Kicsi kéz és nagy kéz

‎"Azt mondta egyszer a kicsi kéz a nagynak:

-Te hatalmas kéz, szükségem van terád,

mert nélküled szinte semmit sem érek.

Éreznem kell a tenyered melegét, mikor

felébredek és mellettem megjelensz.

Amikor éhezem és táplálékot adsz, és segítesz,

hogy megmaradjak, és felépíthetem apró ajándékaim.

Velem vagy midőn járni tanulok, s hozzád futok,

ha félelem gyötör.

Kérlek, ne hagyj el maradj velem!

S a nagy kéz így válaszolt a kicsinek:

- Te kicsi kéz, szükségem van terád,

hogy belém kapaszkodj és megragadj.

Hadd érezzem kedveskedésedet, mert

érted kell kezet fognom sokakkal,

de játszani és mosolyogni sem tudok,

csak veled együtt, mikor átölellek,

s veled együtt felfedezem újra a világot, a csodálatos, kicsiny dolgokat.

Hadd érezzem jóságodat, azt, hogy szeretsz,

veled együtt tudok ma kérni is, és hálát adva

megköszönni dolgokat.

Légy mindig velem, erősítsd a kezem..."

Dorka híres lett, a Mokkában szerepelt az SMS-csíkon

Tudom, hogy a link címe egyáltalán nem passzol ide, de a videót tekerjétek 5:05-höz és olvassátok az SMS-csíkot! A vásárhelyi mama fanatikusságát és mérhetetlen szerelmét láthatjátok! :)

Köszönjük nagyszülők és Sári!

http://tv2.hu/mokka/video/bankot-perlik-a-mori-meszarlas-miatt

Dorka baba 4 hónapos lett képekben

Dorka és a Csipet-csapat. 

Amikor a húgom kicsi volt, volt egy nagyon aranyos csatakiáltása egy Chip&Dale-es felsővel:

"Sipet-sapat hajjá!"

Dorka

 Ugye látszik, hogy mennyire alszom?

 Eldőltem ott, ahol voltam: a negyed órás napi szieszta

4 hónap

Pár óra múlva Dorka baba 4 hónapos lesz. Olyan gyorsan elröpült az idő ... nagy lány lesz kérem szépen ... pici, mégis hatalmas dolgok történtek vele az elmúlt 16 hétben. Megtanult gügyörészni, kifejezni magát a kis saját nyelvén. átfordulni hátról oldalra, majd onnan hasra. Használja mindkét kezét, zsiványkodik, nagyon édesen mosolyog és megvannak a szokásai, egyedi jellegzetességei. Például, ha sírni kezd egyből lebiggyeszti a szájacskáját annyira, amilyet csak paródiákban lehet látni. 

A légzésfigyelőnk már majdhogynem felesleges, hiszen jön-megy a kiságyban. Lábbal az égnek meredve alszik, vagy épp a kiságy egyik rácsába akasztja be az egyik tappancsát és annak örvendezik, hogy nem tudja kihúzni. Megismeri az arcokat, a hangokat, Maja a legjobb barátja lett neki. Nagyon szereti a gyerekeket.

Ha megkérdezem, hol a keze, mindkettőt az égnek emeli és édesen kuncog, ha megkérdezem hol a Maja kutya, keresi a szemével. 

Imád a levegőn lenni, bármilyen idő van odakint.

Nem szereti a krumplit önmagában, a narancslé szagától is kirázza a hideg. A vizet csak módjával issza meg, a tejcit, a sárgarépát, a cukkinit, a banánt, a pasztinákot nagyon bírja. Nem szereti a hangos zajokat és összerezzen a cuppogástól. Ám az ugatással semmi gondja sincs. 

Szeretünk az ablakból nézegetni, főleg a szomszéd hát ablakai nagyon érdekesek. Szereti a mondókákat, a a meséket, amikor közösen olvasunk Pöttyöm Katicából, vagy épp játszunk vele. 

Megvannak azok az állandó dolgok körülötte, amiből ha egy hiányzik, akkor már nem alszik jól. Fontos az állandóság az életében.  

Tud hisztizni, tud nagyon hisztizni. Tud sírni, nevetni, mosolyogni, úgy röhögni, hogy belerázkódik a pocakja. Tud szomorú lenni és tud nagyon bújni felkelés után. Tud könyörögni és nagyon szépen kérni a szemeivel. Lehetne rá haragudni, amikor már másfél órája könyörögsz neki, aludj szépen, mert már megőrülök és elegem van, de amikor erre egy édes mosollyal felel, legyél mérges rá.

