Kisteshow

Történetem kezdete hetekkel ezelőttre datálodik és mivel már milliószor megcsipkedtem magam, hogy az tuti nem álmodom-e és mindez velem megtörténhet-e ... na mindegy is ... inkább leírom hogy is volt:

2 hónapja megbeszéltük Krisszel, hogy elérkezettnek látjuk az időt arra, hogy Dorkának tesója legyen. Nekiálltunk számolgatni. Ha most összejön, akkor nyári gyerek lesz, milyen szuper, nem fog egybeesni a szülinapjuk ... tudok még dolgozni jövő év közepéig, így az anyagiakkal sem lesz gond, Dorka addigra már majdnem 2 éves lesz nem lesz annyira nehéz segítséggel a két gyereket ellátni.

Este felvetette az uram, hogy akkor most?! Hát mondom jó, bíztam benne titkon, hogy Dorkára is éveket vártunk, talán most sem lesz ez másként, hiszen azért teljesen nem voltam meggyőzve az újabb csemete érkezésének helyességét illetően, de nem akartam apa kedvét lelombozni. Bepróbálkoztunk.

Teltek, múltak a napok, majd a hetek és én teljesen elfelejtettem ezt a gyerek-projekt dolgot, majd Krisz feltette a bűvös mondatot 27.-én, hogy "Te, nem kellett volna már ünnepelned tizenharmadikán?" Mire én láng vörös fejjel, hogy a fenébe felejthettem el ... "De, basszus!" 

Másnap munka után elfutottam egy tesztért a Rossmannba, ahol nagyon hülye emberek nagyon hülye fejet vágva nézték a kosaramban az egy szem terhességi tesztet és a biztonsági tampont, közben Dorka a karomon ülve/fekve/lógva nyüglődött, mert nem volt már kedve alvás előtt kígyózó sort kivárni, így voltak olyan előzékenyek, hogy előreengedjenek. Ezen én teljesen fel voltam háborodva, hiszen a sorban állással is időt akartam húzni, majd miután eldöntöttem, hogy úgyis csak reggel fogok tesztelni, így fizettem és jöttünk haza. Eltelt a nap, majd az este, s ott álltam reggel 5-kor a wc csésze fölött, hogy na, akkor most eldől, hogy hányan ébredtünk ezen a verőfényes reggelen. Ekkor világossá vált számomra, hogy 4-en vagyunk, bocs 5-en Majával együtt. 

Futok Kriszhez, újságolom a hírt, de sem örülni, sem szomorkodni nem volt időnk, felkelt Dorka és elindult a nap, ahogy szokott, majd azon kaptuk magunkat, hogy oké, megvan a hír, de már este van és még meg sem beszéltük, nem reagált rá egyikünk sem.

Ekkor belém hasított a gondolat, hogy pont velem történik mindez, aki annyira nem akart újabb gyereket, aki úgy ellene van annak, hogy van egy mini gyerek és most jön egy még minibb ... aki retteg egy újabb szüléstől és annak minden velejáró fájdalmától, akiben a szüléssel együtt járó dolgok a mai napig úgy élnek a fejében és a lelkében, mintha csak pár órája lennénk túl rajta ... na nem ... én inkább meggondoltam magam konstatáltam Krisznek és nem voltam hajlandó többet foglalkozni a témával. 

Persze ezt így nem lehet ... elmentünk dokihoz, aki megállapította, hogy 4 hetes kábé, 2 hét múlva UH a kórházban. Elmentünk, megnézték, valóban van, dobog a szíve és 7 hetes. Nem aggódtam. Nem voltam izgatott, nem vártam, hogy most mi fog történni,m valahogy nem volt bennem az a zsizsik, mint Dorkánál. 

Nem szóltunk senkinek sem. Dorkának és Majának mondtuk mi a helyzet de persze egyiktől sem érkezett semmi reakció. Krisz másról sem tudott beszélni, én már nagyon untam ... elmentünk ismét orvoshoz, akivel megbeszéltük az előző szülés menetét, én kértem ismét a fájdalomcsillapítás mentes szülést, ugyanazt a dokit, ugyanazt a szülésznőt ... majd történt valami fura ... hangokat hallottam valahonnan nagyon messziről ...

... az órám volt az ... felébredtem.

Annyira bennem élt az álom, azonnal ébresztettem az uram, elmeséltem mit álmodtam és kértem, hogy csípjen meg, mert térek magamhoz ... s nem hagyott nyugodni a történet főleg azok után nem, hogy múlt hónapban ezen a reggelen 27.-ét írtunk és nem jött meg ekkor már 14 napja ... csak valahogy elfelejtődött, pont mint álmomban.

Azzal a lendülettel ugrottam tesztért, még volt itthon Dorka kétcsíkos mivolta után, álltam a wc csésze fölött olyan dejavú érzéssel, hogy forgott velem minden, pisi, tesztcsík ... és EGY, azaz egy szem piros vonal árválkodott a lapon, amitől annyira megkönnyebbültem, hogy nekiálltam sírni. Majd jött a következő gondolat, hogy akkor miért késik ... elmentem dokihoz, aki biztosított arról, hogy tuti nincs terhesség, valószínű a méhemben lévő csomó újra alakulóban van, így novemberben kell újra találkoznunk, addig a homeós bogyókat szedem ismét. Hozzáteszem nagyon halkan, hogy ilyet még sosem kértem pasitól ... de könyörögtem, hogy újra nézze meg, hogy tuti nem vagyok-e terhes, mert ha most egyszer megvizsgál és egy hét múlva ismét visszajövök, akkor kurva világot csinálok ... úgyhogy gumikesztyű fel, újra megnéz és biztosított. :)

Sokszor nehéz elvonatkoztatni a valóságtól és az álom a mai napig bennem él nagyon mélyen. Emlékszem szó szerint a párbeszédekre, az illatokra, a helyzetekre, hogy Dorka játékai hol helyezkedtek el a nappaliban ... mindenre.

Nem vagyok terhes és el nem tudom képzelni mi vezetett ehhez az őrült álomhoz ...

Hétvégi egyveleg

Pénteken még olyan távolinak tűnt a szerdai munkakezdés ... és már csak órák kérdése s indul a munkahét. 

Szombaton Dorka fél 10-es alvásánál akartunk Tatára indulni a halas napok okán, ami jobbnál-jobb programmal kecsegtetett, aztán mivel délben még mindig csak az ablakból lestük a felszállni nem akaró ködöt, így megvártuk, amíg Dorka felkel és utána vágtunk neki az útnak. Aminek unalom miatt a negyedén nyűgösködött a csajszi. Még hátul ülök vele, de ezen változtatás lesz, ugyanis totál hányingerem van már és ez csak fokozódik a Dorka-lefoglalások során, így a fél óránál tovább tartó utak során alig várom, hogy célba érjünk, mert annyira rosszul vagyok.  

2 körül értünk az Öreg-tóhoz, ami fantasztikusan szép volt. Az erődben ekkor már zajlottak a programok. Hien - vagy kicsoda - koncertezett, halászlé főtt mindenhol, halak sültek, így nekem nem csak az autózástól kevergett a gyomrom, hanem a szagoktól is. Utálom a halat és mindent, ami vele kapcsolatos. A halászlé szagától herótom van. Nálunk a karácsonyi készülődés is úgy zajlik, hogy anyám és anyósom is úgy készíti a halászlevet, hogy mire odaérünk, ki legyen szellőztetve, még halovány emléke se legyen az ételnek.

Millióan voltak. Ezen kívül tiszta búcsúi feeling uralkodott, kirakódó vásár volt, Szamos marcipán stand, ahol persze kisebb vagyont hagytunk ott a különlegesebbnél különlegesebb ízű marcipánok okán, Krisznek ez a gyengéje. Dorka is evett egy szamócás-marcipánosat, rettenetesen ízlett neki. Úgyhogy ez a gyerek tuti Krisztől van, mert a halat is szereti - azt uzsonnáztak apával - és a marcipánért is odavan ... csak akkor azt nem tudom ki az anyja. Mert engem ezekkel simán ki lehet kergetni a világból. Pár órát maradtunk, sétáltunk, beszélgettünk, Dorka nem aludt el fél 3-kor, mert annyira túlpörgött a sok-sok látnivalón, a hangokon és persze a kutyasimogatásban, hogy csak hazafele aludt be a kocsiban fél 6-kor.

A tó, amikor eljöttünk csodaszép volt. Mint egy elvarázsolt hely. Amikor jöttünk el, akkor kezdett a nap lemenőben lenni, így vörösen világította meg az amúgy kissé ködbe és párába burkolózott helyet. A fák sárga-vörös színben pompáztak és amikor indultunk el, akkor készülődtek a halászok újra kiteríteni a hálójukat. Dorka közben találkozott Jancsi bohóccal, akit először nem tudott hova tenni és azt hiszem kicsit be is volt tojva tőle, de a lufi virágot simán elfogadta tőle, majd mindenkinek azt mutogatta. Én langallót ettem, hozzáteszem minden nagyon olcsó volt a marcipánon kívül.

Hazaérkezés után jött Moncsi barátnőm, míg Dorka vacsizott és apa fürdetett, beszélgettünk, majd letettem a csajszit aludni és folytatódhatott a traccs party. 

Vasárnap apáé volt Dorka délelőtt, így tudtam sütni-főzni, kicsit pakolászni, majd együtt ebédeztünk, délután vasaltam, pihentünk, majd átmentünk Zsuékhoz, ahol nagy játék volt és Dorka totál beleszerelmesedett az óriás labdába. Majd vacsiztunk náluk és negyed 8-kor eljöttünk haza. Szokásos esti program, majd apával TV-t néztünk. Nem is tudom utoljára mikor néztem meg egy filmet elejétől a végéig ... nagyon régen. Nem csak Dorka miatt, hanem mert általában nem köt le. Jobban szeretek olvasni. Hétfőn alma szedés volt, anyósoméknak vagy 50 fájuk van, ez most volt szezonális. Dorka olyan édesen pakolta az almákat a vödrökbe, amiket a kezébe adtam ... gumicsizma volt rajta ... annyira fazon volt benne. Közben a talicskával mindig valaki tolta, hogy ne kelljen sokat bukdácsolni a nehéz terepen, ha épp nem volt talicska, akkor valaki ládába vitte. Jól elszórakozott. 

