Összes oldalmegjelenítés

2014. április 25., péntek

Dorka első igazi büntetése

Tegnap a játszótér kellős közepén leforgatták az Alien következő és a világvégi pusztítás okán egyben utolsó részt a mi főszereplésünkkel.
Áááá, ilyet én még nem láttam. Sokszor láttam hisztiző gyereket, ilyenkor mindig csak a szülőt sajnáltam, vagy a hülye szülő hülye gyereke szlogent használtam. 
Nem tudom mi melyik kategóriába estünk tegnap, de hogy tiszta szívből szégyelltem nem magát a helyzetet, hanem hogy ilyen ostoba gyerekem van, az biztos. Igazából sosem érdekelt ki mit mond, most sem ez volt a szégyenérzet oka, hanem Dorka, hogy én nem ilyen gyereket neveltem. Nagyon csúnya ilyet mondani. Tudom! Nagyon megviselt lelkileg az a 15 perc, a büntetés még jobban, este hasprés közben kínomban chipset zabáltam, annyira oda voltam.
Először poénosan akartam leírni a témát ... de ez nem az a cigielszívós idő alatt lejátszódó járdán hanyatt baszós történet volt. Kicsit komolyabb annál.
Kimentünk a játszira. Most voltunk itt először, asszem utoljára is.Édesen eljátszott mindenkivel, csúszdáztak, futottak, kacsákat kergettek, majd jöttek a nagy lányok 6 év körüliek - akik aztán szétbombázták a játszótéri közösséget. Minden kicsi ment valamelyik nagy után, akik persze csak egymással akartak játszani, a kicsiket elzavarták, közöttük Dorkát is ... elzavarták volna, de Dorka ragacs volt :)
Negyed 6 körül szóltam neki, hogy indulunk, de csak nem akart jönni. 3-tól voltunk kint.
Felemeltem a Földről, elkezdett rúgkapálni és nyekegni, gondoltam ez még oké, gyorsan belerakom az ülésbe, beígérem neki a fagyit és kész, mehetünk. 
Aha! Ahogy én elképzeltem. Ott kezdődött, hogy kicsúszott a kezemből, amit és akit ért ütött. Hogy milyen megfontolásból? Nem tudom, összeszorította a szemét és vége volt. Egy elmebeteg őrültté kezdett válni a gyerek. Ez már nem az én Dorkám volt. 
Hiába csitítottam, vettem fel, beszéltem hozzá, az énekléstől az ölelésen át, a szereteten keresztül mindent csináltam úgy, hogy egy másodpercre sem vesztettem el az önkontrollom; pedig szívemből mondom, hogy akkor, csak az ezredrészét valósítom meg azok közül, amik végigfutottak a fejemben, már este valamelyik fegyházban ültem volna gyerekgyilkosságért.
2 pasi sietett a segítségemre és a még mindig hörgő, magát össze vissza csapkodó gyerekhez. 3-an megfogva beleraktuk a bicikli ülésébe, mielőtt még nagyobb kárt tesz másokban és magában. Az egyik fogta, beleszíjazta ... nem volt más lehetőség és én egy percig sem sajnáltam, majd Dorka akkorát lökött magán, hogy fejjel belecsapódott a játszótér betonjába. Basszsus megremegett a talaj alattam!!!!!!
ÉS MÉG EZ SEM RÁNTOTTA KI A HISZTIJÉBŐL.
Fogtam, visszaraktam az ülésbe, a pasik jó szorosan leszíjazták, viszont így nem tudtam elindulni, annyira rángatta magát. 3-szor harapott belém, egyszer saját magába. Ütött-vágott mindent és mindenkit.
2-szer belefújtam az arcába, amitől csitult a düh, majd azt hiszem nem kapott levegőt rendesen a könnytől, a hörgéstől és a méteres takonytól, ami lógott ki belőle. 1-2 másodpercre abbamaradt a dolog, aztán újra. Negyed óra alatt befejeződött a dolog, akkor tudtam elindulni. Azokat a szánakozó nézéseket ... basszus!
Nagyon mérges voltam Dorkára. Hazafele az úton újra elindult szerencsére vagdalkozás nélkül, lightosabb változatban azért, mert nem vettem neki fagyit. Elmagyaráztam tök higgadtan, hogy aki így viselkedik, nem jár neki fagyi.
Hazafele menet közben eldöntöttem, bármi is lesz a kimenetel ezért büntetést kap és nem picit.
Felértünk a lakásba, ott nekiállt ismét ... csak annyira volt gyökér Dorka, hogy Maja összehányta és összefosta magát az ijedtségtől. Bebasztam Dorkát a szobájába, mert kezelhetetlen volt ez a folyamatosan vissza-vissza eső elmebeteg állat. szóltam neki, ha megnyugodott, kijöhet.
10 perc múlva egy mosolygós Dorka állt előttem derékig takonyba, aki sűrűn kérte az elnézést. 
De most nem fogadtam el tőle.
Leültettem, elmagyaráztam neki, hogy ez nem viselkedés, szégyellje magát. Gusztustalan módon viselkedett, erre nem elég a bocsánat.
Új rendszer lesz innentől kezdve. Viselkedhet így, DE tudja, hogy van következménye és mostantól mindig ez lesz a következménye:
- nyilván azonnal eljövünk a helyszínről
- nincs mese
- nincs nasi, fagyi meg pláne nincs
- nincs Tv
- nincs bújás
- nincs festés
- nincs Majázás 
- nincs esti mese
- nincs fürdőkádban játszás
- nincs kinti játék
 Van a szobája, ahol tevékenykedhet egyedül és közöny az én részemről.
Ezt a másfél órát nem kívánom senkinek sem.
Engem annyira megviselt, hogy elmondani nem tudom. A bújás, az esti mese hiánya nekem volt a legnagyobb büntetés ... és hogy nem játszottunk együtt.
Annyira nagyon sajnáltam, annyira fájt a szívem, de végigcsináltam az egyre sűrűbben előforduló rohadt nagy hisztik okán.
Megtehettem volna ott a játszótéren még, hogy visszaengedem játszani, csak ne hisztizzen, de akkor beleszartam volna a saját számba.
Este altatáskor persze megpuszilgattam, majd újra jött a sajnálom, de most azt mondta, hogy "sajnálom, hogy szomorúnak kell lenni miattam".
A kezemet fogva aludt el, reggel persze bújtunk, Dorka még mindig sajnálta,  mondtam, hogy megkapta a büntetését, de tudnia kell, hogy a cselekedeteinek következménye van.
Elmesélte reggel - mintha nem lettem volna ott - hogy mit csinált a játszin. Abszolút nem létezett a külvilág számára. Használt a büntetés MOST. Ebben is következetes leszek, muszáj annak lenni.
A 3 harapásból kettő szerintem eret ért, mert az egész alkarom fekete. Mutattam este Dorkának, millió puszit kaptam rá, aranyos meg minden, de még most is fáj a szívem ...
Csak hogy értsétek ... erről a tündérről beszélek, aki képes vadállattá változni.
Tudom, hogy életkori sajátosság ... de ez nem megengedhető.



