Hazaérkezés a kórházból

Szombaton az esti nővérkétől ( akit egyébként éjszakai pillangónak is hívhatnék ) megkérdeztem, hogy mikor szokott vizit lenni vasárnap?

Majd olyan lekezelő hangnemben, hogy majdnem leestem az ágyról közli kurtán, hogy valamikor vasárnap - ezt mindenféle kötőszóval, morgással és extrákkal kiegészítve, mit gondolok én, talán hozzánk majd külön bejönnek, meg mennyit dolgozik ő milyen szar neki, mit kérdezgetek én egyáltalán?!

Feltápászkodtam az ágyról - baromira görcsölt a hasam -, odaálltam elé és elmondtam neki totál nyugodt hangon, a szemébe mosolyogva: nagyon tisztelettudónak nevelt az anyám, de le tudok menni a ő szintjére is. Ha még egyszer a gyerekem előtt ilyen hangnemet meg mer engedni magának velem szemben, kitépem a nyelvét és azzal verem agyon. Teljesen normálisan kérdeztem, hogy mikorra várható a hazamenetel, mert beteg az egész család és keresnem kell valakit, aki haza mer szállítani minket, ismerve a fertőző képességünket, nincs mellettem konkrétan a párom, akinek füttyentek és beugrik. Ha nem tud normálisan beszélni a szex hiány miatt - mert látom az van - úgy megdugatom, hogy arról kódul, emellett panaszt teszek és úgy picsán rúgom, hogy elkapja a napot. 

A szobatársunk annyira hangosan röhögött, hogy csattogott az ágy alatta, a nővérke pillanatok alatt elnézést kért és kirohant a szobából, majd vasárnap reggel fél 9-kor jött a doktor nővel vizitelni - a szemembe sem mert nézni -.

Már szombaton este összepakoltam, ha nem engednek ki, saját felelősségre hazamentünk volna. Dorka kezéből kivették a branült, ekkor már teljes harci díszben álltunk, menni akartunk nagyon haza. Apósom jött értünk, aki már kicsivel jobban volt, de ő volt az egyetlen, aki bevállalt minket a gyerekkel.

Fél 10-re értünk haza.

Kinyitottam a lakásajtót ... tömény hányásszagban pácolódott 4 napos lakás, redőnyök tökig lehúzva, ablakok bezárva, befülledt 4 napos ... hagyjuk is! (senkinek sem jutott eszébe csak felmosni sem a győri delegáció közül)

Mindenesetre én annyira örültem, hogy még egy ilyen látványra is félig könnyes szemmel annyit bírtam kinyögni, hogy "végre itthon!"

Le akartam ülni pihenni egy kicsit, mert még mindig a fenekem pisiltem, baromira görcsölt a hasam és égett a gyomrom, le voltam amortizálva.

Így mégsem maradhatott ... nekiálltam, lehuzatoltam mindent, ágyneműket, a takarókat, a plédeket, ezeket bedobtam a mosógépbe a díszpárnákkal, huzatokkal együtt. Kipucoltam a szőnyeget, elmosogattam, kifertőtlenítettem az egész lakást Hypó, Cif és Domestos szagban úsztunk. Közben leraktam Dorkát aludni, amikor kijöttem a szobájából, akkor láttam a napfényben, hogy minden bútorunk hányásfröccsös, úgyhogy nekiugrottam a megszáradt cuccot letakarítani mindenhonnan, majd egy lightos kaját összedobtam. 

10-kor indítottam el az első mosást, fél 9-kor - este - raktam be az utolsót. Közben a telefonom folyamatosan csengett, hogy mi van velünk, mindenki segíteni akart, de hogy????!!!! Nyilván nem engedtem senkit sem a közelünkben. Dühös voltam, hogy a fenébe ne lettem volna az, hogy mindent egyedül ... fáradt voltam; a kórházban egy kezemen meg tudom számolni az 5 nap/alvási órámat és nagyon szarul voltam. Erre rátett még egy lapáttal, hogy délutáni alvás után Dorka nagyon nyűgösen kelt. Hiába kértem, hogy csak 10 percre had üljek le, anya szarul van, nem akarok olvasni folyamatosan, nem akarom, hogy a hátamon lovagoljon és a nyakamba ugráljon, nem mehetünk ma ki, a szekrényre pláne nem mászunk fel, nem dobáljuk a játékot, eszünk szépen stb ... Fel voltam puffadva, akkora hasam volt, mint terhesen félidősen, annyira durván fájt ...

Ez a kép asszem mindent elmond ...

A két nagy beteg

Dorka gyógyítja Maját: "Maja ez egy etikuss kessz. Egy dijaetikuss kessz. Ha ezt megeszed, nem fogsz hányni!" - és tömi a kutya szájába a keksznek álcázott hajgumit.

