Komoly szituációkon vagyunk túl édes kincsemmel, amit elhinni sem akarok, mégis megtörténtek. Úgy érzem, hogy a fagyi visszanyalt és anya makacssága, nagyszájúsága visszaköszönt Dorka szájából egy édes "NEM"- vagy "NMMEM"- vagy vagy "NÜÜÜMME" vagy valami hasonló tagadó szóval, amihez tudatosításként még a fejét is megrázta. Ráadásul többször egymás egymás után. Annyira kellett röhögnöm, hogy eldobtam a kezemből az etető kanalat és egyértelműen a visszanyal a fagyi kifejezés jutott eszembe. Honnan tudja egy ekkora csemete, hogy kell ellentmondani és fejrázás közepette kifeszíteni magát, ha már nem kell neki több "Dorkatrutyi". Soha nem szoktam semmit sem úgy Dorka szájába adni, még a vitamint sem, hogy előtte meg ne kóstolnám ... hiszen hogyan készíteném fel egy olyan dologra, amit én sem tudok, hogy micsoda. Most az egyszer betettem lemeózás nélkül a szájába az általam készített krumpli-alma egyveleget ... aztán megkóstoltam én is a fél 5-ös étkét a gyerekemnek és egyből megráztam magam, fintorogtam és szinte megfeszítettem magam, annyira szar íze volt. Anya, ezt jól kifőzted!
Eljutottunk odáig, hogy a drágámnak önálló akarata van és ellentmondást nem tűrő metakommunikációval és hangokkal a tudomásomra is hozza, ha valami nem tetszik neki. Olyan, mint én s ezért olyan büszke vagyok rá: a nem nemet jelent és nem talán-t. :)
Van, amikor összeveszik velem és kioszt. Ilyenkor olyan elánnal magyaráz valamit és szívem szerint megkérdezném, mit mond. Mennyire nagy lenne, ha 2 évesen mondjuk visszakérdezhetnénk tőlük, hogy emlékszel erre és arra ... s ilyenkor mit mondtál?
Egyébként a heti nagy bemutató tegnap altatás közben ért minket. Dorka segítség nélkül hátról oldalra fordult egyedül, segítség nélkül, gyorsan kiabáltam apának, hogy szaladjon, le ne maradjon róla és közben szorítottam Dorkának, hogy ne boruljon vissza ... ügyes volt az angyalkám. Minden nap mutat nekünk valami újat.
Sikogatni ritkán sikogat már, inkább dünnyög, berreg és a magánhangzók helyett mássalhangzókkal próbálkozik. Maja ugatására összerezzen, ha Maja produkálja magát Dorka előtt, ezt a lánykám röhögőgörccsel hálálja meg. A fél 5-ös uzsonna után nagy játék következik nálunk a játszószőnyegen ezer játékkal, állattal, könyvvel. Ilyenkor leveszem Dorka zokniját és minden zavaró tényezőjét a hab testéről. Ezt a pozíciót Maja kihasználva hozza a kötelét és móka céljából Dorka lábára akarja rakni mindenféle képen. Ha nem megy, akkor nekiáll nyalogatni Dorka talpát és ekkor indul a nap fénypontja. Dorka csilingelő kis nevetése betölti a szobát. Édesek együtt és Maja nagyon okosan viselkedik a babával. Ha bemegyek a fürdőszobába és Dorka marad a játszószőnyegen a kutyával, úgy csinálok, mintha becsuknám az ajtót és közben leskelődöm, hogy viselkednek egymással. Ilyenkor Maja leül a játszószőnyeg szélére és figyel az ajtó felé, miközben fél szeme a gyereken van folyamatosan, így őrzi, vigyáz rá; ha Dorka megnyekken, már ott terem mellette, ellenőrzi, hogy minden rendben van-e és visszamegy a szőnyeg szélére; ha nekiáll pityeregni a gyerekem, akkor ugatással jelzi, hogy jó lenne, ha sietnék a dolgommal. Kinyitom az ajtót, kilépek a fürdőből és Maja rohan elém, magyaráz - gondolom elmeséli mi történt abba a 3 másodpercben, amíg nem voltam ott -. Olyan okos és nagyon jó, hogy ennyire megszerették egymást, főleg Maja Dorkát. Az elején egy kanyi vasat sem adtam volna fogadásból azért, ha valaki azt mondja, ez így fog alakulni.
Szóval zajlik az élet körülöttünk és velünk. Dolgozom ismét, kicsit nehezen indult, kicsit lelkiismeret-furdalásom is volt, de megfogadtam, ha vége ennek a tendernek, újra csak anya leszek ... viszont ennek sikerülnie kell. Amíg Dorka alszik, anya dolgozik.
Minden nappal egyre könnyebb, minden nap valami újdonsággal elkápráztat a kis csodánk s minden áldott nap rácsodálkozom a világra, a Kincsemre és hálát adok a jó Istennek, hogy van nekem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése