Túlélte. Nyilván ... mi baja lehetett volna ... csak a szívem, az nagyon fájt érte.
A 4 óra helyett 2-re otthon voltunk. Egy és negyed óra volt a műtét, egyből felkelt egyből keresett :)
Ilyenkor jó vagyok neki én is ... általában meg le se szarja a fejem. Csak ha vacsi idő van és épp nincs kihez bújni vagy Dorka már nagyon gyepálja :)
Nagyon remegett, sokszor azt hittem nem is lélegzik, mert nem mozgott a takaróhalom, amivel be volt takargatva.
A mellkasáig a nunijáig fel van vágva. Se egy kötés se egy kötszer semmi. Amikor a körmét műtötték egy hatalmas muglival engedték haza ... nem igazán értem. Még Betadine-val kell kenni. Semmi. 10 nap múlva kell visszavinni. Nem hányt, ám a saját világát sem tudta, csak érezte a szagokat.
A 4 óra helyett 2-re otthon voltunk. Egy és negyed óra volt a műtét, egyből felkelt egyből keresett :)
Ilyenkor jó vagyok neki én is ... általában meg le se szarja a fejem. Csak ha vacsi idő van és épp nincs kihez bújni vagy Dorka már nagyon gyepálja :)
Nagyon remegett, sokszor azt hittem nem is lélegzik, mert nem mozgott a takaróhalom, amivel be volt takargatva.
A mellkasáig a nunijáig fel van vágva. Se egy kötés se egy kötszer semmi. Amikor a körmét műtötték egy hatalmas muglival engedték haza ... nem igazán értem. Még Betadine-val kell kenni. Semmi. 10 nap múlva kell visszavinni. Nem hányt, ám a saját világát sem tudta, csak érezte a szagokat.
Majd 4-kor nekállt mozgolódni, a 6 órási híradónál megmorogta a kis zsiráfot, fél 8-kor levittem pisilni, reggel a busz után akart futni, azóta is minden oké vele, anyámmal van otthon, Doka bölcsiben, én dolgozom.
Dorka haláli aranyos vele. Még a takarójával is betakarta - első kép, nagy kupac alatt - pedig Dorka takarója szent és sérthetetlen. Takarófetisiszta.
Komolyan! A mániája! Mindenhova húzza magával. Retkes a textil folyamatosan. Kakaózáshoz, alváshoz, evéshez, játékhoz ... mindenhez ezt használja.
2 percenként megkérdezi, hogy Maja meggyógyult-e már?
... és marhára nem tartozik ide, de ilyen szépen be lehet fonni a haját
Tegnap ez a szarházi kétszer is rám emelte a kezét.
Az elsőnél elmondtam neki elég határozottan, hogy ezt tilos! Senkivel sem szabad ilyet csinálni és hogy miért nem megengedett viselkedés ez. Amennyiben még egyszer ilyet meglátok, tapasztalok, eltördelem a kezeit! A másodiknál már lendítette is, én mielőtt még elért volna rácsaptam a kezére, bezavartam a szobájába gondolkozni, szégyellje magát!
Sírva fakadt, azt hajtogatta, hogy "nem-nem-nem nem szégyellem magam, nem megyek a szobába"!
Majd észrevettem valamit, amin megrökönyödtem és még ma melegében rá is kérdezek a bölcsiben. Amikor ráemeltem Dorkára a kezem, összerántotta magát és egyből védekezni kezdett.
A kezén kívül soha az életben sehol nem ütöttem meg.
Itthon soha nem látott agressziót.
Olyan, hogy egy utasítás nem teljesítésének nyomatékosítására megütne ... az agyam eldobom.
Rá fogok kérdezni a gondozóknál, hogy ki verekszik kivel? Dorkát végignéztem, nincs lila folt rajta vagy ütés nyom, de az mégis elgondolkoztató, hogy miért védekezett és ezt hol látta vagy hol tapasztalta, mert hogy itthon nem, az biztos ... alapvetően az döbbentett meg, hogy félelem van benne.
Amikor kijött egy ezredmásodperces gondolkozás után a szobájából, belekucorodott az ölembe és azt mondta:
"Ne haragudj anya! Többet nem csinálok ilyet!"
Én arra nevelem, hogy nem félhet senkitől sem és őt nem bánthatja senki. Verekedést soha nem szabad kezdeményezni.
Minden nap úgy engedik el a bölcsiből, hogy minden rendben volt vele.
Ha fél a gyerek, akkor kurvára nincs rendben.
A kezdetleges verekedéséből pár hét után nem maradt semmi. Még egy dolgot tudok elképzelni, hogy új gyerek ment a csoportba és ahogy a gyerekek 98%-a, agresszióval próbálja védeni magát ... azt viszont nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy Dorkát találná be valaki folyton és már félne. Minden nap beszélgetünk a bölcsiről, mi történt, mit evett, ki volt ott, ki nem, mit csinált.
