek ismét "partitájm" van.
Reméljük Dorka is így fogja gondolni.