12 megjegyzés:

  1. Üdv a világomban. ;) Tudom, az enyém gyerek más kategória, hisz ő autista, de gondold el, hogy nekünk minden játszóterezés, séta ilyen. És már előre gyomorgörcsöm szokott lenni. Úgy kell felcibálni ilyenkor a negyedikre, rúg-kapál, tombol, szóval el tudom képzelni, hogy min mentél át és tényleg baromi kimerítő velük harcolni. Én szanaszét izzadom magam, és annyira elfáradok, ideges leszek, hogy csak na. És az én kezemben az sincs, hogy megbüntetem, mert nem érti az összefüggést. :( A jutalmazást is döcögősen értelmezi, így marad a közelharc. :( Ilyenkor a napirendi kártyák sem érnek semmit...
    Nem panaszképp írtam ezt az egészet, hanem csak hogy tudd, én teljesen megértem, hogy megviselt. Ha nem lenne auti a lányom, akkor én is biztos büntetném, bármennyire is nehéz lehet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Olvaslak, ismerem a torteneteteket. Az en csaladom fogyatekossal el egyutt.
      Az izzadast, a duhot sot mostanaban a gyomirgorcsot teljesen aterzem. Detto.
      Kitartast nektek!
      Egyebkent szeretem ahogy irsz, egy a maga modjan csodalatos vilagban eltek ti minden elismeresem a tied.

      Törlés
  2. Hjujj...ez durva volt...igy leirva is...nem tudom nekem a szeretet megvonas hogy menne, egyenlore meg nem volt szukseg ra, de elore felek egy ilyen hisztitol. De amit irsz hogy kovetkezetesnek kell lennie en hiszem hogy ez a "titka" mindennek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rohadt nehez, mert szo szerint faj minden porcikamnak. Ma barmilyen jatszi mellett elmentunk, megemlitette, hogy itt butan viselkedtem. :-) :-) Talan valamit megertett belole. Ennek oromere ma lelepett a lepcsohazbol, amiert szinten bunti jart.

