Kérdezős díj avagy az őszinteség és ami én vagyok ... egy nagyon hosszú bejegyzés

Dóri ezt kérdezte ...

"Gyermekként álmodtam - avagy mire vágytál a leginkább kisgyermekként?" A kérdést nem szeretném konkretizálni, kinek mi jut eszébe.

Kaptam kábé 8 kérdést; mivel ez volt az első, erre válaszolok és nem továbbítom a kérdésem, hiszen előbb utóbb semmi másról nem fognak szólni a blogok, mint a "Kérdezős díjról" ... ezzel kapcsolatban olvastam Petra válaszát, amivel teljes mértékig egyet értek. Lehet más majd úgy érzi, hogy bunkó vagyok, mert megszakítom a láncot és nem adok lehetőséget a válaszra. Azt tudom felajánlani, hogy aki akar valamiről írni, írja le ... minden bejegyzésben ezt csináljuk.

Olvastam több kérdést; veszélyes játék ez: ha őszinte vagy - márpedig minden blogger ezt vallja magáról ha igaz, ha nem - olyan dolgokat írsz le, amivel észre sem veszed mennyire kiadod magad. Hiszen egy kérdésre nem lehet csak általánosságban válaszolni, ha igaz akarsz maradni, ha kamuzol a második sornál kiderül ... - legalábbis számomra - és akkor elgondolkoztató, hogy viszonyulsz a másikhoz . Nagy tanulság volt az anya-apa, anya-Dorka kapcsolatról szóló írásomra, azok a levelek, amiket privátban kaptam. Hiszen a többség rózsaszín felhő ... és ez a két bejegyzés azért született, mert totálisan hülyének- és egyedül éreztem akkor magam ebben a témában, hogy senkinek nincs semmi gondja a párjával - csak én vagyok féltékeny arra, hogy este elmegy az uram 1 órára stb - ... szülés után vagy a gyerekkel ... csak én vagyok ennyire gyagya?  Nyilván elkerülhetetlen, hogy a babablogok nem csak a gyerekről szólnak; hanem rólunk, a szomszédról, az utcáról, a játszótérről, a barátnőkről és arról, akiről, amiről akarjuk Mindenki arról ír és úgy, ahogy akar ... mégis sok a megtévesztés ... és akkor minek vagy kinek szól? Igaz, hogy nem lehet csak őszintén és nem lehet csak hazugságot írni. Keveredik a kettő ... 

Megdöbbenve olvastam vissza a válaszokat egy-egy kérdésre, ami totál ellentétes volt az egész addigi írásával vagy azzal a képpel, amit addig adott magáról.

Semmi sem lehet csak fekete vagy fehér ... nem kell mindenkit szeretni, nem kell mindenkit olvasni és most ezzel a bejegyzéssel nyilván én sem leszek mindenki kedvence ... csak őszinte.

Dóri válaszán annyira röhögtem, hogy majdnem bepisiltem én is. Vivi írása egy az egyben ő volt és ha nem találkoztam volna vele előtte személyesen popsitörlő kapcsán is abszolút azt képzeltem el róla, amit leírt magáról.

Sokáig ódzkodtam a blogozókkal való személyes találkozóktól - most sem erőltetem -, ám az élet mégis úgy hozta, hogy több emberrel találkoztam. Volt akire rá sem ismertem a személyes kapcsolat alapján, nem külsőre, hanem totális ellentétben van az írása és a valós élete ... és sokszor jobb volt a homály, amivel olvastam legalábbis érdekes? vagy izgalmas? vagy nem is tudom hogy fogalmazzam meg, mint a valóság. Mégis az a tapasztalat, hogy akiket megismertem egytől egyig jó emberek, jó anyák, jó feleségek, párok csak a kirakatban élést nem vágom. Persze itt is a kivételek erősítik a szabályt.

Dóri kérdésére a válasz:

3 éves koromig doktor bácsi akartam lenni, majd anyámék életem legnagyobb lelki tragédiáját okozták azzal, hogy elmondták, hogy kislány vagyok és csak doktor néni lehetek.

Nem emlékszem arra, hogy konkrét dologról álmodoztam volna. Nem vágytam fehér menyasszonyi ruhára, férjhez menni sem jutott eszembe, megtörtént. Gyereket sem akartam gyerekként és gyerekként a saját családomról sem álmodtam ... és királylány meg kisautó sem akartam lenni, sem hős.

Ám szerettem volna rózsaszín pörgős szoknyát kopogós cipővel, amit aztán megkaptam.

Amennyire könnyűnek tűnt Dóri kérdése, annyira nehéz rá válaszolni.

Kisgyermekként nem tudom miről álmodoztam és igazából nehéz még most is meghatározni, hogy meddig vagyok gyerek és meddig felnőtt. Ha a felnőttekről beszélgetnek egy csoportban, a mai napig kívülállónak érzem magam ...

Azt gondolom nem kaptam ingyen semmit sem. 

Voltak céljaim mindig: egy-egy énekversenyen való jó szereplés, egy-egy sportesemény nyerteseként állni fent, ezek nem álmodozások voltak, tettem értük.

