Pikkelysömörös Dorka

Hát ez van ... Dorkának pikkelysömörös..

Tegnap voltunk bőrgyógyásznál, ám a keltezése másfél évvel ezelőttre nyúlik vissza.

A tarkóját, ahol a haja kezdődik állandóan sebesre vakarta. Nyáron ez csak hatványozódik. A tavalyi nyarunk katasztrófa volt több szempontból is. Volt a kakilós - parkettára szarós - lefogós mizéria és az állandóan vizes hajjal létezni tudás - emiatt - mert Dorka csak akkor nem kaparta a fejbőrét, amikor nedves volt a haja.

Aztán ez rossz szokássá alakult. Amikor zavarban van, amikor rosszat csinál és gond van belőle, megáll egyenes tartással, lebiggyeszti a fejét, a száját összehúzza, maga elé kapja a kezeit, így áll 5-6 másodpercig, majd elkezdi vakarni a tarkóját.

Nyilván a bölcsődében is vakarja a fejét csak szarnak rá.

Nyilván nem minden wc után mossák meg a kezüket sem, azzal a koszos kézzel is vakarja a fejét, kint az udvaron, a boltból hazajövet és még sorolhatnám.

Felhívtam a győri kórházat, kérek bőrgyógyászatra időpontot újra.

Mondja a nő, hogy jó, július 15.

Mondom neki, na ne szórakozzon már velem, majd újra megismétli az időpontot.

Visszakérdeztem, hogy kinek és mennyit kell fizetni, hogy mondjuk egy héten belül valami szakorvos megnézze a kettő évesemet? 

Válasz: egy magánrendelésen 5-15.000 Ft között.

Akkor hogyan jutok be időpont és magándoki nélkül?

Reggel fél 6-kor osztják a sorszámokat, kurva sokan vannak aztán vagy jut vagy nem, 9-kor kezdődik a rendelés az SZTK-ban.

Anyád! Ezért fizetek ennyi kibaszott eü. hozzájárulást, Tb-t meg még 'mittoménmit'. A pofám leszakad!

A következő telefon, ahogy javasolták egy magándoki:

Dr. Györe Márta. Csak azért ő, mert ő rendel hozzánk a legközelebb ... és még nála nem voltunk. 

Megnézte Dorkát, akinek akkor már a töke kivolt az egész nappal. Meg is értem aranyomat - előtte bölcsiben volt, majd Maját vittük vissza varratszedésre a város másik végébe, ahol úgy kokettált a dokival, hogy azt hittem padlót fogok! Onnan haza Maját, gyors kaja és irány a bőrgyógyász.

Egyébként ezt a fejlebbigyesztős majd pár másodperc múlva fejvakarós Dorkát most láttam először, amikor leesett a pörgős vasszékről egymás után kétszer. Mondjuk engem nem zavart, mert az én tököm is kivolt a nappal. A pörgős székre felültem én is ... úúúú ... ugye mindenki emlékszik rá???!!! Szerintem a mi korosztályunk minden dokilátogatásnál forgott rajta :)

Pikkelysömör: én most a definíciót nem írom le - net, gugli, pikkelysömör -, leírom viszont azt, amit tegnap mondott a doki. Genetikailag kódolt bőrbetegség, gyógyíthatatlan csak tüneti kezelés lehetséges.

Kapott Dorka Elcomot, Betadine-t. Az előbbi szteroidos kence, amitől ráz a hideg, a másikat mindenki ismeri.  Krémmel napközben kell elfedni a sebet, aminek totál olyan hatása van - kipróbáltam - mintha lejegelné a bőrt. Gondolom ezzel az inger csökken, Betadine-val este kell lekenni.

Ezt meg is tettem tegnap.

Dorka hajnalban sírva kelt és azt hajtogatta, hogy "nadon büdi, nadon büdi!" - foltos volt az ágya, ahogy izzadt, végig folyt a fertőtlenítő az egész ágyán. 

Reggel elvittem Évához - természetgyógyászhoz -, mert nem akarom szteroidos cuccal kenni a csajom. Kaptam tőle egy krémet, ami gyógynövényes, a gyulladáscsökkentéstől az ápolásig; a gesztenyétől az árnikáig minden benne van. Ezen kívül mandulaolajjal kell hétvégén kenni, majd Babe koszmó elleni samponnal lemosni.

Veszteni valóm nincs. Másfél éve küzdünk vele. Több orvosnál is voltunk, senki sem foglalt állást ... egyszer sem, soha semmit nem kaptunk rá, önszorgalomból kentem Bepanthennel, ami egyébként használt.

NEM FERTŐZŐ!!!

Ám nagyon csúnya. Még az a szerencse, hogy a fején eltakarja a haja. Remélem ez nem fog tovább terjedni az a plakk, ami most ott éktelenkedik. Ezt eltüntetni nem lehet sosem, csak "nem látszóvá tenni" - mondták mindketten.

