Szeretet

Sokféle szeretet létezik. S mi a fogalma? Lehet definiálni? Nem hiszem, mégis megpróbáljuk. Íme gyerekszájjal a szeretetről:

"A szeretet az,amikor egy lány bekölnizi magát,a fiú pedig borotválkozó arcszesszel bekeni magát,aztán elindulnak hogy szagolgassák egymást." 

A szeretet az,amikor elmondod egy fiúnak,hogy tetszik az inge,erre ő ezután minden nap csak azt hordja majd." 

"Szeretet az,amikor apa izzadt és büdös,de anya akkor is azt mondja neki,hogy sokkal helyesebb mint Robert Redford."

"A szeretet olyan,mint amikor egy kicsi öreg néni és egy kicsi öreg bácsi még mindig barátok,még azután is,hogy jól megismerték egymást."

Majd jöhet egy másik megfogalmazás Biblia/ Újszövetség/ Pál Korinthusiakhoz írt 1 levele 13.vers:
A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken való szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni.

Tegnap este, miután leraktam Dorkát aludni és elcsendesedett a lakás, végiggondoltam a napom, mint minden este. Eszembe jutott egy momentum, mely minden alkalommal ugyanúgy ismétlődik, minden nap. Leteszem a csemetémet aludni 8 órakor, betakargatom, átölelem és elmondom neki mennyire szeretem. Ő ilyenkor mosolyog egy hatalmasat, egy jó éjt puszi, ajtó becsuk, légzésfigyelő bekapcsol és indul az esti műszak. Elmosogatok, eltörölgetek, vacsorázunk apával, elpakolok, lezuhanyzom kis beszélgetés, társasozás Krisszel és alvás. Minden lefekvésnél elmondjuk, hogy szeretjük egymást, elmondjuk Dorkának is és mégsem tudom megfogalmazni, mit jelent. Mamáéknál töltött idő alatt a családon belüli feltétel nélküli szeretet kézzelfogható volt. Tegnap figyeltem magunkat a gyerekkel és nálunk is tapasztalok hasonlót. Szeretem, valami mélyről és egész embert kívánó, átjáró dologról van szó. Valami olyanról, ha nem lenne, hiányozna, ha baja lenne, rosszul esne, nem csak úgy, hanem csigerből fájna, minden porcikám megszakadna és a szívem ezer millió darabra hullna szét ... és örökre tart. Zsu egyszer úgy fogalmazta meg, hogy ő Áriért az életét is odaadná ... s valóban, én is érzem ... annyira értékes ez a kis ember.

Dorka előtt is voltak szüleim, testvérem, férjem, akikért ha kellett volna, tűzbe megyek. Mégis valahogy a gyerekem megváltoztatta ha nem is a fontossági sorrendet, az érzelmi szálakat mindenképp. Valahogy nem tekintettem a mi kis hármas közösségünket - Dorka, Krisz, Liz - egy egységnek, hanem egy nagyobb egység részeként. S ahogy Bogi blogját is olvastam, akkor tudatosult igazán bennem, hogy nekem már ez a két ember a családom. S lelkiismeret furdalásom lett egyből ... akkor már anyáék nem is a családom? - tettem fel magamban a kérdést. De ők is a részei, csak már egy nagyobb egység részei s mi hárman vagyunk az elsődleges kapocs egymásnak. Szóval így sikerült tisztáznom magamban a dolgokat. Bugyutának tűnhet a dolog, mégis nehézséget okozott. Nem tudom kinek mit jelent a szeret, vagy elgondolkoztatok-e már azon, hogy mi a szeretet és hogyan látjátok magatokat, a kialakult vagy kialakulóban lévő családotokat az egységen belül. Hova teszitek magatokat és hogyan mondjátok, hogy szeretlek? Vannak a közvetlen környezetemben olyanok, akik minden nap elmondják a másiknak, hogy szeretlek, mert már megszokták. Én tényleg komolyan mondom minden alkalommal. Valahogy azt érzem ilyenkor, hogy megremeg a kezem is, amikor Dorkának mondom elalvás előtt, annyira bensőséges.

A 'nagy családunkon' belül észrevettem, hogy mindenki másképp szeret, viszonyul Dorkához. Vannak, akik önzetlen, szívből jövő. Vannak, akik szeretnek, de nem tiszta szívből, csak ezt mutatják és van a legrosszabb, akik csak azért szeretnek, mert muszáj vagy mert az illem megkívánja. Dorkának ettől se jobb, se rosszabb nem lesz, nyilván nekem sem. Érdekesek az emberi kapcsolatok, sokat lehet tanulni belőlük. Főiskola óta hobbym a metakommunikáció megfigyelése az embereken. Még Dorka előtt többször volt alkalmam egy fagyival beülni a Baross útra és csak nézni az embereket. Mindent meglehet tudni. Alapvető mondásom, más mond a száj, mást mutat a test. S ez minden emberre igaz. A metakommunikációval nem lehet hazudni, mert önkéntelenül elárulod magad. Minden egyes beszélgető partneremnél figyelem a jelzéseket s ezek ismerete sokat segített a rangsorolásomban. Most, hogy itt van velünk Életke, nincs idő és energia mindenkivel jó pofizni ... meg alapvetően nem is az én asztalom, mégis az elmúlt évben kétszer is megalkuvást kellett kötnöm egy-egy nagyobb vita elkerülése érdekében. Aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok az a nagyon 'megalkuvós' fajta, de most, hogy már el tudom rakni a kapcsolatokat oda, ahova kell, nagyban megkönnyíti a helyzetem, Dorka helyzetét. 

Mi szeretjük és ez a legfontosabb.