2015.03.07.- Apa nap

Ugye ez a kép mindent elmond apával való találkozásról? Ahogy apa és lánya ölelik, szeretgetik egymást, ahogy földöntúli szerelemmel néznek egymásra ... így zajlott másfél órában.

Látható a lábuknál két kis alak, azok Dorka “kistestérei”, akik szerinte akkor költöznek csak be a pocakomba, ha apa hazajön, mert “az apáknak ez a költöztetés a dolguk, meg a sok munka messze.”

A látogatás nagyon jól sikerült, felemelő érzés volt látni életem két szerelmét így együtt. Hatalmas löketet adott Krisznek is, lelki töltődést, már nagyon szenvedtek mindketten egymás hiányától.

A felnőtteket meghazudtoló viselkedésről: 

Kint, a munkahely előtt még megy a huzavona, a türelmetlenség, azonban mikor kijön az ember ellenőrizni az iratokat és a beléptető rendszeren elindulunk, totális fegyelemmel, odafigyeléssel teszi a dolgát. Többlépcsős beléptetés van, mindegyik ponton ügyesen áthalad egyedül, mindenkinek köszön hangosan, csinálja, amit mondanak neki, majd a végén bevár és következek én. 

Volt, amikor verset szavalt a többieknek és követelte, hogy tapsolják meg ... volt, amikor leállt a sor, mert Dorka beszélgetésre invitálta a feletteseket és ők inkább a gyerekkel vitatták meg az élet nagy dolgait és türelemre intettek mögöttünk - nem túl kifinomultan - vagy 30 embert. 

Volt olyan is, hogy szakadó esőben szart takarítottam a parkolóban - mert Dorkának pisi lesz és jött mellé a kaki is - gyöngyházas, platform tűsarkúban, miniszoknyában szétázott hajjal és sminkkel és kínomban már hahotáztam a nevetéstől, velem együtt a többiek is ... csak ők az autókban ültek és bámulták nyál csorgatva a kivillanó fenekemet, mert ugye nem szarpucolásra készültem, hanem az uramhoz. Ott helyben, azt gondoltam ennél lejjebb már nem lehet ... de lehetett, mert egyszer félig összehányt büdös, koszos miniruhában, szintén tűsarkúban jelentem meg Krisz előtt. Dorka, miután összehányta magát az autóban, majd engem is, megérkezve a gyereket és az autót pocsolyából szedett esővízzel le/kitakarítottam, így frissen, üdén tudott apa elé járulni velem ellentétben.

Nincs fedett rész, ahova beállhatsz vagy víz vagy akármi ... bent az épületben, ha megengedik. Fél órával a megjelölt időpont előtt ott kell lenni, ha fúj, ha szakad, ha fagy, ha tűz a nap, ha tökig érő hó van ... ott kell lenni. Olyan nincs, hogy nem mész. Magad miatt, miatta. 

Vissza a találkozóra:

Eddig mindig a kísérőre kellett figyelni tapogatás okán, most a gyerek miatt kellett asztal alatt egymás kezét suttyomban megfogni, ugyanis simán rászólt Dorka az apjára, hogy csak neki adjon puszit, csak vele beszéljen, csak az ő kezét fogja, csak rá nézzen, csak neki meséljen, csak neki mindent! Krisz persze őt ölelte, őt csókolta, őt ringatta, az ő csöpp kezét fogta, az ő nyakába bújt bele, az ő szájára adott puszit, az ő haja illatát szívta be, az ő ölelését élvezte, csak Dorkának mesélte sorra a meséket, játszotta a szerepjátékokat, mutatta a repülőt és persze elverte anya fenekét. 

Ez Dorka számára egy nagyon fontos momentuma volt a találkozónak. 

Viccelek mindig a gyerekkel:

Én: "Apának vagy a Kincse, anyának a Manókája!"

Dorka: "Én apának vagyok a Manókája, neked pedig a Kincsed, te össze-vissza beszélsz, majd megmondom apának, hogy verje el a fenekedet!"

Dorka: "Apa, elvered a fenekét anyának, mert azt mondta, hogy neked vagyok a Kincsed és neki a Manókája?!"

Krisz: "El sem hiszed Manókám milyen szívesen elverném már anya fenekét" :D :D :D 

Ez most róluk szólt, boldog voltam, hogy részese lehettem, hogy újra van mit elraktároznunk a szívünknek, lelkünknek, ami újra erőt és hitet ad a következő 2 hónaphoz, amíg újra találkozhatunk. Dorka felvetette csütörtökön, hogy ő igazából tudja hol van a vasútállomás és elmegy “ededül” Kriszhez, csak rendeljem meg a “taxis bácsit”.

Sőt, megírta levélben - bemószerolt -, hogy ő már simán elmenne egyedül hozzá, hogy csak kettesben tudjanak lenni, de én nem engedem. Levonva a konklúziót: örülhettem, hogy ott lehettem.

Az elválás szomorúra sikeredett. Ölelték egymást néma csendben és potyogtak mindkettő könnyei. Láttam Dorkán, hogy mikor szóltak, vége a találkozónak, még körbenézett, mintha keresne valami indokot a maradásra, de felmérte a másodperc tört része alatt, hogy itt nincs választás. Dorkának egy hangja sem volt, csak potyogtak a könnyei a függőfolyosón, nézett maga elé, majd amikor kiértünk az épületből, elsírta magát és mondta, hogy "nagyon sajnálom apát, én inkább visszamegyek!"

Nem volt benne sem hiszti, sem akaratosság, csak maradni akarás és szeretet. Még öleltük egymást egy-két percig az épület előtt, majd megkérdeztem tőle, hogy indulhatunk-e, mert a taxis bácsi vár minket és indultunk a vasútállomásra, onnan haza. Otthon volt egy kis böszmülés a nem alvás és apahiány okán, de a pihenéssel kompenzáltunk mindent.

Este fürdés után azt mondta: "anya én olyan boldog vagyok, már nagyon hiányzott apa és most biztos nem kell olyat sokat aludni a következő találkozásig!" Majd elmesélte, hogy mit csináltak az apjával, mintha én ott sem lettem volna, de hagytam, mert élmény volt neki ... most a legnagyobb,

Hihetetlenül büszke vagyok rá és az apjára is!!