Csak azért nem háborgok jobban rajta, mert ha másfél évvel ezelőtt kezdtük volna meg a kezelést, akkor sem lennénk előrébb, mert meggyógyítani nem lehet. Amiatt háborog a lelkem, természetesen hangot is adtam neki, hogy miért nem merte senki felvállalni a véleményét ezzel kapcsolatban. Azért mert gyerekről beszélünk ... vagy pont azért szartak rá, mert gyerekről beszélünk.

Dorkáról

Nagyon mérges vagyok! Megírtam tegnap egy baromi hosszú bejegyzést, gondoltam ma még képeket csatolok hozzá, és elrohantam. Ma nyitom meg a bejegyzést és csak a cím éktelenkedik az oldalon ... három infarktus ...

Akkor hajrá:

Visszaolvasva a blogot, megmosolyogtatott, hogy amíg egy-másfél évvel ezelőtt képes voltam heti bontásban újdonságokat írni, figyelni minden apró rezdülést, ez mára kikopoptt. Zavar? Nem, egy kicsit sem. Sokmindenre ráfoghatnám: az új helyzet, az időhiány vagy ahogy nő a gyerek, egyre természetesebbé válnak a dolgok és már nem akkora szám, hogy összetett mondatokban beszél, mint mikor kimondta az első, második vagy a tizedik szót. Legalábbis számomra.

Még azt is elfelejtettem leírni, hogy abszolút szobatiszta és hetek óta nincs pelus éjjelente, nappali alvásos pelust már ezer éve elhagytuk. Nem kellett szoktatni. Ő maga hagyta el. Már hónapok óta az esti pelenkázás kínszenvedés volt, állandó harc a "nekem nem kejj peus!" "De kell, mert bepisilsz és megfázol!"-lal teltek az esti szeánszok. Viszont ha hirtelen nagy fájdalom éri, mint pl. tegnap is, akkor nem tudja visszatartani. Épp apámmal beszélek telefonon úgy, hogy Dorka mellett ülök a kád mellett, amikoris nekiáll kiabálni, hogy "kaki nessz" és a kád szélébe kapaszkodva ugrál.

Milliószor elmondtam neki, hogy egyszer be fogja verni a fejét. Hát most beverte.

Megcsúszott a lába, a kezével nem tudott hárítani; "leorrolta" a csapot, majd "leszájalta" a kád szélét. Ömlött a vér a gyerekből és nem tudtam megállapítani konkrétan honnét. Egyre jobban sápadt, ahogy halványodott a színe, a feje egyre jobban lilult. Mivel én vérzékeny vagyok, Dorkáról meg nem tudom, hogy hogy az-e, így egyből toltam bele a bogyókat. Negyed óra múlva mintha egy csapot zártak volna el, elállt a vérzés. 

Felmértem a helyzetet, nem kellett orvosi dimloma hozzá, egyértelmű volt a szilikonnal bélelt szájméretet látva, hogy bizony a száját harapta el valahol, a pofijának lila színe egyértelműen az orrának megütésére következtettem - Mint az elrettentő példa a gyerekbántalmazás okán komolyan -.

Szétnyitottam a száját ... akkor azért hátra hőköltem én is: az első 4 fog nyomvonalában végig van repedve a szája és az első 4 foga letört, kívülről is elharapta a száját, de az kutya füle ahhoz képest.

Adtam neki Cataflam-cseppeket: vérképző is, fájdalomcsillapító is, majd leengedtem a véres vizet vagy inkább vizes vért, kipucoltama a kádat, addig hagytam, hogy Dorka megnyugodjon, mert jó nagy adag hiszti is párosult már a kínjához - minnél jobban pátyolgattam, annál jobban üvöltött -.

Szólt, hogy befejezte a sírást, orrot töröltünk, összebújtunk, megölelgettem, de ekkor már nyoma sem volt a fájdalomnak, megitta a kakaóját és ment aludni. Ma reggel, mint egy karikatúra :) Le akartam fotózni, de nem engedte ... meg is értettem, de legalább már nem fáj neki, azt mondja, így elment a bölcsibe én meg dolgozni.

Szerepjátékozni imád. Már sokszor úgy úgy játszik, hogy azt mondja ő az "Ilka néni" vagy az "Ozi néni" - Orsi néni, a dadák és osztja a jó népet. 

A tanítás: Az az egyik kedvencem: sorbaülteti az állatkákat és Maját, nekiáll magyarázni, mutogatni:

"Ed meg ed, az öt! Vijágos?" - persze Maja ilyenkor bőszen tutol vagy ugat - " Na játod, te jegajább éééééted Maja, nem vagy olyan kuka, mint a többi!" 

