Álmomban már láttam

Pocakos élet előtt - mert ugye volt olyan is, bár nagyon halványan emlékszem már rá - egy vasárnap reggel felkeltem, elkészítettem a teám, bekapcsoltam a tv-t s amíg ment a Hupikék törpikék, bevackoltam magam, betakaróztam és elbóbiskoltam. Nem mélyen, hiszen nagyon messziről hallottam a történéseket körülöttem, mégis nagyon meghatározó élményben volt részem. Láttam, ahogy nekiállok a vasárnapi ebédnek, húsleves főzök, riszt és krumplit készítek hússal, a savanyúságnak valót is lereszeltem már és lassan teríteném meg az asztalt, de megszólal a gyerekem. Édes kis gügyögés töri meg a csendet és kérlel, hogy vegyem ki s kiságyból. Krisz szól, hogy majd ő megoldja én csináljam csak a dolgom. Majd összeülünk megebédelni, beszélgetünk közben, valamilyen borokkal kapcsolatos tévé műsor megy a háttérben, a gyerek valahogy most nincs jelen, legalábbis nem látom. Végzünk, elmosogatok, felmosok, mert zsíros lett a konyhában a kő, kifröcsögött az olaj a rántott hús sütésétől. Leülök, olvasok egy kicsit és kiteregetem a mosást is, lejárt a mosógép. Majd újra valahonnan előkerül egy gyerek, játszunk a szőnyegen, apa tévét néz, közben netezik, Maja ugrál körülöttünk, majd fogjuk magunkat és elmegyünk sétálni ... felébredek s könny szökik a szememben. Közben nagyon vágyom arra két vetélés után, hogy egyszer a valóságban is megtörténjen ez velem, hiszen tudom akkor, hogy kész, révbe értem, családom van, együtt vagyunk és ez a nap csak a miénk lenne. Többször is lejátszottam ezt a történést magamban s minden alkalommal jó érzés töltött el. Vágytam rá. Annyira akartam, hogy ez megtörtént ma. Ugyanezzel a forgatókönyvvel, való vált az álmom - még az olajfröcsögés is benne volt a felmosással együtt - és én nagyon boldog voltam. Tökéletes családi idill, ha csak egy kis időre is. Erre akkor ébredtem rá, amikor ebéd után Dorkával játszottam a szőnyegen, körbenéztem, apa tv-t nézett, közben netezett és a mosott ruhák friss illata megcsapta az orrom. Visszapörgettem az eseményeket és bejött ... minden. Egyből mondtam Krisznek, hogy menjünk sétálni. Na, ekkor véget is ért a tündérmese, mert az Aldiból visszafele Dorka végig visította az utat, így apa kézben hozta a gyereket én toltam a babakocsit egy kiló kenyérrel és egy 2 literes kólával - legalább nem volt üres -. Az, hogy az álmomban a gyerek ebéd közben nem volt jelen, annak volt köszönhető, hogy Dorka aludt, így nyugodtan tudtunk enni.

Majd a sétáról visszatérve jött a fél 5-ös etetés apával, játék, közben Krisz Halász Judit koncertet keresett neten és azt hallgattuk a csemetémmel, amin aztán el is sírtam magam, hiszen újra tudatosult anya lettem, családunk van és mennyire nagyon szeretem a babámat. 

Ajánlom mindenkinek, akinek van csemetéje, akinek nincs, akinek pocakban van a babája, akinek még nincs, aki volt gyerek, aki nem, aki szeretne bébit, aki nem gondolkozik rajta, aki szereti Halász  Juditot ... olyan nincs aki nem: http://www.youtube.com/watch?v=9313Gcz3Qro 4:14-től indul az a zene, amitől az összes könnyem kijött.

Van még egy nagy álmom, szeretném ha valóra válna és akkor nem lehet semmi gond.