Elromlott ... aztán megjavult:
Az alvásról van szó.
Az alvásról van szó.
Csütörtökön lesz 2 hete, hogy Dorka térde 22:35-kor beszorult a kiságy rácsába úgy, hogy a bokája a következő rácsba akadt, gyakorlatilag rátekeredett 2 rácsra a lába és nem tudta kihúzni, majd olyan éktelen pániksírásba kezdett, hogy lélekszakadva rohantunk Krisszel a szobájába. Alig tudtuk kiszedni a lábát. Húztuk-vontuk, miközben eltelt pont annyi idő, hogy sikeresen felébredt és fent is maradt fél 3-ig. Közben Krisz elbaszta a menetrendet: áthozta hozzánk éjfél körül azzal a felkiáltással, hogy fél a gyerek, úgy sem aludtunk még soha hármasban. Hát nem is fogunk öreg, úgyhogy szépen visszavittem Dorkát a saját helyére, amit már végképp nem értett, kakót is kapott, pelust is cseréltem neki, mindent úgy, ahogy este altatáskor. Összebújtunk, letettem, csak kiabált, hogy "nyányá, nana, nyányá" minden stílusban, minden hangerővel, könyörörgve, esdekelve, követelőzően ... mindenhogyan. Aztán jött a mama, papa, pápú, Máj, Sári ... mindenki. Most fordult meg először a fejemben, hogy bárcsak ne beszélne és ne kellene hallanom, hogy anyaként hív, mert amikor csak nyekegett, azzal nem volt gondom, de amikor anyáért könyörög ... na az már szíven ütött ... Én 2-kor feladtam a harcot, mondtam Krisznek, innen te jössz! Apa befeküdt Dorka szobájába a földre, a takarójával és párnájával és fél 6-kor jött vissza hozzám, de fél 3-kor Dorka beájult, reggel 6-kor viszont kelt. Aztán ezt eljátszotta mindenn áldott éjjel és reggel péntekig 22:35-kor kelt pontban. Minden nap sikeresen ráfogtuk valamire: front, kutya, hangzavar stb ... mindig bementünk hozzá, pedig nem szoktunk soha, simiztük a hátát, majd Dorka nekiállt beszélgetni, játszani, ám mihelyst becsuktam az ajtót magam mögött, elindultam kifele, éktelen sírásba kezdett. Már nagyon fáradt voltam, hiszen reggel korán mentem, volt, hogy éjjel fél 12-kor értem haza többször is, ezután csináltam meg még a házimunkát, vasaltam stb ... még jó, hogy anyám fent volt két napot a héten. Ez a kelés, sírás, könyörgés=lelki terror, játék, beszélgetés, móka ment péntekig. Péntek egykor kijöttem tőle, mert úgy gondoltam, ha még egyszer megnyekkenik, olyat odaverek neki ... nem ütöttem meg soha - kezén kívül -, de akkor nagyon mérges voltam rá és nagyon idegesített és nagyon elfáradtam. Mielőtt kijöttem mondtam neki, hogy kispajtás itt befejeztük az éjszakázást, mert a tököm tele van. Eldöntheted, hogy egyedül, csendben elalszol vagy hepajozol még itt egy darabig. Anya, apa, Maja kint van a nappaliban, itt vagyunk, vigyázunk rád, de nem jövünk be hozzád. Mondta, hogy "jóóóó", majd kijöttem, becsuktam az ajtót, 7 perc sírás, lelki terror, könyörgés, majd 1 perc nyekegés és a beájulás következett. Következő éjjel 2 perc nyekegésre és fél perc beájulásra csökkent, harmadnapra csendben elaludt ... és lőn újra alvás.
Ez ismételten annyit bizonyít számomra, hogy a szülői gyagyaság határtalan és ismét nekünk volt nehezebb keménynek és következetesnek lenni. Emellett nagyon halkan hozzáteszem, hogy ha rendes ágy lett volna, amiből ki tud jönni ... és nem kiságya, ahonnan nem tud, nem tudom hogy oldottam volna meg ...
A másik nagy tanulság: egy szem altatási technikát sem ismerek abból fakadóan, hogy sosem altattam. Jobban mondva egyszer 2 hétig ráztam Dorka seggét, ha ez annak számít, akkor az előző mondattal hazudtam. Anya mondja, hogy amikor hazavisszük Vásárhelyre és ott marad; első éjjel szokta simizni a hátát, úgy alszik el, de másnap már egyedül.