A No.1-es szerepjáték. Beöltözik orvosnak. Megjelenik maszkkal, orvosos táskával, kopogós cipőben. Hozzáteszem minden eszközt helyesen használ. Reflexet néz, lázmérőt, sztetoszkóppa ügyesen hallgat szívdobogást...

Szóval megjelenik:

"Jó napot kíbánok! Dóta dottónéni vagyok!"

"Engem Liznek hívnak, csókolom Dóta dottó néni!" - direkt úgy, ahogy ő mondja.

"Jaj, milyen pösze nagykisjány vagy te!" - na hát sírok be először.

"Nem kejj féni, nem fog fájni" - majd megvizsgál, bedugja a bőröm alá a lázmérőt, majd az ujjaival mutatva nekiáll számolni: "edd, tettő, hájom! Ez nadon fontos! Tudod? Eddig kell bent tajtani!"

"Ajajaj, jázas vagy! Szejintem pihenj sokat,  - betakar - adok óvosságot, meg dódpuszit. A hajadat ne vizezd be, mert vizes jessz és megfázol, szejintem csak anyád mosson hajat! Edél sok-sok szívát, mejt attól kaki nessz"

Szija!

Totális komolysággal nyomatja végig, amíg én visítok a röhögétsől. Egyszerűen imádni valóan édes.

Múlt hétvégén anyáméknál volt. Apám készített neki egy kis asztalt, fiókosat, mire odaértek.
Dorka úgy járt a füstölőbe, mint más gyerek a játékboltba. Minden fél órában ámulattal nézte a sonkát, kolbászt, szalonnát, hogy mennyire füstösek és minden alkalommal megkérte "Szanyi papát", hogy egy darabot vágjon neki, "megkóstolom, hátha nó" - jó -.

Szerintem legalább egy kilóval nehezebben, de hogy magasabban jött haza, az biztos. Ma le is mérem. Teljesen más ingerek, sokkal töményebb, intenzívebb ingerek érik, mint itthon.
Szemetet tüzeltek, apám mesélte, hogy Dorka az összes 1 mm-nél kisebb pöszmöszt összeszedte az udvaron és vitte papának tüzelni. Olyan dolgokat csinálhat, amit velem biztosan nem (lsd.: tüzelés).
Nagyon választékosan beszél, de iszonyat pösze.
Imád énekelni. Annyira durván hamisan!!!! Komolyan!!!!
A TK-n felvételi volt annak idején. Volt ének is. Az első elénekelt sor után szólt a felvételiztető tanár, hogy inkább tapsoljam végig a Madárka-madárka c. dalt és ígérjem meg, hogy nem akarok éneket tanítani. Felvesznek, csak ígérjem meg. Na ... szerintem Dorka überel engem is. Csúnya dolog, de áll a szőr a kezemen és ráz a hideg, amikor dalol. Tudom, hogy neki most indul a hangképzés, nyilván hogy énekelhetne, ha nem hamisan, hiszen nincs tisztába a hangok helyével ... maradjunk annyiban, hogy jobban szeretem, ha mondókázik.
Rengeteg mondókát tud. Olyat is mond már, amit a bölcsiben tanul, erre ritkán volt példa ... illetve az általános mondókákat már tudta, mire odakerült.
óvodának a kismegyerit céloztuk meg. Remélem felveszik ide Dorkát.
Számol párosával és páratlan számokat is mondja szépen sorban.
Szerinte minden "jeggel este van, csak még nem bújt elő a napoccsa". "Ude anya?" Minden reggel beköszön a "buofőjbácsinak" hogy "szija, megjöttem a Füessel, induj a madula!" Minden reggel külön köszön Ági néninek, Vandának és Kati néninek - az utóbbiról fingom sincs kicsoda. Lehet valami s"szejjemcske" - szellemecske -. aztán elrikkantja magát, hogy "dosabban buofőjbácsi, dosabban!!"
A végére pár kép:

Vacsi közben

Vigyáznak egymásra

Frissen műtött Majára-vigyázás. Dorka annyira okos-ügyes volt!

Nekem a gombvarrás nem megy ... az ilyen igen. A harmadik büszkeségem4 :)

