Felfedezések

Dorka egyszer már, amikor nekiállt kúszni, majd mászni felfedezte a lakás minden zegzúgát; ahogy két lábra emelkedett újra rácsodálkozik a világra. Érdekes lett a 45 négyzetméteren minden, amit már vagy elfelejtett vagy már nem foglalkozott vele. Ugye, hogy mennyt változtat pár centi ...

Érdekesség, hogy a két lábas művelettel nem létezik számára akadály ... legalábbis ezt gondolja. Mindegy, hogy egy kisebb játék vagy maga a kanapé van előtte, mindent át akar lépni ... s igen, a kanapét is ... bár ma rájött, hogy inkább eltolja. Közben akkorákat röhögök a próbálkozásain, magyarázom neki, hogy nem lehet, nem kéne stb ... ő csak megfeszülve tolja az ülőalkalmatosságot, de nem megy arrébb, ilyenkor egy jót pöröl vele és kikerüli végül. Annyira haláli a csajom, hogy elmondani nem lehet.

A totyogáshoz hozzátartozik mindig valamilyen tárgy. Amit vagy a kezében vagy a szájában visz. Ebben kapaszkodik, egyensúlyozik. A másik elengedhetetlen kellék Maja. Aki már annyira nagyon unja az egész napos föl-alá sétákat, hogy elmondani nem lehet. Amikor Dorkának alvós ideje van, gyakorlatilag összeesik a kutya és kómás mély alvásba pihen ő is; ugyanis Dorka jobb esetben a farkánál fogva sétáltatja az ebet, ha Majának nincs szerencséje és nem elég gyors, akkor a nyakát kapja el és félig ölben, félig a földön húzza-vonja szegényemet és közben motyogja, hogy "sé-sé-sé" - gondolom ez azt jelenti, hogy sétáltatja. 

Minden elindulásnál sikít egyet, ez a mászásnál is ugyanígy volt. Közben megtapsolja magát, vagy mutatja az okos fejét és nagyon büszke magára.

Délelőtt ritkán megy, délután viszont csak 'sétál', gyakorlatilag nincs megállás. Eddig csak mezítláb volt hajlandó menni, olyan, mint az anyja ... de muszáj cipőt is ráadnom, hiszen télen mégsem járathatom hóban-sárban lábbeli nélkül. Vettem egy nagyon szuper edzőcipőt Dorkának, most abban tanul. Az utcán, ha boltba megyünk, van egy kis kosara, azt cipeli és egyedül jön mellettem ... eddig egy óra volt a 10 perces út, most másfél óra alatt fordulunk meg úgy, hogy visszafelé félúton már kézben hozom, mert képtelen vagyok kivárni a milliomodik apró kavics begyűjtését, rácsodálkozását, megkóstolását, megnézegetését és ha véletlenül egy darab kimarad a kosárból, visszamegy érte ... 

Eddig is pörgött a csajom, de ez a mostani ütem, amit diktál ... már érzem én is estére a lábaim, a kezeim, a derekam. A 18 centis gyöngyházas tűsarkúk a szekrény mélyére kerültek ... megpróbáltam, de nem megy Dorka mellett, pedig a legjobb 'futós' cipőim voltak.

A másik dolog, ami igazából már kezdetlegesen megvolt eddig is, csak nem ennyire durván, az a felmászok mindenre és ott vagy felállok vagy még tovább mászok felfele általam csak Dorka gondolatnak hívott jelenség. Félelmetes, hogy mennyire nincs félelemérzete és hogy mennyire nincs akadály számára. A kanapéra, ami a mellkasáig ér 2 másodperc alatt fent van, ráadásul olyan csöndben és suttyomban, hogy csak kapkodom a fejem ... ami egyébként nem is lenne baj ... a gond ott kezdődik, hogy bárhova felmegy, egyből feláll, annyira örül magának és az okos fejét mutogatja, hogy hanyatt csapja magát. Ez vonatkozik a fotelekre, Krisz mélynyomójára, székekre ... mindenre. Mindent nem tudok/nem is akarok elrakni, hiszen akkor kiürülne a lakás, így megyek utána folyamatosan és a nem, nem lehet, nem szabaddal már a tököm kivan! A radiátor egy annyira misztikus dolog lett ... folyamatosan rajta csüng és felfele akar menni rajta, ami azt hiszem csak egy lépcsőfoka az ablak és a függöny elérésének. Egy valamit megfogadtam viszont, hogy a WC-re menetel egyedüli dolog lesz, így ha épp akkor zuhog le valahonnan, amikor anya pisil, akkor így járt ... de eddig még volt annyi esze, hogy amikor elmentem a mosdóba, rászóltam, hogy nem szabad most faszságot csinálni, mert anya nem látja és ha betöri a fejét még jól el is fenekeli ... addig nem csinál böszmeséget.

Szóval újra felfedezés alatt van minden, hiszen már más nézőpontból látja a világot!