      Törlés
  3. Azta! Pofám lapos! Most két napig nem írok Fannival kapcsolatban negatívat. Hat, ha megharapna, nem tudom, hogy a túróba' fognám vissza magamat..m visszakézből orrba nyomnám. :-D
    Olyan aranyos ez az "itt bután viselkedtem". :')))
    Én milyrn Tüncibogár ezen a képen (is).
    De baromira megértelek. Én nem szeretem, ha beéget, de a fő problémám nekem is az lenne, hogy nem érteném a saját gyerekemet. Ez rémisztő. És Fanninak is van egy nézése, hanglejtése, testbeszéde, ami ugyan nem hiszti közbrn jön elő, inkább csak szimplán bunkó, és az is.nekem olyan rémisztő. :-) olyankor tényleg olyan érzés, hogy nem az én lányom, ahogy te is írod.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De akkor tenyleg ne irj!!!! :-) :-) :-)
      Legszivesebben agyonvertem volna es ez csak a leglightosabb volt az akkori gondolataim kozul.
      Igazabol pofanbaszhattam volna, de gondolod a bicajrol valo betonba becsapodas utan ez kizokkentette volna? Nem hiszem :-) :-)
      Ha megutottem volna utana leszartam volna a kezem. Nalnk csak a kezratetel jatszik, de most meg ez sem volt.

      Törlés
    2. ... es igen ... Az a szornyu, hogy ez az angyal tud egy ordogallat lenni.

      Törlés
  4. Nálunk is produkált hasonlót múltor a Norina. Annyi különbséggel, hogy ő itthon. Már nem is emlékszem min durrant el az agya, de látszott a szemén, hogy nincs magánál. A 3közül ő a legnyugodtabb és akkor meg ütött rúgott és semmi nem használt. Próbáltam vele beszélni, megölelni, aztán lefröcskölni az arcát vízzel, de mint olaj a tűzre... Aztán bevittem a szobájába, beraktam az ágyba, és fél óra múlva befejezte az üvöltést és megnyugodott.. A Levi is értetlenül nézett, mert ilyennek még nem látta a húgát. Aszondta úgy néz ki mint egy zombi... Így persze vicces, akkor ijesztő volt, hogy még a 3 éves is látja, hogy eldurrant a húga agya...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ez érdekes, hogy nálunk a játszin is a gyerekek voltak jobban megdöbbenve, megállt a levegő szó szerint, mint a filmekben. Az egyik kisgyerek' félcsúszásban' volt pl. a csúszdán :))

      Törlés
  5. Nálunk is volt már nagy hiszti, de ekkora még nem. Nagyon nehéz ezt kezelni, az biztos. Régebben, ha láttam csúnya jeleneteket az utcán/üzletben, akkor azt gondoltam, hogy micsoda rossz gyerek ez és mekkora pancserek a szülei, hogy nem bírják megnevelni. Na, ma az van, hogy szívem szerint a szülő vállára tenném a kezem és részvétemet fejezném ki, illetve drukkolnék, hogy élje túl az adott szitut úgy, hogy nem sittelik le... Igen, én is azt gondolom, hogy a következetesség és az ehhez elengedhetetlen türelem lehet a megoldása az ilyen helyzeteknek. Egy-két hónapja még szinte sírásig idegesítettem magam a tehetetlenségtől, hogy miért ül le az aszfalton, miért nem bír a lábán jönni, miért nem bírja azt csinálni, amit kérek Tőle. Egész addig, míg a folytonos haskeményedés már igencsak beparáztatott. Ma már veszek egy levegőt és szépen megkérdezem, hogy meddig szándékozik a járdán csücsülni, mert ha sokáig, akkor én is leülök, hogy ne fájduljon meg a lábam illetve megmondom, hogy arra fogok elindulni és ha gondolja, jöjjön majd utánam. És meg is teszem. Ő meg megunja és jön. De nyilván a szemforgatós-fejhangonüvöltős helyzetek azért más kategória, az már ön- és közveszélyes...
    Ügyes vagy, szerintem jól oldottad meg és nagy szerencse azért, hogy bringás borulásnak nem lett komoly következménye, lássuk be... :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Bóbita! Nagyon aranyos vagy!
      Igazából a földbecsapódástól, hogy nem loccsant szét az agya vagy minimum nem lett agyrázkódása számomra rejtély.
      Annyira sem hatotta meg, hogy kizökkenjen.
      Azóta nagyon jó "nagykislány" Dorka :)

      Törlés
  6. Óóó anyám, ez aztán a szituáció! Nagyon sajnálom, hogy ezt kellett átélnetek, és teljesen egyetértek, bizony kell a büntetés, különben elszabadul a kölkökkel a ló.

    Üzletben lévő jelenetekre én már rá se hederítik, mert tudom milyen, amikor a gyerek hisztizik, őrjöng, és a szülő kínosan, tehetetlenül érzi magát. Nem kell ilyenkor szánakozó/goromba/stb tekintet más ember részéről. Az jó viszont, hogy neked volt segítséged, berakni Dorkát az ülésbe.

    Kívánom, hogy több ilyen helyzetetb ene kerüljetek!!!!!!!!!!!

    VálaszTörlés