A tetováláshoz:
Egy kiállításon voltam, ahova Krisz egy ismerőse hívott meg.
Tipikus NewYork-i mese. kiment, mert itthon nem ismerték el, most az egyik  tv csatornán futó Tetoválóművészek-ben szerepel heti szinten. 6 gyereke van - már -.
Kiállítás: 12 témakör volt.
Ebből az egyik a fogyatékkal élők. Gyönyörűséges alkotások, amik életre kelnek az emberen. Volt olyan, hogy azt hittem a csaj fel van öltözve, de csak egy falatnyi bugyi volt rajra. Jelelve beszéltem! Ezer év óta most újra! :)
Jött Krisz ismerőse, elbeszélgettünk vele egy órát, majd kérdezte gondolkozom-e valamin. Mondtam persze, Dorkát akarom magamra varrati. Aztán jött, hogy csak a nevét az ujjamra, jött egyből rá az elrettentő példa - ujjra tilos varratni!!!! Komolyan! Amint hegesedik, megnyúlik, láttam most több embert jöttek leszedetni. -. Majd jött a D betű, boka és 15 perc múlva rajtam volt.
A meghívás tárgya igazából az volt, hogy ami a hátamon van, egyedi itthon, a készítéséből Krisz csinált kisfilmet, ezt mutatták be és azzal zárult a kiállítás, hogy Krisz hangja felcsendül a zenében: "Nézd mennyire fáj neki, bealudt!" - mondta ezt 5 évvel ezelőtt, mikor a hátamon már 4 órája dolgoztak. :) 

Dorka első- és legszebb hasonlata

Dorka abszolút az én gyerekem!

Ez már tuti!

A világ legeslegszebb hasonlatát hallottam tegnap tőle a fürdőszobában:

"Úgy kopog a kakim a biliben, mint az esőcseppek az ablakon!"

Annyira nagyon röhögtem - na meg büszke is voltam persze, nyilván magyar szakosként el bírt volna viselni a lelkem egy olyan exprimált, ami apa ejtett meg 2 évesen:

"olyan a levegő a gyárházi lakás szobájában, mint a kankalinos patak partján!"

:)
No de Dorkától ez is szép volt! (nekem a legszebb)

Alig várom ...

Alig várom, hogy Dorka hazaérjen!

Alig várom, hogy megölelhessem.

Jó volt a hétvégi "csak magam ura vagyok" feeling, de vasárnap este hiányérzetem volt ... nagyon.

Feküdtem este a kanapén, a Több, mint testőr c. filmet néztem a TV-ben - szégyenszemre most láttam életemben először elejétől a végéig - megkönnyeztem.

Szombaton a pénteki bulit próbáltam kipihenni; ?túlélni?. Mivel napközben nem tudok aludni, így a pirkadati elalvás számomra lehetetlenség. Nálunk volt a buli, 6-kor mentek el a vendégek, a torta hatalmas sikert aratott, tényleg jó lett, még nekem is tetszett - én készítettem -.

Nekiálltam takarítani, mosni, vasalni, főzni stb ... egyszer csak délután lett, elmentem úszni egy barátnőmmel, majd fél 6-kor beájultam zuhanyzás után. A kikészített vacsim még a reggel 7-es kelésemnél is ott várt az asztalon :)

Az előző napi mosás megszáradt, azt kivasaltam, majd ágyneműket, ágytakarókat tisztítottam, a szentsarkokat - ahova csak félévente egyszer nézek be és gyorsan vissza is csukom az ajtót - kitakarítottam, majd főztem és almás pitét sütöttem, hogy mire hazaér Dorka és anya, legyen ennivalóvalójuk. Vasárnap délutánra színház volt betervezve, de esélytelen volt jegyet kapni rá, úgyhogy elmentem feneket áztatni a termálfürdőbe.
Barátokkal találkoztam és sétáltunk a belvárosban is. Meg sem tudom mondani mikor volt ilyen utoljára.

Kikapcsolt, jó volt, de a hely számomra még mindig valahogy nem oké.

Maját elvittem sétálni és mikor becsuktam magam mögött a bejárati ajtót. leszakadt az ég. Ezt jól kiszámoltam.

Filmeket néztem - évek óta nem tettem ilyet -, nagyon jó volt egy kicsit magam lenni, kimozdulni, Dorka nélkül lenni, de mát nagyon várom haza.

Szalmaság Dorka szerint"Szíj-száj szajmaszáj" :)

Nagyon vártam a tegnapi napot. 

Na meg persze, hogy magamról írhassak végre. Persze csak mókáztam, de tényleg vártam a tegnapi napot.

Dorkát elvitte anyám haza, hogy kiélhesse Sanyi papa és Sári földöntúli szeretetét; csak hétfőn hozza vissza.

Enyém a világ ... gondoltam én.

Azzal indítottam tegnap munka után, hogy simán elfelejtettem Moncsika barátnőmnek elvinni a szülinapi ajándékát, amit ígérek már neki 2 hete és a posta is elmaradt - a hatalmas szabadság átka -. Elmentem a gyerekért a bölcsibe rutinból és csak akkor esett le, hogy nincs Dorka, amikor kinyitottam a körte jellel ellátott szekrényajtót és nem találtam benne a kis ruháit. Hülye-hülye-hülye

Majd a megszokott módon pékség, vettem fél kiló kenyeret, 5 kiflit, 2 liter tejet, majd észbekaptam, hogy 2 kifli is bőven elég lesz most, hogy egyedül vagyok.

