Van az úgy ...

Van az úgy, hogy ha az embernek gyereke születik, azzal henceg mindenkinek, hogy ha alszik, akár porszívózni is lehet mellette, nem zavarja. Aztán ez leredukálódik arra, hogy nyugodtan beszélgethetünk mellette, majd jön a némaság. Én így jártam és a nagyon fazon gyerekem bebizonyította, hogy mégsem ...

Amikor Dorkát elkezdte érdekelni a világ és felfedező útra indult a kiságyban, úgy altattuk, hogy bevittük, leraktuk, elköszöntünk, majd elaludt, de addig, amíg álomba szenderült, lenémítottuk a tv-t, hogy nyugodt álma legyen, hiszen ekkor már minden érdekelte, legfőképp a beszűrődő zajok. Ez most is így van. Ha bealszik, bombát lehet robbantani mellette már, nem zavarja, zenét hallgatunk, filmet nézünk, csak addig kell a csönd, amíg elalszik ... általában. (Nagyon nem voltam híve a némaságnak ... mert nem volt rá szükség egy darabig.) Ugyanis ez mégsem így van egyes eseteknél.

Van az úgy, hogy amikor az ember gyereke alszik, megtanul némán főzni, némán takarítani, némán járni, hang nélkül fürödni, inni, enni és még sorolhatnám ... némán beszélni és a társaság is megtanul kiválóan actyvitizni a kommunikáció okán nálunk, ha a csemete alszik, hiszen ezért nem mondunk le senkit.

Dorka mégis bebizonyította, hogy működik a zajban elalvás.

Múlt héten játék közben felkéretőzött az ölembe és Híradó közben simán aludt háromnegyed órát, igaz akkor a délutáni alvása kimaradt. Szólt a TV, mellette elkészítettem a vacsorát, felmostam, összepakoltam.

Szintén a múlt héten a fél 3-as alvását 3-kor befejezni vélte - vagy el sem kezdte -, kihoztam a kanapéra, letettem hasra, majd bealudt TV mellett, nyitott ablaknál, úgy, hogy a szomszédban fúrtak-faragtak. Gondoltam köcsög leszek, összeporszívóztam mellette, jött a vízóra leolvasó, csöngetett többször - egy hasonló felébredős, visítós sztori a végére majd -, Majával játszottam, csak a kíváncsiság kedvéért ... aludt. Olyan mélyen, hogy háromnegyed 6-kor kelt fel és méltatlankodott, hogy akkor ő még talán visszafeküdne egy kicsit. 

Szóval kiszámíthatatlan rettenetesen, hogy melyik zaj zavarja és mikor. Sokszor mondják, hogy az a gyerek, amelyik álmos alszik körülménytől függetlenül ... hát én ennek az ellenezőjéről regényt tudnék írni.

Hétköznap, napirendet betartva igyekszem kussolni az bealvások ideje alatt, mert én a nyugodt pihenés híve vagyok és hogy az alvása valóban pihentető legyen, ne felületes és ehhez csönd kell számára. Mégis a példa azt mutatja, ha totálisan kicsinálja magát, vagy én őt, akkor nem számít a körülmény.

Szóval jót röhögtem magamban, hogy mennyire gyagya vagyok. Amikor anya itt van és vigyáz Dorkára, hazaérés előtt felhívom, hogy fogja meg a kutyát - a kutya száját, hogy ne ugasson - bár igazán nem tudom, hogy akkor megébredne-e, de valahogy nem akarok többet kísérletezni vele, mert ha felkel és nem aludta ki magát, akkor nyűgös lesz.

Egyébként visszatértünk a hálózsákos alvásra éjjel és délután. Nagyon szereti, pedig nagyon féltem tőle. Amikor felkel, minden egyes alkalommal hatalmas vigyorgások közepette rácsodálkozik mindkét lábára, amikor kibontom a zsákból ... hűűűű, megvan ... hűűű, kettő ... és keresi a többit ... még eddig nem találtuk! Annyira drága ilyenkor!

Az altatás mint mindig: beviszem, megszeretgetem, elköszönök, mondom neki, hogy "most pedig alvás következik", lerakom, betakarom és kijövök. Ha ezután nagyon-nagyon sír 10 esetből 1-szer, akkor várok 5 percet, majd visszamegyek, nem szólok hozzá, nem veszem ki, megsimogatom a  hátát és kijövök. Ennyi.

Egy rövid szösszenet a végére:

Nyáron, a postásunk minden áldott nap 11-kor jelezte, hogy megérkezett. Dorkát fél 10-kor raktam le aludni és fél 12-ig szunyált. Hozzátartozik a történethez, hogy én voltam a hülye, mert 2-szer behívtam és mindegyik esetnél adtam neki sütit, buktát. Ezután jött minden nap és állt az ajtóban az elemózsiáért, majd pár hét után meguntam és szóltam neki, hogy öreg ez már a pofátlanság netovábbja ... az hagyján, hogy állsz az ajtóban a sütiért és kivárod azt is, hogy megsül még akkor is, ha fél óra van vissza a pogiból, de az, hogy kétszer csengetsz és a gyerek állandóan felkel rád, az már sok/sokk. Behívtam, s mivel Dorka ordított a "nem alvás" okán, a kezébe adtam a gyereket, mondtam neki, hogy parancsolj, lehet altatni ... na, azóta nem jött a postás és kétszer sem csengetett.