Volt könnyebb és nehezebb időszakunk is. Alapvetően könnyen veszi az akadályokat és gyorsan alkalmazkodik mindenhez. Apát hülyére venni a legegyszerűbb feladat a világon és a nagyszülők is elalélnak tőle. Sárit nagyon szereti Dorka, csak ránéz és fülig ér a szája, sőt ha épp nem mosolyog rá, akkor szájtátva nézi.

Szereti, ha nyávogok neki és amikor apa fejrázva ugat. Imádja, ha miatta totális hülyét csinálunk magunkból.

Nagyon szereti, ha beszélnek neki, mindenre figyel. Tipikusan az a szellem, aki először csak megfigyel, mérlegel és utána cselekszik. 

Szereti, ha a pocakját, a fülét megcirógatom, amikor körbepuszilom a testét rötyög. Jól esik neki a masszírozás, amikor a talpát átdörzsölöm a combjával együtt. 

Volt kicsit pocakfájós, ilyenkor kísérleteztünk a lehető legjobb megoldáson. Kapott jó párszor szurit. Voltunk védőnőnél, doktor- néninél és bácsinál. Hol fájt a történet, hol nem. Hol kevésbé sírt, hol torkaszakadtából. Hol mosolygott, hol nevetett, de egy biztos, mindenkit elvarázsol a bájosságával és azzal, ahogy az emberek felé nyit és közelít. 

Nagyon szeret állni a maga módján és ha anya megengedné neki, egész nap tv-t nézne. Szerintem azt hiszi, hogy mindenki neki beszél a fekete keretből és minden neki szól. 

Megvannak a napi rutinjaink, sok-sok kezelési technikáink. Most már el lehet terelni a figyelmét nagyon gyorsan. Nagyon érzékeny a szagokra, az olaj- és palacsinta szagot egyenesen utálja. Imádja a vizet. Szeret úszni ... apával ... Beszélget és az ujjaival játszik álmában. Kivétel nélkül úgy alszik, hogy a fejével hozzábújik a bal oldalán lévő rácsvédőhöz, a bal kezén lévő hüvelykujját szopja és a másik 4 ujjával eltakarja az arcát és a szemét. A bal lába mindig behajlítva van alvás közben. Tipikus Dorka póz. Minden este háromnegyed 7-kor kidől ahol van és ahogy van. Negyed óra csendes pihenő következik ilyenkor.

Van ezer és ezer beceneve, viszont egy állandó maradt a fogantatás óta: Pötty. 

Annyi minden lenne még, annyi mindent el lehetne mondani. Mégsem lehet egyetemlegesen összeszedni Életke életét. 

4 hónap. Belegondolok régen mi volt 4 hónap alatt? Eltelt nagyon gyorsan és fel sem tudok sorolni olyan dolgokat, jellegzetes vonásokat, történéseket, eseményláncot, amik kiemelnének egyben 4 hónapot, úgy zusammen, folyamatában.

Mégis 4 hónap Dorka életében az első és legmeghatározóbb hónapok voltak. Elindult a fejlődés útján és  nincs megállás. Elszállt ez a röpke idő és mégis a legcsodálatosabb dolgokat kaptam tőle. Nézem s napról napra ügyesebb lesz a Kincsem, változik, okosodik, fejlődik. Visszaemlékszem, amikor pocakos voltam - még most is van egy kicsi, de már nem baba miatt :) - azt hittem lassan telik az idő és mégsem. Tavaly ilyenkor derült ki, hogy úton van Dorka hozzánk, tavaly ilyenkor, szombaton reggel pityeregtünk Krisszel az ágyban a terhességi tesztcsíkokat látva. 4 hónappal ezelőtt pedig azért pityeregtem, hogy minden rendben menjen és őszintén szólva már kínomban is el-elcseppent egy-egy könnycsepp.

Összehozott minket ez a csöppség Krisszel, bár volt olyan is, hogy eltávolodtunk egymástól egy kicsit; mégis olyankor tudtuk merre van a visszaút. Más lett a kapcsolatunk: már nem csak asszony és az ura van, hanem szülők lettünk és ezt a fogalmat tanuljuk a mai napig folyamatosan. Igyekszünk mindketten nagyon. Másokká váltunk ... vagy talán bennünk voltak ezek a vonások már Dorka előtt is csak  nem volt miértje a felszínre hozatalra? Nem tudom! Érdekes ez ... ösztönből jön a szülőség? Tanulni kell? Mindkettő. Kevés a terhesség 9 hónapja a szülővé válásra ... és szerintem lehetetlen is. Maximum csak felkészülni lehet vagy ráparázni a szülői mivoltra. Ízlelgetni, ismerkedni a fogalommal és elképzelni, mi lesz majd ha ... hisz nem tudjuk mi vár ránk.

Ez mind csak egy minimális szelete annak a hatalmas tortának, ami Dorka maga. 

