Apáról

Direkt kerültem eddig minden olyan témát az írásaim kapcsán, ami Krisszel kapcsolatos.
Rájöttem, nem megy ebben a formában, hiszen az életünk szerves része így is.
Kötődnek hozzá érzelmek, sőt ilyen formában hatványozottan jönnek elő: túláradó öröm, boldogság, szerelem, szeretet, sok-sok nevetés, szívmegszakadás, szomorúság, gyomorideg, gyakorlatilag az érzelmi világ egész palettáját fel tudnám sorakoztatni a 60-90 perces találkozó vagy akár egy 10 perces telefonbeszélgetés kapcsán.
Nem tehetem meg, nem tudom megtenni a fenti okok kapcsán, hogy nem írok apával kapcsolatban , legalábbis a vele átélt percekről, órákról, mert ennyi jut nekünk.
Megélünk, átélünk, sokszor szárnyalunk, sokszor belehalunk, de élmény és ezeknek meg kell maradni. Többször észrevettem magamon, hogy nem írok, mert mind ahhoz a másik világhoz kapcsolódik, ami mellett azt hittem el lehet menni.
Nem lehet, hiszen nekünk nagyon sok élményünk ehhez kötődik. Sokszor Dorka viselkedése, öröme-bánata, ezzel párhuzamosan az érzelmi ingadozásai és az a hihetetlen, felnőtteket meghazudtoló érettség, ahogy viselkedik egy-egy randevú kapcsán.
Mindenkit, aki olvas, kérem az ezzel kapcsolatban a negatív kritikáktól mentesíteni a blogot!
Én nem fogok belebonyolódni sem magyarázkodásba, sem vitába, sem pro-kontra érvelésbe Dorka apját illetően, ezzel párhuzamosan nem fogok mentegetőzni, amiért így alakult az élete, amiért így alakult az életünk.
Ingoványos talajra evezek ezzel, tisztában vagyok, megvannak a buktatói, de azzal a dologgal ráérek akkor foglalkozni. Még mindig van egy - zárt blog - lehetőség, amit nagyon nem szeretnék. Ezt legalábbis nem akarom zárttá tenni!
Emellett sosem fogok pontos munkahelyi címet írni Dorka miatt ... mégis Dorkáért egy új fejezet kezdődik a blogban, holnap jövök az első bejegyzéssel.