Na, kész! Túl vagyunk a harmadik oltáson is és a 3 hónapos kötelező vizsgálaton. Fél 1-re volt időpontunk, gyorsan be is kerültünk, de okos 3 gyereke anyuka ismét osztotta az igét szerencsétlen 6 hetes anyukának arról, hogy miért kell mindig minden körülmények között cumit használni. Nem szóltam, mert megfogadtam új évkor, hogy sokkal türelmesebb leszek a kismama társaimmal és én leszek az utolsó, aki vitába belefolyik. Most megálltam. Szóval bementünk a rendelőbe, Dorkát meztelenre vetkőztettem, súlymérés következett: 6610 gramm, majd a magasságát mérték meg: 63 cm. Hatalmas baba a kortársaihoz képest - állapították meg. Ezt követte a 3 hónapos státuszvizsgálat. Nem részletezem írásban, a fotón látszik minden, mit kell tudni egy 12 hetes bébinek:
A dokumentáció hozzáfűznivalója:
Dorka nem csak emeli a fejét 45 fokos szögben, hanem gyakorolja a kitolást is, még nem megy neki teljesen, de igyekszik erősíteni magát. Belekapaszkodik az ujjamba és a segítségemmel felhúzza magát ülő helyzetbe és pár másodpercig ül egyedül. Ám mivel felfedezte a lábát is, így előrebukik minden alkalommal, mert mihelyst észreveszi a tappancsait, hangos szuszogással igyekszik elérni, aminek rendszerint egy fél bukfenc a vége. A gőgicséléssel kapcsolatos kérdésnél elmondtuk, hogy veszekedni és velünk vitatkozni nagyon tud, néha Maját is megrendszabályozza a gyerek. Sikogat és szabályosan nevetőrohamot kap a szilveszteri általunk csak TOMITROMBI-nak hívott eszköztől. Tomitól kapott trombita - lefordítva. Annyi mindent megtanult már Dorka, jobban mondva annyi mindent megmutatott már magából ez a kislány ... s hol van még a vége. Napról napra ügyesebb lesz s minden áldott nap rácsodálkozok valami újra, valami másra.
Szerencsére a szájpenésze is elmúlt, a sérve is visszahúzódott majdnem teljesen annak ellenére, hogy sokkal későbbre jósolták.
Dorka nagyon jól viselte a magpróbáltatásokat, mosolygott mindenkire, nagyon bájos kislány volt. Aztán jött a szuri. Mint mindig, Krisz most is velünk volt, mert én a lefogást nem vállalom be, egyszerűen nem visz rá a lélek arra, hogy erőszakot alkalmazzak Dorkán. Sajnos én ezt máshogy nem tudom értelmezni. Tudom én, hogy kell az oltás ahhoz, hogy ne legyen beteg stb ... nem is az oltással van a gondom, hanem magával a lefogással. Úgyhogy ez ismét apa reszortja lett. Kicsi pityergés, majd egyből felvettem az ölembe és magamhoz öleltem, elmúlt minden gond és bánat. Azt sajnálom, hogy futószalagon mennek a gyerekek. Ugyanis ha még lett volna időm arra, hogy Dorkát kicsit tovább magamhoz szorítsam s ne kelljen egyből öltöztetni és kivonulni, akkor nem kezdett volna eszeveszett üvöltésbe, amikor leraktam ismét a vetkőztetőre, hogy felöltöztessem s nem visított volna hazáig. Az fogalmazódott meg bennem, hogy ez az ölelés olyan volt, hogy jól van nyugodj már meg, mit sírsz és nem olyan, hogy jól van na, nincs semmi baj, anya, apa itt van, gyorsan felöltözünk és kész, el is felejtjük az egészet. Van különbség a kettő között az én olvasatomban.
Mindenesetre előjött az ugye csak szoptatok kérdéskör is és amikor feleltem, hogy Dorka 6 hetes korától kapja a gyümölcsöket egyből az volt a védőnő kérdése, hogy ezt megbeszéltük, kinek a tanácsára csinálom? Mondtam, hogy anyám javasolta, én is így nőttem fel, a húgom is, mégis élünk. Erre már nem volt semmi reakció. Most valahogy úgy láttam, hogy nem az a 'szaranyavagy' nézés volt, hanem már beletörődtek abba, ahogy én Dorkával viseltetek. Írattam fel Vigantolt, mert lassan elfogy. Ezt kell napi egy cseppel adagolni a babáknak egy éves korig, majd utána megbeszéljük az adagolását. Nekem még egy cseppet sosem sikerült kisajtolni az üvegből, mindig több lesz (azért nem kell félni, hogy túladagolom a gyereknek, de 2-3 csepp az alap nálam).
Bubus lába kezdett bedagadni, úgyhogy hideg vizes borogatással igyekszem enyhíteni. Germicid C kúpot már a múltkor írattam fel, ugyanis belázasodott Dorka az oltás után. Most is mérem a hőjét folyamatosan, ha elkezd felkúszni, akkor egyből kapja a kúpot. Most alszik, szegénykémet lefárasztotta a doktor nénis história. Olyan kis helyes volt, amikor jöttünk ki és öltöztettem a meleg ruhájába, olyan kis szépek voltak a szemecskéi, ahogy könnytől áztatva rám nézett ... hálás a vigaszért, az ölelésért és egy hős a kislányom!
Eszem a kicsi szívét.... :(
VálaszTörlés