S végre szolizhattam. Húúúú, 2010 szilveszterén szoliztam utoljára. Terhesség alatt eszembe se jutott, szoptatás alatt sokan mondták, hogy nem árt, mégsem akartam, hiszen a szoliszag, ami van az emberen, illetve a forróság tuti nem jó a tejcinek ... na mindegy, nem. S most végre ... 18 perc aktív nyugalom ... csak a gép monoton berregése. Nem is a szoli volt a jó, hanem az egyedüllét, a gondolataim, hogy ÉN, ÉN, ÉN vagyok/voltam EGYEDÜL!!! Krisz egyszer bejött - mivel anyósoméknál van a napozó - hogy mikor végzem, mondtam neki tűnés kifele, végre egyedül vagyok a gondolataimmal, meg még a te hangod is ... már sok. Aztán ennek örömére ma is befeküdtem, így egy darabig nem kell. Tök jó, hogy nincs fakó színem, meg amúgy is ... pigmenthiányos a hátamon a bőr, így olyan, mintha fehér voltos lenne ... az is, s két szoli után elmúlik. Nyáron sokat voltam napon, így meglett az eredménye, de ugye fontos az esztétika főleg így, hogy Moncsikával elmegyünk kettesben bulizni pénteken. Dorka meg a pasikkal lesz - Kriszel és Gabcsival -. Már nagyon várom!

Ma a nyaralóban tevékenykedtünk, téliesítettünk, elpakoltunk mindent, almát szedtünk, mert szerencsére ott is van, így ipari mennyiség lett a két nap alatt, s megállapítottuk Krisszel, hogy eltettük télire a nyaralót.

Egy kis kiegészítés a végére:

Nekem annyira rendes csajom van, hogy hétköznap 5-kor kel, hétvégén 8, fél 9 körül. Megbeszéltem vele pénteken, hogy anya nagyon elfáradt a héten, így légyszi aludjon legalább 7-ig, mert én aztán biztos nem kelek fel hozzá hajnalban és nagyon nyűgös leszek és nasi se lesz ... és így is tett! Igaz, hogy szombat reggel kelt 5-kor, kakaót adtam neki, visszaraktam az ágyába, amin méltatlankodott egy percig, de visszaaludt. A további napokon még kakaóért sem kelt. Édes pofa volt nagyon!

Van az úgy ...

Van az úgy, hogy ha az embernek gyereke születik, azzal henceg mindenkinek, hogy ha alszik, akár porszívózni is lehet mellette, nem zavarja. Aztán ez leredukálódik arra, hogy nyugodtan beszélgethetünk mellette, majd jön a némaság. Én így jártam és a nagyon fazon gyerekem bebizonyította, hogy mégsem ...

Amikor Dorkát elkezdte érdekelni a világ és felfedező útra indult a kiságyban, úgy altattuk, hogy bevittük, leraktuk, elköszöntünk, majd elaludt, de addig, amíg álomba szenderült, lenémítottuk a tv-t, hogy nyugodt álma legyen, hiszen ekkor már minden érdekelte, legfőképp a beszűrődő zajok. Ez most is így van. Ha bealszik, bombát lehet robbantani mellette már, nem zavarja, zenét hallgatunk, filmet nézünk, csak addig kell a csönd, amíg elalszik ... általában. (Nagyon nem voltam híve a némaságnak ... mert nem volt rá szükség egy darabig.) Ugyanis ez mégsem így van egyes eseteknél.

Van az úgy, hogy amikor az ember gyereke alszik, megtanul némán főzni, némán takarítani, némán járni, hang nélkül fürödni, inni, enni és még sorolhatnám ... némán beszélni és a társaság is megtanul kiválóan actyvitizni a kommunikáció okán nálunk, ha a csemete alszik, hiszen ezért nem mondunk le senkit.

Dorka mégis bebizonyította, hogy működik a zajban elalvás.

Múlt héten játék közben felkéretőzött az ölembe és Híradó közben simán aludt háromnegyed órát, igaz akkor a délutáni alvása kimaradt. Szólt a TV, mellette elkészítettem a vacsorát, felmostam, összepakoltam.

Szintén a múlt héten a fél 3-as alvását 3-kor befejezni vélte - vagy el sem kezdte -, kihoztam a kanapéra, letettem hasra, majd bealudt TV mellett, nyitott ablaknál, úgy, hogy a szomszédban fúrtak-faragtak. Gondoltam köcsög leszek, összeporszívóztam mellette, jött a vízóra leolvasó, csöngetett többször - egy hasonló felébredős, visítós sztori a végére majd -, Majával játszottam, csak a kíváncsiság kedvéért ... aludt. Olyan mélyen, hogy háromnegyed 6-kor kelt fel és méltatlankodott, hogy akkor ő még talán visszafeküdne egy kicsit. 

Szóval kiszámíthatatlan rettenetesen, hogy melyik zaj zavarja és mikor. Sokszor mondják, hogy az a gyerek, amelyik álmos alszik körülménytől függetlenül ... hát én ennek az ellenezőjéről regényt tudnék írni.

Hétköznap, napirendet betartva igyekszem kussolni az bealvások ideje alatt, mert én a nyugodt pihenés híve vagyok és hogy az alvása valóban pihentető legyen, ne felületes és ehhez csönd kell számára. Mégis a példa azt mutatja, ha totálisan kicsinálja magát, vagy én őt, akkor nem számít a körülmény.

Szóval jót röhögtem magamban, hogy mennyire gyagya vagyok. Amikor anya itt van és vigyáz Dorkára, hazaérés előtt felhívom, hogy fogja meg a kutyát - a kutya száját, hogy ne ugasson - bár igazán nem tudom, hogy akkor megébredne-e, de valahogy nem akarok többet kísérletezni vele, mert ha felkel és nem aludta ki magát, akkor nyűgös lesz.

Egyébként visszatértünk a hálózsákos alvásra éjjel és délután. Nagyon szereti, pedig nagyon féltem tőle. Amikor felkel, minden egyes alkalommal hatalmas vigyorgások közepette rácsodálkozik mindkét lábára, amikor kibontom a zsákból ... hűűűű, megvan ... hűűű, kettő ... és keresi a többit ... még eddig nem találtuk! Annyira drága ilyenkor!

Az altatás mint mindig: beviszem, megszeretgetem, elköszönök, mondom neki, hogy "most pedig alvás következik", lerakom, betakarom és kijövök. Ha ezután nagyon-nagyon sír 10 esetből 1-szer, akkor várok 5 percet, majd visszamegyek, nem szólok hozzá, nem veszem ki, megsimogatom a  hátát és kijövök. Ennyi.

Egy rövid szösszenet a végére:

Nyáron, a postásunk minden áldott nap 11-kor jelezte, hogy megérkezett. Dorkát fél 10-kor raktam le aludni és fél 12-ig szunyált. Hozzátartozik a történethez, hogy én voltam a hülye, mert 2-szer behívtam és mindegyik esetnél adtam neki sütit, buktát. Ezután jött minden nap és állt az ajtóban az elemózsiáért, majd pár hét után meguntam és szóltam neki, hogy öreg ez már a pofátlanság netovábbja ... az hagyján, hogy állsz az ajtóban a sütiért és kivárod azt is, hogy megsül még akkor is, ha fél óra van vissza a pogiból, de az, hogy kétszer csengetsz és a gyerek állandóan felkel rád, az már sok/sokk. Behívtam, s mivel Dorka ordított a "nem alvás" okán, a kezébe adtam a gyereket, mondtam neki, hogy parancsolj, lehet altatni ... na, azóta nem jött a postás és kétszer sem csengetett.

Gyereksebészet repetíció "Mosmé?"

Igen, újra eljutottunk ide, ismétlünk újra ... újra ... újra.

Kati által nem kellett órákat várni, az osztályra mentünk fel C épület, 4.emelet, ahol tüneményes D. doki várt minket. Megvizsgálta újfent, jött az érzéstelenítő, éktelen visítás, majd fél órás várakozás. 

Dorka tündérien elvolt az osztályon kialakított játszórészlegen a beteg gyerekekkel, miközben én a könnyemet nyeltem a gyerek sorsokon, a céltalanul és megtörten ülő szülők látványán. beszélgettem velük s mit tudtam mondani? Semmit! Meghallgattam őket tiszta szívből? Igen! S mi jutott eszembe gusztustalan módon, miközben a beszámolókat hallgattam összetört lélekkel? ... hogy csak ide ne kerüljünk ... igen. S szégyelltem magam amiatt, hogy nem tudok mit mondani, nem tudok lelket önteni beléjük, csak minden mondatuk után belémhasított, hogy Dorka ide ne kerüljön!
Majd a csajom egy őrült ötlettől vezérelve megindult és körbejártuk a gyerekeket a kórtermekben. Azt hittem pár perccel ezelőtt, hogy megszakadt a szívem a hallottakon ... nem, akkor szakadt meg, amikor azt láttam, hogy Dorkus felkéretőzik egy agyon kötszerezett minikéhez, akinek potyogtak a könnyei és megölelte a kislányt, megsimogatta az arcát olyan gyengédséggel, hogy lepottyant egy könnycsepp az arcomról, miközben kérdezte a kötésre mutatva: "Mosmé?" Csak álltam ott, mint egy hülye, néztem magam elé, ráztam a fejem és nem tudtam válaszolni. Mit mondtam volna? Hogy szar az élet? Mert valaki ezt tette vele? Mert valaki figyelmetlen volt? Mert csak? ... én is ezt kérdeztem ... "mosmé?". Néztem az anyukáját, néztem és világfájdalom, elkeseredettség, harag, de Dorka őt is mosolyra derítette.
Olyan óvatosan nyúlt Dorka, annyira vigyázott, nehogy rosszat csináljon. Máskor úgy tépi Maját, hogy a yorki bőrbe egy bernáthegyi is beleférne, annyira nyújtja ... most nem, most nagyon okos volt.
Mindenkihez odamentünk, mindenkihez volt egy kis aranyossága, mindenkinél megkérdezte, hogy "mosmé?" s az első sokk után már tudtam ésszerű magyarázatot adni a bekötött lábra, a gyomorszondára, a szétégett arcra, a csavarozott, szalagokkal összeeszkábált törött kézre, ami Dorkának rettenetesen tetszett ... hát hiába, értékeli a művészetet. Mindenkivel beszélgettem, majd jöttünk mi, hívtak vissza a műtőbe. Utáltam, hogy vissza kell menni, utáltam az egészet, ami most következett és közben undorodtam is a helyzettől.
Felvágták ismét, széthúzták, közben elmagyarázta D. doki, hogy kell minden nap szétfeszíteni a sebet, hogy ne nőjjön össze. Kaptam kézfertőtlenítőt, pedig mondtam, hogy akár én hozhatnk be ide, mert forgalmazunk ezt is. Ekkor Dorka csak sírt, de azt torkaszakadtából. Aztán jött, aminél elbőgtem magam ... mit elbőgtem ... zokogtam. Megnézték, hogy van-e hüvelynyílása és hüvelye, igen, megvizsgálták az én egy éves kicsikémet és közben olyan hányinger kapott el ... egyetlen egy szó járt a fejemben: "Mosmé?" Ekkor már Dorka nem sírt, hanem visított és szívem szerint lekaptam volna az asztalról és elrohantam volna a világ végéig, miközben nagyon szorosan ölelem. Folyamatosan mondogatta a doki, hogy ne haragudj, de meg kell nézni, hogy minden rendben van-e. Oké ... értettem is ésszel, de a szívem nagyon fájt. Persze most sokan mondhatják, nem nagy dolog és az ottani sorsokhoz képest a mienk aztán tényleg nyúlfarknyi szösszenet ... de ezt végignézni ... nagyon megviselt.
Végeztünk negyed óra alatt, megvigasztaltam Dorkát, de igazán csak akkor nyugodott meg, amikor kivittem a helyiségből.
Feladat D. doki szerint: figyeljem ki, mikor pisil a gyerek, fél órával előtte adjak neki 5 ml Nurofent, majd peluscsere és a seb széthúzása minden alkalommal. Hát aki olvassa ezt a bejegyzést légyszi mondjátok már meg, hogy egy pelusos gyerenkél hogy figyeljük ki, hogy mikor pisil? Délután nem adok rá már pelust, de nem akar egy időben pisilni, bármennyire is szeretném. Ha a kakilással lenne ez a helyzet, az oké, mert tudom már mikor mi jön ... de a pisi? Éjjel 3 óránként kelek, feszítem szét, krémezem, fertőtlenítem. Tegnap a csajom 14 órán keresztül nem pisilt. Félt, mert fájt, aztán csak elengedte ... Így változott a terv: 4 óránként 5 ml Nurofen 2 hétig. Mondom visszakérdezek ... biztos két hétig? Jól hallottam ... s beigazolódni látszik amit D doki mondott. 3 óráig tünetmentes Dorka láz- és fájdalomcsillapítás után, majd jön a 4. óra, amikor totál lázas és fáj neki mindenhol. Eddig is ugyanezt végezték el nála, egy kis vágás és nem volt ekkora hercehurca körülötte ... de az állandó szétfeszítés, még mindig nyílt a seb ... ez az ok.
Feltettem a költői kérdést: ha 3 hónaposan és fél évesen is ezzel a technikával szakítom szét a sebét naponta többször és éjjel is 3-szor, akkor most már semmi gond nem lenne? Erre azt mondták, hogy ennyi idősen nem húzogatjuk a gyerek hüvelynyílását és szeméremajkait.
Mindenhonnan azt a tanácsot kapom, hogy vonatkoztassak el attól, hogy az anyja vagyok - bármennyire is tündérkirálylánynak képzelem magam, miközben a gyerekem már fél tőlem ha viszem a szobája felé, a pelenka látványától is sírásba fullad - ... nem megy.
Nem tudok elvonatkoztatni, ez faszság ... de 2 kérdésünk van Dorkával: "mosmé?" ... s mikor lesz vége? Mert azt nem tudták megmondani ... vagyis de, ha már nem lesz pelenkás ...
L.: -"S mitől múlik el?"
D. doki: "-Ja, azt nem tudom, de lehet a pelenka nélkül majd jobban szellőzik!"
L.: -"Mégegyszer megkérdem: mitől múlik el?" - kurva jól tagoltan ...
D doki: "-Ja, azt nem tudom!"

S hozzáteszem, hogy D. doki a világ legtüneményesebb D. dokija!

Idegbaj

... na, ez kerülgetett vasárnap, ugyanis a csipszarom eléri a konyhapult szélét plusz 5 centit.

Ezzel még nem is lenne baj, ám feléri a gázt is, a rajta rotyogó húslevest és a forró olajban sült rántott hússal is szemezgetett, amikor észrevettem, mi járhat csöppnyi fejében.

A fene se gondolta volna, hogy megnő, azt meg, hogy ilyen gyorsan, pláne nem hittem.

A TV-ben látott, hallott hírek, miszerint a gyerek leforrázta magát mindig olyan dühvel hatottak rám és értetlenkedve kérdeztem magamban, hogy hol van ilyenkor a szülő ... hát én mellette álltam és az utolsó pillanatban kaptam le a gyereket a tíz körméről és üvöltöttem torkom szakadtából, hogy "nem vagy eszednél baaaaaadz meeeeeeg!" Tudom, gyerek előtt csúnyán még véletlenül sem meg különben is, közben ótvaroltam magam, hogy lehetek ilyen hülye és miért nem gondolkoztam előre, ahogy szoktam, aztán rájöttem, hogy hova is gondolkoztam volna előre? Meg kell tanítani tapasztalás nélküli "nem szabad a forró levesben megmártózásra" és a "nem húzzuk le a forró olajjal teli serpenyőt sem" címszavakra. Lehet felelőtlen vagyok, meg lehet kövezni, de tényleg annyira távolinak tűnt még az, hogy ő a konyhapulton botorkál, vagy azt veszem észre süteménygyúrás közben, hogy a két kezem között 10 apró ujjacska mocorog és követeli a tésztadarabját.

A konyhapulton mindent beljebb raktam és a kis fonott alátéteket is beljebb raktam a biztonság kedvéért.

A fürdőszobába nem szabad egyedül bemennie, mert ott vannak a vegyszerek, most már a konyha is tiltólistás lett. Ám van egy apró bökkenő. A nappali egybe van a konyhával, illetve ha valaki bejön a lakásba, akkor a konyhába érkezik egyből, így leredukáltuk a tiltást a sütő és 1 méteres körzetére. Amit most még nem ért és folyamatosan kérdezgeti, hogy "mosmé?", amikor eddig kukucskálhattuk a sütemények sülését annak ajtaján keresztül. Egész pici volt még - nem mint ha most olyan hű, de idős lenne - amikor sorozatos tiltás ellenére sem értette meg, hogy nem nyúlunk a sütő forró ajtajához, csak kukucskálunk. Egyszer megelégeltem, nem szóltam rá, pedig tudta, hogy rosszat csinál, rátenyerelt az ajtóra, ami természetesen megégette a kezét. Utána hónapokon keresztül nagy ívben kikerülte a gázt, még kifele menet is körívet kellett csinálni, csak hogy minél messzebb legyen a köcsög sütő, aki neki rosszat csinált. No, most a forrásban lévő kajákkal ezt nem csinálhatom meg, így marad a papagáj effekt és a folyamatos tiltás.

Összefüggések

Dorka kis agya kapcsol:

Kapott a húgomtól egy überfasza gumicsizmát szülinapjára. 

Mondtam Dorkának, hogy milyen szuper a csizma, ebben aztán lehet vízben futkározni majd! Nagyot mosolygott, majd amikor fürdéshez készülődtünk, hozta a gumicsizmát, hogy húzzam fel a lábára, hiszen azt mondtam neki, hogy ebben lehet vízben trappolni.

Ha sír Bori baba, megcumiztatja.

Ha másik hangon sír, átadja a maminak, hogy vigasztalja meg. Krisz a héten mondta, hogy tudja a gyerek már most, hogy hova kell passzolni a bőgő csemetét.

Bori baba mellkasát, ha megnyomjuk, hangot ad ki - sír, nevet, kéri, hogy ölelje meg - azóta, ha bármilyen gyerek érkezik, előszeretettel nyomkodja a mellkasát és ártatlan szemmel kérdi: "Mosmé?" - gondolom, hogy most miért nem sír? pl. -. Ez Ádámnál kezdődött, azóta is tart.

Szemét. Ez a szó nálunk akkor hangzik el, ha a kukába ki kell dobni valamit. Dorka előszeretettel kivisz mindent, ami kukába való és amire a "vezényszó" elhangzik. Társaság volt nálunk és az egyik csaj leszemetezte merő poénból a párját, mire Dorka a kezében lévő kukacot kivágta a szemétbe ... figyelni kell ki mit mond ... még jó, hogy Gábort fogta meg Dorka és vágta ki a kukába.

Előszeretettel összekeveri a lámpa és a labda szavakat hallás után. Megmutatja, de ha gyorsan mondom és nem érti tisztán, felcseréli.

Szégyelld magad! Hangzik a mondat, ha Maja rosszaságot csinál. Pl. a héten a kezemben volt egy szelet parizer. Maja sosem csinált olyat, hogy kivett volna bármit a kezemből, kaját meg pláne nem. Na, most a nagy éhség okán kikapta és ráüvöltöttem, hogy "szégyelld magad, tűnés a helyedre, ma nincs vacsi - ez csak a fenyegetés része -!" Dorka erre rám néz ártatlan arccal, azt hitte ő kapja a leszidást, pedig neki sosem mondtam még ilyet ... rázza közben a fejét, hogy nem szabad ilyet csinálni ... Maja elbandukolt a helyére, közben elmagyaráztam Dorkának, a kutya miért kapja a leszidást, majd Dorka nagy kegyesen falatozik tovább, miközben a zsebébe gyűjti a virsli karikákat. Észrevettem, de nem szóltam érte. Majd látom, mint aki jól végezte a dolgát, megindul Maja helye felé, beáll nekem háttal és Majának elkezdi adagolni az összegyűjtött virslidarabokat. Azt hittem, megzabálom érte ... 

Dorka úgy játszik sokszor, hogy harapdálja a baba testrészeit. Mondom neki kitől láttál ilyen butaságot? Szabad harapdálni? ... és kaján vigyorral bólogat és mutogat rám ... mondom te gyagya vagy gyerekem, mire apa megszólal: te is állandóan rágod a gyereket, ha meg akarod enni/zabálni ... na erről ennyit.

Ki mit tud Dorka módra

Az egy éves tudástára, legalábbis Dorka itt tart most:

- Szeret rajzolni. Egyenlőre még csak az absztrakt csiga-biga megy, de édesen igyekszik.

- Mondókázik ezerrel hol a saját nyelvén, hol mutogatva és tisztában van épp melyik mondókát mondjuk, mert már előre jár a keze a csip-csip csóka közben, mikor a "hess le pipi" jön valami őrült módon kalimpál a levegőben és kergeti a nem létező tyúkokat. Emellett aranyosan mutatja végig a mondókát.

- Mesére hozza a könyvet, ölbeölés, mese ... sokszor nem várja ki a végét, mégis végigmesélem, eközben játszik.

- Rohan, siet, mindig van valami dolga. Tud oldalazva menni, hátramenet is tökéletes és pörögni is nagyon szeret. 

- Énekel/dúdol magában folyamatosan, ha zenét hall.

- Ha zene megy, jár a bal lába módszeresen, üti a tam-tamot, de csak a ballal, emellett a héten kifejlesztett valami olyan csuklócsavarós módszert, amivel a hastáncosok elbújhatnak mellette. Nagyon szereti a zenét.

- Továbbmegyek: szól a zene a tévében, áll előtte, felhúzza a pólóját és szexisen krémezi magát, miközben a lábával ritmusra kopog. Ezt igyekszem felvenni videóra egy hónapja, de nem kameraérzékeny a gyerek mostanság.

