Dorka "biji"je és a koncert

Kedden Dorkáról a délutáni alvás utáni nagy készülődésben levettem a pelust. Gondoltam szabadjára engedem még öltözés előtt, addig elpakolom a vasalt ruhákat - csajom kiment a nappaliba -. Egyszer csak hallom, hogy "Biji! Biji! Biji!" - nem tudom milyen ötlettől vezérelve gondoltam, hogy ez a pár ruha még belefér ... aztán megyünk a fürdőbe wc-re ... megyek ki a szobából, látom, hogy Dorka az óriás fakockákból egy négyzet alakú toalettet épített, épp rajta ül és telibe szarja a parkettát, miközben totál komoly arccal: "móóótám" - értsd: mondtam -.

Csak a szimpla guggolás nem oké, le kell ülni, meg kell adni a módját ... a nappaliban a parkettára ... rögtön, azonnal.

Abszolút nem függ össze a kettő, de nem szánok külön bejegyzést és kiemelem, hogy ez az én szubjektív véleményem erről az egy darab előadásról - nem általánosítás -:
Egy szóval : csalódás. ... nagyon nagy.
Az, amit a youtubon látsz, lehet megtörtént egyszer vagy össze van ollózva, de a valóságban - hangsúlyozom - MOST nem ez volt.
Díszlet: egy darab plüss panda. Ennyi.
Maga a zenekar gyönyörűen játszott, az énekesnő hangja csodaszép, az elmúlt 20 évben nem öregedett egy napot sem.
Levontam a konzekvenciát EBBŐL az előadásból - ettől függetlenül máshol lehet sokkal jobb -: erre az megy el, aki gyerekként volt egyszer és a saját gyerekét is gazdagítani akarja az élménnyel, vagy aki nagyon szerette gyerekként és most meg akarja nézni, de hogy nem egy másfél évesnek való, az biztos és nem tudom belőni azt a korosztályt sem a látottak alapján, akit ez, így, ebben a formában leköt. Az ovisoknak is sok volt, az alsós kis csaj nézegetett körbe, nehogy meglássa valaki az osztályból, mert ciki, Dorka korabeliek vagy aludtak, vagy 20 perc után távoztak, vagy azt csinálták, mint Dorka, lábujjakat nézegetett, tett-vett, hol ide, hol oda csimpaszkodott, néha tapsolt, amikor csend volt beleénekelt ... alapjáraton a fele is bőven elegendő lett volna. Hozzáteszem, hogy késett a produkció ... rengeteg volt az üres hely, pedig Dóriéknak akartam még jegyet szerezni reggel, de nem lehetett kapni. Szóval a felnőttek élvezték - volt olyan kopasz kigyúrt, aki tombolt konkrétan -, a gyerekek 80%-a kínlódott. Ehhez azt hiszem hozzájárult az, hogy volt egy sablon, az ki lett pipálva, a közönséggel a kontakt nem volt tartva a "muszájon" kívül. Elénekelt 10 számot és hazament.
Aztán amin nagyon meglepődtem, hogy a művelődési központban gyerekeknek szánt műsorban egy darab vizet vagy rágcsit nem lehetett vásárolni, mert nem volt nyitva a büfé.
Annak ellenére, hogy azt láttam Dorkán, hogy kínlódik sokszor és baromira unja, mégis sok minden megmaradt, ezeket minden nap elénekeljük. Nyilván akkor is megmaradt volna, ha meghallgatjuk neten, miközben otthon játszunk.
Szóval többet nem megyünk.

Produkció!!!

Edvy Dorka produkciós iroda

Elromlott ... aztán megjavult és az irigy Dorka

Elromlott ... aztán megjavult:
Az alvásról van szó.

