Dorkáról

Nagyon mérges vagyok! Megírtam tegnap egy baromi hosszú bejegyzést, gondoltam ma még képeket csatolok hozzá, és elrohantam. Ma nyitom meg a bejegyzést és csak a cím éktelenkedik az oldalon ... három infarktus ...

Akkor hajrá:

Visszaolvasva a blogot, megmosolyogtatott, hogy amíg egy-másfél évvel ezelőtt képes voltam heti bontásban újdonságokat írni, figyelni minden apró rezdülést, ez mára kikopoptt. Zavar? Nem, egy kicsit sem. Sokmindenre ráfoghatnám: az új helyzet, az időhiány vagy ahogy nő a gyerek, egyre természetesebbé válnak a dolgok és már nem akkora szám, hogy összetett mondatokban beszél, mint mikor kimondta az első, második vagy a tizedik szót. Legalábbis számomra.

Még azt is elfelejtettem leírni, hogy abszolút szobatiszta és hetek óta nincs pelus éjjelente, nappali alvásos pelust már ezer éve elhagytuk. Nem kellett szoktatni. Ő maga hagyta el. Már hónapok óta az esti pelenkázás kínszenvedés volt, állandó harc a "nekem nem kejj peus!" "De kell, mert bepisilsz és megfázol!"-lal teltek az esti szeánszok. Viszont ha hirtelen nagy fájdalom éri, mint pl. tegnap is, akkor nem tudja visszatartani. Épp apámmal beszélek telefonon úgy, hogy Dorka mellett ülök a kád mellett, amikoris nekiáll kiabálni, hogy "kaki nessz" és a kád szélébe kapaszkodva ugrál.

Milliószor elmondtam neki, hogy egyszer be fogja verni a fejét. Hát most beverte.

Megcsúszott a lába, a kezével nem tudott hárítani; "leorrolta" a csapot, majd "leszájalta" a kád szélét. Ömlött a vér a gyerekből és nem tudtam megállapítani konkrétan honnét. Egyre jobban sápadt, ahogy halványodott a színe, a feje egyre jobban lilult. Mivel én vérzékeny vagyok, Dorkáról meg nem tudom, hogy hogy az-e, így egyből toltam bele a bogyókat. Negyed óra múlva mintha egy csapot zártak volna el, elállt a vérzés. 

Felmértem a helyzetet, nem kellett orvosi dimloma hozzá, egyértelmű volt a szilikonnal bélelt szájméretet látva, hogy bizony a száját harapta el valahol, a pofijának lila színe egyértelműen az orrának megütésére következtettem - Mint az elrettentő példa a gyerekbántalmazás okán komolyan -.

Szétnyitottam a száját ... akkor azért hátra hőköltem én is: az első 4 fog nyomvonalában végig van repedve a szája és az első 4 foga letört, kívülről is elharapta a száját, de az kutya füle ahhoz képest.

Adtam neki Cataflam-cseppeket: vérképző is, fájdalomcsillapító is, majd leengedtem a véres vizet vagy inkább vizes vért, kipucoltama a kádat, addig hagytam, hogy Dorka megnyugodjon, mert jó nagy adag hiszti is párosult már a kínjához - minnél jobban pátyolgattam, annál jobban üvöltött -.

Szólt, hogy befejezte a sírást, orrot töröltünk, összebújtunk, megölelgettem, de ekkor már nyoma sem volt a fájdalomnak, megitta a kakaóját és ment aludni. Ma reggel, mint egy karikatúra :) Le akartam fotózni, de nem engedte ... meg is értettem, de legalább már nem fáj neki, azt mondja, így elment a bölcsibe én meg dolgozni.

Szerepjátékozni imád. Már sokszor úgy úgy játszik, hogy azt mondja ő az "Ilka néni" vagy az "Ozi néni" - Orsi néni, a dadák és osztja a jó népet. 

A tanítás: Az az egyik kedvencem: sorbaülteti az állatkákat és Maját, nekiáll magyarázni, mutogatni:

"Ed meg ed, az öt! Vijágos?" - persze Maja ilyenkor bőszen tutol vagy ugat - " Na játod, te jegajább éééééted Maja, nem vagy olyan kuka, mint a többi!" 

A No.1-es szerepjáték. Beöltözik orvosnak. Megjelenik maszkkal, orvosos táskával, kopogós cipőben. Hozzáteszem minden eszközt helyesen használ. Reflexet néz, lázmérőt, sztetoszkóppa ügyesen hallgat szívdobogást...

Szóval megjelenik:

"Jó napot kíbánok! Dóta dottónéni vagyok!"

"Engem Liznek hívnak, csókolom Dóta dottó néni!" - direkt úgy, ahogy ő mondja.

"Jaj, milyen pösze nagykisjány vagy te!" - na hát sírok be először.

"Nem kejj féni, nem fog fájni" - majd megvizsgál, bedugja a bőröm alá a lázmérőt, majd az ujjaival mutatva nekiáll számolni: "edd, tettő, hájom! Ez nadon fontos! Tudod? Eddig kell bent tajtani!"