- Az ételekkel jól állunk. Jó étvágya van. Az almán és a sóskán kívül mindent megeszik. 

- Inni: víz, tízóraihoz tea. Uzsihoz és vacsihoz kakaó.

- Napirend változatlan: kétszer alszik egy nap: fél 10-kor és fél 3-kor majdnem 2 órát kétszer. Este fél 7-kor  vacsi, majd fürdetés, reggel 5-kor kelés, ha megyünk dolgozni, ha a mami feljön vigyázni, akkor visszarakom a reggeli kakaó után és el is alszik általában. Tízórai 9-kor, ebéd dél-fél 1 között, uzsonna fél 5-kor. Beleszokott a munkába járásba, azzal sosem volt gond, ha anyám vigyázott rá. Szépen elalszik itthon, anyósoméknál én rakom le, de elalszik egyedül. Estére szegénykémen látszik, hogy nagyon fáradt.

- Rettenetesen élvezi a gyerek társaságot. Viszont amiben változott: ha valaki elkéri tőle a játékát, akkor nagyon szívesen egy puszi és egy ölelés után odaadja az utolsót is, ám ha valaki szó nélkül elveszi a dolgait, akkor odamegy és lapáttal fejbe veri. 

- Ezzel árhuzamosan kialakult az "emény", ami enyémet jelent.

- Utánoz mindent: a játékos milyen nagyra nő Dorka kérdésre, mutatja, hogy az égig szinte, hogy ugat a kutya, mit mond a paci, mit mond az őzike, a madár stb ... 

-Meg tudja különböztetni a játékait. Ám nem csak gyűjtőnéven, hogy babák ... hanem van külön Zsuzsi baba, a hálótárs, van Bori baba, a babakocsis és van Marcsi baba, aki közutálat tárgya volt, amíg anyám rá nem adta azt a cipőt, ami tánc közben kopog, így már pálya a csajomnak is. Megitatja őket tejecskével cumisüvegből, majd hoz nekem is egy kortyot. Tolja őket babakocsiban, miközben a kis rózsaszín csilli-villi táskája a karján lóg, benne egy Pöttyös túrórudis promós buksza, amiben van száz forint aprópénze, közben megáll, kiveszi, megnézi, megvan-e. Majd ha Maja útba van, akkor azt is belerakja a babakocsiban, aki hősiesen tűri a sétát. Haláli, ahogy magyaráz ilyenkor, ahogy oszt, ahogy mutogatja a babának a látnivalókat. Ha megunja, akkor dudorászik egy kicsit, vagy épp labdázik.

Nagyon jó nézni játék közben és látom az alapvetően magamra jellemző kézmozdulatokat, Krisz  és anyám arckifejezéseit. Egyértelműen figyeli az embert minden pillanatban és másol a kis agya folyamatosan.

- Könnyű vele, jó gyerek.

- Azt azért nem mondom, hogy nincs rossz  napja, mert ez a szeles, hideg idő fejben megcsinálja rendesen és olyankor nyüsszög, zsörtölődik, visít fél napot, ölbe kéretőzik, mutatja a fejecskéjét - azt hiszem fájhat neki hidegfrontnál -. Van ilyen is, ez is ő. Van olyan is, hogy megígérem neki, hogy megreptetem az ablakból, ha nem fejezi be, nyüsszög tovább és a reptetés is elmarad, van, hogy már totál fáradtak vagyunk 8 órás munka után, de jó, hogy van anyám, nem tudom mi lenne velünk nélküle.

- Megvan az elmaradt kötelező oltása is, a héten megkapta. Egy szó nélkül viselte, még lázas sem lett. Jövő héten ismét sebészetre megyünk, újta szétválasztásra megyünk, mert csak akkora lyuk van a szeméremajkainál hogy épp a pisi kijön ... remélem kapunk valami végleges választ és lehetőséget, mert ez a 3 havonta futkározás már sok/sokk!

- Ami újdonság: napi 6-7 kaki, elvonulva, nagyot nyögősen. Ebből 1-2 nyakig. Újra Pampers-t használunk.

- 86-os ruhákat hord. Az utolsó mérésnél 11 és fél kiló volt - nekem gyanús, nem hiszem, hogy ennyi ... -

- A könyvekből módszeresen az "Egy kis malac-ot" választja, amitől már herótom van, de azért még ezredszer is elmondom. Megpróbáltam eldugni, megtalálta ...

- Kiviszi a szemetet. A pelusát automatikusan, amire mondjuk, hogy szemét, azt meg okosan kidobja . 

- Elpakol maga után, ha kérem és ha eszembe jut, hogy szóljak érte. Igaz, hogy kicsi a rakás elv működik nála és minden alkalommal elpakolok még egyszer, de agyon van dicsérgetve és hatalmas élmény számára.

- Majával barátok, a szó legnemesebb értelmében. Imádják egymást és játékban abszolút partnerek. labdát dobja Dorka, Maja visszagurítja vagy visszalöki neki. Sokszor Dorka elbújik, Maja megy utána, keresi, vagy csak hangosan ugatva kergetőznek, ilyenkor zeng a lakás Dorka örömteli sikogatásától, Maja ugatásától.

- Bárhova felmászik és le is jön.

- Szeretet: azt tudtam, hogy szeret, de amilyen rohamai vannak felénk, egyszerűen csodálatos érzés és nem akarok most ömlengeni, mert megfogalmazni sem tudom az érzést, amikor odajön, átölel, szorosan a nyakamba bújik, ad egy vagy millió nagy-nagy puszit és megy játszani tovább. Iszonyat bújós lett ... lefekszem a földre, jön belém bújik, cirógat, simogat ha épp nem a köldökömet akarja kiapplikálni a helyéről ... vagy amikor belebújik a nyakamba és beleszuszog ... imádom. Amikor a két kis kezébe fogja az arcom, piszézünk, majd az orrát az enyémhez teszi és magyaráz dolgokat, közben hozzám simul. Azt hiszem ez az igazi szeretet, a feltétel nélküli, az örök, ami el nem múlik, amit örökre a szívembe vések, mert pár év múlva ezt már ciki lesz csinálni számára.  A szeretet, amit érzek, elmondhatatlan, a nézés, amikor egy-egy bújásból felnéz rám, leírhatatlan. Kívánom mindenkinek, hogy ezt élje át, mert ennél szebb emberi érzés nincs és ez senki mástól a világon nem kapható meg.

Nagyon sok minden lenne még, hogy egyedül eszik, hogy stb ... de ezeket csinálja régóta így nem írom le külön.

A mese pszichológiája

Kádár Annamária - Nyitott Akadémia megrendezésében - előadásán voltunk múlt héten csütörtökön a Richter-teremben.

Hihetetlen, lazulós, fantáziálós, mosolygós estén vagyunk túl, mely a hatalma alá kerített és nem engedi el a kezem azóta sem. Egy olyan valamibe ?mesevilágba? vitt el minket az előadó, amiben nem léteznek olyan gondok, amik általában fejekbe járnak. Nem gondoltam arra, hogy Dorka biztosan eleludt-e, hogy holnap mit kell számláznom, hogy mikor kell kelnem reggel ... velem még olyan nem fordult elő, hogy valamire ne gondoltam volna ... talán most először. Olyan viccesen, átszellemülten beszélt, olyan szeretetteljes légkört varázsolt és néma csend volt a nézőtéren. Mindenkit érdkelt és mindenki kapott egy kis útravalót a tarsolyába, egy olyan mondatot tudott szerintem mindenki le tud szakítani a nem létező fáról, ami örök emlék marad számára és tanulságul szolgál az életben.

Nekem két olyan momentum is volt a másfél óra alatt, amit továbbadok én is:

az egyik: " Nem kell beszarni ... - mondta a papagáj a macska szájában - még mielőtt lenyel, még kétszer lerak." S milyen igaz ez ... biztos vagyok benne, hogy olvasás után mindenki legalább 2 olyan helyzetet tud mondani az életéből, amire ráhúzható ez a mondat.

A másik: Párizsban járt az előadó. Lekéste a buszát, ami a reptérre vitte volna, majd a következő csatlakozásánál egy baleset történt. Talált egy pirosnál várakozó taxit, odament, majd ráüvöltött, hogy ismeri maga  a Taxi című filmet? Na, olyan gyorsan repítsen ki a reptérre, mert le fogom késni a gépem.. Majd amikor ez is megoldódott és kiért a reptérre, észrevette, hogy sajnos elment a gépe. Elszomorodott és ment az infó pulthoz segítséget kérni a hazajutás okán, itt maradt pénz nélkül, minden nélkül. A recepciós felismerte Annamáriát és a biznis classic osztályon repülhetett haza. Hitt a csodákban, hisz a varázslatban a mai napig.
Én is hiszek újra a csodában, a varázslatban, főleg ebben a helyzetben. Akarom hinni, hogy a mesék világa Dorkának valódi, hogy a kis elméjét ezzel fejlesztjük, hogy a tanulságokat idővel megérti és a gyakorlati életbe azokat át tudja majd adaptálni. Hinni akarom, hogy vannak még jó emberek és hiszem, hogy ezekkel fog Dorka élete során talákozni. Hinni szeretném, hogy a mese előreviszi és itt a klasszikus mesékre gondolok, nem az újfajta öldöklős-gyilkolósokra.
Az előadás annyira magával ragadott, hogy amikor visszaemlékszem még most is melegség tölti el a szívem.
Ám itt is, mint mindenhol megtalálom azt az egy dolgot, ami nem tetszett. méghozzá az, hogy 4-5 éves korig nem lehet a gyereknek tündér- és varázsmesét olvasni ... állította Annamária, mert nehezebben fejlődik a gyerek realitás érzéke, illetve félni fog a sárkánytól stb ... gonosz lénytől ... nekem is meséltek egész csöpp koromtól, mégsem féltem egyik meseszereplőtől sem.
Erre visszakérdeztem egyből, kétszer:
Ad1.: Túlzás mondókázni, verselni, énekelni, majd újra mondókázni, verselni, énekelni 4 éves korig. Mivel fejlődik a szókincse? Mivel fejlesztjük a fantáziáját? Óvodába lépéskor el nem hiszem, hogy nem ismerik az alapvető tündérmeséket ... én már mesélek Dorkának hónapok óta ...
Ad2.: A csiga-biga told ki szarvadat c. mondókában miért nem riad meg a kicsi attól, hogy egy köcsög gyerek össze akarja törni a házát?!?! A Süsü meg féellemetes szörny?!
NNNNNAAAA NNNNNEEEEE!
Talán ez volt az egyetlen mondat, amin fennakadtam ... nagyon szuper volt az előadás!
Tényleg lazulós, "elgarázsolós" értsd: elvarázsolós