Csütörtökön lesz 2 hete, hogy Dorka térde 22:35-kor beszorult a kiságy rácsába úgy, hogy a bokája a következő rácsba akadt, gyakorlatilag rátekeredett 2 rácsra a lába és nem tudta kihúzni, majd olyan éktelen pániksírásba kezdett, hogy lélekszakadva rohantunk Krisszel a szobájába. Alig tudtuk kiszedni a lábát. Húztuk-vontuk, miközben eltelt pont annyi idő, hogy sikeresen felébredt és fent is maradt fél 3-ig. Közben Krisz elbaszta a menetrendet: áthozta hozzánk éjfél körül azzal a felkiáltással, hogy fél a gyerek, úgy sem aludtunk még soha hármasban. Hát nem is fogunk öreg, úgyhogy szépen visszavittem Dorkát a saját helyére, amit már végképp nem értett, kakót is kapott, pelust is cseréltem neki, mindent úgy, ahogy este altatáskor. Összebújtunk, letettem, csak kiabált, hogy "nyányá, nana, nyányá" minden stílusban, minden hangerővel, könyörörgve, esdekelve, követelőzően ... mindenhogyan. Aztán jött a mama, papa, pápú, Máj, Sári ... mindenki. Most fordult meg először a fejemben, hogy bárcsak ne beszélne és ne kellene hallanom, hogy anyaként hív, mert amikor csak nyekegett, azzal nem volt gondom, de amikor anyáért könyörög ... na az már szíven ütött ... Én 2-kor feladtam a harcot, mondtam Krisznek, innen te jössz! Apa befeküdt Dorka szobájába a földre, a takarójával és párnájával és fél 6-kor jött vissza hozzám, de fél 3-kor Dorka beájult, reggel 6-kor viszont kelt. Aztán ezt eljátszotta mindenn áldott éjjel és reggel péntekig 22:35-kor kelt pontban. Minden nap sikeresen ráfogtuk valamire: front, kutya, hangzavar stb ... mindig bementünk hozzá, pedig nem szoktunk soha, simiztük a hátát, majd Dorka nekiállt beszélgetni, játszani, ám mihelyst becsuktam az ajtót magam mögött, elindultam kifele, éktelen sírásba kezdett. Már nagyon fáradt voltam, hiszen reggel korán mentem, volt, hogy éjjel fél 12-kor értem haza többször is, ezután csináltam meg még a házimunkát, vasaltam stb ... még jó, hogy anyám fent volt két napot a héten. Ez a kelés, sírás, könyörgés=lelki terror, játék, beszélgetés, móka ment péntekig. Péntek egykor kijöttem tőle, mert úgy gondoltam, ha még egyszer megnyekkenik, olyat odaverek neki ... nem ütöttem meg soha - kezén kívül -, de akkor nagyon mérges voltam rá és nagyon idegesített és nagyon elfáradtam. Mielőtt kijöttem mondtam neki, hogy kispajtás itt befejeztük az éjszakázást, mert a tököm tele van. Eldöntheted, hogy egyedül, csendben elalszol vagy hepajozol még itt egy darabig. Anya, apa, Maja kint van a nappaliban, itt vagyunk, vigyázunk rád, de nem jövünk be hozzád. Mondta, hogy "jóóóó", majd kijöttem, becsuktam az ajtót, 7 perc sírás, lelki terror, könyörgés, majd 1 perc nyekegés és a beájulás következett. Következő éjjel 2 perc nyekegésre és fél perc beájulásra csökkent, harmadnapra csendben elaludt ... és lőn újra alvás.
Ez ismételten annyit bizonyít számomra, hogy a szülői gyagyaság határtalan és ismét nekünk volt nehezebb keménynek és következetesnek lenni. Emellett nagyon halkan hozzáteszem, hogy ha rendes ágy lett volna, amiből ki tud jönni ... és nem kiságya, ahonnan nem tud, nem tudom hogy oldottam volna meg ...
A másik nagy tanulság: egy szem altatási technikát sem ismerek abból fakadóan, hogy sosem altattam. Jobban mondva egyszer 2 hétig ráztam Dorka seggét, ha ez annak számít, akkor az előző mondattal hazudtam. Anya mondja, hogy  amikor hazavisszük Vásárhelyre és ott marad; első éjjel szokta simizni a hátát, úgy alszik el, de másnap már egyedül.
Én mindig úgy csináltam, hogy bementünk, elköszöntünk egymástól, elmondtam neki másnap mi fog történni, ki lesz vele, mit fogunk csinálni. Mesélt egy kicsit ő is, majd letettem aludni, betakartam és kijöttem. Sokszor magyaráz még utána, énekel, beszélget, megoperálja Zsuzsi babát és Motkányt vagy épp oszta őket ... de szépen egyedül el van, aztán elalszik. Most már többször kikiabál, hogy "nyányá vagy pápú vagy Máj", de nem szólunk vissza neki és elalszik.

Irigy Dorka: Ádámot köszöntöttük meg a héten. Dorkával közösen választottuk ki a meglepit számára. Dorka nagy szívvel és gondos válogatással, tényleg, mint akinek fontos, hogy jó legyen és örüljön Ádám. Gusztustalan műanyag táskába raktuk bele, mert nem tudtam az ajándéktáskát elpakolni a nagy táskába és egy hosszúnál is hosszabb helyijáratozás előtt álltunk. Katasztrófa, hogy autóval 5 perc, busszal 45 ...
Szóval Dóriéknál töbször rá kellett szólnom Dorkára. Irigy volt ... én még nála soha senkivel szemben nem tapasztaltam. Mikor hazaértünk, meséltem Krisztiánnak milyen buta volt Dorka, majd lementünk a ház elé teljes menetfelszereléssel. Ott tudják, hogy ha elkérik Dorka játékát úgy, hogy ő is hallja, bármit, az utolsót is odaadja, sőt, ha a készletből valami kimarad, ő viszi a gyerekek után, tényleg iszonyatosan jó lelkű ... szóval ott esett le, hogy Dorkának az volt a baja, hogy Ádám nem kért engedélyt Dorkától, hogy a saját játékaival játszhasson, ami elég hülyén jött volna ki valljuk be őszintén és elég viccesnek hat így a történet. Ezen most csiszolni kell, hiszen hamarosan bölcsibe megy és rossz érzés lenne, ha utálnnák  agyereket a többiek, azért, mert engedélyt kell kérni a csajtól a közös játék közös használatáért.

