Dorka

Ciki, hogy róla és neki szól a blog, de ezer éve nem írtam magáról a főszereplőről csak úgy, csak róla. 

Mit is írhatnék? Szép, okos, ügyes, rossz, magabiztos, nagyszájú, ám alvásnál szopizós hangos kiadó - ezt nem tudom jobban leírni, nem szop konkrétan sem ujjat sem semmit, mégis jár a szája -, "kis ölembe" ülős gyönyörűséges, több, mint két és fél éves "nagykislány".

Aki abszolút tudja mit szabad és mit nem, mégis dacol és direkt azt teszi, ha bónája van, amit nem szabad. Abszolút feszegeti a határokat, miközben nézi az arcom, várja a reakciót és mihelyst azt mondom, hogy "most nagyon haragszom rád, butaságot csináltál", egyből bújik hozzám, ölelget, cirógat, puszilgat. Ami igen, az elején nagyon tetszett és fürdőztem a szeretetében, de rájöttem, hogy ebben aztán semmi következetesség nincs így.

Lássuk a paramétereket:

16 kiló, 103 cm. 25-26-os cipőket hord, ruha mérete nem tudom mekkora, általában 4 évesekre valót szoktam venni neki. Pelenkát ezer éve nem hord.

Iszonyatosan izzadós, patakokban ömlik róla az izzadtság, emellett a lábszaga valami eszméletlen... Hiába a bőr talpbetét, azt hiszem szagtalanító is kell mellé. Észrevette már ő is és ilyenkor mindig rákérdez, hogy "kinek büdi a lába?"

Nagyon - túlságosan is - nyitott kislány. Egy időben megtartotta a tisztes távolságot az idegenekkel, de aki nem volt szimpatikus neki, azzal nem állt szóba. Most mindenkivel szóba áll, sőt, leszólítja az embereket az utcán. Tegnap egy nagyon részeg ember vitt nylon táskába még több piát. Dorka odament hozzá - fonetikusság nélkül - és a következő párbeszédet hallgattuk végig barátnőmmel:

"Te bácsi! mit csinálsz?"

"Megyek haza!"

"Neeeeem-neeeeem! Te iszol! Pálinkát igaz?"

"Ja!"

"Ide figyelj te bácsi! Büdi is vagy, koszos is, ha hazamész, az anyukád jól elveri a fenekedet, ilyet nem szabad!"

"Hö?"

Ehhez nincs is mit hozzáfűzni.

A hisztik mintha ritkulnának ... na, most ezt leírtam, ma este tuti újra forgatják Alient. Én is jobban odafigyelek arra, hogy előre elmondjak neki mindent. Mindig 2-szer szólok hazaindulás előtt, hogy 10 perc és indulunk; a másodiknál tényleg indulunk. Tudja most már, hogy bármi lehet, akkor is megyünk.

