Dorka mérgezése

Eljutottunk idáig ...

Hétfő: délután fél 5-kor kel Dorka, tűzforró, bágyadt, de eszik. 5-kor nézem újra, még forróbb, égeti kezem a homloka. Lázmérés: 39.6. Azonnal adtam neki lázcsillapító kúpot, pedig nagyon ellene vagyok a seggbe dugdosós történetnek, de mégis emellett döntök.  6-kor megjött a pizzatekercs, amit rendeltünk, Dorka jó étvággyal eszik belőle, közben teljesen elhagyva magát - még a fejét sem tudta megtartani -  fekszik a mellkasomon és valami olyan hihetetlen absztrakt-ambivalens látvány: totál elhagyatott, beteg gyerek két pofára zabál ...
Újabb lázmérés: 40 fok.

Hűtő fürdő, aranyom csak ül, játszani sem játszik, nézi apát, ahogy hűti a vizet. Közben Krisz mondja neki: "most még engedek bele egy kicsit ... na ez pont olyan, mint nyáron az Ikrényi-tó" ... majd újra enged hozzá hideget ... "na ez már pont olyan, mint a Balaton". Újra enged ... "hű bazd meg, ez már az Antarktisz ..."

Gyereket kivesszük, hatott: 38.5. Erre nem adok lázcsillapítót, kidolgozza magától.
Szokásos esti rutin megy: törölközés, öltözés, kakaó, esti puszi minden létezőnek, pá-pá, még 3-szor megmutatja hogy horkol Sanyi papa és még millió puszit dob, majd leteszem.

9-kor bemegyek hozzá egy hülye megérzéstzől vezérelve, mikor már milliószor elhessegettem a gondolatot - "baj lesz, nagy baj lesz" -, hogy ránézzek. Kiságy fölé hajolok és érzem, hogy tüzel az ágy - komolyan mondom - forrt a levegő benne. Dorka kapkodja a levegőt, megnyugtatom, újra rendesen lélegzik. Majd - SOHA nem csinááltam még olyat, hogy lefekvés után kiveszem az ágyából - kivettem. Bevittem a saját ágyunkra - ilyet sem csináltam SOHA -, csak nem hagy nyugodni az a hülye megérzés - "baj lesz, nagy baj lesz"-. Letettem, melléfekszem, megsimogatom, majd egyszer csak egy hatalmas mordulás és összehányta magát, engem, az ágyat, az ágy körül mindent. Mindezt úgy, hogy háton feküdt és még arra sem volt ereje, hogy megforduljon. Ahogy éreztem, hogy gáz van, oldalra fordítottam, majd hasra ... rohantam ki vele a fürdőbe, miközben a hányással teli hálózsákot és pizsit a nappaliban tépem róla le, ahogy szaladok vele, majd a fürdőbe is hányt. Le a pelus, áll egy szál semmiben a kád közepén, lógatja lefele a fejét, a hajából, a füléből, orrából, szájából csöpög a hányás ... annyira, de annyira sajnáltam szegényt. Sírt közben, itattam vízzel, gyors fürdés, lázmérés, majdnem 41. Orvos hív, nem veszi fel, újra hív, mondja, hogy ügyelet. Rohanunk ... én úgy, ahogy vagyok, Dorkát alaposan beöltöztettem, még takaró is, reszketett, remegett, folyt a könnye a láztól. Futunk .. futnánk, ha Tigris nélkül lehetne menni, de nem lehet, ajtóból vissza, újra futás, majd lépcsőházból vissza, nincs nálunk Dorka kiskönyve és TAJ-kártyája ... se más, csak a gyerek.

Szóval futunk újra és már nem mentünk vissza semmiért sem. Pár perc és az ügyeleten voltunk. Amikor odaértünk a dokihoz, vettük észre, hogy nincs nálunk se pénz, se telefon, úgyhogy mikor odaértünk, csak én mentem be Dorkával, apa meg haza a cuccokért.
Rettentően aranyos, normális, emberséges, barátságos nővér és orvos, aki leáll velem vitatkozni, hogy Dorka tuti nem másfél éves, hanem legalább 2. Bizonygattam, hogy higgye el, tudom mennyi idős a gyerek ... én vagyok az anyja, csak tudom stb ... majd megkérem, hogy inkább nézze meg, aztán folytathajtuk a számolást. Adott neki egy lázcsillapítós szurit, egy hang nélkül viselte a csajom, majd kapott hányáscsillapítót is. Valami vírust elkapott, de "itt még lesz hatalmas fosi-mosi, mert nagyon komolyak a bélhangok". Ezzel a "fosi-mosival" kikergetett a világból, nagyon megdicsérték Dorkát, hogy milyen ügyes volt, majd ahogy kiléptünk az ajtón, újra összehányta magát, engem, majd újra megdicsérték, hogy rendes gyerek ez, nem behányt, hanem a küszöbön ki ... mondom otthon is a szőnyeg szélére áll okádni ezt az egy esetet leszámítva. Szóltak, hogy kedd délig csak cukros teát adjak neki. Nagyon ellenemre volt a cukor, de pótlásra oké ... és csak most.