Dorka csak tolta a hülyeségét folyamatosan. Egyre jobban az volt az érzésem, hogy minél jobban érzi rajtam a gyengeséget, annál nagyobb gyökér velem szemben. Kivolt Dorka is nagyon, én is. Este már sírt mindenen, fürdés közben olyan hisztit levert, hogy kivettem a vízből, nem játszhatott és nem szedhetett habot magának, majd pizsit kapott nagy harcok árán és bezártam a szobájába ott őrjöngjön. Észbe kapott már akkor, amikor kattant a zár és egyből elkezdett lehiggadni, kiabálta, hogy "már nem vagyok buta anya, dele be, picit majaggy itt!" Addig elszívtam nyugiba az esti cigim, mire benyitottam ült az ágyán, Anna, Peti, Gergő könyvet lapozgatott, ugyanis ezt kapta a kórházi napok megpróbáltatásai után. Leültem az ágy szélére, belekucorodott a "kis ölembe" - ő így hívja -, majd mondta, hogy "anya sanálom, de miééé hisztiztem?" 

"Nem tudom drágám, de vége a napnak és holnap már új hét kezdődik. Felejtsük el, ami mögöttünk van."

Ülve bealudtunk mindketten percek alatt.

Másnap napsütésre ébredtünk, elmentünk boltba, mert kiürültünk, illetve a szerdán vásárolt pékáru állagát hadd ne ecseteljem. Aztán elmentünk gyógyszertárba Normaflore-t vásárolni, ebédet főztem, meséltünk, én is mintha kicsit jobban éreztem volna magam, aztán kedden játszira mentünk, ahol Dorka megjegyezte, hogy "itt máj hisztiztem eccer!" Igen, az ominózus játszi, ahova megígértem soha többet nem megyek ... mégis kimentünk, gondoltam hétköznap, délelőtt, csak nincs kint senki ... de volt ... kábé ugyanazok. :)

Most Dorka nagyon okos-ügyes volt. Megbeszéltük előre, hogy mennyit maradunk. Fél 10-től Fél 12-ig kint voltunk, Dorkának csillogott a szeme az örömtől, felszabadultan játszott. Jó kedvű volt, vidám.

Szerdán már vihettem volna bölcsibe, de nem ment Dorka, csak ma. A gondozónőkkel akartam beszélni a történtekről, de természetesen senki sem volt jelen.

Nagy nyomozás után kiderült, hogy valószínűsíthető kalici vírus volt a ludas mindkettőnknél. A kórházba utánunk beérkező beteg gyerekek mindegyikénél ezt a vírust mutatták ki. 

Miután én vertem a tam-tamot, hogy miért nem nézték meg Dorka első székletéből a többi lehetséges kórokozót, az utánunk következőknél néztek mást is már  Rotán kívül.

Kalicit jelzett vissza a labor és a gyerekorvosunk is.

Ehhez az kellett, hogy napokon keresztül zaklassam felváltva a kórház-gyerekorvos-labor hármast.

Annyira felháborító, hogy a vizsgálat drágaságára hivatkozva mossák kezeiket és nekem kell kutakodnom azon okból, hogy mégis mi volt a baj?????????

Erre csak annyit mondtam a laborosnak, ha szólnak, hogy nézd, te ökör, mi csak Rotára tesztelünk, mert ennyi az állami finansz, de van lehetőség teljes körre, ha kiperkálod! Nyilván kifizetem, bármibe kerül.

Nagyon jó volt hazaérkezni, de betegen, gyerekkel, totál egyedül ... ezt senkinek sem kívánom. 

Szerdán bejöttem a munkahelyemre 8 órát dolgozni, csak hogy pihenni tudjak. Ugye értitek??? 

Hoztam magammal Dorkát, majd jött csütörtökön és pénteken is. 

Az én gyomrom péntekre jött helyre, pénteken tudtam először édességet enni például. 

Sokkal gyorsabban fel tudtam volna épülni, ha tudtam volna pihenni ...

Diétázni kellett volna még 6 napig, amire Dorka azt mondta, hogy "te anya! engem te dijekt éheztecc! Szejinted naaaagy a seggem vagy a pocatom?"

A kórházban a dokinő azt mondta, hogy Dorkának még legalább 6 napig nem szabad tejet innia, mire a csajom csuklóból rávágta: "Sajnálom dottoj néni! Én azt nem bíjom ki! Te eeeeképzeeeni nem tudod mennyi tejecskét iszom meg apával!"

Bejön a vizit apparátus. Doktor néni rámutat Csengére: "Te vagy a Dorka ugye?"

Dorka:"Ide figyejjjjjj dottoj néni! Én vagyok a Dóka, te nem látod???" 

Túléltük, jól vagyunk.