Super women

Helyzetjelentés röviden:

Dorka fél 11-kor kelt, háromnegyedkor elindultunk, autóban gyors szopi, majd mikor odaértünk a 20-as sorszámot húztuk. Cirka 10-en voltak előttünk. Dorkával beültünk a játszóházba időt elütni, ami végül is relatíve gyorsan eltelt. Dorka nagyon aranyosan elvolt a gyerekekkel, főleg a fiúkkal játszott. Mini Manómnak egy szava sem volt, nagyon türelmesen viselte a 2 órás etapot, majd nagy nehezen bejutottunk, ahol egy annyira tüneményes gárda fogadott minket, hogy épp csak a seggünk ki nem nyalták. Meg is voltam döbbenve, azt hittem ez is futószalag szerű, mint általában a dokiknál vagy a tömegrendeléseken. a két asszisztens nő körbeugrálta- és udvarolta Életkét, aki nagy mosollyal hálálta meg a figyelmet, a kedvességet és azt a nagy-nagy szeretetet, amit kapott az emberektől. A doktor bácsi a No.1-es, a legjobb fej bácsi, akivel eddigi életem során találkoztam. 5 gyereke van, Pécsről érkezett pár évvel ezelőtt, hasonló vetélési számú és próbálkozású asszonykával, mint én, így a hasonló sors oldotta a feszültségemet, ami tegnap óta rajtam volt. Dorkát levetkőztettem, addig 2 ember gyorsan rávetette magát, gügyögtek neki, szórakoztatták én meg majdnem hanyatt vágtam magam a meglepettségtől. Ilyen is van ... jé, létezik!

Doki bekukkantott Dorkám lába közé és konstatálta, hogy a hüvelynyílás, mint olyan nincs és a pisilőjénél is van egy kis összenövés és már kente is a zsibbasztót a célterületre mindezt olyan természetességgel, jókedvvel előadva, hogy eszembe se jutott, hogy ez fájhat Dorkának vagy bármi baj történne. Elhitette velünk, hogy teljesen fájdalommentes lesz és minden jól fog menni. 20 percet kellett várni. Többet nem lehet, ugyanis kimegy az érzéstelenítő hatása. Addig Krisz hozott ennivalót, ugyanis ekkor már 2,5 órája vártunk, nem ettünk semmit sem, Dorka szopott egyet, majd mi is jól laktunk egy-egy sonkás meleg szenyóval.

Közben azon imádkoztam, csak most ne rottyantson be a gyerekem, mert nem szeretném kitörölni a gélt ... még a végén kárba veszik. Tudniillik Dorka az elejétől a végéig kakil egy pelust olyan érzékkel, hogy a háta közepét és a térdét is érinti egyszerre a csomag tartalma. Mire végigértem gondolatban a mondaton már jött az a bizonyos nyögés és hozzá az elmélyült nézés és a rotty szaggal együtt. Gyors peluscsere, mentjük, ami menthető. Szerencsére egy lightosabb verzió csusszant ki, így nem volt gond az érzéstelenítővel. 

Idő letelt, bemegyünk újra, Dorka félmeztelen ismét 2 másodperc alatt. Doki annyira lelkiismeretes, hogy mindent nagyon részletesen elmond és bemutat ... mondom neki, hogy inkább az uram fele mutogassa az eszközöket és hogy mit csinál, mert én már érzem, hogy rosszul vagyok - pedig soha semmitől nem viszolyogtam, vagy voltam rosszul, most, hogy Dorkán csináltak, egyből előjött, na szép - ... majd jött a bűvös mondta, hogy akkor le kéne fogni a lábát ... én lányos zavaromban nekiálltam totyorogni, hogy én aztán biztos nem ... mondja az asszisztens, hogy nyugi, majd ő megfogja, épp fellélegeztem volna, hogy hú, ezt megúsztam, és már hátráltam is el, mire szólnak, hogy az nem úgy van, a kezeit valakinek fogni kell ... na jó, azzal még nincs gond, ha csak meg- és nem le kell fogni. Hozzáteszem nagy felkiáltójellel, hogy mindezt Dorka fülig érő vigyorral nézte végig és mosolyogva tűrte a beavatkozást is. Egy hangja se volt Életemnek, olyan ügyes volt. tulajdonképpen 30 másodperc alatt végeztünk úgy, hogy már a pelus is rajta volt és megmutatták, hogy kell kezelni minden nap a célterületet ahhoz, hogy ne nőjön újra össze. Tulajdonképpen egy seb keletkezett most Dorka punciján, amit nem szabad engedni összenőni, ügyelni kell arra, hogy a két seb külön gyógyuljon be. Ha mégis gond lenne, vissza kell menni és újra elvágják. Nagyon fogok figyelni és igyekszem jól kezelni.