A másik:
Olyan büszke voltam rá, hogy még ha iszonyatosan nehezen érthetően is beszél, de helyesen ragoz, az igeidőket hiba nélkül használja, a személyes névmásokat szintén és a toldalékaikat is, összetett mondatokban, hangsúlyosan beszél! Gyakorlatilag az érthetőségen kívül javítani nem kellett, én eleve mindig úgy beszéltem hozzál, hogy az ő szemszögéből legyen jó és tudja használni.
Most azt mondja: "Füles feksz!" - a Füles fekszik helyett amit 2 héttel ezelőtt még jól mondott.
Úgy látszik hat a csordaszellem.
... és a legnagyobb felfedezés: " a bentonta" - kiderült a múlt héten több hónapos találgatás után, hogy konkrétan Veronikát jelent! Gyakoroljuk kiejteni :)
Egyébként tegnap anyámnak mondott olyat is, hogy " a sárga olyan mint a kék, csak kevésbé látszik!" :)
... meg olyat is, hogy "a mama pedig már a kijakóhoz, mégseeee tudod?"
Nekem a cicámat műtötték ugyanígy régebben, neki is csak össze volt varrva. Aztán varratszedésnél is el kellet altatni, úgyhogy nem volt egyszerű menet.
VálaszTörlésEgy ismerősöm mondta, és lehet benne valami, hogy milyen rossz, nevelsz egy tökéletes gyereket, és a bölcsiben/oviban lát valamit, és ,,elrontják" vagy hogy mondjam. Persze kezelhető, de akkor is kár.
Igen, tudod nekem is az utolsó 2 sorod jutott eszembe, csak annyi kiegészítéssel, hogy igyekszem számomra tökéletesre nevelni ... nagyon csúnya kifejezés, de ez van :)
VálaszTörlésNe haragudj, nem kötekedésképpen, de elmagyarázod a lányodnak, hogy kezet emelni soha senkire, majd te magad emelsz kezet rá és megütöd. Nem túl hiteles ez így. Tényleg nem bántásból írom, megértem, hogy ebben a kérdésben szigorú vagy, de érted mire akarok kilyukadni:)
VálaszTörlésKedves Névtelen!
TörlésBennem is felmerült a kérdésed az esettel kpacsolatban...
Mindig ugyanoda lyukadtam ki: számomra elfogadhatatlan, hogy egy gyerek az anyját/apját/nagyszüleit megüsse. Dorka tisztában van azzal is, hogy kétszer nem szólok neki semmiért sem, azt meg én gondoltam úgy, hogy kétszer nem kell szólni, mert elsőre megcsinálja/vagy úgy viselkedik.
Legközelebb a kézre csapást beleszövöm neki kitételként.
Hiteltelen vagyok? Lehet? Most is azt tartom, ha mégegyszer megüt, eltöröm a kezeit.
Hidd el, ha egy gyerek elkezdi ütni az anyját, akkor az nem véletlen és nyomós oka van rá! Két éves volt a fiam, mikor elment az apja külföldre (katona) és kifordult a gyerek önmagából. Engem ütött állandóan, szabályosan rámtámadt. Kegyetlen szar volt. Hetekig tartott. Pedig szigorúan felléptünk a verekedéssel szembe és én is azt vallom, hogy ez tűrhetetlen!
VálaszTörlésNa de miért verekszik egy gyerek? Mert hatalmas düh, csalódottság, félelem... van benne. És nem tudja máshogy kiadni magából. A fiam is Rám haragudott ( nyilván az apjára is ) hogy elment és rajtam bosszulta meg. Én nagyon nehéz időszaknak tartottam ezt, mert megértettem a gyereket, de mégse lehetett ezt eltűrni tőle + a haragját is csillapítani kellett.
Elmúlt a verekedése.
Gyöngyi
A kezét meg gondolom nem törnéd el valóban. ;-)
TörlésNyilván nem! :)
TörlésApa 2 hónapja ment el rohadt hosszú időre :(
Érdekes, hogy azóta sem, előtte sem fordult elő ilyen, csak ott kétszer egymás után a "nem akarom megcsinálni" tudatosítása okán. Aznap rohadt hisztis volt, anyám volt nálunk épp, csak lesett, hogy egyik pillanatban felhőtlen jó kedv, a másikban őrült tombolás. Aki olvas/ismer nyilván tudja, hogy nem vagyok az az agyonverős fajta, sőt ... a kezén kívül soha sehol nem ütöttem, nem ütném meg ... de soha nem titkoltam, hogy ha harmadjára is rá kell szólnom, rácsapok a kezére, ha úgy van vagy beküldöm gondolkozni. Én azt vallom, hogy egy gyereknek teret kell adni, de az alapvető dolgokat nekünk kell megmondani, ha tetszik neki, ha nem. Amit nem tűrök soha semmilyen körülmények között magam körül az a család verés (semmilyen formája) és a pia.