Hazaérve csend fogadott. Ilyen az elmúlt 2 évben, amióta Dorka megszületett, de inkább 7 éve, mióta Krisszel együtt vagyunk nem történt. Megálltam az ajtóban, füleltem ... fingom sincs mit vártam ... csodát?

Szörnyű érzés volt. Nem kellett semmit sem csinálnom azon kívül, hogy kiteregettem, mert anyám puccba vágta a lakást amellett, hogy kivasalt és megfőzött, illetve levittem Maját gyors pisire.

Leültem a kanapéra és próbáltam jól érezni magam. Jött Attis barátom, Juditték, aztán csak eltelt az este.

8-kor aludtam, 4-kor már fent voltam, 6-kor a munkahelyemen. 

Annyira szánalmas!!!! Komolyan!!!

Aztán ma ébredéskor ismét rászántam magam a régen elfelejtett mondatra: reggeli tea és cigi közben el szoktam mondani magamban, hogy "ma jó napom lesz" és amikor végigfut rajtam a hideg, akkor tudom, hogy tényleg az lesz. Megráztam magam és elgondolkoztam, hogy ennyire gyökér nem lehetek, hogy ezt a fene nagy szabadságot úgy, hogy tudom, a gyerek tökéletes helyen van, nem tudom kiélvezni. Normális vagyok?????

Nyilván, amikor Krisz itthon volt, nem volt gond a programtervezés, mert az is már egy napos elfoglaltság volt, hogy szexszeltünk, energiát merítettünk és újra folytattuk.

Elmentünk moziba, barátokkal találkoztunk, buliztunk, fagyiztunk és még sorolhatnám. Tegnap délután beszéltünk Krisztiánnal és ő is lebaszarintott, hogy ez nem én vagyok, kicsit rázzam meg magam.

A régi Liznek ilyenkorra legalább 5 név egy napra be lett volna ütemezve ... és tényleg :) Mára meglett

Ma este Isti szülinapját tartjuk nálunk, úgyhogy kirúgunk a hámból végre, reményeim szerint jó kis térd roggyantós este lesz ;).

Tavaly november óta nem hogy buliban nem voltam, még zenét is alig hallgattam és tavaly november óta soha egyetlen percre sem voltam egyedül a lakásban ... Szombaton wellnesbe megyünk barátokkal.

Plusz kiegészítésként, csak hogy örüljek:

felvettek mindkét suliba, ahova jelentkeztem és a nyelvet is el tudom kezdeni úgy néz ki, csak szépen sorjában haladok, már tényleg nagyképű helyett csak "túlintelligens" leszek :)

Szépen elterveztem a programokat magamnak, ami igazából saját magam jólétére irányul, no meg egy kis lakás rendezésre. Vasárnap délután színházba megyek a Portugált nézem meg, mivel a Kriplire már nem kaptam jegyet. Imádom! Mindegyiket láttuk még Krisszel, visítva röhögtünk!

Ma délben végzem a munkával, még Isti ajándékáért be kell ugranom a szexshopba, ugyanis ott sikerült találnom tortadíszítéshez kelléket :)

Gyors tortakészítés, és 5-kor indul a hutyutyu! :)

http://www.youtube.com/watch?v=LlQnYDyX2kk

Mindenkinek szép hétvégét kívánok!!! :)

 

Túlélte. Nyilván ... mi baja lehetett volna ... csak a szívem, az nagyon fájt érte.
A 4 óra helyett 2-re otthon voltunk. Egy és negyed óra volt a műtét, egyből felkelt egyből keresett :)
Ilyenkor jó vagyok neki én is ... általában meg le se szarja a fejem. Csak ha vacsi idő van és épp nincs kihez bújni vagy Dorka már nagyon gyepálja :)
Nagyon remegett, sokszor azt hittem nem is lélegzik, mert nem mozgott a takaróhalom, amivel be volt takargatva.
A mellkasáig a nunijáig fel van vágva. Se egy kötés se egy kötszer semmi. Amikor a körmét műtötték egy hatalmas muglival engedték haza ... nem igazán értem. Még Betadine-val kell kenni. Semmi. 10 nap múlva kell visszavinni. Nem hányt, ám a saját világát sem tudta, csak érezte a szagokat.

Majd 4-kor nekállt mozgolódni, a 6 órási híradónál megmorogta a kis zsiráfot, fél 8-kor levittem pisilni, reggel a busz után akart futni, azóta is minden oké vele, anyámmal van otthon, Doka bölcsiben, én dolgozom.

Dorka haláli aranyos vele. Még a takarójával is betakarta - első kép, nagy kupac alatt - pedig Dorka takarója szent és sérthetetlen. Takarófetisiszta.