Utolsó ... azaz a III. felvonás

Az előző bejegyzésem ott hagytam abba, hogy szombat este letettem Dorkát aludni, s nagy elánnal nekiálltam kipakolni a sütéshez-főzéshez használt alapanyagokat. kimentem, elszívtam egy cigit, gondoltam, mire visszaérek, Dorka durmol ... hát rosszul gondoltam. Bementem egyszer, bementem kétszer, bementem háromszor ... aztán bejárkáltam 10 percenként, mert üvöltött, mint a fába szorult féreg. Amikor bent voltam, rötyögött, incselkesett, játszott, mindent akart csak aludni nem. S akkor jöttem rá, hogy elbaszarintottam a fürdetést, az altatást. Kellett volna időt hagynom Dorkának itthon a megérkezésre, az aklimatizálódásra, az átállásra, mert nem értette, hogy aludt az autóban egy órát, megébredt és egyből a fürdés után jön a kiságy. Így kijött mellém a konyhába, a nappaliba játszani, közben megsütöttem a sütiket, megcsináltam a krumplisalátát, ekkor már hajnali fél 3 volt, láttam beájul a nappali közepén, ráterítettem egy takarót, ha ott alszik, az sem érdekel, csak aludjon már. Negyed óra múlva fent volt és követelte a reggeli kakaóját. Na, akkor ennyit a pihenésről. S indult a napja rendes menetrend szerint ... én meg pilláztam, hogy akkor most mi lesz ... hát az lett, hogy megcsináltam a franciasalit és nekiálltam a tortának, közben játszottam vele, kitakarítottam, feldíszítettük a lakást, elláttam Dorkát. A fél 10-es alvása is kimaradt és hozzáteszem egy cseppnyi fáradtság sem látszott a gyereken, rajtam annál inkább. Úgy voltam vele, ha fél 3-kor sem alszik, akkor lemondom a bulit. Aludt másfél órát.

Amíg aludt, ráraktam a díszítést a tortára, ami olyan lett, hogy szívem szerint lefostam volna a kezem, hogy ilyen, de egyszerűen napközben nem tudtam megcsinálni, mert nem lehet nekiállni úgy, hogy bármikor abbahagyom, mert épp mondjuk az Egy kis malacot kell mondani és mutatni napjában ezerszer, vagy csigabigát kell rajzolni, vagy épp nyakig beszarik és pelusozni kell. 

Na mindegy, gondoltam, ennél rosszabb már nem lehet. Igazi ronda, de finom süti lett a szívemből ... és apáéból.

De lett! Dorka kelt 4-kor olyan kibaszott nyűgösen, hogy elmondani nem lehet. Én már totál fáradt voltam, nyilván a türelmem is fogyott. Megérkeztek Krisz szülei és Kati, majd a dédszülőket hozta Krisz. Innen indult az ámokfutás. Hisztis volt, senkinél sem akart ellenni, csak nálam. Mászott a nyakamba, közben ki kellett volna szolgálni a vendégeket is ... és hozzáteszem Dorka abszolút bezárta a kapuit mindenki előtt. Dóriék is megérkeztek. Előtte fotókon nézegettük Ádámot - akitől itt és milliószor elnézést kérek, hogy Áronoztam folyamatosan, ne haragudj Kicsim! - aki rettenetesen tetszett neki és mondogatta, hogy baba-baba. Vártam, hogy örül mindenkinek, amikor már valójában szemtől-szembe lesznek, de ez elmaradt, Nagy nehezen át tudtam passzolni a csajom anyósomra, majd Katira, kicsit csillapodott Dorka hisztije is és én nagyon csalódott voltam azért, mert nagyon nem így akartuk az egészet. Aki nem ismerné Dorkát azt hinné, hogy ekkora egy HP-t még nem hordott a hátán a Föld. Kérdeztem tőle, hogy mit mond a cica, a paci, Pötyi ... semmi. Nem mutatta a csip-csip csókát sem és a szexi krémezést sem ... s jött az igazi áttörés. Becsuktuk az ablakokat - ekkor már nagyon hideg volt és baromi szél fújt - Ádámot letettük egy plédre, megkérdeztem Dorkát, hogy játszhat-e Ádám velük és persze nagyon jó szívvel odaadta neki. Megszeretgette, megpuszilta. Nagyon édesek voltak. Közben Ádám bemutatta mennyire ügyesen kúszik. 

Amint említettem, Dorka kapott egy sírós-nevetős babát. Ha megnyomom a mellkasát, akkor adja ki a hangokat. Aranyom nyomkodta Ádám mellét, hogy legyen valami hangja ... annyira röhögtem.

közben oszlott a tömeg és Dorka is fellélegzett, már megmutatta mit mondanak az állatok, hogy krémezi magát szexisen és hogy tud pörögni.

Most is rengeteg ajándékot kapott. Ádáméktól még virágcsokrot is, amin majdnem elbőgtem magam. Ádám annyira édesen szorította a kis ujjaival a virág szárát ... és ahogy Andrással átadták .. kész voltam. Dóriéktól kaptunk Krisszel egy-egy könyvet, azt mondta, hogy egy évvel ezelőtt egy anya és egy apa is született ... akkor ne,, de amikor elolvastam a könyvecskét, úgy sírtam, mint egy gyerek.

Annyira jó lett volna, ha ilyen kis vidám és felszabadult egész végig. Viszont most már ténylegesen szembesültem azzal, hogy azokkal az emberekkel nincs el, akik feszültek és most volt példa rá.

Egyébként Dóriék miatt vártam csak a vasárnapot, olyan jó volt, hogy velünk voltak.

Levontam a konzekvenciát is: soha többet nem csinálunk 3 napos bulit ... mert ez annyira nagyon fárasztó nekünk is, a családnak is, Dorkának is. Jövőre egy nagy buli lesz, valahol, ahol elfér mindenki.

Illetve rájöttem arra is, hogy ez az egész rólunk szólt ... 

Még egyszer nagyon boldog születésnapot Életke!

Képek:

A dekor egyik része

Karcsi papával

anyával és Zsuzsa mamával kiegészülve

Dorka első csokra

Dorka, apa, anya

A torta ... ronda, de finom!

Ádámmal és Katival

Ez a szülinapi zeném

Zsuzsa mamával

Liz és Ádám, akinek még azt sem bántam, hogy a cicimet simizi :))

Ajándékozás

Bandy etet

Ádám és Katica, akit annyira oda akartam adni és elfelejtettem

Játék

Szeretet

Babapuszi

Alternatív csiga-biga

:)

Szülinapi buli II. felvonás

... Somlóvásárhelyen volt. Mamiék nagyon kitettek magukért, sütöttek-főztek, kiszolgáltak mindenkit. Még szerencse, hogy furgonnal mentünk, mert a rengeteg ajándékot nem tudtuk volna elrakni. A tologatós gyerek babakocsitól, a sírós babán át - aminek majd a III. felvonásnál lesz jelentősége -, a fapuzzle-ig, a szintetizátorig a töménytelen mennyiségű ruhán, cipőn, popsitörlőn - kb. 40 darab gyűlt össze -, táblarajzolón, könyvön és egyéb játékon keresztül MINDENT kapott. Csak lestem, hogy ezt hova tesszük, no nem a furgonba, hanem a lakásba ... vagy költözünk? ... eszembe jutott, hogy atya ég, még holnap is lesz egy buli. Megkapta élete első gumicsizmáját, ami annyira tetszett neki amikor hazaértünk, fürödni is abba akart. Hozzáteszem, nagyon féltem attól, hogy mindenki összevásárol minden haszontalan dolgot a sok értelmes mellett, de szerencsére csak és kizárólag olyan cuccot kapott Dorka, amit tud- vagy fog tudni használni. Mindenki megértette, hogy 5 hintalovat nem tudok elrakni az 50 négyzetméteren otthon. Aranyosak voltak a meghívottak, megkérdezte mindenki előre, mit szeretne Dorka ... igazából neki egy cipős doboz is nagy világot jelent, ha 2 kő bele van rakva ... de úgy általában MINDENT ... Meglepik voltak és nagyon tetszett minden Dorkának, kivéve apától kapott baba. Hűűűű, azt utálja, mindent elkövet, hogy eltegye láb alól. Azt hiszem túl nagy, vagy a haja nem áll úgy, ahogy kellene, de akárhogy próbálom őket összebarátkoztatni, egyszerűen nem megy. Pl.: van Dorkának egy Micimackós labdája, nagyon szereti. Gondoltam úgy csinálok, mintha a baba hívná játszani ... és csalogattam, incselkedtem, vicceskedtem. Na Dorka ezt úgy vette, hogy a köcsög baba elvette a labdámat, kilökte  kezemből és ráparancsolt: "Mennyeee!" - ez most vagy menj el vagy valami hasonló, majd elvitte a babát és kidobta a szemétbe. Úgyhogy a baba most parkolópályára került. Poénból mondtam Krisznek, hogy csomagoljuk vissza, majd jövőre a gazdaságosság jegyében megkapja még egyszer ... :))

Na de vissza a Somlóra.

Zsuék jöttek Áronostul, pótkersztapástul, Erzsi és a nagyszülők ... és mi Majástul. Érkezés után megköszöntöttük Dorkát ... kapott tűzijátékot is, eleinte ámulattal nézte, még levegőt sem mert venni, tátott szájjal leste, aztán nagyon tetszett neki és vigyorogva tapsolt. Babatortát kapott anyáéktól, Sáritól 8 bőröndre való cuccot és Erzsi is nagyon jó dolgokat vásárolt neki. Hát anyáéktól most nem tudom felsorolni az a raklapnyi dolgot ... Apám favágó lévén fatuskó-tortát kapott, anya készítette csak ő kicsivel több gyertyával büszkélkedhet, mint Dorka. Anya iszonyat mennyiségű ételt főzött, ami annyira, de annyira finom volt, asztalhoz ültünk, megebédeltünk, Dorka egyedül evett úgy, mint aki még életében nem kapott kaját.

Hihetelen jó kedve volt, bohóckodott, táncolt, Áronnal aranyosan elvoltak, állatozott, élvezte a családi ház összes előnyét a tyúkoktól az őzön át a homokozón keresztül a sárdögönyözésig mindent, na meg persze az állandó pesztrálást. Dorka 3 alkalommal volt a kezemben, ebből egyszer evett, kétszer megnézte, hogy ki ül a pagodában az asztalnál és mivel meglátott, odajött egy puszira, egyébként nem hiányoztam neki, hiszen annyi dolga volt.

