Kisteshow

Történetem kezdete hetekkel ezelőttre datálodik és mivel már milliószor megcsipkedtem magam, hogy az tuti nem álmodom-e és mindez velem megtörténhet-e ... na mindegy is ... inkább leírom hogy is volt:

2 hónapja megbeszéltük Krisszel, hogy elérkezettnek látjuk az időt arra, hogy Dorkának tesója legyen. Nekiálltunk számolgatni. Ha most összejön, akkor nyári gyerek lesz, milyen szuper, nem fog egybeesni a szülinapjuk ... tudok még dolgozni jövő év közepéig, így az anyagiakkal sem lesz gond, Dorka addigra már majdnem 2 éves lesz nem lesz annyira nehéz segítséggel a két gyereket ellátni.

Este felvetette az uram, hogy akkor most?! Hát mondom jó, bíztam benne titkon, hogy Dorkára is éveket vártunk, talán most sem lesz ez másként, hiszen azért teljesen nem voltam meggyőzve az újabb csemete érkezésének helyességét illetően, de nem akartam apa kedvét lelombozni. Bepróbálkoztunk.

Teltek, múltak a napok, majd a hetek és én teljesen elfelejtettem ezt a gyerek-projekt dolgot, majd Krisz feltette a bűvös mondatot 27.-én, hogy "Te, nem kellett volna már ünnepelned tizenharmadikán?" Mire én láng vörös fejjel, hogy a fenébe felejthettem el ... "De, basszus!" 

Másnap munka után elfutottam egy tesztért a Rossmannba, ahol nagyon hülye emberek nagyon hülye fejet vágva nézték a kosaramban az egy szem terhességi tesztet és a biztonsági tampont, közben Dorka a karomon ülve/fekve/lógva nyüglődött, mert nem volt már kedve alvás előtt kígyózó sort kivárni, így voltak olyan előzékenyek, hogy előreengedjenek. Ezen én teljesen fel voltam háborodva, hiszen a sorban állással is időt akartam húzni, majd miután eldöntöttem, hogy úgyis csak reggel fogok tesztelni, így fizettem és jöttünk haza. Eltelt a nap, majd az este, s ott álltam reggel 5-kor a wc csésze fölött, hogy na, akkor most eldől, hogy hányan ébredtünk ezen a verőfényes reggelen. Ekkor világossá vált számomra, hogy 4-en vagyunk, bocs 5-en Majával együtt. 

Futok Kriszhez, újságolom a hírt, de sem örülni, sem szomorkodni nem volt időnk, felkelt Dorka és elindult a nap, ahogy szokott, majd azon kaptuk magunkat, hogy oké, megvan a hír, de már este van és még meg sem beszéltük, nem reagált rá egyikünk sem.

Ekkor belém hasított a gondolat, hogy pont velem történik mindez, aki annyira nem akart újabb gyereket, aki úgy ellene van annak, hogy van egy mini gyerek és most jön egy még minibb ... aki retteg egy újabb szüléstől és annak minden velejáró fájdalmától, akiben a szüléssel együtt járó dolgok a mai napig úgy élnek a fejében és a lelkében, mintha csak pár órája lennénk túl rajta ... na nem ... én inkább meggondoltam magam konstatáltam Krisznek és nem voltam hajlandó többet foglalkozni a témával. 

Persze ezt így nem lehet ... elmentünk dokihoz, aki megállapította, hogy 4 hetes kábé, 2 hét múlva UH a kórházban. Elmentünk, megnézték, valóban van, dobog a szíve és 7 hetes. Nem aggódtam. Nem voltam izgatott, nem vártam, hogy most mi fog történni,m valahogy nem volt bennem az a zsizsik, mint Dorkánál. 

Nem szóltunk senkinek sem. Dorkának és Majának mondtuk mi a helyzet de persze egyiktől sem érkezett semmi reakció. Krisz másról sem tudott beszélni, én már nagyon untam ... elmentünk ismét orvoshoz, akivel megbeszéltük az előző szülés menetét, én kértem ismét a fájdalomcsillapítás mentes szülést, ugyanazt a dokit, ugyanazt a szülésznőt ... majd történt valami fura ... hangokat hallottam valahonnan nagyon messziről ...

... az órám volt az ... felébredtem.

Annyira bennem élt az álom, azonnal ébresztettem az uram, elmeséltem mit álmodtam és kértem, hogy csípjen meg, mert térek magamhoz ... s nem hagyott nyugodni a történet főleg azok után nem, hogy múlt hónapban ezen a reggelen 27.-ét írtunk és nem jött meg ekkor már 14 napja ... csak valahogy elfelejtődött, pont mint álmomban.

Azzal a lendülettel ugrottam tesztért, még volt itthon Dorka kétcsíkos mivolta után, álltam a wc csésze fölött olyan dejavú érzéssel, hogy forgott velem minden, pisi, tesztcsík ... és EGY, azaz egy szem piros vonal árválkodott a lapon, amitől annyira megkönnyebbültem, hogy nekiálltam sírni. Majd jött a következő gondolat, hogy akkor miért késik ... elmentem dokihoz, aki biztosított arról, hogy tuti nincs terhesség, valószínű a méhemben lévő csomó újra alakulóban van, így novemberben kell újra találkoznunk, addig a homeós bogyókat szedem ismét. Hozzáteszem nagyon halkan, hogy ilyet még sosem kértem pasitól ... de könyörögtem, hogy újra nézze meg, hogy tuti nem vagyok-e terhes, mert ha most egyszer megvizsgál és egy hét múlva ismét visszajövök, akkor kurva világot csinálok ... úgyhogy gumikesztyű fel, újra megnéz és biztosított. :)

Sokszor nehéz elvonatkoztatni a valóságtól és az álom a mai napig bennem él nagyon mélyen. Emlékszem szó szerint a párbeszédekre, az illatokra, a helyzetekre, hogy Dorka játékai hol helyezkedtek el a nappaliban ... mindenre.

Nem vagyok terhes és el nem tudom képzelni mi vezetett ehhez az őrült álomhoz ...