Vagy volt olyan korszak is, szakközépiskola minden hétvégéje, sokszor a hétköznapok is, amik a bulikról szóltak és azt viszont tényleg elképzeltem, milyen lehet az épp aktuálissal csókolózni ... aztán a nagy fiúzásban a barátnőm küldtem randizni, nagy sakkozások után, aminek csupán az volt az értelme, hogy vajon ki volt a tegnap esti pasi a 3 ajtóban váró közül, mert fingom nem volt róla és táblázatot csináltunk, mikor kivel lesz tali ... és persze ennek az lett az eredménye, hogy elmentem érettségizni úgy, hogy halvány lila gőzöm nem volt a tételek címéről sem. Majd úgy jelentkeztem bliccből fősulira, hogy egyáltalán nem akartam menni. Ahol kinyílik a továbbtanulási könyv, oda megyek. Győr volt, a tanítóképző, kettes érettségim lett, majd egy 2 napos buli után jöttem felvételizni, ahol majdnem 100%-os lett. Bekerültem. Hozzáteszem mindig az volt a jelmondatom: "Én más hülye gyerekét sosem tanítanám!"-megtettem. Aztán a másik mondat: "Én sose tanulnék, még a közelébe se mennék a jognak!" - megtettem, ahol aranyfokozattal jöttem ki a második államvizsgáról, ami azt jelentette, hogy szín 5-ös volt minden vizsgám és az államvizsgám is.

Fősulin, TK-n, az első diplománál kaptam össze magam. Tanultam ... nagyon sokat ... matek - amiből minden évben UV-ztam, kivéve, amikor könyvnézegetős félévünk volt, bár akkor vizsga sem volt - és műv.töri kivételével nem emlékszem arra, hogy 4-esnél rosszabb jegyem lett volna, az államvizsgám kitűnő lett, nem nagyon jártam bulizni. Tanító versenyen megyei első lettem, szolidaritásból nem mentem országosra: az akkori felkészítőm rákos lett és én nem akartam mást, ő már akkor nem tudott tovább vinni. 

Egyszer fordult elő, hogy Veszprémbe indultunk bulizni és Sárospatakon - kettő között pár száz km a különbség - táncoltam össze egy jó barátommal 60.000,- Ft-ot a bárpult tetején, akkora buliban voltunk - minden ellenszolgáltatás nélkül - amit másnap reggel a városban működő árvaházban adtunk le, ahol totál rottyon próbáltuk elmagyarázni a vaskalapos vezetőnek honnan van a lóvé. Ez nem az, aminek látszik, majd Gábor a szoknyám alól, a combfixbe bedugott ezrest előhalászta, hogy el ne tegyem ... Anyám ezt most olvassa, biztos szakad ... 

A jogi alapsuliba azért jelentkeztem, hogy az akkori munkahelyemen ne kelljen járulékot fizetni.

Mindkettőnél dolgoztam.

Krisszel való megismerkedéssel egy teljesen más világ nyílt meg előttem. Nagyon sokat tapasztaltam minden téren. Tőle kaptam meg, azt amire a gyerekkérdéssel kapcsolatban  vágytam, anya lettem. Nem olyan életet képzeltem el magamnak 6 évvel ezelőtt, mint amiben élek ... gondtalanabbat. Aki olvas, tudja, hogy nem habos-babos mese a blog ... sokszor az ember olyan terhet cipel a vállán, ami alatt megrogy egyszer-egyszer, de mégis megy tovább, mert valakiért kell csinálni minden egyes nap. Nem terveztem úgy, hogy visszamegyek nagyon korán dolgozni, sokszor lelkiismeret-furdalásom van miatta, akkor is, amikor éjjel fél 12-kor érek haza a munkából és reggel 7-re mentem ... Emellett minden nap megfőzök, heti kétszer takarítok, mosok, vasalok és heti min. 3-szor sütök. Dorkával minden délután aktívan együtt vagyunk. Színházba járunk, sétálni, fagyizni stb ... Segítség és egy angyal - Dorka - nélkül ez nem menne. Ez nem fényezés, ezt hozta az élet.

Kettős életem van, a mai napig szélsőséges és sokszor nem találom az arany közepet. Dorka az egyetlen biztos pont, akiért minden körülmények között kell vállalni a felelősséget és ő az én nyugalom-szigetem.

Nagyon sok dolgot elbasztam az életemben, Dorka mégis igazol most ... ezt az egyet azt gondolom jól csináltam ... vagy legalábbis jó ösztönből ... jó emberek tanácsát fogadtam meg, jókor kértem segítséget, ha kellett.

... és a végére a tényleges válasz:

Egy olyan emlékem van, ami nagyon sokáig előjött: 

este lefeküdtem az ágyamban és az alvás olyan fázisában voltam, amikor tudod, hogy nem alszol, nagyon hangosan hallod a külvilágot, de már megy a mozi benned ... 

Oldalt fekszem, átölel a párom, nagyon mély szeretet és valami földöntúli nyugalom tölti el a lelkem. Minden rendben van, nincsenek gondok, nincs rossz ott és akkor. Érzem a hátamon, ahogy dobog a szíve. Szeret. Érzem a tusfürdője illatát. Szorosan, szeretetteljesen ölel, így fekszünk sokáig ... nagyon sokáig ... majd jó éjszakát kíván és elalszunk így. 

Amit akkor éreztem, arra vágytam. Ez legyen meg, az életben legalább egyszer. Minden jó, minden szép úgy igaziból. Szépek a színek, finomak az illatok. Nincs veszekedés, nincs hangos szó, nincsenek anyagi- és nem anyagi gondok. Nincs betegség, nincs halál, nincs szomorúság, nincs könny, nincs felelősség. Nyugalom van, nem kell aggódni semmin, nem kell előre gondolkozni, nem kell másnap munkába, iskolába menni. Minden el van rendezve. Valóban, kendőzetlenül a legőszintébben minden rendben van. Csaj a jó ... nekem még nem volt ilyen estém. Soha.