Kérdezős díj avagy az őszinteség és ami én vagyok ... egy nagyon hosszú bejegyzés

Dóri ezt kérdezte ...

"Gyermekként álmodtam - avagy mire vágytál a leginkább kisgyermekként?" A kérdést nem szeretném konkretizálni, kinek mi jut eszébe.

Kaptam kábé 8 kérdést; mivel ez volt az első, erre válaszolok és nem továbbítom a kérdésem, hiszen előbb utóbb semmi másról nem fognak szólni a blogok, mint a "Kérdezős díjról" ... ezzel kapcsolatban olvastam Petra válaszát, amivel teljes mértékig egyet értek. Lehet más majd úgy érzi, hogy bunkó vagyok, mert megszakítom a láncot és nem adok lehetőséget a válaszra. Azt tudom felajánlani, hogy aki akar valamiről írni, írja le ... minden bejegyzésben ezt csináljuk.

Olvastam több kérdést; veszélyes játék ez: ha őszinte vagy - márpedig minden blogger ezt vallja magáról ha igaz, ha nem - olyan dolgokat írsz le, amivel észre sem veszed mennyire kiadod magad. Hiszen egy kérdésre nem lehet csak általánosságban válaszolni, ha igaz akarsz maradni, ha kamuzol a második sornál kiderül ... - legalábbis számomra - és akkor elgondolkoztató, hogy viszonyulsz a másikhoz . Nagy tanulság volt az anya-apa, anya-Dorka kapcsolatról szóló írásomra, azok a levelek, amiket privátban kaptam. Hiszen a többség rózsaszín felhő ... és ez a két bejegyzés azért született, mert totálisan hülyének- és egyedül éreztem akkor magam ebben a témában, hogy senkinek nincs semmi gondja a párjával - csak én vagyok féltékeny arra, hogy este elmegy az uram 1 órára stb - ... szülés után vagy a gyerekkel ... csak én vagyok ennyire gyagya?  Nyilván elkerülhetetlen, hogy a babablogok nem csak a gyerekről szólnak; hanem rólunk, a szomszédról, az utcáról, a játszótérről, a barátnőkről és arról, akiről, amiről akarjuk Mindenki arról ír és úgy, ahogy akar ... mégis sok a megtévesztés ... és akkor minek vagy kinek szól? Igaz, hogy nem lehet csak őszintén és nem lehet csak hazugságot írni. Keveredik a kettő ... 

Megdöbbenve olvastam vissza a válaszokat egy-egy kérdésre, ami totál ellentétes volt az egész addigi írásával vagy azzal a képpel, amit addig adott magáról.

Semmi sem lehet csak fekete vagy fehér ... nem kell mindenkit szeretni, nem kell mindenkit olvasni és most ezzel a bejegyzéssel nyilván én sem leszek mindenki kedvence ... csak őszinte.

Dóri válaszán annyira röhögtem, hogy majdnem bepisiltem én is. Vivi írása egy az egyben ő volt és ha nem találkoztam volna vele előtte személyesen popsitörlő kapcsán is abszolút azt képzeltem el róla, amit leírt magáról.

Sokáig ódzkodtam a blogozókkal való személyes találkozóktól - most sem erőltetem -, ám az élet mégis úgy hozta, hogy több emberrel találkoztam. Volt akire rá sem ismertem a személyes kapcsolat alapján, nem külsőre, hanem totális ellentétben van az írása és a valós élete ... és sokszor jobb volt a homály, amivel olvastam legalábbis érdekes? vagy izgalmas? vagy nem is tudom hogy fogalmazzam meg, mint a valóság. Mégis az a tapasztalat, hogy akiket megismertem egytől egyig jó emberek, jó anyák, jó feleségek, párok csak a kirakatban élést nem vágom. Persze itt is a kivételek erősítik a szabályt.

Dóri kérdésére a válasz:

3 éves koromig doktor bácsi akartam lenni, majd anyámék életem legnagyobb lelki tragédiáját okozták azzal, hogy elmondták, hogy kislány vagyok és csak doktor néni lehetek.