Amikor Áron felkelt, jött Dorka az alvást illetően. Már nagyon fáradt volt, de a sok teendő miatt alig akart bemenni. Amikor leraktam aludni, 2 percen belül mély álomba merült, ahonnan aztán 3/4 óra múltán iszonyatos visítással kelt fel ... Zsu rohant ki, hogy felkelt Dorka, bementem - kb. 5 mp alatt -, már taknya-nyála egybefolyt a keserűségtől és ez a semmi sem jó sehogysem, úgy meg ahogy más akarja meg aztán egyáltalán nem nyerő ... meg különben is senki se nyúljon hozzám. A kezembe kéretőzött, majd amikor felvettem nekiállt sírni, hogy inkább mama fogja. Katasztrófa egy óra következett. Berakta anya a homokozóba, aztán megnyugodott. Közben Zsuzsiék elmentek, jött Gábor, ekkor már minden visszaállt a régi rednbe, incselkedett vele, játszottak, hangosan sikítozott, csip-csip csókázott, süti-süti pogácsázott, állatot szeretgetett, szexisen krémezte magát ... kész volt. Mintha semmi sem történt volna. nem tudom miér kelt ilyen rosszul, azt meg hogy a 2 órás alvásából miért lett ennyire kevés ... pedig anyáméknál hatalmasakat szokott pihenni.

Összepakoltunk, tele lett a furgon segge, elindultunk és még el sem hagytuk a falu táblát, Dorka aludt egy kukaccal a kezében és egy Majával az ölében. Fél 8 volt, hogy hazaértünk, gyorsan vizet engedtem, megfürdtettük - mert ezt a koszt muszáj volt lemosni, meg amúgy is megébredt, amikor leállt a ház előtt az autó. Fürcsi után kakaó, majd leraktam aludni ... csak ő nem úgy gondolta, ahogy én ...
Képek:

Áron és Dorka

Szinti

Figyelemelterelés

... csak a kezemet figyeljétek :)

Ennyire örültem a babakocsinak és a babának

... ha megnyomom beszél, sír, nevet és kéri, hogy öleljem meg

Babatorta

Dorka

Rudi macska este Dorkával

... azért vannak a jó barátok ...

Látszik mennyire élvezte a maccs Dorka szeretetrohamát.

Dorka körbenéz, hogy mindenki jól látta-e?

... és a másik ünnepelt: Sanyi papa ... csak neki 48 szállal több gyertyája volt. Nézzétek meg a vigyorát , majd Dorkáét. Szerintem nem kérdés innentől, kire hasonlít ez a gyerek :)

Szülinapi buli I. felvonás

Elérkezett ez a nap is, Dorkánk egy éves lett. Egész nap a torkomban volt a gyomrom, előző este nem tudtam aludni, jobban vártam, mint bármi mást és mégis sajnáltam, hogy ennyire gyorsan eltelt ez az egy év.

Napközben, amikor az órára néztem, minden egyes gondolatom úgy kezdődött, "egy évvel ezelőtt ilyenkor már ..." Jó volt visszaemlékezni és valóban igaz a mondás, hogy az idő megszépíti a múltat. Bár ha őszinte akarok lenni, akkor ez sem igaz teljesen, hiszen az a fájdalom, ami volt, nem múlik el. Egész nap görcsölt a hasam, valahol újraéltem az egész születést és lelkileg volt megterhelő annak ellenére, hogy elmúlt és van egy csodálatos Dorkánk.

A tortáját megrendeltem - szégyen szemre nem én sütöttem, de mivel vasárnapra készülünk nagy sütés-főzéssel, ezért jött a könnyebb megoldás -, aminek csak egy érdekessége volt: csodaszép süti, csodaszép díszítéssel és spórolással. Ugyanis kértem feliratot, amin az állt, hogy Dorka egy éves, majd megfordítottam a marcipán lapot, amin "Boldog névnapot" felirat szerepelt. Hát mit mondjak ... válság van? Jót röhögtem és átadtuk Dorkának.

A gyertya nagyon tetszett neki, a fújást elfelejtettük gyakorolni, így apával kívántunk. Volt fotózkodás, sok-sok ölelés, puszi, szeretgetés és Halász Judit: Boldog születésnapot c. szám, ahol már nem tudtam nyelni az egész nap gyűlő könnyeimet és eltört a mécses. Zokogtam, mint egy kisgyerek. Apa szeme is csupa könny volt. Nagyon meghatódtam a nagy lányunkon. Életke ölelt, nem tudta mire vélni a nagy sírás-rívást, bújt hozzám, ami még rátett egy lapáttal. Olyan jó volt a karomban tartani és közben azt kívántam, hogy ez örökre így maradjon. 

Ajándékozást direkt nem tartottunk. Szeretném, ha értékelné a gesztust, hogy nem csak az ajándékokról szól a történet, hanem hogy szerető család, szerető emberek veszik körül. A nagy dínom-dánom holnap és vasárnap lesz.

Anya készített göngyölt husit, én csináltam baconbe tekert virslit, vettünk feta sajttal töltött erős paprikát, ami nem volt csípős. Így azt hiszem teljes volt a kép.

Dorka egyáltalán nem értette ezt a felhajtást és nem vágta, hogy akkor most mi is van. Ugyanúgy hozta a könyveit mesélésre, ugyanúgy dobta a labdát játszani, csak most többen voltunk. Alvásnál gyakorlatilag elájult, de amikor leraktam aludni mosolygott és számomra ez a mosoly jelentette a világot.

Zenés mondókákat hallgattunk, beszélgettünk, majd 7-kor elköszöntek a győri nagyszülők. Dorkát megfürdettük, leraktuk aludni és eltelt ez a nap is. Megvártam még a 21:52-őt, amikor született és megköszöntem, hogy van nekünk, hogy boldoggá teszi az életünket. A legnagyobb ajándék Ő nekünk és üresek lennének a hétköznapjaink nélküle. Végiggondoltam az elmúlt egy évet. Nagyon jó volt és még tartalmasabb. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy happy volt minden, mert nem, mégis minden nehézség, akadály legyőzése közelebb hozott minket ahhoz az elképzeléshez, amit a mai napig vallunk. Boldog, egészséges, kiegyensúlyozott Dorkát szeretnénk látni. Persze az anyai szív meg akarja védeni minden kudarctól, minden nehézségtől, a széltől is óvnám, mégis meg kell járnia a saját útját annak minden buktatójával, hogy értékes felnőtté váljon.

Holnap lesz a II, majd vasárnap a III. felvonás, jövök azokkal is.

Pár kép így a végére, mondhatnám, hogy művészi képek készültek, de nem ... koszos volt a lencse - miért ne most természetesen -. A szándék a lényeg:

Boldog születésnapot Életem!

Ma egy éves lettél Kincsem.

Szavakkal nem tudom kifejezni, amit érzek, annyira szeretlek, annyira féltelek, óvlak és annyira fontos vagy nekem, apának, a nagyszüleidnek, a családodnak.

Szeretlek! .. és ez a földön túli érzés, míg élsz, végig kísér. Mindig melletted leszek, vigyázom álmod, segítelek. A világ legboldogabb emberévé tettél egy évvel ezelőtt és a boldogság egy öleléssel, egy puszival, egy könnycseppel, a lényeddel csak fokozódik napról-napra.

Szeretlek! ... legyél mindig ilyen kis vidám teremtés, ennyire jólelkű, szeretnivalóan édes. Légy boldog és kívánom, hogy az álmaid teljesüljenek az életben!

Szeretünk, köszönjük, hogy minket választottál szüleidnek és a lelkeddel minden nap boldoggá teszel minket!

Szívünk legmélyebb szeretetével: "aja" és "áphú"

... felérve az osztályra, egy nagyon kedves, rövid fekete hajú nő fogadott, akivel minden adatomat még egyszer egyeztettem. Hozzáteszem, mondtam neki, hogy gyorsabban tegye fel a kérdéseit, mert mindjárt itt egy újabb fájás, s akkor már nem nagyon akarok vele beszélgetni. Az volt a legfontosabb, hogy tisztába rakja azt, hogy mehettem haza magzatvíz elfolyása után ... ismétlem magam: állataim vannak otthon ... ezzel meg is nyugodtak a kedélyek. Jött Titanilla doktornő, aki aznap vágta le a körmét. Így mutatkozott be ... gondoltam megvan a legfontosabb infó a mai napra, ha erről nem tájékoztat, biztosan hülyén halok meg s nem tudok szülni sem- itt már nem volt túl vicces kedvem. Megvizsgált, nyitott méhszáj, viszont a buroksapka megvan még és nem tudta elpattintani sem - na itt a lényeg, miért volt fontos a körömvágás. Közben Krisz is felért a többi cuccommal, átirányítják a váróba, nekem át kell öltöznöm. Csak a kórházi klepetyus és egy papucs maradhat rajtam. Szóltam, hogy szivárog még a magzatvíz és vérzem is egy kicsit, szeretném, ha a bugyi is maradhatna. Nem nagyon preferálták az ötletem, de mivel én nem akartam a hátralévő időt fekvéssel tölteni, vízszintes pózban vajúdni, ezért megengedték. Újra adategyeztetés Titanilla dokinővel. Kérdi, hogy milyen állataink vannak? Válasz: "disznó és kutya" ... kérdi, hogy a társasházban tartjuk-e őket, mert hogy ő is a közelben lakik, ismeri az utcát. Na, ezt bebuktam, mire eszembe jutott, hogy anyósomék családi házban laknak a Szent Imrén, így azt kamuztam, hogy náluk kellett ellátni a siserehadat ... Mire belemerült volna jobban az állomány feltérképezésébe, szóltam, hogy fájásom van most és jó lenne, ha nem társalognánk. Megmutatták a vajúdó helyet ... bár ne tették volna. Korábban említettem a hentes és mészárszék részleget, ahol szüléseket vezetnek le s egyik kispapa át tud kukucskálni a másik asszonykájához, ha van kedve szülés közben. Én megkaptam a második fakkot ... gondoltam kellett nekem kamuzni a disznókkal és a kutyákkal kapcsolatban, megver a jó Isten. Itt újra megvizsgáltak, vérnyomást mértek, újra adategyeztetés, vérvétel, branült kaptam, amit nem értettem minek, hiszen nem akarok fájdalomcsillapítást ... aztán rájöttem, hogy majd az oxitocinnak kell később. Nagyon utáltam az összes orvost azért, amiért fájás kellős közepén vizsgáltak. Baromira kellemetlen, amikor marhára görcsölsz és még beléd túrnak párszor, hogy tutira ne érezd jól magad egy percre sem. Innentől magamra lettem hagyva. Fél órára ráraktak CTG-re, amiből másfél óra lett. Már aggódtam, hogy Krisz mit gondolhat, nem pánikol-e hogy mi van velem. Mindenesetre nagyon jól érezte magát a többi kispapával a várakozóban, széles mosollyal és hangos nevetéssel várt minden egyes kimenetelemkor a későbbiek folyamán. Kaptam injekciót, ami megóvott a fertőzésveszélytől, közben újra és újra megvizsgáltak. Több pasi és nő járt bennem könyékig, 14 óra alatt, mint eddig valaha életemben. Amíg összesen 2,5 órácskát az ágyon feküdtem, kimentek mellőlem 7-en. Ez azt jelenti, hogy 7 kismamát toltak ki szebbnél szebb babával a karjukon a műtőből. Császáros volt mindegyik. Már baromira untam és nagyon megviselt lelkileg a látvány és a tény, hogy nekik már sikerült és túl vannak mindenen. Elpityeredtem magam, hogy bassza meg, már azok is előbb végeznek nálam ezzel a szar szüléssel, akik csak holnap jönnek. Egy üveg víz sem volt nálam, Krisz sem jöhetett be velem és nem értettem, hogy hol van már a szülésznőm és miért nem raknak be a kispapás szülőszobába, elszeparált, meghitt kis helységbe. Nagyon egyedül éreztem magam és baromira elveszett voltam. Aki ismer, tudja, hogy egy nagyszájú, bárhol, bármilyen körülmények között feltalálom magam és a jég hátán is típus vagyok ... most Törpilla hozzám képest nagy embere volt. Őszinte leszek:nagyon féltem! Mindentől és semmitől egyszerre. Hiányzott Krisztián, őrülten. Vele képzeltem el a vajúdás minden pillanatát s csalódnom kellett. Ez viselt meg a legjobban. Fura érzés, de olyan elhagyatottság lett rajtam úrrá, hogy már kerestem szó szerint valami olyat, amivel leköthetem magam. A végén más szerencsétlenségének is örülni tudtam ... egy roma nő tehetetlensége és az ügyeletes doki morcos megjegyzései vonták el a figyelmem egy idő után. A nő 25 éves, az 5-dik gyerekét szüli, egyetlen egy papírja van a terhességéről, mégpedig a legelső UH, ami megmutatta, hogy terhes. Ezen kívül semmi. A doki jól lebaszkurálta, hogy mer ilyen felelőtlen lenni, de baromira nem értette a "mer" és a "felelőtlen" szavakat. Azt mondja sikogatva, hogy neki 2másodperces fájásai vannak. Erre én felnyerítettem a szomszédból annyira, hogy ez mások számára is szimpatikus lett s mosolyt csaltam mindenki arcára. Ezután nagyon kedvesen álltak hozzám az emberek. Mindenesetre a csajt megműtötték, így 25 perc alatt ő is túl volt a dolgon. Nem akarta már senki sem hallgatni a hülyeségeit. Én meg közben azt éreztem, hogy kiröhögted a másikat? Akkor tessék, ő is előbb végez, mint te ...már a saját nyomoromon is el tudtam szórakozni. 