Ha mégis előfordul -2-szer volt eddig - hogy szarik rá, jön a bűvös mondat: "Ki lesz az első az ajtóig?" Szerencsére olyan erős benne a versenyszellem, hogy ilyenkor csak egy gyors puszi-pá-ra van ideje és rohan az ajtóhoz, hogy természetesen ő legyen az első.
Utálja, ha a meztelen hátához ér a haja és a fésülködéssel is hadilábon áll. Csak gyorsan lehet fésülni, gyorsan felkötni és gyorsan mindent ... emellett már ő is tud "hajat ápolni", "hiszen a hajunkat ápolni kell", APG-ben van benn, ami azt takarja, hogy úgy belecsavarja a haját a fésűbe, hogy alig lehet kibogozni. Egyedül fürdik szivaccsal, miközben mutatja és mondja a testrészeit. Az álla és a válla között mindig vacilál és rosszul mutatja 99%-ban. Mindig megnézi milyen meleg a víz, a végén mindig szed habot a kezére, amivel szakállat csinál magának és eltapsolja a habot, majd le is törölgeti. A kádunk mindig csillog. Előszeretettel sikálja a fürdőszivaccsal végig minden este.
Tudja hol a vegyszer, hogy nem szabad hozzányúlni, tudja, hogy tiltólistás a "vektor", ami nála a konnektort jelenti. A wc-re egyedül ül fel és száll le, már a hokedlit sem használja. Egyedül pisil-kakil, egyedül törli meg magát.
Amikor mensizek és tampont cserélek, elhűlve nézi és megjegyzi, hogy "nem fáj, hogy a fenekedbe dugod a tölcsért?" - 
Reggel, amikor felkel, hozza a "pici tatajóját" és az előkét, ezzel a kakaót kérve, amit bár a "kis ölemben", de egyedül iszik meg. Bölcsibe mindig visz magával valakit. Ma reggel épp tigrissel birkózott volna meg, de nem engedtem meg neki, mert másfélszer akkora, mint maga a gyerek.
Az elmúlt egy hónapban -1-2 alkalmat leszámítva szoknyában volt hajlandó menni bárhova. Ha a "vájosba medünk fagyizni", akkor csak és kizárólag "pöjgős szoknya és topogós cipő" játszik.
A bölcsiben már nem ő a renitens verekedős, sőt elmúlt nála szerencsére. Az új gyerekek beszoktatásánál segít, szeretettel fogad mindenkit és Dorkát is szeretik. Jó evő, minden foglalkozáson részt vesz. Nagyon szeret festeni, rajzolni, vonalon belül dolgozik, kivehető formákat rajzol. A héten adtam már a kezébe a villa mellé kést is, azt hittem béna lesz, de tök ügyesen próbálkozik a késsel-villával evéssel. Mindent megeszik változatlanul. Délután simán letol bölcsis uzsonna után 70 dkg epret egy ült helyében cukorral. Édesszájú, de ezt kordában tartom nála. minden este krémtúróval zárjuk a napot, majd fürdés és kakaó. utóbbiból 7 decit iszik meg/nap. Szereti a szendvicseket és sokszor készítek neki valamilyen figurás ételt.
Hétvégén együtt sütünk-főzünk.
Azt már le sem írom mennyi mondókát, verset tud, viszont ami újdonság, hogy mesél. APG-t kívülről, szóról szóra. Az összes címét ismeri 2 könyv híján megvan mind. Emellett mese főcímdalokat énekel. Kedvence a Connie, a tehénkemesék és a "plük-plük-plük Nodi". Imád táncolni, olyan mint mi az apjával, bárhol táncra perdül, szégyenérzete abszolút nincs és persze a produkció végén meghajol és ha nem tapsolsz, akkor követeli az elismerést. Elmondja mesék végén annak tartalmát, helyesen, a lényeget kiragadva, de sokszor dadog, mert előrébb jár a gondolata, mint ahogy ki tudná mondani azt. Egyszer Dórival beszélgettünk arról, hogy vajon értik-e a mesét vagy mi járhat a fejükben, amikor nézik. Jelentem: tökéletesen értik!
Sokat tisztult a beszéde. Rengeteget logopédiázok vele, a jobb-bal irányt 99%-ban eltalálja, azért nem mondom, hogy tudja.
Színeket ismeri - ezt úgy mondták, ugye én nem látom nagyon őket -, mindet, nekem tanítja folyton.
10-ig biztosan, inkább 15-ig számol, 20-ig csak akkor és nagyon lassan, ha az összes ujja elöl van - értsd: láb és kéz -.
Amikor telefonál, bemutatkozik: "Halló, én vagyok az Ebbi Dojka!"
Tudja, hol lakik, hány éves, hogy anyát, apát hogy hívják, hol laknak a nagyszülők, mi a nevük és a szülők testvérei névvel együtt, ki mivel foglalkozik és mivel jár haza (húgom busszal, Bogi vonattal Budapestre). Baromi fontosnak tartottam, az elejétől kezdve mondogatom neki, reméljük nem lesz szükség arra, hogy egyszer nélkülünk kell válaszolnia ezekre a kérdésekre, mert akkor baj van.
Abszolút önálló véleménnyel bír mindenről és nagyon nehéz meggyőzni, ha nincs igaza. Eljött a "De miért?" korszak. Utálom ... a legapróbb legrészletesebb mélységekig képes belemenni a dolgokba. Egy olyan egyszerű mondatot képes fél órán keresztül vesézni, hogy "Sanyi papa dolgozik." "De miért?" "Hogy legyen pénze és jól éljenek." "De miért?" "Hogy Rozi mamának vegyen szép ruhát." "De miért?" "Hogy tetsszen Sanyi papának." "De miért?"  stb ...