Nem emlékszem arra, hogy konkrét dologról álmodoztam volna. Nem vágytam fehér menyasszonyi ruhára, férjhez menni sem jutott eszembe, megtörtént. Gyereket sem akartam gyerekként és gyerekként a saját családomról sem álmodtam ... és királylány meg kisautó sem akartam lenni, sem hős.

Ám szerettem volna rózsaszín pörgős szoknyát kopogós cipővel, amit aztán megkaptam.

Amennyire könnyűnek tűnt Dóri kérdése, annyira nehéz rá válaszolni.

Kisgyermekként nem tudom miről álmodoztam és igazából nehéz még most is meghatározni, hogy meddig vagyok gyerek és meddig felnőtt. Ha a felnőttekről beszélgetnek egy csoportban, a mai napig kívülállónak érzem magam ...

Azt gondolom nem kaptam ingyen semmit sem. 

Voltak céljaim mindig: egy-egy énekversenyen való jó szereplés, egy-egy sportesemény nyerteseként állni fent, ezek nem álmodozások voltak, tettem értük.

Vagy volt olyan korszak is, szakközépiskola minden hétvégéje, sokszor a hétköznapok is, amik a bulikról szóltak és azt viszont tényleg elképzeltem, milyen lehet az épp aktuálissal csókolózni ... aztán a nagy fiúzásban a barátnőm küldtem randizni, nagy sakkozások után, aminek csupán az volt az értelme, hogy vajon ki volt a tegnap esti pasi a 3 ajtóban váró közül, mert fingom nem volt róla és táblázatot csináltunk, mikor kivel lesz tali ... és persze ennek az lett az eredménye, hogy elmentem érettségizni úgy, hogy halvány lila gőzöm nem volt a tételek címéről sem. Majd úgy jelentkeztem bliccből fősulira, hogy egyáltalán nem akartam menni. Ahol kinyílik a továbbtanulási könyv, oda megyek. Győr volt, a tanítóképző, kettes érettségim lett, majd egy 2 napos buli után jöttem felvételizni, ahol majdnem 100%-os lett. Bekerültem. Hozzáteszem mindig az volt a jelmondatom: "Én más hülye gyerekét sosem tanítanám!"-megtettem. Aztán a másik mondat: "Én sose tanulnék, még a közelébe se mennék a jognak!" - megtettem, ahol aranyfokozattal jöttem ki a második államvizsgáról, ami azt jelentette, hogy szín 5-ös volt minden vizsgám és az államvizsgám is.

Fősulin, TK-n, az első diplománál kaptam össze magam. Tanultam ... nagyon sokat ... matek - amiből minden évben UV-ztam, kivéve, amikor könyvnézegetős félévünk volt, bár akkor vizsga sem volt - és műv.töri kivételével nem emlékszem arra, hogy 4-esnél rosszabb jegyem lett volna, az államvizsgám kitűnő lett, nem nagyon jártam bulizni. Tanító versenyen megyei első lettem, szolidaritásból nem mentem országosra: az akkori felkészítőm rákos lett és én nem akartam mást, ő már akkor nem tudott tovább vinni. 

Egyszer fordult elő, hogy Veszprémbe indultunk bulizni és Sárospatakon - kettő között pár száz km a különbség - táncoltam össze egy jó barátommal 60.000,- Ft-ot a bárpult tetején, akkora buliban voltunk - minden ellenszolgáltatás nélkül - amit másnap reggel a városban működő árvaházban adtunk le, ahol totál rottyon próbáltuk elmagyarázni a vaskalapos vezetőnek honnan van a lóvé. Ez nem az, aminek látszik, majd Gábor a szoknyám alól, a combfixbe bedugott ezrest előhalászta, hogy el ne tegyem ... Anyám ezt most olvassa, biztos szakad ... 

A jogi alapsuliba azért jelentkeztem, hogy az akkori munkahelyemen ne kelljen járulékot fizetni.

Mindkettőnél dolgoztam.

Krisszel való megismerkedéssel egy teljesen más világ nyílt meg előttem. Nagyon sokat tapasztaltam minden téren. Tőle kaptam meg, azt amire a gyerekkérdéssel kapcsolatban  vágytam, anya lettem. Nem olyan életet képzeltem el magamnak 6 évvel ezelőtt, mint amiben élek ... gondtalanabbat. Aki olvas, tudja, hogy nem habos-babos mese a blog ... sokszor az ember olyan terhet cipel a vállán, ami alatt megrogy egyszer-egyszer, de mégis megy tovább, mert valakiért kell csinálni minden egyes nap. Nem terveztem úgy, hogy visszamegyek nagyon korán dolgozni, sokszor lelkiismeret-furdalásom van miatta, akkor is, amikor éjjel fél 12-kor érek haza a munkából és reggel 7-re mentem ... Emellett minden nap megfőzök, heti kétszer takarítok, mosok, vasalok és heti min. 3-szor sütök. Dorkával minden délután aktívan együtt vagyunk. Színházba járunk, sétálni, fagyizni stb ... Segítség és egy angyal - Dorka - nélkül ez nem menne. Ez nem fényezés, ezt hozta az élet.

