"Aaagyalom": nem tudom egyértelműen eldönteni, hogy aranyom vagy angyalom. Mindenesetre Majára használja Dorka. Átöleli, úgy súg-búg neki, szeretgeti és megpuszilja.
Péntek este óta Dorka is e kifejezés fogalma alá került a szememben.
Több dolog is történt az első igazi büntetés óta. Írhatnám azt is, hogy ezeket magának a bünti következményeinek tudom be, holott tudom, mindemellett van egy sokkal nagyobb húzóerő, ami most Dorkát ismét felpörgette és helyrerakta a kis lelki világát: "a zapa". (erről kicsit később)
Bünti következményei:
Azt hitten őszintén szólva, hogy Dorka tojni fog a büntetésre, nem fogja megérteni és én hiába fogom mondani, hogy nincs nasi, már csak azért is követelni fogja és mivel 100%, hogy nem kapja meg - hiszen a következesség jegyében telt a napunk -, tuti hiszti lesz és ez szépen körforgásban fog menni egész nap.
Az alapvető hiszti-következmények:
- nyilván azonnal eljövünk a helyszínről
- nincs mese
- nincs nasi, fagyi meg pláne nincs
- nincs Tv
- nincs bújás
- nincs festés
- nincs Majázás
- nincs esti mese
- nincs fürdőkádban játszás
- nincs kinti játék - barátok meg pláne nincsenek
Van a szobája, ahol tevékenykedhet egyedül és közöny az én részemről.
Hát nem!
Dorka úgy fél a büntitől, mint a tűztől!!!
Bár egyszer bepróbálkozott azzal, ha ő nem mehet le az udvarba játszani Benivel, Levivel, Bencével és Félix-szel, akkor ő felhívja őket és a "csaját cobámba" - saját szobámba -játszhassanak.
Úgyhogy ki kellett egészíteni ennek okán a tiltólistát, mert képes kiskaput keresni a 2,5 évesem.
Toppon kell lenni nagyon és minden eshetőséget végig kell gondolni.
Amellett viszont dagad a májam, milyen okos, hogy gondolkozik a megoldáson - kiskapukon-:)
Akármelyik játszótér mellett elmegyünk, mindenhol megjegyzi, hogy "itt a játszin bután viselkedtem ugye anya?"
Hozza a könyvet tegnap reggel:
"Anya, mesélsz nekem? Ugye most nem vagyok büntiben?"
Nem engedtem meg neki, hogy fagyit egyen ebéd előtt:
"De anya! Én nem akarok megint büntibe lenni, az nagyon rossz dolog!"
Ilyenkor mindig elmagyarázom neki, hogy csak akkor van büntiben, ha rosszat csinál és most fagyit azért nem ehet, mert ebédelünk először. Utána kaphat, ha gondolja.
A hétvégén elég volt tőle egyszer kérni, elég volt egyszer rászólni.
Édes, bújós kismacska volt, mindent megcsinált, okos volt, nem csinált böszmeséget, szépen fogta a kezem, akárhova mentünk, segített.
Mindenesetre azért görcsbe volt a gyomrom, amikor lementünk játszani és az első felszólítás után - ami a következőképp hangzott: "Dorka! 5 perc múlva elkezdünk összepakolni és elindulunk fel!" nekiállt nyekegni. Gondoltam magamba, ha most újraforgatjuk AlienDorkát, akkor megölöm, apró darabokra szedem szét, majd elásom.
Letelt az 5 perc, leizzadtam 3-szor, komolyan féltem szólni neki, hiszen mégiscsak hátul voltunk, kisebb matinét hoztunk össze, mindenki ismer mindenkit és még jóban is vagyunk.
Szóval jeleztem: "Dorka! Letelt az 5 perc pakoljunk és induljunk!" - rám nézett és láttam rajta azt a bizonyos nézést ... egyből rákontráztam a tekintélyelvre - hirtelen ezt tartottam a legokosabbnak -, hozzátettem, hogy "amennyiben nekiállsz hisztizni büntetésben lesz részed és ebben biztos lehetsz barátom!"
Pakoltunk és tartotta a kezét, indulhattunk felfele, miután mindenkitől intelligensen elköszönt.
Azóta nem kellett a büntetést sem megemlíteni, azt mondta Dorka "tudom mi a kresz!" :) - ezt apám szokta volt mondani.
Nem akarok beleesni abba a hibába, hogy minden szarságra a bünti szót használjam és nem áll szándékomban ezzel sakkban tartani a gyereket.
Azt akarom elérni, hogy ne a bünti elkerülése okán cselekedjen helyesen, jól viselkedjen, legyen aranyos és sorolhatnám, hanem azért, mert így helyes és az ellenkezője helytelen, rossz. Emellett a cselekedeteinek súlya van és következménye. Mindennek!