Komolyan! A mániája! Mindenhova húzza magával. Retkes a textil folyamatosan. Kakaózáshoz, alváshoz, evéshez, játékhoz ... mindenhez ezt használja.

2 percenként megkérdezi, hogy Maja meggyógyult-e már?

... és marhára nem tartozik ide, de ilyen szépen be lehet fonni a haját

A végére a Dorka-agresszió:

Tegnap ez a szarházi kétszer is rám emelte a kezét.

Az elsőnél elmondtam neki elég határozottan, hogy ezt tilos! Senkivel sem szabad ilyet csinálni és hogy miért nem megengedett viselkedés ez. Amennyiben még egyszer ilyet meglátok, tapasztalok, eltördelem a kezeit! A másodiknál már lendítette is, én mielőtt még elért volna rácsaptam a kezére, bezavartam a szobájába gondolkozni, szégyellje magát!

Sírva fakadt, azt hajtogatta, hogy "nem-nem-nem nem szégyellem magam, nem megyek a szobába"!

Majd észrevettem valamit, amin megrökönyödtem és még ma melegében rá is kérdezek a bölcsiben. Amikor ráemeltem Dorkára a kezem, összerántotta magát és egyből védekezni kezdett.

A kezén kívül soha az életben sehol nem ütöttem meg.

Itthon soha nem látott agressziót.

Olyan, hogy egy utasítás nem teljesítésének nyomatékosítására megütne ... az agyam eldobom.

Rá fogok kérdezni a gondozóknál, hogy ki verekszik kivel? Dorkát végignéztem, nincs lila folt rajta vagy ütés nyom, de az mégis elgondolkoztató, hogy miért védekezett és ezt hol látta vagy hol tapasztalta, mert hogy itthon nem, az biztos ... alapvetően az döbbentett meg, hogy félelem van benne.

Amikor kijött egy ezredmásodperces gondolkozás után a szobájából, belekucorodott az ölembe és azt mondta:

"Ne haragudj anya! Többet nem csinálok ilyet!"

Én arra nevelem, hogy nem félhet senkitől sem és őt nem bánthatja senki. Verekedést soha nem szabad kezdeményezni.

Minden nap úgy engedik el a bölcsiből, hogy minden rendben volt vele.

Ha fél a gyerek, akkor kurvára nincs rendben.

A kezdetleges verekedéséből pár hét után nem maradt semmi. Még egy dolgot tudok elképzelni, hogy új gyerek ment a csoportba és ahogy a gyerekek 98%-a, agresszióval próbálja védeni magát ... azt viszont nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy Dorkát találná be valaki folyton és már félne. Minden nap beszélgetünk a bölcsiről, mi történt, mit evett, ki volt ott, ki nem, mit csinált.

A másik:

Olyan büszke voltam rá, hogy még ha iszonyatosan nehezen érthetően is beszél, de helyesen ragoz, az igeidőket hiba nélkül használja, a személyes névmásokat szintén és a toldalékaikat is, összetett mondatokban, hangsúlyosan beszél! Gyakorlatilag az érthetőségen kívül javítani nem kellett, én eleve mindig úgy beszéltem hozzál, hogy az ő szemszögéből legyen jó és tudja használni.

Most azt mondja: "Füles feksz!" - a Füles fekszik helyett amit 2 héttel ezelőtt még jól mondott.

Úgy látszik hat a csordaszellem.

... és a legnagyobb felfedezés: " a bentonta" - kiderült a múlt héten több hónapos találgatás után, hogy konkrétan Veronikát jelent! Gyakoroljuk kiejteni :)

Egyébként tegnap anyámnak mondott olyat is, hogy " a sárga olyan mint a kék, csak kevésbé látszik!" :)

...  meg olyat is, hogy "a mama pedig már a kijakóhoz, mégseeee tudod?"

Dorka bíztatása Majának

Maját most műtik. Ivartalanítják.