Nem kívánom senkinek sem, hogy ilyen helyre kelljen mennie, de ezt a dokit, ah már gond van, mindenkinek meleg szívvel ajánlom. Nála emberségesebb, kedves, jó fej, gyakorlott orvossal még életemben nem találkoztam. Dorkát megnevettette, engem megnyugtatott és tényleg elhittem, hogy nem fog fájni, nem lesz gond ... és így is lett.

Majd vettünk az ajánlott fájdalomcsillapítók közül Nurofen Babyt, epres ízűt ... amiből 2x250 ml kell beadni 2-3 napon keresztül a babámnak. Mondták, hogy valószínű fájni fog neki, ha pisil, csípi majd a sebet. Majd itthon nagyon megdicsérgettük, elmondtuk neki, hogy mennyire büszkék vagyunk rá, ahogy viselkedett és amilyen kis ügyes volt. Többen megdicsérték a várakozók közül is, hogy mennyire édes és jó baba. Most alszik a drága, mert a kórházban csak pár percet szundított ... és hozzáteszem, amióta itthon vagyunk vigyorog folyamatosan, mintha misem történt volna, jó kedve van, csak mi vagyunk apával fáradtak. Ezek szerint a 3,5 órás kórházban eltöltött idő, minket jobban megviselt.

Ezt is túléljük, hiszen nekünk egy SUPER WOMEN-ünk van!

'Depis' hangulatra

Dorkával egy hónapja ezt hallgatjuk, ha valamelyikünk nyűgösebb a szokásosnál és mivel ma Dorka oltás utáni-, anya mensi közbeni - ami 6 hetente tör rá - 'depiben' szenved, ezért a lenti linket hallgattuk sokszor:

Nagyon szeretünk rá evezni és táncolni ... ha meghallgatjátok, érteni fogjátok:

http://www.youtube.com/watch?v=_rhgTYfH0sM&feature=related

Szép napot mindenkinek!

Szuper Dorka plusz két Maja sztori

Édes Kincsemmel ismét oltásra indultunk tegnap háromnegyed 12-kor Krisz és anyám társaságában. Babakocsival mentünk, így mire elaludt, ismét kelthettem fel aranyomat. Odaérve levetkőztettem, negyed órát kellett várni, mert voltak előttünk, viszont mi nagyon hamar végeztünk. Mérlegelés során 6920 grammot mutatott a műszer, magasságot most nem mértek, ami nem is fontos, hiszen a múltkor hatvanvalahány centit mértek és ekkor már a 74-es ruhákat hordta Életke. A mérlegről egy hajintással átkerült Dorka a vizsgálóasztalra, ott természetesen az első dolga egy nagy pisi megeresztése volt, ám mivel anya már szemfüles és tanult az előző ötvenöt alkalomból, így rutinosan teríttettem Krisszel a Müllerben vásárolt eldobható, nedvszívó pelust Mini Manó alá, így nem veszett kárba az a fél liter lötty, ami kicsorgott. Nagy mosollyal üdvözölte a doktor nénit Dorka, ami kitartott egészen addig, amíg sztetoszkóppal megvizsgálták és a nuniját pislantották meg. Majd jött a jobb comb után a bal, mindkettőbe egy tű landolt, amikor is már nem volt Édeske mosolya annyira őszinte, sőt mondhatni torkaszakadtából sírt aranyom. Emlékszem, amikor iskolás voltam, m indig feltették a kérdést., hogy combba vagy fenékbe kérem az injekciót és mindig a hátsó fertájat választottam,  mert az nem fájt annyira és amúgy is nagyon idegen tőlem az, hogy a combomba beleszúrjanak. Itt nem volt apelláta. Krisz segített a lefogásba, én ilyenkor oda se nézek, mert a szúrás mellett még távolabb áll tőlem az, hogy fájdalmat okozzak a gyerekemnek, holott tisztában vagyok vele, hogy inkább két bökés, mint hetekig tartó betegség. Az utolsó kép, amit valószínűleg sosem fogok elfelejteni, Dorka arca volt, ahogy nézett apára azokkal a kétségbeesett nagy kék szemeivel, olyan segítségkérően, hogy belesajdult a szívem. Ami muszáj, az muszáj. Szerencsére nagyon gyorsan meg tudtam nyugtatni, magamhoz ölelgettem, apa rázta a Zsiráfot, a csörgőt, mint bolond az ólajtót, így gyorsan el tudtuk terelni a figyelmét a fájdalomról és felöltöztetem. Majd Krisz kezébe nyomtak egy papírt és nem értettük először, hogy mi ez, majd elmagyarázta a dokink, hogy Dorka hüvelybemenete nincs meg, egy hártya szerű bőrréteg húzódik rajta és még a nagyajkak között is van egy jól látható átmenet, úgyhogy itt a beutaló, irány a sebészet. Nézzék meg ott is és döntsék el, mi legyen. Először csak úgy rávágtam, hogy ok, fel se fogtam nagyon, hogy mit is mondtam, majd amikor kiértünk és anya megkérdezte, hogy minden rendben van-e, akkor jutott csak el a tudatomig, hogy miről is van szó. Gyors osztás, szorzás után eldöntöttük, hogy aznap, sőt másnap se megyünk be a kórházba, hiszen Dorka másfél napig lázas szokott leni oltások után, illetve borogatni is kell a lábát, úgyhogy csütörtökre esett a választás. Nagyon bízom benne, hogy ez a hártyás bőrréteg leválik magától és nem kell vágni. A húgom is megnyugtatott ... meg hát természetesen a poénok tárháza végtelen ... mindenkinek az első gondolata az volt, hogy Dorka biztosította magát a fütyikkel szemben, aki oda bejut, nagyon meg kell dolgoznia érte, a leány nem adja magát könnyen. Meg hát amúgy is dupla hártya ... egy bőr,- és egy szűz ...na sorolhatnám a hülyébbnél hülyébb poénokat, de nem teszem, mielőtt még bárki őrültnek gondolna.