Kettős életem van, a mai napig szélsőséges és sokszor nem találom az arany közepet. Dorka az egyetlen biztos pont, akiért minden körülmények között kell vállalni a felelősséget és ő az én nyugalom-szigetem.

Nagyon sok dolgot elbasztam az életemben, Dorka mégis igazol most ... ezt az egyet azt gondolom jól csináltam ... vagy legalábbis jó ösztönből ... jó emberek tanácsát fogadtam meg, jókor kértem segítséget, ha kellett.

... és a végére a tényleges válasz:

Egy olyan emlékem van, ami nagyon sokáig előjött: 

este lefeküdtem az ágyamban és az alvás olyan fázisában voltam, amikor tudod, hogy nem alszol, nagyon hangosan hallod a külvilágot, de már megy a mozi benned ... 

Oldalt fekszem, átölel a párom, nagyon mély szeretet és valami földöntúli nyugalom tölti el a lelkem. Minden rendben van, nincsenek gondok, nincs rossz ott és akkor. Érzem a hátamon, ahogy dobog a szíve. Szeret. Érzem a tusfürdője illatát. Szorosan, szeretetteljesen ölel, így fekszünk sokáig ... nagyon sokáig ... majd jó éjszakát kíván és elalszunk így. 

Amit akkor éreztem, arra vágytam. Ez legyen meg, az életben legalább egyszer. Minden jó, minden szép úgy igaziból. Szépek a színek, finomak az illatok. Nincs veszekedés, nincs hangos szó, nincsenek anyagi- és nem anyagi gondok. Nincs betegség, nincs halál, nincs szomorúság, nincs könny, nincs felelősség. Nyugalom van, nem kell aggódni semmin, nem kell előre gondolkozni, nem kell másnap munkába, iskolába menni. Minden el van rendezve. Valóban, kendőzetlenül a legőszintébben minden rendben van. Csaj a jó ... nekem még nem volt ilyen estém. Soha.

Felvételt nyert és pár soros, a végére méreg

Dorkát felvették bölcsibe! :) ... tegnap ...

Van olyanunk, hogy "malma", ami az almát jelenti.

Van olyanunk, hogy "táutó", ami autó és van "bubu"nk is, ami a Kubut takarja.

... és van fűnyírónk is ... vagyis Dorkának ... nagyon hangos, nagyon rózsaszín vagy piros vagy milyen színű..

Egyébként meg őrültek házában vagyunk 2 hete szó szerint, amint lesz időm írok ... totál káosz, gumicukor.

... vasárnap Ugriparkban voltunk, ahol tuti 8 bordám zúzódást szenvedett, az egész oldalam véraláfutásos, ugyanis az lehet, hogy gyerekbiztos, de hogy nem felnőttbiztos, az tuti ... vagy én vagyok ennyire béna.

... holnap Halász Judit koncentre megyünk, amire már februárban megvettem a jegyeket!

3 generációs koncert lesz: Rozi mami, Liz anya és Dorkacsemete.

... és az a legjobb, amikor valakivel megbeszélem, hogy popsitörlő kell, aztán meg eltűnik vagy annyira nagyon fontos ember, hogy nem lehet vele találkozót egyeztetni, mert egy gyerek mellett aztán semmire sincs idő vagy a legpofátlanabb, hogy megbeszéljük a helyet és nem jön el, de még egy telefon se, semmi ... és én 11 órás meló után, a gyerekem későbbre halasztva várok rá ... bekaphatod, innen üzenem, nyilván tudja az illető, hiszen olvas, innen kért törlőt és igen, akinek inge, magára veheti. Akármi közbe jöhet, akármi adódhat, de azóta sem kerestél.

Ja és Virágék, Viviék édesek, szépek, aranyosak, kedvesek, okosak, ügyesek! Örülök, hogy megismerhettelek benneteket!!!!!!

... és köszönöm a visszajelzéseket azoknak, akik vettek, kipróbálták és szántak időt, energiát két sorra!

Köszönöm nektek!

A halál margóján

Nem akarom, mégis üvölteni tudnék a fájdalomtól, a dühtől és a tehetetlenségtő ... kiírom, hátha jobb lesz?!

Milyen az, amikor orvoshoz mész a szokásos ellenőzrésre, majd közli, hogy baj van, az eredmények pár napon belül megérkeznek?

Milyen az, amikor orvoshoz mész konzultációra és a pofádba vágják mindenféle együttérzés, érzelem nélkül, hogy "Ön rákos kérem szépen!".