Szóltak, hogy most már felkelhetek és mászkálhatok, ha akarok, csak negyed óránként jöjjek vissza szívhangot ellenőriztetni. Ekkor már volt pár kevésbé viselhető fájásom, de nem volt annyira vészes. Így tettem a köreim a váró és a szülőszobai "rezidenciám" között. Nagyon kellett pisilnem s mire megkerestem a mosdót, újabb fájás kapott el, így megtapasztaltam azt, milyen fájás közben pisili. Jelentem: nem jó! Kurvára nem jó! Anya is megérkezett, akit 3 hiroshimai atombombával nem lehetett eltántorítani a kórház és plusz - mínusz 10 méteres körzetéből. Annyira aggódott, hogy feljött Győrbe velem aggódni. Mikor először kimentem, Krisz fogadott nagy mosollyal, hogy nézzem meg milyen ügyes volt, vett pár nélkülözhetetlen dolgot a szüléshez. Egy Motor c. újságot, egy Playboy újságot és oxigénes vizet is hozott ... s nekiállt mutogatni, mint egy új játékot ... Most erre mit mondjak?! Megnéztem, de fogalmam sincs, hogy mit láttam. Közben anyával beszélgettem, közben visszamentem szívhangot ellenőriztetni, közben újabb kismamát toltak ki, közben kapaszkodtam a radiátorban, a kapaszkodóban, az ajtóban, az éthordóban, a székben és a polcban ... mindenbe, ami csak a kezem ügyébe akadt. Hozzá kell tenni a történethez, hogy anya eredetileg azért jött fel, hogy Majával legyen otthon valaki, amíg mi a kórházban vagyunk, de nem bírta ki, így velünk együtt vajúdott és szült. 

Aztán lassan lassan eljött a délután 5 óra s innen felgyorsultak az események. A tüneményes és baromi jóképű ügyeletes orvos burkot repesztett. A történet nem nagyon akart haladni, nem tágultam rendesen és a fájások is órák óta stabil 4 perces fájásokká váltak, viszont 5 óra után elmaradt a rendszeresség. Hol volt 1-2 nagyobb fájás, hol meg negyed óra alatt egy sem. A CTG közben már sokszor akkora görbéket rajzolt, viszont fájásokat nem éreztem ... vagy megjelent a görbe és vele együtt a fájás is, akkor majd beszartam ... pedig ekkor még NEM is fájt igazán ... mondom ezt utólag. Fél 6-ra megérkezett Bea a szülésznőm, akivel átmentünk a kispapás szülőszobára. Itt már nagyon megnyugodtam. Beengedték Krisztiánt is, miután felöltözött a kék műtős ruhába. Újra felkötöztek CTG-re, elindult valami, legalábbis úgy éreztem, de megint megtorpant a folyamat. Ismét jöttek a fájások rendszeresen, ezek már baromira fájtak. Próbáltam labdán ülni, állni, feküdni, guggolni és szülőszéken hesszelni, de sehogy sem volt jó. Zavart az, hogy fel vagyok madzagolva és nem tudok mozogni. Zavart, hogy nagyon erős fény volt. Zavart, hogy mindig arra a szar branülre kellett figyelnem, így nem volt mindegy hogyan támaszkodom a bal kezemen. Hogy miért a hajlatba kellett bekötni, a mai napig nem értem, amikor a kézfejemen még ezernyi hely volt, ahol kényelmesen elfér és nem kell koncentrálnom még magamon kívül a tűre. A legjobban az zavart, hogy nem tudtam kapaszkodni. SEHOL. Amihez hozzányúltam vagy felnyitódott, vagy arrébb tolódott vagy szimplán nem volt rögzítve és leemeltem a helyéről. Sokszor ezen úgy bepörögtem ... Ekkora már lefolyt egy zacsi oxitocin. A fájásaim még mindig nem voltak azok az igazán jó fájások, rendszertelen volt. 2-3 bazi nagy fájás után volt, hogy 5 percig nem volt semmi. Így nem tudtam 2 fájás között pihenni, mert arra koncentráltam, hogy mikor jön a következő, mikor tudok egyáltalán levegőt venni s nem tudta kiszámítani az időt, ami rendelkezésemre áll újabb fájás kezdetééig. Majd eljött másfél óra múlva a megváltás, amire azt hittem, hogy megváltás lesz, de nem. Azt éreztem, hogy bekakilok. Mondták, hogy az jó, akkor toljak úgy, mintha wc-n ülnék. Én toltam, toltam, de azt éreztem, hogy amennyit haladunk előre, annyit csúszik visszafele a történet. Mondtam a dokimnak és a szülésznőmnek is, hogy valami baj van, érzem ...Újabb oxitocinos zacsi. Amikor ennek a hatását megéreztem!!! Azt nem lehet elmondani. Feszített a derekam, fájt az egész hátam, közben olyan görcs volt az egész pocakomon, ami embertelen módon megtolja a szívverésem és nem érzek mást, mint hogy itt a vége, kész, én ebből ki akarok szállni, nem érdekel hogyan, de szüntessék meg a fájdalmam, követelem!!! Én nem tudom megszülni ezt a babát, hagyjanak békén és kérek mindenkit, hogy húzzon a faszba innen és vigyenek magukkal engem is ... ezt a fájdalmat hagyjuk itt, mert túlnőtt rajtam és nem tudom kezelni sem és irányítani sem. Annyira húzott a görcs, hogy ülő helyzetből úgy feltolt teljes lábujjhegyre, hogy nem vettem észre ... felemelkedtem. Valamilyen lebegő állapotba akartam kerülni, valami olyan eufórikus érzés kerített hatalmába, amit máshogy nem tudtam kezelni, csak úgy, ha kiadom magamból és az üvöltésemmel együtt fordult velem akkorát a világ, hogy pár másodpercig nem éreztem semmit, csak egy nagy fehérséget láttam ... és nem fájt semmi ... és megállt az idő ... és nem hallottam egy árva hangot sem ... megnyugodtam ... s láttam magunkat kívülről. Kiléptem a testemből pár másodpercre. Nagyon durva élmény volt, de addig nem fájt. Én nem hittem eddig az ilyen hókusz-pókuszokban, de megtörtént ... és még 2-szer aznap. Az elsőnél haladt át Dorka a szülőcsatornán, a másodiknál toltam ki a fejét és a harmadik ilyennél született meg a baba. A második oxitocin után könyörgőre fogtam a dolgot. Könyörögtem, hogy császározzanak meg! Könyörögtem, hogy adjanak fájdalomcsillapító! Könyörögtem az életemért! Megígértem, hogy jó leszek ... megígértem mindent már, csak segítsen valaki valamit! Bea, hogy segítsen egy kicsit, azt mondta, hogy ad egy nagyon durva fájdalomcsillapítót, bár megegyeztünk, hogy bármennyire is könyörgök, nem fognak adni semmit sem - ez volt az én kérésem szülés előtt az orvos fele és Bea felé is -, úgy látja, nincs más lehetőség. Vártam a csodát, csak vártam, de nem hatott ... legalább addig nem a fájdalomra figyeltem, hanem a szurira. Utólag tudom, hogy kaptam egy Nospát. Na bumm! Azóta ezen röhögnek. Egy mili Nospától vártam a csodát ... hát én is mosolygok rajta nagyon a 2 zacsi oxitocinnal szemben. Állítólag pszichésen ez segíteni szokott ... nálam nem vált be. Úgy éreztem, hogy elfogyott az erőm, ez látszott kívülről is és hangoztattam is, hogy elfáradtam, nincs tovább. Az, hogy Dorka megszületett nem a tényleges fizikális erőn múlott, hanem egy valami rejtett bugyorból előszedett akaraterőn. Azt éreztem, hogy baj van a babával és nekem muszáj minél előbb kitolnom ... mert nem hagyhatom cserben most, hogy már ennyit küzdöttünk egymásért. S meglepődtem a következő tapasztaláson. Amikor a kitolási szakasz volt, alig vártam, hogy jöjjön egy fájás, hogy nyomhassak, ugyanis akkor nem fájt az alsó fertájamon, nevezzük nevén a dolgokat: a puncimon és a fenekem kívül semmim sem. Megkönnyebbülés volt a tolás. Egy fájás alkalmával 2-3-szor is tudtam jó mély levegőt venni és nem fejbe nyomni, hanem lefele, mintha székelne az ember. Egyszer szóltak, hogy ne fejbe nyomjak - ami szó szerint ezt jelenti, a fejem vörösödött -, amiben végül is igazuk volt, hiszen így csak levegőt és időt vesztegettem el, hiszen az nem hasznos tolás. Meg akarták azt is mondani, hogy fogjam a kapaszkodót egy-egy tolás közben, de aztán úgy döntöttem, hogy leszarom, hogy mit mondanak, nekem így a kényelmes és kész. Aztán Bea  igazolt, hogy tényleg hatékonyabb így a történet. Mindemellett baromi hangos voltam, üvöltöttem fájdalmamban és a tolási kényszer miatt is. Nem érdekelt ott engem semmi, az sem, hogy az egész szülőszoba engem hallgat az osztályon fekvő betegekkel egyetemben. Még anyámnak is jutott egy-egy 'hangfoszlány', mindenesetre én megkönnyebbültem tőle. Egyszer szóltak is, hogy a hanggal takarékoskodjak, de aztán belátták, hogy tök mindegy mit mondanak, én ezzel megkönnyebbülök s hozzám csak Krisz szavai jutnak el. Csak az ő szavait hallottam, ahogy végig osztott, ahogy szurkolt, ahogy továbbította a dokim és szülésznőm utasításait, ahogy azt mondta, hogy nagyon szeret és nagyon büszke rám, hogy toljam és van még bennem erő, ne adjam fel, hiszem a kicsi lányunkért csináljuk. Tartotta bennem a lelket ... Karolt és segített. Hideg vizes ruhával törölgette a fejem, adagolta a homeós bogyókat, masszírozott és a legszörnyűbb pillanatban is úgy ölelt, ahogy még soha. Ez a legszörnyűbb pillanat az volt, amikor utolsó utáni erőmmel toltam egy akkorát, hogy a combizmom is elszakadt, a szülésznő segítségével nagy nehezen kibújt Dorka,. A szülőcsatornában a babáknak van egy forgási irányuk. Dorka is forgott, csak nem kapott már percek óta oxigént, hiszen kétszer a nyakára volt tekeredve a köldökzsinór, így ellenkezőleg kellett forgatni a babát s ekkor látta mindenki beigazolódni a kétségbeesésem okát: igazam lett: valami baj van ... s várod azt a pillanatot, hogy felsír, örül mindenki és sír a gyereked, mint a filmekben. Hát ez elmaradt. Bepánikoltam, Krisz ölelt szorosan, nem engedte, hogy a lábam közé nézzek, ne lássam, ami ott van - utólag: egy nagy lila fej, hófehér élettelen testtel -, egyre csak hajtogattam, hogy miért nem sír a baba, mi van vele, mondjon már valaki valamit s ezután azt láttam, hogy mindenki fogja magát és elrohan. Krisz fut utánuk és hangosan üvölti, hogy "mi van a kislányommal"? - s egyszer csak gyereksírást hallottam a folyosó végéről nagyon halkan, de tudtam, hogy az én gyerekem sír s onnantól kezdve megnyugodtam. Él! Ez volt a lényeg, semmi más nem számított. Ezután 2 percre egy tolásra meglett a méhlepény, ami egyáltalán nem fájdalmas. Majd következett a varrás. Ennek a vége fájt egy kicsit. Lett egy belső varratom, mert szülés közben elvágtak belül egy eret, azt kellett foltozni, ez nem volt vészes, viszont a 6 öltésből, ami ugye 12 szúrás plusz a fonál húzása és a kötözés ... hát mit mondjak ... az utolsó 6 szúrásnál már húztam a seggem. Ezután 2 óra pihi következett apával és babával együtt hangulatvilágításban, majd jött Bea, hogy pisiljek, de nem tudtam, így Bea után jött a katéter is. Gyors csordogálás, letisztogatás, tolószék s nekem ezzel egy álmom vált valóra. Kiskorom óta szerettem volna egy kerekes székben ülni, de nem volt rá lehetőségem. Most igen s a bebugyolált E. Dorkával együtt kitoltak minket. Anya még mindig ott volt, pedig már éjfél is elmúlt. Átölelt és együtt sírtunk ... sikerült ... itt van a tündérünk. Elhelyeztek egy 2 ágyas szobába, volt szobatársam is, gyorsan megittam 2 liter vizet, megettem több zacskó Jó reggelt szeletet és sportcsokit, majd kettesben maradtunk a babával, csönd vett minket körül. Néztem órákon keresztül, nem győztem betelni velem. Megszületett a csodánk, a mi csodánk, a mi Dorkánk.