Holnap megyünk a sebészetre én már most izgulok, jó hogy aggódok mégis csak Életkéről van szó. Minden nap 8-2-ig van rendelési idő, egy nagyon aranyos asszisztens nő tájékoztatott, hogy ne menjünk oda 8-ra, csak 10 óra körül, mert először az osztályos betegek vannak soron és csak utána a járóbetegek és poénosan megjegyeztem, hogy az én Dorkám egy 4 hónapos JÁRÓ beteg :). Jót rötyögtünk rajta, majd elmondta, hogy a C épület földszintjén található a rendelő, oda menjünk. Egyszer elkeveredtünk; a hallásvizsgálat során itt kötöttünk ki, úgyhogy már ismerős a helyszín. Gyorsan végigpörgettem Dorka napirendjét és Krisszel megbeszéltük, hogy fél 10-kor leteszem Dorkát aludni, amikor felkel megszoptatom és irány az orvos. 

A tegnapi szurikról hazaérve kicsit nyügi volt a csemetém, majd amikor anya megkérdezte tőle, hogy elverjük a doktor néni fenekét, amiért ilyen csúnyaságot csinált veled, nagy mosolyba tört ki Dorka és onnantól nem volt vele gond. Itthon gyorsan beadtam neki a lázcsillapító kúpot, már nem várok addig, amíg elkezd hőemelkedése lenni, és beigazolódott a megelőzés. Délután nem volt gond, viszont este 38,6 fok volt a láza, majd lement 37,4-re. Ma reggel is csak hőemelkedése volt, viszont egyértelműen fájlalja a bal lábát. Valahogy sehogy sem kényelmes neki a kézben tartás s emiatt nincs túl jó kedve.

Majás sztorik tegnapra:

Tegnap délután, amikor a nagy játszás következett Maja ismét produkálta magát Dorkának, aki sikogatott neki, meg-megcirógatta, majd elkapta a fülét úgy, hogy a kutya visításba tört ki, erre a gyerek annyira meglepődött, hogy még jobban rászorított és nem tudta elengedni. Maja még a fejét is elfordította, nehogy bajt okozzon Dorkának, annyira okos állat volt. Miután nagy nehezen kiszedtem a kutya fület Dorka szorításából, majd a körömnyomoktól is mentesítettem Maját, odajött Dorkához megnyalta a kezét és melléfeküdt, jelezve ezzel, hogy nincs harag.

Reggel Dorka hanyatt fekszik a nappaliban. Maja mellé áll. Dorka rákap a lábár, mintha cici lenne, elkezdi betolni a szájába. A kutya nem érti mit akar, majd hirtelen ötlettől vezérelve rásegít a dologra és belelép Dorka szájába nagyon óvatosan, miközben megnyalja a gyerek fejét. Hát ez a szeretet ...és a gyerekfertőtlenítés kezdete.

Most gondolhatja bárki, hogy rossz ember vagyok, mert hagyok ilyet. Egyrészt nem hagyom, csak gyorsan megtörténnek. Nyilván nem tetszik, ha a kutya lába és nyelve a gyerekem szájába van bent, de nem lesz tőle semmi baja, ha megmosom a kezét utána ... a száját nem fogom ki Domestosozni, ez a kakukktojás. Annyira jóban vannak és annyira szeretik egymást. Együtt nőnek fel, csak Majának van másfél év előnye. Nem gondolom azt sem, hogy rossz anya lennék és felelőtlen ezáltal, de nekünk se tisztították le a tyúkszart falun, mielőtt megettük.