Én mindig úgy csináltam, hogy bementünk, elköszöntünk egymástól, elmondtam neki másnap mi fog történni, ki lesz vele, mit fogunk csinálni. Mesélt egy kicsit ő is, majd letettem aludni, betakartam és kijöttem. Sokszor magyaráz még utána, énekel, beszélget, megoperálja Zsuzsi babát és Motkányt vagy épp oszta őket ... de szépen egyedül el van, aztán elalszik. Most már többször kikiabál, hogy "nyányá vagy pápú vagy Máj", de nem szólunk vissza neki és elalszik.
Irigy Dorka: Ádámot köszöntöttük meg a héten. Dorkával közösen választottuk ki a meglepit számára. Dorka nagy szívvel és gondos válogatással, tényleg, mint akinek fontos, hogy jó legyen és örüljön Ádám. Gusztustalan műanyag táskába raktuk bele, mert nem tudtam az ajándéktáskát elpakolni a nagy táskába és egy hosszúnál is hosszabb helyijáratozás előtt álltunk. Katasztrófa, hogy autóval 5 perc, busszal 45 ...
Szóval Dóriéknál töbször rá kellett szólnom Dorkára. Irigy volt ... én még nála soha senkivel szemben nem tapasztaltam. Mikor hazaértünk, meséltem Krisztiánnak milyen buta volt Dorka, majd lementünk a ház elé teljes menetfelszereléssel. Ott tudják, hogy ha elkérik Dorka játékát úgy, hogy ő is hallja, bármit, az utolsót is odaadja, sőt, ha a készletből valami kimarad, ő viszi a gyerekek után, tényleg iszonyatosan jó lelkű ... szóval ott esett le, hogy Dorkának az volt a baja, hogy Ádám nem kért engedélyt Dorkától, hogy a saját játékaival játszhasson, ami elég hülyén jött volna ki valljuk be őszintén és elég viccesnek hat így a történet. Ezen most csiszolni kell, hiszen hamarosan bölcsibe megy és rossz érzés lenne, ha utálnnák agyereket a többiek, azért, mert engedélyt kell kérni a csajtól a közös játék közös használatáért.
Ez ismételten annyit bizonyít számomra, hogy a szülői gyagyaság határtalan és ismét nekünk volt nehezebb keménynek és következetesnek lenni. Emellett nagyon halkan hozzáteszem, hogy ha rendes ágy lett volna, amiből ki tud jönni ... és nem kiságya, ahonnan nem tud, nem tudom hogy oldottam volna meg ...
A másik nagy tanulság: egy szem altatási technikát sem ismerek abból fakadóan, hogy sosem altattam. Jobban mondva egyszer 2 hétig ráztam Dorka seggét, ha ez annak számít, akkor az előző mondattal hazudtam. Anya mondja, hogy amikor hazavisszük Vásárhelyre és ott marad; első éjjel szokta simizni a hátát, úgy alszik el, de másnap már egyedül.
Én mindig úgy csináltam, hogy bementünk, elköszöntünk egymástól, elmondtam neki másnap mi fog történni, ki lesz vele, mit fogunk csinálni. Mesélt egy kicsit ő is, majd letettem aludni, betakartam és kijöttem. Sokszor magyaráz még utána, énekel, beszélget, megoperálja Zsuzsi babát és Motkányt vagy épp oszta őket ... de szépen egyedül el van, aztán elalszik. Most már többször kikiabál, hogy "nyányá vagy pápú vagy Máj", de nem szólunk vissza neki és elalszik.
Irigy Dorka: Ádámot köszöntöttük meg a héten. Dorkával közösen választottuk ki a meglepit számára. Dorka nagy szívvel és gondos válogatással, tényleg, mint akinek fontos, hogy jó legyen és örüljön Ádám. Gusztustalan műanyag táskába raktuk bele, mert nem tudtam az ajándéktáskát elpakolni a nagy táskába és egy hosszúnál is hosszabb helyijáratozás előtt álltunk. Katasztrófa, hogy autóval 5 perc, busszal 45 ...
