Influenza

Dorka influenzás volt múlt héten ... inkább már előtte héten is.

Nem időrendi sorrendben és lehet nem is azon a napon történt:
Hétfőn elvittem orvoshoz, mert ekkor már 5. napja volt lázas Dorka és 38,3 kelt reggel, ami nálam hónaljba 40,3, dokinál ugyanabban az időben fülben 39,8-nál tetőzött 10 órára. Megállapította, hogy influenzás, kapott antibiotikumot, homeós bogyókat a köhögésére - amit annyira jól elkaptam időben, hogy 2 nap alatt hatottak a bogyók - és az influenza szövődményére a kötőhártya-gyulladásra szemcseppet és mivel ekkor már nekem is be volt gyulladva a szemem, én is kaptam csepegtetőt, illetve mivel műkönnyet használok 4 éve, rendes volt, felírta azt is, így sokkal - fele annyiba került - olcsóbb volt. S nagyon halkan hozzáteszem, hogy ekkor már ötödik napja egy falatot sem evett, csak vizet, KUBUT és napi 2 liter kakaót ivott. Beesett, szürke arc, gyulladt, vörös szem, kócos, verejtékes haj, beesett has és forró, vacogó gyerek. Ez volt Dorka.

Délelőtt még jó kedve volt, majd rohamosan romlott. Először hisztizett, majd földhöz verte magát, aztán letettem aludni, aludt 3 és fél órát, nagyon gyanús volt. Felkelt, beleült az ölembe és fél 7-ig ott is maradt. Pihegett csak, nem akart semmit sem csinálni. Krisz hozta a lázmérőt 39,8. Hidegvizes fürdő, borogatás, lázcsillapító, betekertük vizes törölközőbe. Egy hangja nem volt semmire, csak feküdt mellettem az ágyon, nézte a tévét némán. Ekkor elsírtam magam, annyira sajnáltam. Először még eszembe jutott, hogy az elveim ellen menjek, miért nem oltattam be, miért nem vittem előbb dokihoz stb ... aztán végiggondoltam. Oltás ellenes vagyok és maradok ... az vesse rám az első követ, aki 38,3-nál folyó orral egyből ügyeletre rohan ... bár igaz, hogy lehet péntek lévén mégis be kellett volna vinni, de volt itthon Sinupret, fogbújásra csillapító és lázcsillapító is, tehát nem gondolom, hogy előrébb lettünk volna, sőt a doki azt mondta, hogy akkor már ne vigyük be, mert csak betegebb lesz, csillapítsuk a lázat ... és a kezdeti tünetek abszolút fogzásra vallottak ... persze később már nem.