Tejgond megoldva

A tejecskés múltkori nagy probléma kipipálva. El kezdtem inni a Mecsek tejszaporító teát és garantálom jobb, mint a homeós bogyó. Én ízesítés nélkül nem tudom elfogyasztani, ezért cukrot és citromlevet is teszek hozzá  kiváló az íze. Javaslat szerint napi 3-5 filterrel kell elfogyasztani belőle a kellő hatás elérése érdekében. Én hárommal kezdtem és éreztem a jótékony hatását. Általában a gyógynövényes dolgokkal úgy vagyok, először a kevesebb előírást próbálom be, majd ha nem használ, jöhet a nagyobb adag. Szerencsére nem volt rá szükség. Dorka pocakja is jól bírja, semmi gondja nincs és nálam a cicigondok helyrejöttek 2 nap alatt. Újra van tej és jobb,  mint újkorában. Hozzáteszem a multifunkcionális mivoltomból visszavettem egy lépést, mert ha ketté szakadtam volna se tudtam volna mindent megcsinálni, meg nyilván "... belőled kettő? Akkor én elköltözöm és csak az egyikőtöket viszem magammal meg Dorkát!" - Krisz kijelentése sem győzött meg a klónozásom helyességéről, szóval nem tornázom, legalábbis nem minden nap. A dokim sietett segítségemre, mert hát tudjuk a védő néninkről alkotott véleményem, inkább a nőgyógyászom kérdeztem meg, akit bármikor, bármilyen kérdéssel zaklathatok a nőgyógyászati gondoktól a gyerekgyógyászatig mindennel kapcsolatban igyekszik segíteni, ha ő nem tud megoldást, akkor megkérdez mást, visszahív és úgy ad tanácsot. Nagyon lelkiismeretes pasi. 

Szóval elmondtam neki, mi a gondom, megkérdezte mennyit pihenek, mondtam, hogy mivel dolgozom ismét, igaz itthonról, így semmit sem szinte - egyébként most pihenek, miközben írom a bejegyzést, bár mindezt állva teszem, mert a tejberizs és a Dorka kaja épp fő mellettem, Bubus alszik -, majd jött a fél órás hegyi beszéd a pihenés fontosságáról és az anyaság mibenlétéről, miután lezárta a monológot nyögte ki, hogy a tornát hagyjam abba, mert az izzadás nagyban befolyásolja a tejmirigyek kiválasztását és ettől apadhatott a tejem. Azt már hozzá se mertem tenni, hogy itthon gyártott 2 literes teli ásványvizes flakonos cuccal nyomtam Réka tanácsára ... na hát erről ennyit, meg a tanácsról is, ez sem egyetemleges. Az ilyen tápos kismamáknak, mint én, nem való a Réka-torna.

De fel a fejjel, hiszen a 2 heti aktív torna meghozta az eredményt a kemény fenék és comb terén. :)

S Dorka így annyit cicizik, amennyit csak akar, illetve amennyit anya enged neki.

Álmomban már láttam

Pocakos élet előtt - mert ugye volt olyan is, bár nagyon halványan emlékszem már rá - egy vasárnap reggel felkeltem, elkészítettem a teám, bekapcsoltam a tv-t s amíg ment a Hupikék törpikék, bevackoltam magam, betakaróztam és elbóbiskoltam. Nem mélyen, hiszen nagyon messziről hallottam a történéseket körülöttem, mégis nagyon meghatározó élményben volt részem. Láttam, ahogy nekiállok a vasárnapi ebédnek, húsleves főzök, riszt és krumplit készítek hússal, a savanyúságnak valót is lereszeltem már és lassan teríteném meg az asztalt, de megszólal a gyerekem. Édes kis gügyögés töri meg a csendet és kérlel, hogy vegyem ki s kiságyból. Krisz szól, hogy majd ő megoldja én csináljam csak a dolgom. Majd összeülünk megebédelni, beszélgetünk közben, valamilyen borokkal kapcsolatos tévé műsor megy a háttérben, a gyerek valahogy most nincs jelen, legalábbis nem látom. Végzünk, elmosogatok, felmosok, mert zsíros lett a konyhában a kő, kifröcsögött az olaj a rántott hús sütésétől. Leülök, olvasok egy kicsit és kiteregetem a mosást is, lejárt a mosógép. Majd újra valahonnan előkerül egy gyerek, játszunk a szőnyegen, apa tévét néz, közben netezik, Maja ugrál körülöttünk, majd fogjuk magunkat és elmegyünk sétálni ... felébredek s könny szökik a szememben. Közben nagyon vágyom arra két vetélés után, hogy egyszer a valóságban is megtörténjen ez velem, hiszen tudom akkor, hogy kész, révbe értem, családom van, együtt vagyunk és ez a nap csak a miénk lenne. Többször is lejátszottam ezt a történést magamban s minden alkalommal jó érzés töltött el. Vágytam rá. Annyira akartam, hogy ez megtörtént ma. Ugyanezzel a forgatókönyvvel, való vált az álmom - még az olajfröcsögés is benne volt a felmosással együtt - és én nagyon boldog voltam. Tökéletes családi idill, ha csak egy kis időre is. Erre akkor ébredtem rá, amikor ebéd után Dorkával játszottam a szőnyegen, körbenéztem, apa tv-t nézett, közben netezett és a mosott ruhák friss illata megcsapta az orrom. Visszapörgettem az eseményeket és bejött ... minden. Egyből mondtam Krisznek, hogy menjünk sétálni. Na, ekkor véget is ért a tündérmese, mert az Aldiból visszafele Dorka végig visította az utat, így apa kézben hozta a gyereket én toltam a babakocsit egy kiló kenyérrel és egy 2 literes kólával - legalább nem volt üres -. Az, hogy az álmomban a gyerek ebéd közben nem volt jelen, annak volt köszönhető, hogy Dorka aludt, így nyugodtan tudtunk enni.

