Az van, hogy végeztem. Méghozzá az előkészületekkel és holnap csak a kakaós bögrét vagyok hajlandó elmosogatni a teás ibrikekkel egyetemben.
Kedden nekiálltam egy helyiség kitakarításának amíg Dorka aludt, majd annyira belemelegedtem a dologba, hogy végeztem az egész lakással 2 óra alatt. Szerencsére Dorka nagyon partner volt. Persze másnapra már semmi sem látszódott az egészből, a lényeg, hogy tisztaság volt. Majd pénteken nekiálltam sütni, amibe sikerült szintén nagyon belekapnom és 150 darab linzerkarikával lettünk gazdagabbak éjfélre. Szombaton megcsináltam a zserbót, a bejgliket, ma a krémest és az ajándékokat - ezt már közös erővel -, mivel idén, mint tavaly is saját készítésűt adunk mindenkinek. Majd becsomagoltam az ajándékokat, a lakást díszbe raktuk és újra vállalható állapotba. Kimostam, kivasaltam, a ruhák élre állítva a szekrényben, a sütik leszállítva - mivel anyósoméknak is én sütöttem, mint minden ünnepen 6 éve már - és pont.
Persze a gyors munkához és a bevásárláshoz kellett az, hogy anyám itt volt a héten, így időben végeztünk, még a nagy roham előtt a beszerző körúttal, ma Dorka anyósoméknál volt 10-től 2-ig, ahol megejtette élete első szánkózását tűzvörös orral és pofival. Nagyon élvezte!!!
Bejgli: nálam az a kategória, ami ronda, de finom. Nagymamám receptje alapján és jó tanácsaival ellátva készül, mégis kireped, a mostani inkább egy robbantott ábrához hasonlít, de megfordítva elmegy. Az íze viszont verhetetlen. Hiába kelesztem hidegen, melegen, hiába rakok kevés cukrot a töltelékbe, hiába kenegetem, hiába csinálok bármit, szétreped. De legalább eljutottam odáig, hogy ehető. Életem első bejglije Krisszel együtt töltött karácsonyára datálódik, amikor is nekiálltam nagy hévvel bejglit sütni. Összeállítottam: akkor még az 50 deka liszt nálam 1 kiló volt, az élesztő langyos vízbe futtatása nálam egyet jelentett a forralással. Nem értettem, miért szar, kőkemény, ehetetlen. Aztán újra sütöttem és újra és újra, mire a nyolcadik rudat készítettem ugyanazokkal a hibákkal, feladtam. Elvittem a szar bejglit, hogy mindenki bassza meg ... apósom rendes volt, azt mondta, hogy tejjel elmegy ... és odaadta a kutyának.
Azóta persze rájöttem, hogy az 50 deka, csak fél kiló és hogy a langyos az nem forró.
A forma még kritikus, de egyébként tökéletes.
A krémes krémjét Dorkával közösen készítettük ma reggel, olyan édesen és ügyesen csinálta, nagyon büszke voltam rá. Igaz, hogy a 3 tojáshoz 6-ot használtunk fel innen-onnan összekanalazva, de ő törte fel és rakta bele kézzel-lábbal, miközben minden után megtapsolta magát, így a konyha csempéjén már meg sem látszik a nagytakarítás. Nem baj, újra letisztítottam.
Mikor délután pihent, mert alvásnak nem lehet nevezni a dolgot, becsomagoltam az ajándékokat.
Ez az a művelet, amit nem tudok, de szeretek csinálni. Anya ... na ő művész ebben. Ünnepek alkalmával sajnálom kibontani a meglepiket, mert annyira ízlésesen és élére csomagol. Én tekerem, csavarom, celluxozom, gyakorlatilag a tixó tartja össze a csomagokat és papír alig van rajta, de szívvel csinálom. Régebben átszoktam az ajándéktáskára, de annyi lett belőle itthon, hogy nagykert nyithatnánk rá, akkor is évekig elélnénk belőle.
Fát megvettük csütörtökön, ma beékelték, holnap Jézuska hozza, amíg Dorka alszik és mi feldíszítjük.
A szomszédéktól szerda óta nem alszunk, mert buliznak, ám ebben az is benne van, hogy annyira, de annyira izgulok már, hogy egy kezemen meg tudom számolni az alvással töltött órák számát.
Annyira várom az első találkozását a fával, az ajándékokkal, hogy mit fog szólni hozzá, hogy a szenteste hogy fog telni ... jobban várom, mint bármikor gyerekkoromban.
Ja ... és az is van, hogy Jézuska Dorkának előkarácsonyi ajándékként 2 fogacskát hozott :)
Megbeszéltük Dorkával, hogy a következő bejegyzést ő fogja írni az első igazi karácsonyáról.
Áldott, békés karácsonyt kívánunk mindenkinek!
Dorka, anya, apa