Jobban fáj a lelkem, mint amikor Dorkát műtötték. A többszöri sikertelen teherbeesési kísérlet közben érezett meg Maja hozzánk - ahogy Krisz leírta a kis versikéjében - rühesen, tetvesen, szarcsimbókkal a fenekén, kisebesedett hassal, füllel, a szeméből bolhák ittak, a hátsó bal lába valószínűleg napok óta ki volt ficamodva, amikor megérkezett, én raktam neki helyre ... nagyon rossz állapotban volt. Egy héttel a hozzánk költözése előtt láttam Maját először - 4 hetesen -, akit azonnal el akartam hozni, de akkor Krisz nem ment bele, így beledugtam a táskámba egy sállal betekertem, ám Krisz kiszúrta ... nagy harc árán sem engedte, hogy hazajöjjön velünk, mert ő nem akart lakásba kutyát, ilyet meg pláne nem. Csaba barátommal megbeszéltük búcsúzkodás közben, hogy egy múlva jön Győrbe és elhozza Maját Pestről, ha ott van már úgysem fogja Krisz visszaküldeni - csak kicsin múlott és válással fenyegetőztem -. Maja maradt, megharcolt Krisz szeretetéért és persze Krisznek ő lett az első számú szerelme ... komolyan első számú ... talán még elém is beférkőzött. Igazából meg is gondoltam magam, amikor elkérte az asszisztens nő és szóltam, hogy inkább mégsem kérném a műtétet, aztán bevillant Neo - fekete labi, Maja szerelme, aki kiugrott az első emeletről, amikor meglátta Maját hátul a garázsnál sétálni, aki egyébként minden egyes Maja tüzelésnél szétszedi Orsiék lakását, annyira meg van őrülve -, bevillant a 7-8-szori pisi/nap lent az udvaron és ezen felül még legalább 4-szer fent a lakásban is; a folyamatos takarítás a vérpöttyök-Maja után, a folyamatos mosás, az állandó álterhesség, hogy a dohányzó asztal alá fészket épít és Dorkát pizsamástul képes berántani, csak hogy ő legyen a babája és az ostobasága ilyenkor hisztivel és szófogadatlansággal jár, ilyenkor pórázoltatni kell, amit egyébként sosem szoktunk.

Szóval reggel Dorka elköszönt Majától:

" Maja! Okosan viselkedj, fogadj szót a dottó bácsinak. Nem kell félni, én is vóóóóótam KOLBÁSZBAN, Dóta hasát is felvágták! Majd, ha ahazajöttem a bőőőőőcsiből, én vigyázok rád!"

Könnyekig hatódtam!

Dorkakatica

Tegnap elkészítetteük Judit és Isti 'segédletével' a világ legcukibb - direkt nem a legszebbet írtam - katicajelmezét összesen 1000, azaz egyezer forintból ... se ... kábé.

Hát mit mondjak: visítottunk a röhögéstől, a kínlódástól, majd sírtunk a gyönyörtől ám inkább attól, hogy most toltam ki ezt a szarházit és az első farsangi jelmezét készítettük, miközben arra gondoltam, hogy basszus csak a felnőttek szoktak jelmezt készíteni nem? Akkor én is???? Aztán gyorsan megnyugtattak, hogy áááá, nem! Ne aggódjak, annyi eszem még nincs! :) Szóval megnyugodtam :)

A hozzávalók:

Kartonpapírból kivágtam a szárnyacskákat

Olló, gumi, ceruza a szárnyacskák rögzítéséhez  a kezeken, mintha egy hátizsák lenne rajta.
A bögre a pettyek rajzolásához, dressz kínais 400,- Ft tütükével, a csápokat kaptuk a nagyszülőktől, még apáé volt 5 évesen. Alsó hangon 34 éves a csáp :)

2 kartonpapírt vettem, a pohárral rajzolt pettyeket kivágtam, ráragasztottam, vágtunk a szárnyakra 2 lyukat, amibe 2 gumit fűztünk

illetve a végére egy fekete naci :)

Muszáj volt megcsinálni a jelmezt Dorka hazaérkezése előtt értsd: volt 2 óránk rá, ugyanis előtte este rámértem a kartondobozt, hogy hova fognak a szárnyacskák esni, mivel marhára nem volt mindegy, hogy a bokáját vagy a fejét veri ... helyesebben rámértem volna, ha nem kezdi el a hattyú halálát ... azt mondogatta krokodil könnyeket hullajtva: "Én nem jeszek kaaaatoooodoboz!!! Én katica jeszek!!!"

Mivel nem akarta megérteni, hogy nem kell kartondoboznak lenni, csak mérni akarok, így hagytam az egészet és saccperkábéra csináltuk meg a jelmezt.

Pedig nagyon elgondolkoztam a kartondobozos hiszti okán, hogy nem kell kartondoboznak lenned, de hogy becsomagollak és feladlak kínába kurvának, az biztos, ha még egyszer megnyekkensz!
Délután megtartottuk Dorka névnapját Dorka, Judit, Isti és jómagam jelenlétével, mert senki más nem ért rá a családból.
Apa is hívta Dorkát.
Dorka tegnap totál a végletek embere volt. Hol kirobbanó jókedve volt, hol a böszmeség határát súrolta a viselkedése. A frontnak tudom be, mert ennyire szélsőséges nem szokott lenni.
Egyébként kapott édes tulipánokat, katicát, pudingot és krémtúrót Judittéktól ... köszönöm nekik, hogy Dorka neve napján legalább ők velünk ünnepeltek és nem kellett kettesben ücsörögnünk otthon ...