Képesek vagyunk elmenni az esik az esőből a földigilisztákon keresztül a humuszos talajon át a Balatonig. És a "De miért?" mindig ott van. Iszonyatosan fárasztó.
A másik hülyesége, amitől frászt kapok, az a "csak". "Dorka edd meg a vacsorádat, mert kihűl!" "Csak" megnézem a tökömtudja mit, csak elrakom a mittoménmit, csak ... csak ... csak.  Ez mindennapos, bármilyen helyzetben előforduló dolog.
Egyébként nagyon büszke vagyok rá! Mindenre van válasza élből.
Olyan nagyon bújós lett, szeretget, simogat, puszilgat.
Vasárnap reggel bejött, éreztem, hogy mellettem ül, nekem még csukva volt a szemem, majd megsimogatta az arcom és azt mondta "SZÉPSÉGEM!" - azt hittem elolvadok.
Persze emellett megkapom sokszor, hogy "vajas kenyér" is vagyok és nyalogat, amit a leges-legjobban utálok. NYÁL! Fúj! Mondja azt is, hogy "rosszaság" vagyok.
Egyedül öltözik és vetkőzik. A zipzárral némi nemű gondjai akadnak. Most tanuljuk a masnit kötni, bár neki csak tépőzáras cipői vannak. Egyébként szeret kreatívkodni.
Sokszor olyan dolgokra hívja fel a figyelmem, amikre álmomban nem gondolnék. Szombaton Katinál volt csavargós napot tartani, én így elhajlási engedélyt kaptam, persze naná! Kifestettem magam, hajamat kiegyenesítettem stb ... mikor hazaért a sminket és a hajat látva felháborodott, hogy én biztos apával találkoztam és milyen görény vagyok, hogy őt nem vittem magammal. Emellett Istin kívül a pasikat nem tűri meg mellettem (mondjuk ő meg Judittal van, de Isti is bármikor bármennyit vigyáz rá, nyugodt szívvel hagyom rá). Egyébként nem foglalkozom a féltékenységével. elmondtam neki, hogy ebből az egyből nem engedek. Többségében pasi barátaim vannak, ha nem tetszik, hogy átjönnek, be lehet vonulni a szobába egyedül, de lehet kint is jól érezni magát, hiszen mindegyik foglalkozik vele a beszélgetések alatt.
Alvajáró - én ezt alva tevékenykedőnek hívom -egyértelműen. Alszik, felkel az ágyból, pici takarója a szokásos módon a kezében, megáll a szőnyegen, csukott szemmel, nekiáll magyarázni és épp kioszt valakit nagy sebbel-lobbal és leül. Aztán volt olyan is, hogy beköszönt, szia anya, elmegyek busszal ... és elindult, de nem tudott a bejárati ajtón kimenni, így lefeküdt elé és aludt tovább fekve. Sokszor szedem össze a nappaliban reggel, vagy a konyhában. MINDVÉGIG ALSZIK! A fürdő ajtót már zárom, a bejárati ajtót éjjel 5-ször megnézem, nehogy egyszer lelépjen.
A négykerekű biciklit tekeri, futóbicajjal hasít, mint a villám. Motort már nagyon ritkán használunk. Egyedül akar mindent csinálni. Nagyon önálló. Hazaérünk, automatikusan ül le a konyhába a szőnyegre, leveszi a cipőjét, megfogja összeillesztve őket és berakja a helyére, leveszi a kabátját, majd megy kezet mosni. Sapkát utálja, nem hord.
A pékségben egyedül bemegy, köszön hangosan, eddig sziázott, egy ideje jó napot kívánokkal üdvözöl és úgy nevet, mintha valami vicceset mondott volna, majd kér, amit kell vagy amit mondok neki, belerakják a táskájába, mindig annyi pénzt adok neki, ami épp szükséges, kijön, köszön és mondja, hogy "ügyes voltam!"
Szeret viccelni és érti is a viccet. Iszonyatosan meg lehet ijeszteni :) Gyakorlatilag a térdemig felugrik helyből, amikor bújócskázunk - már érti a lényegét -, és megtalálom, nesztelenül megyek felé, majd megijesztem, akkorát sikít és nevet ilyenkor :) Imád ugróiskolázni. Szereti, ha mesélek: APG fan a csajom. Szeret kint lenni a levegőn, játszira ritkán jutunk el, de hát nekünk ott van a hátsó udvar, oda Maját is le tudom vinni és van vagy 5 gyerek általában hátul.
Félt a boszorkánytól egy darabig - bölcsis hozadék -. Persze ha "Laula" szoknyába megy lakkcipőbe, akkor neki is abba kell menni. Ők a legjobb barátnők és a vezéregyéniségek.
Nem szereti a bogarakat, addig hajtja őket Majával együtt, amíg ki nem repül, zavarja a komfortzónáját.
Egyedül le tudom vinni reggel Maját, addig ő fent marad a lakásban. Ilyenkor minden ajtó zárva, csak a nappaliban lehet, mesét néz vagy olvas.
Imádom hallgatni, ahogy magyaráz, imádom, ahogy mesél, ahogy beszélgetünk, ahogy hozzámér, ahogy bemutatja egy napját részletesen, ahogy az apjáról beszél, azt a szeretet, amit sugároz felé.
Ez a mi Dorkánk ... minimális ismertetője.