Lehet hogy népszerűtlen leszek és senki nem fog egyetérteni, de a lányod most egy hatalmas traumát él át. Ezt megérteni, feldolgozni, túllépni...stb még egy felnőttnek se megy.
VálaszTörlésTudom, hogy ő már nagyobb és el lehet vele beszélgetni, de nagyon nehéz lehet neki (IS).
Lehet hogy egész jól viseli, bent a kis lelke meg háborog.
Én nem ütöttem vissza Mátét, de be kellett mennie a szobába és azonnal elutasító voltam vele, hogy érezze a súlyát, nem játszunk együtt amíg ilyen...stb.
Nálunk 6 hónapra ment el és végig nehezen viselte. ( iszonyat apás a gyerekem )
Nem tudom mennyi az a rohadt hosszú idő, de én nagyon csodálkoztam, mikor valamelyik katonafeleség mondta, hogy az ő gyereke jól viseli a 6 hónapot. WTF??? Egy felnőtt se viseli jól.
Egyetertek minden szavaddal. En ugyaazt csinaltam, az elso utesenel, amit te. Elmagyaraztam neki mit gondolok, nem jatszottam vele, elutasito voltam...ez kimaradt az irasbol. Masodszorra ugyanugy megcsinalta a kezre csapas melle elkuldtem gondolkozni es nem veletlen volt a korat meghazudtolo mondata bocsanatkereskent. A mi esetunkben 4-5 evrol beszelunk. A haborgason, a lelki- fizikai rosszerzeten Dorka mar nagyjabol tul van. Talan a haragon is. Es igen, az, hogy mar lehet vele beszelni nagy konnyebbseget okoz. Nagyon oszinte ... Tulon-tul is sokszor :-). Tenyleg igazat adok minden szavadnak!!!! Nagyon feltettem Dorkat, meg akartam ovni mindentol, felkesziteni... de nem lehet.
VálaszTörlésMár túl van rajta? Ne haragudj én ezt nem hiszem.
VálaszTörlésMármint nyilván te ismered a lányod és látod minden rezdülését...stb. Szóval én nem beszólni akarok.
Csak elég sok katonagyereket látok magam körül, és ha 2 éves akkor is megjárja a poklot, meg ha 5 éves akkor is.
Nekem az volta bajom, hogy a gyereknek nem tudom elmagyarázni, hogy ez csak fél évről szól. Mert nem ismeri az időt. Szóval ez neki végeláthatatlan volt. Nem fogta fel azt se, mikor mondtam, hogy holnap jön haza apa.
Szerintem jobb, ha a felnőtt is és a gyerek is kiadja a dühét és nem fojtja el. De nyilván minden ember más. Én úgy voltam vele, ha odaakarom csapni a tányért a földhöz, akkor odacsapom, csak jöjjön ki a feszültség.
Egy gyerek úgyis mindent megérez.
Szerintem is az a megoldas, ha kiadjuk a feszultseget a rendelkezesunkre allo eszkozokkel, lehetoseggel.
VálaszTörlésEn sem hiszem, hogy tul van rajta, ezert is irtam a "nagyja" szot. Sosem lehet tudni, ez a kesobbiekben hogyan hat ra, mikent jon elo, ha egyaltalan elojon. Hogy akkor hogy reagalod le. Nekem pl. nagyon sok gyerekkori elmenyem, emlekem Dorka szuletese utan jott elo,.ertettem meg sok mindent. Abban bizom es azon dolgozom, hogy a gyerekem a legkisebb mertekig seruljon illetve ezt az atmeneti idoszakot kihuzzuk es tartalmasan eljuk meg.
"nagyon sok gyerekkori elmenyem, emlekem Dorka szuletese utan jott elo,.ertettem meg sok mindent." Ez komolyan mondom érdekes. Ilyenről még nem hallottam ill senki nem mesélt ilyet nekem.
VálaszTörlésIgen, teljesen igazad van abban, hogy lehet dolgozni azon, hogy minél kisebb legyen a sérülés.
Nyilván, akinek elválnak a szülei, az a gyerek se lesz sérült.
Csak tényleg valahogy hozzájuk még több türelem és megértés kell. ( nálunk a bölcsibe számontartják kik a katonagyerekek és misszióba van e az apjuk )
Én nem mondom, hogy annak a gyereknek, akinek elment az apukája, annak mindent el kell nézni, meg játékokkal tömni, meg sajnálni...csak nagyon kell figyelni a rezdüléseiket.