Nem a "topogós cipő" volt rajta!!!  ... csak táncra használjuk otthon :) Volt pettyes cipője is :) ...
ja és nem ez a pulcsi lesz rajta, hanem egy édes :)

Boldog névnapot!

Nagyon boldog névnapot kívánunk neked Gyönyörűségünk!

Nagyon szeretünk:

apa

anya

Farsangi mizéria

Konkrétan a tököm kivan a farsanggal.

Komolyan ...

Úgy kezdődött, hogy Dorka otthon kijelentette, hogy ő bizony nem öltözik be semminek sem.

Ezt kijelentette a bölcsiben is.

Aztán Ilka néni, a dada elmesélte, hogy megkérdezték Dorkát mi akar lenni a farsangi bálon:

"Én nem jeszek semmi, én Dóta vagyok!"

Megkérdezték a többi gyereket is:

"Ők is Dóták akarnak lenni!"

Visítva röhögtem ... persze nem annyira vicces, mint amennyire röhögtem, no de mégis.

Farsang: melyik gyerek érti és értékeli ezt, pont 2-3 éves korban, amikor minden az övé, amikor nyílik a kis értelme, amikor Ő csak és kizárólag Ő akar lenni és amikor szerepjátékot is tárggyal játszat, nem maga a szereplője a játéknak????? Fingjuk sincs az egészről és nem is értik.

A héten Juditéknak köszönhetően már eljutottunk odáig, hogy hajlandó volt beszélni a farsangról, aztán hétfőn már kígyó akart lenni ... ???? Ne már!!!! - nekiálltam gyorsan nézegetni, tervezgetni ... kígyó ... de gáz!!!

Aztán szerencsére maci, miki egér, tulipán, szaloncukor, kutya, doktor bácsi, anya, apa, Maja és minden egyéb más akart lenni ... ahogy mondta az ötleteket - természetesen óránként mást - abban a sorrendben gugliztam az elkészítési terveket, mert hogy sk ruha lesz, mire megtaláltam és kiírtam az elkészítési módot, jött az újabb ötlet és persze gugli.

Feladtam.

2 nap után én is arra az álláspontra jutottam, hogy lehet tényleg Dókának kéne lennie :)

Isti és Judit jóvoltából 5 millió Bogyó és Babóca részünkn lett DVD-n, szerintem Dorkánál nagyobb fan nem létezik, én kívülről, szóról-szóra tudom az összeset.

Mondtam Dorkának, hogy mi lenne, ha ő lenne Babóca, a katica kislány?

Abba belement, hogy beöltözik olyan jelmezbe, de nem lesz Babóca ... érdekes gondolatmenet (beöltözik, de nem válik azzá) kicsit sem öntudatos :)

Szóval megegyeztünk a katica kislányban, ma gyorsan elfutok vásárolni alapanyagokat és 2 napom lesz megcsinálni. Helyesebben Dorkával közösen fogjuk elkészíteni, így talán szívesebben felveszi.

Valami nagyon alap lesz ...

Hétfőn, miközben a bölcsiben vártam a gyerekre, az anyukák arról beszéltek, ki honnan bérel ruhát.

Baromira felháborodtam, hogy 5-9 ezer forintért bérelnek ruhát, amit be kell rakni a gyerek szekrényébe, és az sem biztos, hogy felveszi, erre nem sajnálja a pénzt, de a rohadt max. 500,- ft-os - én 1.000,- ft-ot adok be minden hónapban, plusz zsírkrétákat, színespapírokat, rajzlapokat, ropogtatni valót, gyümölcsöt minden héten és még sortolhatnám - csoportpénz nem fizetik rendesen és a Mikulás csomag kifizetésével is goondok voltak????????????????????????????????? ... és még a mai napig vannak ...

Most nyilván nem vagyok megint népszerű, de szarok én bele, akkor is elmondtam a véleményem.

Kínos  csend volt gyorsan a bűvös kérdés után: ha hónap végére esne a farsang akkor is bérelnétek a ruhát vagy akkor sk is meg tudnák csinálni? Mert ezt az összeget, amit a ruhára szánnak rendezni lehetne akár a Mikulás csomagok elmaradt árát vagy a csoportpénzt. Bassza meg!

Annyira tud dühíteni a butaság, a rongyrázás.

De természetesen mindenki saját maga dönti el, hogy mit engedhet meg magának, mit ért meg a gyereke ebből az egészből, mire mennyit költ és abszolút nem ítélem el a vásárolt ruhát, mindenki azt csinál, ha rám hallgat, amit akar ... miután  aközösségre vonatkozó dolgait remdezte és nem négyünknek kell kifizetni a 9 gyerek csomagját.

Dorka pont 4 hónapos volt, amikor Krisszel farsangolni mentünk: minden sk rajtunk és Piroska kosarában még általunk készített süti is lapult :)