A szülés után a dokim azt mondta, hogy nagyon sok szülést levezetett már, de az elmúlt időszak legneccesebb szülése ez volt. Már nem bízott senkiben és semmiben sem. Kicsit félt, hogy ebből hogyan lesz gyerek, ugyanis amikor már felmerült a császármetszés gondolata, már késő lett volna. Nagyon megdicsérte Krisztiánt és az egész szülőszoba gratulált neki, elismerték nagyon azt, amit csinált és ahogy küzdött velem együtt. Bea is elmesélte az egész szülést részleteiben, tőle is nagy dicséretet kaptam/kaptunk. Én meg sűrűn kértem az elnézéseket a viselkedésem miatt - amit én hisztinek tudtam be - és a hangoskodás miatt, de megnyugtattak, hogy ezt más így sem csinálta volna végig és büszke lehetek magamra. Én Dorkára vagyok büszke, a mi KICSIKINCSÜNKRE!

Már csak egy ... és egy baromi fontos, számomra megválasolhatatlan kérdés

Már csak egyet kell aludni és Dorka egy éves.

Mai napi tanulság: 

megpróbáltam ... tényleg ... többször ... de a gyerekem antiszociális, nem szereti a Bogyó és Babóca c. mesét. Abszolút nem érdekli ... na jó, talán először nézte tíz kemény másodpercig, aztán jött a "nem-nem-nem" és ennyi. Annyi embertől, múlt héten minimum 40-szer hallottam a Bogyó és Babóca kifejezést, gondoltam muszáj megnézetnem Dorkával és nekem is képbe kell kerülni, mert úgy látszik ez az alapműveltséghez tartozik és mi lemaradunk erről a nagy mondókázások, verselések és Grimm mesék közepette. Hát nem jött be, pedig aranyos alapjáraton a mese és jópofa témákat dolgoz fel ... nekem kicsit Pom-Pomra hajaz - amit Dorka imád -, na de levontam a konzekvenciát: Dorka vagy hülyén nő fel Babóca nélkül vagy mást sokkal jobban fog ismerni.

Egy évvel ezelőtt:

http://edeskispotty.blogspot.hu/2011/10/ez-mar-vicc.html

Visszaolvastam mindent. Annyira bennem él az egész folyamat és a szülés előtti két nap most is, annyira nagyon fáradt voltam már és annyira nagyon akartam már Dorkát ... most már egy éves.

Krisszel kinéztük a tortát, amit szeretnénk megcsinálni szombat éjjel Dorkának. Remélem tetszeni fog neki. Mindent megvettünk hozzá a formázható marcipántól a tortagyöngyön át ... már csak az ügyességünkön múlik a dolog. A szeretettel nem lesz baj.
Egy kis kérdés a végére, mert az agyam eldobom:
Ma Dorka apával van, amíg anya dolgozik. Miért van az, hogy amikor otthon vagyok hétvégén, jó lenne 7-ig aludni, pihenni, lustálkodni az ágyba egy kicsit, akkor Dorka 5-fél 6-kor kel dolgozós napnak megfelelően, ha Krisszel van otthon 8-ig alszik, majd bújnak még a nagy ágyban a hálónkban millió puszit kap apa és Maja is és talán fél 9-9-kor kikecmeregnek az ágyból? MIÉRT?!

2

Már csak 2 nap és Dorka egy éve lesz!

Annyira bújós, hogy elmondani nem lehet! Játék közben fogja magát, odajön, megölel és megy tovább a dolgára. Puszit ad ... milliót egy nap. Édes pofa! Az "aja" már egyértelműen nekem szól. Az "áphú" már hónapok óta állandósult Kriszre.

Felesel, veszekszi, ha valami nem tetszik neki, felhúzott szemöldökkel, miközben mutogat, annyira édes és zabálni való ilyenkor és állja meg az ember a következetesség jegyében, hogy ne röhögjek, vagy ne zabáljam meg azonnal.

Tegnap Pannonhalmán voltunk kirándulni. Arborétumban voltunk, baromi szép, de legközelebb csak akkor, ha már Dorka a 25 hektáros területet a saját lábán végigbotorkálja, mert babakocsival a lépcsők és a 20 százalékos emelkedők cseppet sem bababarátok, viszont a levendula- és gyógynövényültetvény valami fantasztikus volt. Hoztam is haza jó pár tövet. Elmentünk az üveggalériában, amitől Dorka álla leesett és 2-szer mentünk vissza megnézni újra a fiatal képzőművészek munkáit, mert egyszerűen imádta őket. Nagyon jól esett, hogy hallgattuk a zenét, miközben néztük a kiállítást, szuper volt.

Így a délutáni alvás elmaradt, de ezt kibírja már annyira, hogy nem hisztizik miatta. Nyűgösebb, de elvan.

Leesett az ágyról tegnap, nyilván nem először és nem is utoljára a nagy játék közepette. Csak azért sajnálom ilyenkor, mert egyrészt már le tud jönni biztonsággal, másrészt amikor ekkorát zuhog, előtte mindig akkorában van, hogy visít, sikogat az örömtől és általában ilyenkor esik a legnagyobbat.

Ma megrendeltem szerdára a tortáját. 8 szeletes málnás-tejszínes torta - ezt már eheti -, Dorka egy éves felirattal 3.600,- Ft. Szerda reggel lehet érte menni. Írtam már, hogy szerdán anyával és a győri nagyszülőkkel köszöntjük meg ajándékok nélkül. Majd a nagy buli és az azt követő after hétvégén lesz. S azt hiszem, hogy ez a szokás marad majd érvényben, hogy tudja nem csak az ajándékok miatt fontos a szülinap és az ünnep, hanem mert ilyenkor csak miatta gyűlünk össze és kell, hogy érezze, hogy anyagiasság nélkül is létezik egy kis élet - bár ha nagyon kicsi is, hiszen a torta is pénzbe került - s hogy mennyire fontos a szeretet.

Ez mind-mind 2 nappal szülés előtt: A nagy-nagy kedvenc a húgom levele! :)

http://edeskispotty.blogspot.hu/2011/10/20111001-szules-kiirasanak-napja.html

http://edeskispotty.blogspot.hu/2011/10/levelet-kaptam-hugomtol.html

http://edeskispotty.blogspot.hu/2011/10/facebook-mi-lenne-velunk-nelkuled.html