Szóval Dóriéknál töbször rá kellett szólnom Dorkára. Irigy volt ... én még nála soha senkivel szemben nem tapasztaltam. Mikor hazaértünk, meséltem Krisztiánnak milyen buta volt Dorka, majd lementünk a ház elé teljes menetfelszereléssel. Ott tudják, hogy ha elkérik Dorka játékát úgy, hogy ő is hallja, bármit, az utolsót is odaadja, sőt, ha a készletből valami kimarad, ő viszi a gyerekek után, tényleg iszonyatosan jó lelkű ... szóval ott esett le, hogy Dorkának az volt a baja, hogy Ádám nem kért engedélyt Dorkától, hogy a saját játékaival játszhasson, ami elég hülyén jött volna ki valljuk be őszintén és elég viccesnek hat így a történet. Ezen most csiszolni kell, hiszen hamarosan bölcsibe megy és rossz érzés lenne, ha utálnnák agyereket a többiek, azért, mert engedélyt kell kérni a csajtól a közös játék közös használatáért.
Ismét egy ok, hogy miért hagyjam néha sírni Zsófit :) én sem szeretném, ha a fejemre nőne
VálaszTörlésCuki felfogása van Dorkának, szeptemberig még sokat változik, biztos megérti ezt a játékkérdést :)
Én tudom, hogy sokan nem értenek, de tényleg azt gondolom, hogy pár perc sírás még senkinek sem ártott meg. Dorka ugyanúgy kötődik, ha gondja van, ugyanúgy hozzám fordul, nem félős stb ... egyszer Ranscburgnak olvastam egy tanulmányát erről, hogy az ilyen gyerekekből lesz a szülőktől elforduló, segítségért máshoz forduló gyerek ... remélem Dorka nem ebbe a táborba fog tartozni.
TörlésŐ tudja most is, ha valahol ott hagyjuk, akár napokra, mindig jó helyen van és mindig érte megyünk.
Én nem hiszek abban, hogy a kötődést könyből lehet tanítani ... Liz
Nekem, mivel ikreim vannak, mindig is így ment az altatás. Nem volt lehetőség a fenékrázásra, és még SOHA nem aludt velünk egyik sem. Jókat nevettem magamban, mert mintha a saját lányaimról és az elalvási szokásikról olvastam volna. Liz! Két éve olvaslak, nagyon szeretem az írásaidat, a stílusodat, a gyereknevelésről vallott elveidet, sok minden összecseng...
VálaszTörlésNagyon drága vagy! Köszönöm a véleményt, ezek szerint nem csak én vagyok gonosz anya, aki hagyja sírni :))))))))))
Törlés... és még annyit, hogy azért most, hogy már beszélget, sokszor olyan szívfájdalom ... és nagyon be kell keményíteni magam ... de ez a mostani történet is igazolja, legalábbis Dorkánál, hogy mi csesztük el, ő meg rafkósan kihasználta a helyzetet :))) Liz
Ez szerintem egy nehez es kenyes tema. Eleinte borzasztonak ereztem magam, hogy Lily kb. 2 honapos lehetett mikor sehogy se ment az alvas hiaba raztam, tettem kendobe, babakocsiba, stb, semmi nem volt jo, aztan jott 2 het szenvedes, siras az o es az en reszemrol is. Most megis ugy gondolom jo hogy akkor megtettem, mert mostanra mar nem tudom mi lenne. Noverem mondta mindig hogy szerinte nincs olyan gyerek aki ne tudna elaludni csak gyenge szulok...hat nem mondom, hogy maradektalanul egyetertek, de van benne nemi igazsag es azt hiszem erted is hogy mit akark mondani.
VálaszTörlésEzen a jatek kerdesen sokat gondolkodtam es egyetertek Dorkaval:) Csak azt kell vele megertetni hogy a bolcsiben a jatekok nem az ovei, minthogy a jatszoteren sem ove a hinta vagy a maszoka. :)
Értem ... és a nővérednek igazat adok :) Aztán mindjárt Virág hozzászólása után el is gondolkozom, hiszen most kétszer egymás után találkoztam én is olyan gyerekkel, akik nem alszanak jól, vagy milliószor fent vannak és a szülőkkel tudnak csak pihenni. Mindenféle módszer, technika kipróbálása után. Én egyszer Bóbitától kaptam a 7 perces altatási módszert, ezt alkalmaztuk az elején és bevált.
