Szuper Dorka plusz két Maja sztori

Édes Kincsemmel ismét oltásra indultunk tegnap háromnegyed 12-kor Krisz és anyám társaságában. Babakocsival mentünk, így mire elaludt, ismét kelthettem fel aranyomat. Odaérve levetkőztettem, negyed órát kellett várni, mert voltak előttünk, viszont mi nagyon hamar végeztünk. Mérlegelés során 6920 grammot mutatott a műszer, magasságot most nem mértek, ami nem is fontos, hiszen a múltkor hatvanvalahány centit mértek és ekkor már a 74-es ruhákat hordta Életke. A mérlegről egy hajintással átkerült Dorka a vizsgálóasztalra, ott természetesen az első dolga egy nagy pisi megeresztése volt, ám mivel anya már szemfüles és tanult az előző ötvenöt alkalomból, így rutinosan teríttettem Krisszel a Müllerben vásárolt eldobható, nedvszívó pelust Mini Manó alá, így nem veszett kárba az a fél liter lötty, ami kicsorgott. Nagy mosollyal üdvözölte a doktor nénit Dorka, ami kitartott egészen addig, amíg sztetoszkóppal megvizsgálták és a nuniját pislantották meg. Majd jött a jobb comb után a bal, mindkettőbe egy tű landolt, amikor is már nem volt Édeske mosolya annyira őszinte, sőt mondhatni torkaszakadtából sírt aranyom. Emlékszem, amikor iskolás voltam, m indig feltették a kérdést., hogy combba vagy fenékbe kérem az injekciót és mindig a hátsó fertájat választottam,  mert az nem fájt annyira és amúgy is nagyon idegen tőlem az, hogy a combomba beleszúrjanak. Itt nem volt apelláta. Krisz segített a lefogásba, én ilyenkor oda se nézek, mert a szúrás mellett még távolabb áll tőlem az, hogy fájdalmat okozzak a gyerekemnek, holott tisztában vagyok vele, hogy inkább két bökés, mint hetekig tartó betegség. Az utolsó kép, amit valószínűleg sosem fogok elfelejteni, Dorka arca volt, ahogy nézett apára azokkal a kétségbeesett nagy kék szemeivel, olyan segítségkérően, hogy belesajdult a szívem. Ami muszáj, az muszáj. Szerencsére nagyon gyorsan meg tudtam nyugtatni, magamhoz ölelgettem, apa rázta a Zsiráfot, a csörgőt, mint bolond az ólajtót, így gyorsan el tudtuk terelni a figyelmét a fájdalomról és felöltöztetem. Majd Krisz kezébe nyomtak egy papírt és nem értettük először, hogy mi ez, majd elmagyarázta a dokink, hogy Dorka hüvelybemenete nincs meg, egy hártya szerű bőrréteg húzódik rajta és még a nagyajkak között is van egy jól látható átmenet, úgyhogy itt a beutaló, irány a sebészet. Nézzék meg ott is és döntsék el, mi legyen. Először csak úgy rávágtam, hogy ok, fel se fogtam nagyon, hogy mit is mondtam, majd amikor kiértünk és anya megkérdezte, hogy minden rendben van-e, akkor jutott csak el a tudatomig, hogy miről is van szó. Gyors osztás, szorzás után eldöntöttük, hogy aznap, sőt másnap se megyünk be a kórházba, hiszen Dorka másfél napig lázas szokott leni oltások után, illetve borogatni is kell a lábát, úgyhogy csütörtökre esett a választás. Nagyon bízom benne, hogy ez a hártyás bőrréteg leválik magától és nem kell vágni. A húgom is megnyugtatott ... meg hát természetesen a poénok tárháza végtelen ... mindenkinek az első gondolata az volt, hogy Dorka biztosította magát a fütyikkel szemben, aki oda bejut, nagyon meg kell dolgoznia érte, a leány nem adja magát könnyen. Meg hát amúgy is dupla hártya ... egy bőr,- és egy szűz ...na sorolhatnám a hülyébbnél hülyébb poénokat, de nem teszem, mielőtt még bárki őrültnek gondolna.

Holnap megyünk a sebészetre én már most izgulok, jó hogy aggódok mégis csak Életkéről van szó. Minden nap 8-2-ig van rendelési idő, egy nagyon aranyos asszisztens nő tájékoztatott, hogy ne menjünk oda 8-ra, csak 10 óra körül, mert először az osztályos betegek vannak soron és csak utána a járóbetegek és poénosan megjegyeztem, hogy az én Dorkám egy 4 hónapos JÁRÓ beteg :). Jót rötyögtünk rajta, majd elmondta, hogy a C épület földszintjén található a rendelő, oda menjünk. Egyszer elkeveredtünk; a hallásvizsgálat során itt kötöttünk ki, úgyhogy már ismerős a helyszín. Gyorsan végigpörgettem Dorka napirendjét és Krisszel megbeszéltük, hogy fél 10-kor leteszem Dorkát aludni, amikor felkel megszoptatom és irány az orvos. 

A tegnapi szurikról hazaérve kicsit nyügi volt a csemetém, majd amikor anya megkérdezte tőle, hogy elverjük a doktor néni fenekét, amiért ilyen csúnyaságot csinált veled, nagy mosolyba tört ki Dorka és onnantól nem volt vele gond. Itthon gyorsan beadtam neki a lázcsillapító kúpot, már nem várok addig, amíg elkezd hőemelkedése lenni, és beigazolódott a megelőzés. Délután nem volt gond, viszont este 38,6 fok volt a láza, majd lement 37,4-re. Ma reggel is csak hőemelkedése volt, viszont egyértelműen fájlalja a bal lábát. Valahogy sehogy sem kényelmes neki a kézben tartás s emiatt nincs túl jó kedve.

Majás sztorik tegnapra:

Tegnap délután, amikor a nagy játszás következett Maja ismét produkálta magát Dorkának, aki sikogatott neki, meg-megcirógatta, majd elkapta a fülét úgy, hogy a kutya visításba tört ki, erre a gyerek annyira meglepődött, hogy még jobban rászorított és nem tudta elengedni. Maja még a fejét is elfordította, nehogy bajt okozzon Dorkának, annyira okos állat volt. Miután nagy nehezen kiszedtem a kutya fület Dorka szorításából, majd a körömnyomoktól is mentesítettem Maját, odajött Dorkához megnyalta a kezét és melléfeküdt, jelezve ezzel, hogy nincs harag.

Reggel Dorka hanyatt fekszik a nappaliban. Maja mellé áll. Dorka rákap a lábár, mintha cici lenne, elkezdi betolni a szájába. A kutya nem érti mit akar, majd hirtelen ötlettől vezérelve rásegít a dologra és belelép Dorka szájába nagyon óvatosan, miközben megnyalja a gyerek fejét. Hát ez a szeretet ...és a gyerekfertőtlenítés kezdete.

Most gondolhatja bárki, hogy rossz ember vagyok, mert hagyok ilyet. Egyrészt nem hagyom, csak gyorsan megtörténnek. Nyilván nem tetszik, ha a kutya lába és nyelve a gyerekem szájába van bent, de nem lesz tőle semmi baja, ha megmosom a kezét utána ... a száját nem fogom ki Domestosozni, ez a kakukktojás. Annyira jóban vannak és annyira szeretik egymást. Együtt nőnek fel, csak Majának van másfél év előnye. Nem gondolom azt sem, hogy rossz anya lennék és felelőtlen ezáltal, de nekünk se tisztították le a tyúkszart falun, mielőtt megettük.