Dorka első igazi büntetése

Tegnap a játszótér kellős közepén leforgatták az Alien következő és a világvégi pusztítás okán egyben utolsó részt a mi főszereplésünkkel.

Áááá, ilyet én még nem láttam. Sokszor láttam hisztiző gyereket, ilyenkor mindig csak a szülőt sajnáltam, vagy a hülye szülő hülye gyereke szlogent használtam. 

Nem tudom mi melyik kategóriába estünk tegnap, de hogy tiszta szívből szégyelltem nem magát a helyzetet, hanem hogy ilyen ostoba gyerekem van, az biztos. Igazából sosem érdekelt ki mit mond, most sem ez volt a szégyenérzet oka, hanem Dorka, hogy én nem ilyen gyereket neveltem. Nagyon csúnya ilyet mondani. Tudom! Nagyon megviselt lelkileg az a 15 perc, a büntetés még jobban, este hasprés közben kínomban chipset zabáltam, annyira oda voltam.

Először poénosan akartam leírni a témát ... de ez nem az a cigielszívós idő alatt lejátszódó járdán hanyatt baszós történet volt. Kicsit komolyabb annál.

Kimentünk a játszira. Most voltunk itt először, asszem utoljára is.Édesen eljátszott mindenkivel, csúszdáztak, futottak, kacsákat kergettek, majd jöttek a nagy lányok 6 év körüliek - akik aztán szétbombázták a játszótéri közösséget. Minden kicsi ment valamelyik nagy után, akik persze csak egymással akartak játszani, a kicsiket elzavarták, közöttük Dorkát is ... elzavarták volna, de Dorka ragacs volt :)

Negyed 6 körül szóltam neki, hogy indulunk, de csak nem akart jönni. 3-tól voltunk kint.

Felemeltem a Földről, elkezdett rúgkapálni és nyekegni, gondoltam ez még oké, gyorsan belerakom az ülésbe, beígérem neki a fagyit és kész, mehetünk. 

Aha! Ahogy én elképzeltem. Ott kezdődött, hogy kicsúszott a kezemből, amit és akit ért ütött. Hogy milyen megfontolásból? Nem tudom, összeszorította a szemét és vége volt. Egy elmebeteg őrültté kezdett válni a gyerek. Ez már nem az én Dorkám volt. 

Hiába csitítottam, vettem fel, beszéltem hozzá, az énekléstől az ölelésen át, a szereteten keresztül mindent csináltam úgy, hogy egy másodpercre sem vesztettem el az önkontrollom; pedig szívemből mondom, hogy akkor, csak az ezredrészét valósítom meg azok közül, amik végigfutottak a fejemben, már este valamelyik fegyházban ültem volna gyerekgyilkosságért.

2 pasi sietett a segítségemre és a még mindig hörgő, magát össze vissza csapkodó gyerekhez. 3-an megfogva beleraktuk a bicikli ülésébe, mielőtt még nagyobb kárt tesz másokban és magában. Az egyik fogta, beleszíjazta ... nem volt más lehetőség és én egy percig sem sajnáltam, majd Dorka akkorát lökött magán, hogy fejjel belecsapódott a játszótér betonjába. Basszsus megremegett a talaj alattam!!!!!!

ÉS MÉG EZ SEM RÁNTOTTA KI A HISZTIJÉBŐL.

Fogtam, visszaraktam az ülésbe, a pasik jó szorosan leszíjazták, viszont így nem tudtam elindulni, annyira rángatta magát. 3-szor harapott belém, egyszer saját magába. Ütött-vágott mindent és mindenkit.

2-szer belefújtam az arcába, amitől csitult a düh, majd azt hiszem nem kapott levegőt rendesen a könnytől, a hörgéstől és a méteres takonytól, ami lógott ki belőle. 1-2 másodpercre abbamaradt a dolog, aztán újra. Negyed óra alatt befejeződött a dolog, akkor tudtam elindulni. Azokat a szánakozó nézéseket ... basszus!

Nagyon mérges voltam Dorkára. Hazafele az úton újra elindult szerencsére vagdalkozás nélkül, lightosabb változatban azért, mert nem vettem neki fagyit. Elmagyaráztam tök higgadtan, hogy aki így viselkedik, nem jár neki fagyi.

Hazafele menet közben eldöntöttem, bármi is lesz a kimenetel ezért büntetést kap és nem picit.

Felértünk a lakásba, ott nekiállt ismét ... csak annyira volt gyökér Dorka, hogy Maja összehányta és összefosta magát az ijedtségtől. Bebasztam Dorkát a szobájába, mert kezelhetetlen volt ez a folyamatosan vissza-vissza eső elmebeteg állat. szóltam neki, ha megnyugodott, kijöhet.

10 perc múlva egy mosolygós Dorka állt előttem derékig takonyba, aki sűrűn kérte az elnézést. 

De most nem fogadtam el tőle.

Leültettem, elmagyaráztam neki, hogy ez nem viselkedés, szégyellje magát. Gusztustalan módon viselkedett, erre nem elég a bocsánat.

Új rendszer lesz innentől kezdve. Viselkedhet így, DE tudja, hogy van következménye és mostantól mindig ez lesz a következménye:

- nyilván azonnal eljövünk a helyszínről

- nincs mese

- nincs nasi, fagyi meg pláne nincs

- nincs Tv

- nincs bújás

- nincs festés

- nincs Majázás 

- nincs esti mese

- nincs fürdőkádban játszás

- nincs kinti játék

 Van a szobája, ahol tevékenykedhet egyedül és közöny az én részemről.

Ezt a másfél órát nem kívánom senkinek sem.

Engem annyira megviselt, hogy elmondani nem tudom. A bújás, az esti mese hiánya nekem volt a legnagyobb büntetés ... és hogy nem játszottunk együtt.

Annyira nagyon sajnáltam, annyira fájt a szívem, de végigcsináltam az egyre sűrűbben előforduló rohadt nagy hisztik okán.

Megtehettem volna ott a játszótéren még, hogy visszaengedem játszani, csak ne hisztizzen, de akkor beleszartam volna a saját számba.

Este altatáskor persze megpuszilgattam, majd újra jött a sajnálom, de most azt mondta, hogy "sajnálom, hogy szomorúnak kell lenni miattam".

A kezemet fogva aludt el, reggel persze bújtunk, Dorka még mindig sajnálta,  mondtam, hogy megkapta a büntetését, de tudnia kell, hogy a cselekedeteinek következménye van.

Elmesélte reggel - mintha nem lettem volna ott - hogy mit csinált a játszin. Abszolút nem létezett a külvilág számára. Használt a büntetés MOST. Ebben is következetes leszek, muszáj annak lenni.

A 3 harapásból kettő szerintem eret ért, mert az egész alkarom fekete. Mutattam este Dorkának, millió puszit kaptam rá, aranyos meg minden, de még most is fáj a szívem ...

Csak hogy értsétek ... erről a tündérről beszélek, aki képes vadállattá változni.
Tudom, hogy életkori sajátosság ... de ez nem megengedhető.