Milyen az, amikor két hét múlva a konzultációs lap második oldalán megjelenik a nagy N - jelzi, hogy a rák átterjedt-e a környéki nyirokcsomókra -, majd a harmadik oldalon a nagy M - jelzi az esetleges távoli áttétek (metasztázisok) jelenlétét - betű?

Milyen az, amikor kijössz lehajtott fejjel az orvosi rendelő ajtaján és veled szemben még 5-en várnak és bizakodnak ... ebből az egyik az anyád, a másik a barátnőd akik elkísértek.

Milyen az, amikor ezt el kell mondanod a családodnak?

Milyen az, amikor a tizenéves gyerekeddel kell közölni. Ez van, beteg vagyok, semmi baj - lófaszt nincs baj - azt mondják gyógyítható.

Milyen az, amikor erősnek kell maradnod és várod a reakciókat ... főleg a gyerekedtől.

Milyen az, amikor 4 héten belül gyógyszer, műtét, kemoterápia, haj még nem hull, ám csak jeget tudsz enni a belső égéstől, a hányingertől, a láztól és üvöltesz: "nem bírom ... lesz ez még jobb is ... nincs remény ... mi lesz ... túllépek ... meggyógyulok ... kérek még jeget ... "és újból előről. 

Milyen az, amikor ezek után közlik veled, hogy nem javult ... sőt ... újabb kemó ... nem akarom

Elkerülsz máshova ... végső stádiumosok közé, te még a közelében sem vagy, hiszen azt mondták gyógyítható ... durva, de reményt adnak ... ők ... akiknek már nincs ...

Milyen az, amikor anyaként csinálod ezt végig a gyereked mellett?

Millió féle lehetőséggel ismertetnek meg, nem szabad feladni, agyban dől el, jó orvos kell, legalább 5 telefonszám.

Elkezdődik a folyamat, már jó kezekben vagy. Segít, aggódnak ... csak a család tudja.

6 héten belül egyik mell, majd másik. Nem számít, csak jó legyen, és őszintén, tiszta szívből tényleg nem számít. Itt tartunk most.

Hol elhagyja az erő és az élni akarás, de én tudom, hogy legbelül nagyon harcol. Hol nincs kedv és energia még felkelni sem, enni meg pláne nem, de mire a gyerek hazaér négykor az iskolából, addigra összeszedi magát ... minden nap. Minden nap beljebb vagyunk ... minden nap egy új remény és amíg ez megvan, nincs baj, nem lehet baj.

Januárig minden áldott nap reggeltől késő estig dolgozott gyerek mellett nagyszülői segítséggel.

Figyelmeztetés az Élettől? Lehet ...

Másként értékelsz/másként cselekszel? Igen/Nem ... és aki egyből azt mondja, hogy igen/igen, hazudik ... mert nincs benne ...

Feltettem a kérdést magamnak:

Liz, félsz a haláltól?

Soha életemben nem gondoltam erre a kérdésre, de most, hogy benne vagyok a fenti folyamatban szereplőként és mellette állok minden egyes napon, minden egyes órában ...

Megszületett a válasz magamban:

Rettegek!!!!!

Bele gondoltam abba, hogy mi van akkor, ha egyik nap megyek haza, elüt az autó és nem nem élem túl ...

Vár haza Dorka, elmondják neki, nem érti, hova lettem ... persze, megölelgetik, kakót is adnak, megvan az esti összebújás, de nem úgy, mert úgy senki sem tudja, ahogy én. Keresne? Biztosan ... egy idő után ... ááá ...

Krisszel az eset kapcsán elbeszélgettünk egyik este, ha meghalna valamelyikünk, a másik hogy cselekedjen. Ki vigyázza Dorka sorsát, ki segítsen stb ... Dorka anyagi sorsa azt gondolom be van biztosítva jó időre előre ... ez lenne a legkevesebb ... és azt találtam mondani, hogy "belehalnék a fájdalomba, ha halál után látnám fentről - mert biztosan látnám - hogy a gyerekemnek fáj."

Milyen az, amikor a sors azt hozza, hogy erről beszélni kell?

Milyen az, amikor belefulladok a taknyomba éjjelente a tehetetlenségtől?

Mégsem mondhatom, hogy szar az élet - most szembe köpjem magam?! ... mert van családom.

Még az óvodában tanultam ...

Donászy Magda: Anyák napján Nagyanyónak

Édes-kedves Nagyanyókám!

Anyák napja van ma.

Olyan jó, hogy anyukámnak

Is van édesanyja.

Reggel mikor felébredtem,

Az jutott eszembe:

Anyák napján legyen virág

Mind a két kezemben!

Egyik csokrot Neked szedtem

Odakünn a réten.

Te is sokat fáradoztál

Évek óta értem.