Hatott a lázcsillapító. Irány az ügyeletes gyógyszertár, írtak fel a Germicid C helyett erősebb lázcsillapítót plusz bogyókat. Csak az ügyeleti díj 400,- Ft volt, maga a gyógyszerek 6.000,- Ft. Hazafele elaludt, beraktam a kiságyba és én is le akartam feküdni aludni, de eszembe és orromba jutott, hogy rohadt büdös van a lakásban. Nekiálltam mosni. Majdnem végeztem, mikor Dorka kelt hajnali fél 3-kor és követelte a kakaóját. Próbáltam visszaaltatni, de nem sikerült. Csak  "kaka...ó" teát készítettem neki, sokat ivott,  majd úgy gondolta, hogy játékidő van, úgyhogy én mostam tovább, kitakarítottam, játszottunk, majd 8-kor a kanapén elaludt Dorka, erkkor éreztem, hogy ismét lázas. Dél előtt pár perccel kelt fel. Persze pihenni nem tudtam, fél fülem mindig az ajtón volt, nem hány-e, nehogy megfulladjon. Délbe kapott sós krumplit és húsleves zöldséget pici lével, persze mind befalta, annyira éhes volt már, aztán játszott egy kicsit és elájult a kanapén ismét, úgy vittem be ölbe aludni. Olyan volt mint egy rongybaba ... a legédesebb rongybaba.
Aztán délutánra nagyon jó kedve lett, hőemelkedése volt már csak, fokozatosan adagoltam neki déltől a tejet, kakaót, túrórudit, krémtúrót, evett banánt és narancsot is.
Az esti alvás már ment, még felkelt hajnalban 3-4 körül, kérte a "kaka ... ó"-t, adtam egy fél pohárral, majd aludtunk 8-ig, Dorka fél 9-ig. Összekészültünk, hívtam az orvost, mondta mehetünk fél 10-10 körül. Jeleztem felé, hogy a tegnap előtti rémületből mára semmi sem maradt. Nyoma sincs a betegségnek.
Odaértünk, megnézte, majd közölte, hogy a vizelet és a székletminta bacit mutatott ki; nem vírust kapott el Dorka, hanem mérgezése volt, amit azóta már tudunk, hogy a biokekszben lévő romlott kenőmájas okozott, amit az előtte héten tartott teszten evett Dorka. Egyik kislány anyukája készítette. Dorkán kívül még 2 gyereknek lettek ugyanazok a tünetei, mint a lányomnak. További kezelést nem igényle, ennyi volt. Még az volt a szerencse, hogy a tejtermékekeket igaz, hogy kicsit előbb, mint ahogy kellett volna, de adagoltam és segített Dorkának. remélem a másik két baba is gyorsan túl lesz ezen a szarságon. Végignéztük Dorka kórtörténetét és megállapítottuk, hogy ha lázas, akkor nagyon lázas. Gyorsan lemegy neki, de nagyon magas hője van, így írt fel a Germicid C helyett kapott gyógyszer után mást, azt kellett kiváltani, így már majdnem 10.000,- Ft-nál tartunk. Hozzáteszem nem a pénz számít, mert nincs amit az ember sajnálna a gyereke gyógyulásáért ... ezt csak úgy mellékesen jegyeztem meg.
Mindenesetre tanulságul szolgál a dolog: anyósom végre megértette, igaz, sértődés árán, - de már szarok bele - hogy nem képezi vita alapját a vegyszer Földön tartása a gyerek játékterében, amikor ő vigyáz rá a saját házukban ... és tudomására juttattam, hogy a konnektorba nem bele nyúlkálni kell, hanem elég csak egyszer belenyúlni és az is lehet halálos, ám akkor én mindenkit elteszek láb alól ... és hogy Dorka hiába okos-ügyes, attól még totálisan megbízhatatlan és ahogy anya mondja mindig, érdeklődő ... az lenne a baj, ha nem így lenne ... Mára eltűnt a 7-féle vegyszer a szobájukból, amiért már egy éve könyörgünk és a konnektorba vakdugók kerültek egy év után. Ha anyámékhoz megyünk, ezt minden alkalommal előre megoldják, ha valamire azt mondom, hogy fakocka, akkor anyámnak az ma, holnap és holnapután is fakocka lesz és nem áll le vitázni ... én ezt nem értem ...
Kész Amerika.