"Ajajaj, jázas vagy! Szejintem pihenj sokat,  - betakar - adok óvosságot, meg dódpuszit. A hajadat ne vizezd be, mert vizes jessz és megfázol, szejintem csak anyád mosson hajat! Edél sok-sok szívát, mejt attól kaki nessz"

Szija!

Totális komolysággal nyomatja végig, amíg én visítok a röhögétsől. Egyszerűen imádni valóan édes.

Múlt hétvégén anyáméknál volt. Apám készített neki egy kis asztalt, fiókosat, mire odaértek.
Dorka úgy járt a füstölőbe, mint más gyerek a játékboltba. Minden fél órában ámulattal nézte a sonkát, kolbászt, szalonnát, hogy mennyire füstösek és minden alkalommal megkérte "Szanyi papát", hogy egy darabot vágjon neki, "megkóstolom, hátha nó" - jó -.

Szerintem legalább egy kilóval nehezebben, de hogy magasabban jött haza, az biztos. Ma le is mérem. Teljesen más ingerek, sokkal töményebb, intenzívebb ingerek érik, mint itthon.
Szemetet tüzeltek, apám mesélte, hogy Dorka az összes 1 mm-nél kisebb pöszmöszt összeszedte az udvaron és vitte papának tüzelni. Olyan dolgokat csinálhat, amit velem biztosan nem (lsd.: tüzelés).
Nagyon választékosan beszél, de iszonyat pösze.
Imád énekelni. Annyira durván hamisan!!!! Komolyan!!!!
A TK-n felvételi volt annak idején. Volt ének is. Az első elénekelt sor után szólt a felvételiztető tanár, hogy inkább tapsoljam végig a Madárka-madárka c. dalt és ígérjem meg, hogy nem akarok éneket tanítani. Felvesznek, csak ígérjem meg. Na ... szerintem Dorka überel engem is. Csúnya dolog, de áll a szőr a kezemen és ráz a hideg, amikor dalol. Tudom, hogy neki most indul a hangképzés, nyilván hogy énekelhetne, ha nem hamisan, hiszen nincs tisztába a hangok helyével ... maradjunk annyiban, hogy jobban szeretem, ha mondókázik.
Rengeteg mondókát tud. Olyat is mond már, amit a bölcsiben tanul, erre ritkán volt példa ... illetve az általános mondókákat már tudta, mire odakerült.
óvodának a kismegyerit céloztuk meg. Remélem felveszik ide Dorkát.
Számol párosával és páratlan számokat is mondja szépen sorban.
Szerinte minden "jeggel este van, csak még nem bújt elő a napoccsa". "Ude anya?" Minden reggel beköszön a "buofőjbácsinak" hogy "szija, megjöttem a Füessel, induj a madula!" Minden reggel külön köszön Ági néninek, Vandának és Kati néninek - az utóbbiról fingom sincs kicsoda. Lehet valami s"szejjemcske" - szellemecske -. aztán elrikkantja magát, hogy "dosabban buofőjbácsi, dosabban!!"
A végére pár kép:

Vacsi közben

Vigyáznak egymásra

Frissen műtött Majára-vigyázás. Dorka annyira okos-ügyes volt!

Nekem a gombvarrás nem megy ... az ilyen igen. A harmadik büszkeségem4 :)

A tetováláshoz:
Egy kiállításon voltam, ahova Krisz egy ismerőse hívott meg.
Tipikus NewYork-i mese. kiment, mert itthon nem ismerték el, most az egyik  tv csatornán futó Tetoválóművészek-ben szerepel heti szinten. 6 gyereke van - már -.
Kiállítás: 12 témakör volt.
Ebből az egyik a fogyatékkal élők. Gyönyörűséges alkotások, amik életre kelnek az emberen. Volt olyan, hogy azt hittem a csaj fel van öltözve, de csak egy falatnyi bugyi volt rajra. Jelelve beszéltem! Ezer év óta most újra! :)
Jött Krisz ismerőse, elbeszélgettünk vele egy órát, majd kérdezte gondolkozom-e valamin. Mondtam persze, Dorkát akarom magamra varrati. Aztán jött, hogy csak a nevét az ujjamra, jött egyből rá az elrettentő példa - ujjra tilos varratni!!!! Komolyan! Amint hegesedik, megnyúlik, láttam most több embert jöttek leszedetni. -. Majd jött a D betű, boka és 15 perc múlva rajtam volt.
A meghívás tárgya igazából az volt, hogy ami a hátamon van, egyedi itthon, a készítéséből Krisz csinált kisfilmet, ezt mutatták be és azzal zárult a kiállítás, hogy Krisz hangja felcsendül a zenében: "Nézd mennyire fáj neki, bealudt!" - mondta ezt 5 évvel ezelőtt, mikor a hátamon már 4 órája dolgoztak. :)