Nem tudom ez így érthető-e ... nem tudom jobban megfogalmazni.
A másik ok a cukiságra: "a zapa"
Édes, drága, boldogságos, szívszaggató, félig-belehalós órán vagyunk túl, ami Dorkát abszolút helyrerakta ismét. Végre nem a mi történt veled édes, drága, gyönyörűséges, egyetlen kislányom beszélgetés zajlott le apa-Dorka között, hanem Krisz is elkapta Dorka grabancát.
Annyiban talán eltoltuk a helyzetet - legközelebb erre figyelni fogunk - hogy megvolt a hiszti, megkapta a büntijét, amit valóban szívből sajnált, majd rá 2-3 napjára még egyszer le lett tolva azért, amit egyszer már megbeszéltünk.
Ez nem jó szerintem. Akkor, ott még aznap lehet korrigálni, hiszen én is nagyon utálom, amikor egy hibámra még napokkal később is emlékeztetnek ( a távapaság hátránya )
Dorka Kriszenk is ugyanazt mondta, mint nekem: "Apa sajnálom, hogy miattam kellett szomorúnak lenned!"
Egyszerűen gyűlöltem, hogy abból a kevés időből, ami most jutott a felét fegyelmezéssel kellett eltölteni.
Emellett Dorkának volt egy nagyon idegesítő tulajdonsága: ha lebaszarintottam, nézett rám, elmosolyodott és elkezdett valami totál más dologról beszélni, mint aki meg sem érti, mit akarok.
Én ráhagytam, mert hogy valóban nem fogja megérteni. pici még -gondoltam -.
Nem kellett volna. érti ő, ha el tudom magyarázni neki, csak könnyebb volt terelni és megúszni a letolást így, mint szembenézni a hülyeség következményeivel. Erre csak most jöttem rá.
Olyan csavar van ezekben a gyerekekben és én/mi annyira könnyen rámondjuk, hogy pici még ehhez, valljuk be őszintén a felelősséget levéve ezzel a vállunkról - bocs, tisztelet a kivételnek -.
Lófaszt pici, csak nem jó nyelvezetet használtam.
... és az oka, miért péntek estét írtam a normális Dorka visszatértére és nem péntek délutánt;
aminek köszönhetően tényleg úgy fél a büntitiől, mint a tűztől, hiszen tudja, hogy anya bevasalja:
Délután szemetet készültem levinni és igyekeztünk le játszani. Tele volt minden kezem még a plusz kettő is - aki anya tudja, hogy nem két kezünk van -.
Dorkának mondom, hogy elindulhat lefele, DE meg kell várni anyát a lépcső alján, mert veszélyes egyedül kimenni, addig bekötöm a szemetes száját. Maja ment Dorkával.
Kötöm össze a szemetes száját a másodikon, egyszer csak hallom a bejárati ajtó csapódását.
Lerohanok, látom, hogy Dorka nem is az ajtó előtt, hanem az udvar bejárati ajtaja előtt állt -elszaladt 2 lépcsőházzal arrébb - és örvendezik magának, hogy egyedül ki tudott menni és még Maját is ki tudta engedni.
Megkérdeztem tőle melyik kezével nyitotta ki az ajtót, mutatta tök büszkén, hogy "ezzel".
Rávertem neki 2 akkorát, hogy még nekem is fájt, majd indulhatott felfele - egyébként ezt nem kellett volna - ahol természetesen ismét büntibe raktam, miután elmagyaráztam neki, hogy az ajtón tilos egyedül kimennie, a kutyát sem engedheti ki és mi a picsát képzel, hogy hátrafut??????? egyedül??????? utcafronton??????? parkolón át???????
Eldurrant az agyam totálisan! Ahogy becsapódott az ajtó nagyon megijedtem, hogy elütheti az autó, elviheti bárki - bár Maja akkor jelzett volna, ha Dorka sikít, nagyon vigyáz rá - szóval átfutott az agyamon minden.
Ez a bünti meghozta a tudatot, hogy tényleg meg fogom büntetni, hogy tényleg van következmény és következetesség.
Olyan durva, hogy büntetésről, cselekedetről, következményről beszélek 2,5 éves gyerek kapcsán, de én a játszis hiszti után komolyan elgondolkoztam és komolyan nem akartam egy olyan Dorkát.
Egy olyat meg pláne nem, akinél gyomorgörcsöt kell érezni, ha rá akarok szólni vagy el akarok indulni haza valahonnan, hiszen mégiscsak én vagyok a felnőtt és nekem kell megmondani mi a jó, mi nem.
Ne ám már egy 2,5 éves tartson sakkba!
... most újra egyensúlyt kezdek érezni, tisztázódni látszanak a szerepek .. és ez így jó.