Kimostad a ruhácskámat,

Fésülted a hajamat.

Jóságodat felsorolni

Kevés lenne ez a nap.

Köszönöm, hogy olyan sokat

Fáradoztál értem,

És hogy az én jó anyámat

Felnevelted nékem.

... és most Dorkával tanuljuk :)

Dorka mondja

A.: "Dorka! Ki engedte meg neked, hogy kólát igyál?"
D.: "Mama" - Rozi mama -.

A.: "Dorka ki engedte meg neked, hogy csokit egyél?"
D.: "Mama" - Rozi mama

Teljes határozottsággal miután 3 napot lent volt somlói nagyszülőknél. :)

A.: "Hogy hívnak?"
D.: "Torka" - most ez a Dorka -
A.: "Hány éves vagy?"
D.: "Edd" - és mutatja is vagy "Tettő" és mutatja az egyet. :)

A.: "Mit hozott keresztapád?"
D.: "Dortát" - tortát -
A.: "És mi volt rajta?"
D.: "Medd" - meggy -

Lépcsőzik le és fel a másodikra egyedül. Közben osztja az észt:
"Dele! Dele! Ó ... nyányá ... " - ez valami olyan akar lenni, hogy jó lenne, ha sietnék már, nem rám kellene várni ...

Helyi járaton a jó ember bemondja mindig, épp hol tartunk.
Géphang: "Jereváni utca ... " Dorka teli torokból röhögve fejezi be a mondatot "potta" - posta -.
"Jereváni utca, posta megálló következik"
Ugyanezen a buszon Tihanyi Árpád út, Dorka ismét befejezi "tóóóóó" - Tihanyi Árpád út, tó megálló következik -.

Krisz próbálgatja, hogy ne papát vagy pápút mondjon neki, hiszen pár hónappal ezelőtt még az "áphúszíká" is ment neki, hanem legyen csak APA.
Ezredik kérésre is papát mond, majd megmakacsolja magát és közli:
"Pápu ... jó vágy nem jó" :)))

Anyák napja

Az idei nagyon szép, megható, édes ... és még sorolhatnám a szép jelzőket.

Olyan első, igazi. Dorka és apa elmentek virágot vásárolni. Közben én sütöttem-főztem, ebéddel vártam őket haza, szépen megterítve.

Nagyon furcsa érzés volt. Nagyon vártam ezt a napot - persze, volt tavaly is, de ez teljesen más -.

Kettős érzések kavarogtak bennem, Egyrészt jó volt, hogy anya vagyok, felköszöntöttek, Dorka egész nap egy angyal volt, mintha ezzel jelezte volna a csokron kívül, ma az anyák napja van, az én napom. Másrészt olyan hálát éreztem a gyerek iránt egész nap: hogy anyává tett, hogy van nekem, hogy jó vele. Aztán jött az a lelkileg megviselős rész, hogy anyámat csak telefonon keresztül köszöntöttük fel, jövő héten megyünk haza, akkor lesz a személyes megemlékezés. 

Szóval reggel felköszöntöttek, majd készülődés, megebédeltünk, aztán Krisz édesanyjáékhoz mentünk negyed órás nüanszra, majd a dédiékhez is kiléptünk, ahol szintén negyed órára terveztünk és kettő lett belőle, így a délutáni alvás is csúszott, de szerencsére a friss levegő, a sok-sok állat és újdonság okán gyakorlatilag elájult Dorka itthon.

Ébredés után késői uzsi következett, majd fél 8-ig kint voltunk, játszottunk, futottunk, beszélgettünk, aztán vacsi, fürdés, összebújós-ölelkezős elbúcsúzás és újabb ájulás.

Jó volt ... nagyon jó volt ma így hármasban. 

Szeretem, őszintén, tiszta szívből.

Torzók

... azaz befejezetlen mű ...

Adós vagyok egy pár dologgal, ami elkezdtem írni, aztán a vég kifejlet elmaradt vagy azért, mert egy folyamatban voltunk, vagy azért mert elfelejtettem nagy összeszedettségemben.

1. Szeméremajkak összenövése:

Híres-nevezetes egyetemi prof. univ. habil "mittoménkicsoda" hónapokon keresztül válaszra sem méltatott nagy elfoglaltságában, hiába zaklattam a titkárnőjét, persze a nagy Őt sosem lehetett elérni. Aztán eljutottunk oda, hogy ismét csak egy kis rés volt a pisinek ... de mindenhonnan azt kaptuk, nem szabad felvágatni, amíg a nagy agy meg nem nézi ... hát ahogy ti sem, ő sem látta.