Szóval vissza a múlt héthez. 7-kor Dorka már aludt, én éjjel semmit sem ... folyamatosan nyöszörgött, csapkodta magát. Bementem hozzá, megsimogattam, akkor megnyugodott, de ekkor már a takony totál elöntötte a fejét. Nem csak a lepedője ragadt aranyomnak a fejéhez, hanem Zsuzsi baba takaróstul.
Keltettem éjjel, szívtam az orrát, majd reggel 39 fokos lázzal kelt. Hívtam az orvost, hogy ez nagyon nem oké. Kijött, mért, majd kapott Dorka szurit a fenekébe, amit észre sem vett. Maja annál inkább. Úgy kellett a szaros 4 kilós harci vérebünket lefognom, mert neki akart menni a dokinak, azt hitte bántja Dorkát. Innentől kezdve Maja 10 centire nem mozdult el a gyerek mellől. Mellette aludt, mellette játszott, enni is együtt ettek, eü. séta nem volt, csak gyors pisi-kaki az ajtóban Maja részéről. Bement éjjel Dorka szobájába és a kiságy mellett aludt. Nagyon szerethető volt.
Vissza a szurihoz. Szólt az orvos, hogy készítsem össze a csajom cuccait, mert ha az injekció hatására sem megy a láza az estét már a kórházban töltjük. Fél 5-kor jön újra. Nagyon lázas, nagyon régóta lázas és nem evett hatodik napja.
Doki el- Dorka aludni ment. Álltam a szárogató mellett, épp akkor akartam vasalni, mikor jött az orvos, de ezzel a hírrel nagyon mellbe vágott. Kivasaltam távozás után ... de őszinte leszek: nem raktam össze a cuccainkat, eldöntöttem, hogy lófaszt megyünk mi kórházba. Nekiálltam főzni. 13-féle miniadag kaját készítettem azalatt a 2 óra alatt, amíg Dorka aludt, 4 adag a hűtőben volt még ezen kívül. Kiraktam az asztalra és azt vettem az okos fejembe, hogy márpedig most ha törik, ha szakad enni fog. Kelt, megkínáltam paradicsomlevessel, amit egyből meg is evett, mivel ebből úgy főztem, hogy nekünk is maradjon, volt doszt. Aztán Dorka kérte a következőt. Krumplistésztával próbálkoztam be, de csak levest kért. Majd fogtam a nagy fazekat, felhajtottam a szőnyeget, letettem a földre, mert az asztaltól nem érte volna fel, odakuporodott Dorka a vájling elé és befalta az egészet. Ha nem látom, nem hiszem el, de evett végre, nem érdekelt mit, mennyit, hol, mivel csak egyen. Aztán a félbehagyott krumplistésztából is evett 2 falatot, majd következett az újabb adag paradicsomleves főzés és vacsira még evett belőle 2 nagy tányérral olyan levestésztából, amit anyám készít. A legfinomabb a világon.
Doki jött, Dorka nem volt már lázas, újságoltam neki mennyit és mit evett, kérdezte, hogy összepakoltam-e a kórházi cuccot ... mondtam nem, mert tudtam, hogy nem megyünk mi oda. Kapott Dorka még egy szurit. Aztán jött az orvos még szerdán és csütörtökön is. Nagyon rendes volt. Mindig alvás idő befejeztével csengetett, volt, hogy már 4-kor ott volt, kávézott, beszélgettünk, kelt Dorka, megvizsgálta, sütit csomagoltam neki mindien nap és elment.
Pénteken először kimehettünk a lakásból. Persze szakadó eső/hó, előtte, amíg szobafogság volt hétágra sütött a nap. Nem számít, mi mentünk először csak 10 percet, negyed órát, aztán vasárnap nagyobb sétán voltunk hármasban. Egész héten ketten voltunk otthon, a fene majd megevett. Nem jöhetett hozzánk senki, Krisz továbbképzésen volt.
Levontam a konklúziót:
Inkább napi 16/18 órás munka, mint még egyszer ennyire beteg gyerekkel itthon maradni.
Az első nap még jó volt, megcsináltam az éves nagytakarítást, hiszen Dorka a láztól nagyon sokat aludt, megfőztem, sütöttem stb ... aztán utána nagyon gyorsan fáradtam, főleg, amikor nyűglődött Dorka ... na, azt nagyon utálom, amikor nyekeg. De most beteg volt, über-brutál türelmes voltam, esténként még meg is veregettem a vállam.
Közben megtanultuk használni az orvosos táskát, mert hogy Zsuéktól azt kapott névnapjára. Amikor a szívmet hallgatja persze pulcsi felhúzása után, mondja, hogy "tü-tü-tü tü-tü", ahogy ver anya szíve ... persze csak is őérte. A spatulát gyakorlatilag szájon keresztül a gyomromból kellett visszahúzkodni minden egyes "Dorka-mustra" után, annyira megnézte, hogy a torkom piros-e. Írtunk fel receptet is és a reflexemet is tökéletesen vizsgálja térdben, gyakorlatilag agyonver és én mindezt mosolyogva tűröm és örülök neki, hogy meggyógyult.
Ja ... és rúzsozza magát, erről egyszer teszek fel videót, nagyon édes. persze mindenhol tiszta rúzs, csak az ajka nem és mellette telefonál is, mindezt egyszerre, mint a nagyok.
Megtanult felülni a hintalóra - szó szerint átesett a ló túloldalára eleinte - és hajta ezerrel, csak úgy huppog a parketta, majd lejönni is megtanult a sok-sok vetődés után. A "tár-tár" madárhang már "kár-kár"-rá finomult. Hívja a ciciát, hogy "szi-szi-sziszike". Puszit ad. Mondom neki, hogy kell puszit adni anyának és apa kapja a cuppanóst. ha apa kér, én kapok. Természetesen segít továbbra is mindenben. Utánozza a farkas hangját, ha rácsodálkozik valamire, azt mondja "hűűű" vagy "hűűűűha". Ha integet, mondja, hogy "pá-pá", ha leesik valami vagy ledob valamit akkor mondja, hogy "opp" vagy "ppppááááá". Új módi a dobálózás, aminek az elfelejtése 1 hétbe került és pár kézrátételbe - értsd: kézre verés -.
Ma pedig visszük anyámékhoz és vasárnap megyünk érte, mert a szülőknek ismét "partitájm" van.
Reméljük Dorka is így fogja gondolni.