TörlésHát ez tényleg nagyon nehéz és kényes téma. Minden gyerek más. Lilinél az alvása miatt a környezetem akkora nyomást tett rám és gyengének nevezett hogy nagyon nem voltam jól. Sokkal rosszabb volt az mint a nem alvás. Ikres barátainknál az egyik mindig aludt, a másik nem. Ugyanazok a szülők ugyanazok a módszerek, ugyanaz az életkor.Az az ismerősöm aki a legtöbbet szekírozott a szülői gyengeségem miatt, jó alvó gyereke volt, simán kezelhető, akkor kért tőlem bocsánatot amikor a második babája nem aludt és nem működtek a jól bevállt módszerei. Igazából két ilyen ismerősöm is van. En sírni nem tudom hagyni. A hugom mikor pici volt, 11 év van köztünk sírt az ágyban, azt zokogta tűz, tűz. Félt a sárga kislámpa fényétől.Ez nagyon megmaradt bennem. Sosem tudhatjuk mitől fél egy kisgyermek. Amikor a Lilit sírni hagytam, borzasztóan éreztem magam, előttem volt hogy fél valamitől és én hagyom. Ez rosszabb volt mint a nem alvás. Isti leteszi a párnára a fejét és alszik,nekem van úgy kell egy óra is. Lili a mai napig rossza alvó, Léna meg alvóbaba. Másrészt ami működik egy másfél évesnél az nem megy egy fél- egy évesnél. Szóval szerintem nem szülői gyagyaság ez, hanem egyszerűen mások vagyunk. Más szülők és más gyerekek végtelen kombinációja.Másrészt a Lili szempontjából jelenleg már teljesen lényegtelennek tűnik hogy anno aludt - e. Sokkal nehezebb megoldandó dolgaink vannak jelenleg, úgyis tudod mire gondolok. Ezért is, meg amúgy is ugy érzem hogy még mindig az anyaság elején vagyok/ vagyunk és az hogy mikor mi volt jó, vagy nem jó, az a jövőben fog kiderülni. Na ez jó hosszú, de én hiszek abban hogy mindenki csinálja úgy ahogy az nekik jó, mert attól lesz mindenki kiegyensúlyozott. Mindannyiunkat más esetek, élet történetek alakítanak, engem az ikrek elvesztése és az hogy fél éve meghalhattam volna tesz valószínű " gyenge" szülővé. Lili sokat aludt velem, ma már elképzelhetetlen a számára. Olykor nekem volt rá szükségem, mert utaztam, dolgoztam és hiányzott olykor neki volt gyengébb napja amikor több testi közelség kellett neki. Ma már nem jön, de tudja hogy jöhetne hozzánk aludni. Én imádom hogyha ott szuszognak és az illatukat. Persze Istivel szeretek a legjobban aludni, pedig horkol. :-) Sokáig önző módon azt hittem, mert nekem ment, hogy aki akar az tud szoptatni, aztán mikor a jó barátnőmnek nem ment belláttam hogy nem így van. Szóval szerintem nem olyan egyszerű ez, engem még a mai napig szíven üt a téma. Puszi :-)
VálaszTörlésVisszaolvastam a bejegyzésed, amit egyszer Lili alvásáról írtál és hogy mennyire rossza alvó volt babaként, mennyire kimerült voltál stb ... Én nem hittem, hogy létezik ilyen és ahogy írtam Petrának, most hirtelen 2 nem alvós babával is találkoztam. Mégis azt vallom, hogy valahol a gyökerekhez a szoktatásig kell visszamenni. És ahogy látom ez a kimerültség valami olyan hihetetlen alázatra és nyugalomra tanítja az anyákat, le a kalappal. Ráadásul mindkét anyukának második babája volt, ahogy te is írtad. Az elsővel semmi gond,a másodikkal éjszakázás megy egy éve.
TörlésNem tudom mit lehet tenni, sajnos nem tudok okos lenni ebben ...
Igen. Nagyon - nagyon - nagyon fáradt voltam. Éppen ezért nem kellett volna a környezetemnek az orrom alá dörgölnie. Mert nem érzem magam ettől rossz anyának.
TörlésSajnos a megoldást én sem tudom. De a szoktatás és a következetesség az nagyon fontos ez biztos így van.