Tényleg nem elvárható, hogy pár hét-hónap alatt megeméssze a szitut.
Nyilván nem elvárható.
TörlésNekünk semi közünk a katonasághoz.
Más az, amikor a szülők hoznak egy döntést tök mindegy milyen megfontolásból és megy apa, anya vagy akárki kiküldetésre, misszióra vagy akárhova.
Illetve más az, amikor egy gyerek beleszületik egy kényszeredett élethelyezbe, ami már 6 éve fenn áll és van időd készítgetni, magyarázni neki és azt gondolom még ha nem is érti, de hogy érzi a körülötte lévő helyzetet, az biztos.
Én a gyerekemen azt tapasztaltam, hogy sokkal több mindent megértett az elmúlt 2 év eseményeiből, mint mi azt valaha gondoltuk volna. Nekem anyaként éveim voltak felkészülni arra, amire képtelenség és volt időm startégiát felállítani arra az eshetőségre, hogy egyedül maradok. Nyilván az én térdem is megrogyott rohadtul, amikor az utolsó közös esténket töltöttük el, de a felkészülés után az elfogadás, majd a tenni akarás lép a helyébe ...és igen ... ez egy olyan helyzet, amikor nincs más lehetősége senkinek sem ... egy 2 évesnek sem. Kinek hosszabb, kinek rövidebb idő, persze van akinek több idő kell és természetesen mindenkihez más módszer.
Bízom abban, hogy Dorka ugyanolyan csaj, lesz mint én, aki a jég hátán is megél, ha kell; bízom abban, hogy a lehetőségeimhez, eszemhez-szívemhez mérten Dorkának a legjobb életet tudom biztosítani. Azt meg eleve tudom, hogy Dorkának én vagyok a leges-legjobb anyukája ... hiszen ki más lehetne :-)
Igazából lehet vitatkozni akármin, lehet véleményt formálni; fel lehet venni a cipőmet és végigjárja az utam. Ismerem a gyerekem, tudom mi jó neki és minden idegszálammal azon vagyok, hogy neki és nekem a lehető legjobb legyen, a lehető legkevésbé sérülve lépjünk túl ezeken a kőkemény éveken. Amik mögöttünk vannak és amik előttünk állnak. Sok szempontból azt mondom, már könnyebb ... és ennél csak jobb lehet.
Ez a "verekedos" Dorka lehet hogy specialis, persze lehet hogy nem...engem azert erdekel, mert Lily szerintem kifejezetten agressziv, pedig neki senkije se ment el. En is racsapok a kezere es sarokba is allitom, de iszonyua sajnalom ilyenkor es azon gondolkodok vajon erti e, hogy miert?
VálaszTörlésNem tudok okos lenni. Dorka gyogyszere ritkan gurul el, elso probalkozanal elmagyarazom miert helytelen, amit csinal es ahogy Gyongyinek irtam, csak kimaradt a bejegyzesbol kozombos vagyok vele, ami szamomra a legnehezebb. Ovele is elmondatom, mit nem szabad. Ha masodszor is megcsinalja, racsapok a kezere. Nagyon ritkan van ilyen. A bolcsis gondozokkal beszeltem, azt mondtak tipikus bolcsodei agresszio. 2 ev korul elojon, ne vonjak le messzemeno kovetkeztetest. Hat nem tudom...nem lettem nyugodtabb. Mindenesetre csaladot nem verunk. :-) Nem tudom mi valthatja ki naluk ...
VálaszTörlésAmikor elkezdett verekedni Máté, ütött-vágott mindent, akkor tök kétségbeesve kérdeztem a védőnőt, hogy mi lesz, meg miért ilyen...stb. Aztán ő mondta, hogy tök sok gyerek verekszik ( nem csak az, akinek elment az apukája ). És valamilyen szinten ez normális fejlődési folyamat.
VálaszTörlésBaromira következetesnek kell lenni és "kinevelni" őket ebből a rossz szokásukból.
Tudom, hogy nincs közötök a katonasághoz, csak a saját példám okán írtam, hogy kerekebb legyen amit mondani akarok.
De erre nem lehet felkészülni. Bár egyetértek, hogy ha nem is érti, akkor is érzi.
Én biztos vagyok benne, hogy lesznek hullámvölgyeitek, konkrétan ez miatt, de tuti, hogy ki tudod úgy alakítani az életeteket, hogy "normális" legyen. Hisz az elvált anyák is képesek erre, akik előtt mindig megemelem a kalapom egyébként.
Ez most jol esett Gyongyi! Koszonom!!!!
Törlés