Utolsó megoldásként természetgyógyászhoz fordultunk. Éva munkásságát nagyra becsülöm, nagyon nagy koponya, ért a dolgához. Dorkával kétszer voltunk nála. Beindította a nem működő csakráit és egy bábut kezdett el szúrni a nemi szervénél ... hatott, az összenövés elmúlt ... erre a szkeptikusok sem mondhatják, hogy véletlen. A szúrásnak köszönhető. Engem is megtisztított teljesen, millió méreganyag volt bennem, amit a saját szememmel láttam távozni magamból az illóolajos fürdővízben. Azt hittem a pofám leszakad, amikor a víz elkezdett feketén hullámzani alattam ... de tényleg ... és őszintén.

2. Szomszéd orgiapartyja:

Átmentem hozzá, beszéltem vele kétszer, mikor is egy hetes bujkálás után végre elkaptam. Persze csak finoman és nőiesen küldtem el a kurva anyjába és nagyon-nagyon normálisan a saját lakásában, nem a lépcsőházban. Új fiúja van, szerencsére "nincs olyan jó képességekkel megáldva, mint az előző kettő": csak max. fél órás és olyan túl jó sem lehet, ha csendben bírnak együtt együtt lenni.

Azóta kuss van. Mi azért a hétvégén tettünk alá egy kis muzsikát és hangzavart, hiszen buli volt nálunk és voltunk vagy 13-an ... ha nem is orgia volt, de party. Nem szólt senki sem, hiszen előre szóltunk és vittem a sütis csomagokat is.

3. Munka front:

A héten hétfőn dolgoztam a legkevesebbet. Akkor mentünk Dorkáért anyámékhoz, ahova előtte héten pénteken vittük le. Nagyon jól érezte magát ... Pötyit etetett, virágot öntözött és totál barna lett, mi a 2 órás kint lét alatt leégtünk. Nem akart hazajönni, viszont mi apával már megzöldültünk a semmittevéstől vasárnap délután. Egymástól kérdezgettük: nem fura neked a nagy csend? Nem fura, hogy nem rohan visítva fel-alá a lakásba egy félőrült? Aztán elmentünk fagyizni, sétálni ... na, az még furább volt, de nagyon ránk fért ez a kettesben vagyunk otthon és semmit sem csinálunk.

Vissza: a héten 11-12 óra volt a legkevesebb napi munkaórám cégbővítés okán. Nyilván most Kriszre több hárul Dorkából, mennek játszira, csavarogni, csajozni, kacsátsütni - ami kacsa etetés a Rába-parton, de nekem mindig csak kacsasütésre jön a számra. Jól elvannak, de nagyon hiányzik és azt hiszem én is neki. Azt gondoltam, hogy Majálisozunk, milyen jó lesz ... nem volt jó ... mindenhol voltunk, de mégsem. Ezer fok, millió szúnyog ... majd jövőre. A mai nap csak az övé lesz.

A rengeteg meló mellett még persze a háztartás, főzés minden nap és sütöttem is négyszer, illetve minden este én fürdettem, amit szívből gyűlölök, de most, hogy csak erre az időpontra értem haza, muszáj volt a lelkemnek a fürdetés. Apa kizár és csak ketten.

Tudom, hogy sokan most ferde szemmel nézhetek, de most ez kell, hogy a jövőnk biztosítva legyen legalább egy pár évre és nyilván ahogy haladunk előre minden szál kiegyenesedik egyszer és minden érthetővé válik ... még számomra is. :)

4. Dorka számol:

"Eddd", "tettő" "itt" "ott" "öt"

5. Millió dolgot mond:

"Kúútááá" - kutya, egyik kedvencem, a másik a "búúútttááá kúútááá!" - buta kutya.

Keresztapja "tortáá"-t - torta - hozott neki, amiben "meddd" - meggy - volt.

"Öt" "búbújjjjjjj"-a van. - öt lábujja van egy lábán.

Anyám szerint a leány szentháromsága a : homokozó, a hinta palinta, amire azt mondja "nttta-nttta"- a hinta-palinta nyomán és a kismacskák, amik "bábásziszá", amik anyáméknál születtek és olyan édesen hurcolászta őket jobbra-ballra.

Az alapszavak megvannak, mindig ismétlünk.

Minden nap van ciróka maróka fürdés előtt. Egy papírzsepivel végigcirókázom a testét az ágyunkban, nagyon imádja és mondja, hogy "mééé" - Még.

Aztán Védát is nézük a képeken és megállapította, hogy "Pá-pá Dávé" ...

innen is boldog névnapot kicsi lány! :))

Azért rossz írni ezeket, mert persze mindig elfelejtem és azt sem akarom, hogy hülyének hasson a gyerek, hogy még csak ennyit tud ennyi idős létére ... egyébként pont ma 19 hónapos.

Úgyhogy csak szitukat fogok leírni innentől kezdve. Egyébként simán lehet vele már beszélgetni.