A mese pszichológiája

Kádár Annamária - Nyitott Akadémia megrendezésében - előadásán voltunk múlt héten csütörtökön a Richter-teremben.

Hihetetlen, lazulós, fantáziálós, mosolygós estén vagyunk túl, mely a hatalma alá kerített és nem engedi el a kezem azóta sem. Egy olyan valamibe ?mesevilágba? vitt el minket az előadó, amiben nem léteznek olyan gondok, amik általában fejekbe járnak. Nem gondoltam arra, hogy Dorka biztosan eleludt-e, hogy holnap mit kell számláznom, hogy mikor kell kelnem reggel ... velem még olyan nem fordult elő, hogy valamire ne gondoltam volna ... talán most először. Olyan viccesen, átszellemülten beszélt, olyan szeretetteljes légkört varázsolt és néma csend volt a nézőtéren. Mindenkit érdkelt és mindenki kapott egy kis útravalót a tarsolyába, egy olyan mondatot tudott szerintem mindenki le tud szakítani a nem létező fáról, ami örök emlék marad számára és tanulságul szolgál az életben.

Nekem két olyan momentum is volt a másfél óra alatt, amit továbbadok én is:

az egyik: " Nem kell beszarni ... - mondta a papagáj a macska szájában - még mielőtt lenyel, még kétszer lerak." S milyen igaz ez ... biztos vagyok benne, hogy olvasás után mindenki legalább 2 olyan helyzetet tud mondani az életéből, amire ráhúzható ez a mondat.

A másik: Párizsban járt az előadó. Lekéste a buszát, ami a reptérre vitte volna, majd a következő csatlakozásánál egy baleset történt. Talált egy pirosnál várakozó taxit, odament, majd ráüvöltött, hogy ismeri maga  a Taxi című filmet? Na, olyan gyorsan repítsen ki a reptérre, mert le fogom késni a gépem.. Majd amikor ez is megoldódott és kiért a reptérre, észrevette, hogy sajnos elment a gépe. Elszomorodott és ment az infó pulthoz segítséget kérni a hazajutás okán, itt maradt pénz nélkül, minden nélkül. A recepciós felismerte Annamáriát és a biznis classic osztályon repülhetett haza. Hitt a csodákban, hisz a varázslatban a mai napig.
Én is hiszek újra a csodában, a varázslatban, főleg ebben a helyzetben. Akarom hinni, hogy a mesék világa Dorkának valódi, hogy a kis elméjét ezzel fejlesztjük, hogy a tanulságokat idővel megérti és a gyakorlati életbe azokat át tudja majd adaptálni. Hinni akarom, hogy vannak még jó emberek és hiszem, hogy ezekkel fog Dorka élete során talákozni. Hinni szeretném, hogy a mese előreviszi és itt a klasszikus mesékre gondolok, nem az újfajta öldöklős-gyilkolósokra.
Az előadás annyira magával ragadott, hogy amikor visszaemlékszem még most is melegség tölti el a szívem.
Ám itt is, mint mindenhol megtalálom azt az egy dolgot, ami nem tetszett. méghozzá az, hogy 4-5 éves korig nem lehet a gyereknek tündér- és varázsmesét olvasni ... állította Annamária, mert nehezebben fejlődik a gyerek realitás érzéke, illetve félni fog a sárkánytól stb ... gonosz lénytől ... nekem is meséltek egész csöpp koromtól, mégsem féltem egyik meseszereplőtől sem.
Erre visszakérdeztem egyből, kétszer:
Ad1.: Túlzás mondókázni, verselni, énekelni, majd újra mondókázni, verselni, énekelni 4 éves korig. Mivel fejlődik a szókincse? Mivel fejlesztjük a fantáziáját? Óvodába lépéskor el nem hiszem, hogy nem ismerik az alapvető tündérmeséket ... én már mesélek Dorkának hónapok óta ...
Ad2.: A csiga-biga told ki szarvadat c. mondókában miért nem riad meg a kicsi attól, hogy egy köcsög gyerek össze akarja törni a házát?!?! A Süsü meg féellemetes szörny?!
NNNNNAAAA NNNNNEEEEE!
Talán ez volt az egyetlen mondat, amin fennakadtam ... nagyon szuper volt az előadás!
Tényleg lazulós, "elgarázsolós" értsd: elvarázsolós