Majd a sétáról visszatérve jött a fél 5-ös etetés apával, játék, közben Krisz Halász Judit koncertet keresett neten és azt hallgattuk a csemetémmel, amin aztán el is sírtam magam, hiszen újra tudatosult anya lettem, családunk van és mennyire nagyon szeretem a babámat. 

Ajánlom mindenkinek, akinek van csemetéje, akinek nincs, akinek pocakban van a babája, akinek még nincs, aki volt gyerek, aki nem, aki szeretne bébit, aki nem gondolkozik rajta, aki szereti Halász  Juditot ... olyan nincs aki nem: http://www.youtube.com/watch?v=9313Gcz3Qro 4:14-től indul az a zene, amitől az összes könnyem kijött.

Van még egy nagy álmom, szeretném ha valóra válna és akkor nem lehet semmi gond.

Dorka módra

Édes kis Pöttyünk minden nap megajándékoz minket valami újdonsággal és egyedivel. Tisztában vagyok vele, hogy ezeket minden gyerek csinálja előbb vagy utóbb, ezeket minden gyerek tudja és ösztönből sok minden bennük van, ám mivel a sajátomról van szó, ezért nagy büszkeséggel tölt el Dorka ügyesedése és természetesen úgy élem meg, olyan boldogsággal és túláradó szeretettel, mintha egyedi és megismételhetetlen lenne. Régebben, ha azzal dicsekedett egy anyuka, hogy a babája hátról oldalra, majd onnan hasra fordul; vele örültem, de úgy voltam, hogy na bumm, én is meg tudom csinálni ... na, most nem így gondolom. A legügyesebb, könnyet fakasztó cselekedetek között tartom számon, mióta Dorkám van. Olyan átéléssel végzi a tevékenységet, édesen akarja, hogy sikerüljön. Miközben fordul, még a fülét is megfogja az egyik kezével és azzal is tolja magát, miközben hangosan dünnyög és közben egy-egy puki is elhagyja a popóját a nagy koncentrálás közepette. Mikor sikerül pocakra érkezni, az esetek 40%-ában még segíteni kell a keze elrendezgetésében , de ügyesedik ebben is és nagy mosollyal konstatálja, ha sikerül egyedül megoldania a feladatot. Ilyenkor természetesen anya nagy tapsviharban tör ki és fülig érő vigyorral üdvözli a forgolódást. Sokszor elakad még a feneke húzásában, de ilyenkor jön a rásegítés a fülhúzással. 

Dorka tudatosan nyúl a tárgyakért és minden egyes dolgot a szájával is 'megnéz'. Észrevettem, hogy vannak olyan játékok, amelyeket jobban szeret a többinél. Például Pöttyöm Katica a N.o.1.Julcsitól kapta a csemetém pár hete. Csörög, zörög, sípol, csillog-villog és minden idegesítő hangot kiad, amit csak lehet, mégis Dorka nagy kedvence, valószínű pont ezért. Van egy Pöttyöm Katica c. mesekönyve, amit mindig felolvasok neki és a plüss állattal el is játszom a történetet. Nyilván ez még engem boldogít elsősorban, viszont Dorkán látom, hogy nagyon élvezi. A másik nagy kedvenc Güngyörke, Dóritól kapott nyúl, amit tömhet a szájába ezerrel és nyálfogónak is tökéletes. Majd jön Zsigi Zsiráf, a csörgő, aki néma, hiszen még mindig ott tartunk, hogy nem mond semmit a hosszú nyakú. Ezt követi Fáni Fáni Elefáni és Julcsi kukac. Mindemellett természetesen alap a játszószőnyeg, hiszen azzal indul az 5 órától 7-ig tartó őrület, nyúzás, tépés. Ezen kívül van rengeteg játéka, mégis ezek a favoritok. Ha valamelyiket nem rakom ki, keresi a szemével ... és majdnem lemaradt a két mondókás könyv és az imás könyv. 

