Kizárt Dorka

Tegnap előtt - még jó, hogy ilyen aktuális vagyok - kizártam Dorkát. No, nem azért, mert megérdemelte vagy akármi, csak úgy snassz, egymagában.

Egy ismerősünk volt nálunk, elindulni készült, épp búcsúzkodtunk a bejárati ajtóban, szorosan magamhoz húzva az ajtót, Dorka nehogy kiférjen a lábam és a nyílászáró között ... miközben Dorka úgy gondolta, hogy itt az ideje olajra lépni. Ismerős el, ajtó becsuk, anya szétnéz, Dorka hol van ... néma csend, még a bújúcska közbeni édes kuncogás sem volt - ami egyébként mindig elárulja, hova bújt ... na meg az az egy hely, ahova mindig bújik ...  ekkor már bajt sejtettem.

Mindez 10-15 másodperc alatt.

Áááááá, ekkora hülye nem lehetek, hogy kizártam, képtelenség, hogy kimenjen az ajtó és a lábam között.

Azért kinézek ...

Hát biz'a kiment!

Tudni kell a történethez, hogy a bejárati ajtónk közvetlenül a lépcső mellett van - ajtó majd egyből a lépcső -, tetőtér, második emelet ... cirka 8-10 fok a fordulóig. Ha ott lezúg, összetöri magát. Annyira talán már nem kicsi, hogy átférjen a korlát rácsai között - mert ha onnan esik ki, akkor legalább 2 métert zuhan, rá a lépcsőre.

Szóval Dorka lelépett ... ajtót nyitom, édesen és rohadt okos fejjel áll a lépcsőház legbelső sarkában, a lépcsőtől legmesszebb, fogja az odaállított széket és toppogat a lábával, mint amikor mi, felnőttek azt jelezzük, hogy idő van ... és ártatlan boci szemekkel néz rám, mint aki tudja, hogy rosszat csinál, de próbálja elsumákolni.

Kurvára megijedtem, az életem is lepergett előttem abban a pár másodpercben, de azt hiszem, hogy Dorkától mindenre számítani kell ... és azt hiszem - sajnos - tőlem is.

... és őszintén azt gondolom, hogy nem felelőtlenségről vagy figyelmetlenségről van szó. Bár ha tényleg őszinte vagyok nagyon szétszórt tudok lenni, főleg, ha sokminden van a nyakamban, mint most is, de ez abszolút véletlen volt és közben rájöttem arra is, hogy bármennyire vigyázok rá, bármennyire elővigyázatos, óvatos vagyok, ezek akkor is megtörténnek és meg fognak történni, ha a fejem tetejére állok, akkor is, hiszen Dorka leleményes és olyan agyafúrt, mindig töri a fejét valamin. Baromi életre való kis csajszi. Szó szerint zsivány.

Azt már megtanultuk, hogy ha kilépünk az ajtón nem megyünk semerre, megállunk, megvárjuk, amíg anya vagy apa bezárja az ajtót és csak utána indulunk meg közösen. Sőt azt is tudja, hogy ha kilépünk a lakásból, csak jobbra mehet - balra van a lépcső -, mert ott biztonságos, a másik irányba közösen indulunk meg.

Szóval ott állt a lépcsőház legbiztonságosabb sarkában, a pöttyös zoknijában a flaszteron, miközben kapaszkodott a szék lábába. Édes kis pofámat nem tudtam megszidjam vagy megölelgessem, aztán magamhoz húztam és kisebb lebaszkurálás közepette megszeretgettem. A lebaszarintás nekem is jár ... bármennyire féltem és vigyázok rá.