Bújós lett a lánykám. Olyan édes, amikor kiveszem a kiságyból alvás után 10-15 perces szeretgetés következik. Magamhoz ölelem, ő belebújik a nyakamba vagy a mellkasomhoz és még ott piheg egy kicsit. Ezt szeretem legjobban, hiszen amilyen szeretet, nyugalom, béke, kedvesség árad belőle ilyenkor, leírhatatlan az érzéssel együtt, hogy anya vagy ez csak neked jár, csak tőle. Olyan jó lesz ezeket elmesélni neki, amikor már nem fér bele az ölembe, csak próbálkozik vele. 

A 'beszélgetések' is egyediek, hiszen máshogy kommunikál velem, mint apával. Máshogy gesztikulál és máshogy használja a testét is. Apával incselkedik, anyával megbeszéli azt is, mit álmodott és milyen angyalkával találkozott álmában. 

Maja és Dorka kapcsolata egyre jobb lesz, bár azt hittem ezt már fokozni nem lehet. Maja nagyon nagy segítség a fejlesztésben. Mindent eltűr - lsd.: ha Dorka a szemét 'simogatja meg' -, játszik vele és nagyon vigyáz rá. Amikor a gyerek hason van és kicsit lankad a fejtartással párhuzamosan a kitartás is, akkor Maját Dorka elé 'parancsolom' és egyből újra éled a kedv a gyerekben. ilyenkor Maja is valahogy máshogy szemléli Bubust, mert egyből pucsít neki és játékosan közelít felé dünnyögve. Ha a kutya Dorkám mellett van, akkor a gyerekem keze kivétel nélkül valahol Maja Benő szőrén landol egy nagy tépés kíséretében, amit a kuttyunk fog összeszorítva visel hálás szemmel, Kincsem pedig visít rajta. 

Amikor sétálni indulunk és haladunk a lépcsőházban lefele, figyeli a virágokat, mindegyiknél megállunk hapcizni, ezeken jót rötyög, majd jön a babkocsi előrángatása a fél négyzetméteres helyiségből és indul a mandula. Anyának jó edzés a 2 órás séta hóban, sárban, szélben, fagyban, esőben mindig, minden körülmények között. Na jó, most túloztam: esőben nincs meg a két óra, de igyekszünk minden nap menni.

Észrevettem azt is, hogy egyre jobban alkalmazkodik az új helyzetekhez, helyekhez, emberekhez. Okosan veszi az akadályokat, sokkal jobban, mint én egy-egy újdonságot. 

Tudok mellette dolgozni napi 4 órát. Amikor alszik, akkor az én legnagyobb segítségem. Ezen kívül megcsinálok mindent itthon, naponta sütök-főzök, takarítok, mosok, vasalok, illetve tornázni is elkezdtem újra. Még csak kis léptekkel haladok előre: láb, popsi feszesítéssel kezdtem Rubint Réka edzéstervét nyomom kis átalakítással. Hozzáteszem egy hét után olyan izomlázam van - ma reggelre jött ki - hogy képtelen voltam megcsinálni a sorozatokat. Így 2 órás "terepséta babakocsival" váltottam ki a mai napi jó cselekedetet. Amikor Dorka játszószőnyegezik, addig anya két mondóka és egy fejen pörgés közben nyomatja a lábemelést és a guggolást. Azt hittem ennél multifunkcionálisabb már nem lehetek, de mégis.

Közben Dorka igyekszik előre kúszni, aminek minden alkalommal egy jó nagy pofára esés a vége. Ücsörögni is nagyon szeret annak ellenére, hogy nem tesz túl jót neki ... sőt feltolja magát állásba, ami tusom, hogy szintén nem oké, de ez van. 

Jókat eszünk... igen, Dorka is. Fél 5-kor már Dorka is uzsonnázik velünk. Krisz teljes mértékben átvette tőlem ezt a feladatot, így nekem csak meg kell főznöm az étket. Ma például cukkini és sárgarépa volt a menü, amiből még holnapra is tudtam berakni a hűtőbe. A meggyel most egy ideig nem próbálkozom, mert a lányom konkrétan pofán köpött vele.

Szépen okosodik, növöget a Kincsem. Napról napra elkápráztat engem, minket s mi nagyon büszkék vagyunk rá, hogy minket választott szüleinek.