Ismételten felháborodtam egyik kismama társamon, aki annyira tapasztalt egy másfél hónapos baba mellett, hogy kioktat mindenkit séta közben mind a 21 évével - ettől függetlenül 16 évesen is lehet valaki jó anya, félreértés ne essék, nem erről van szó, megérti mindenki miről beszélek a bejegyzést olvasva ... hát az agyam eldobom!!
Kezdődött a csukás - a mert a szülésfelkészítőn ezt mondták és a rossza anya vagyok háromszöggel. Minden szülésfelkészítőn felteszi az amúgy nagyon édes gyerekdoki, hogy na mit adunk a babáknak csuklásra? - kérdést. Én erre rávágtam Zsunál látott, egyébként teljes mértékben működő, kiegészítem jól működő módszerre, a 2 csepp citromlé a szájba, nagy fintorgás és csuklás nuku. Na, erre engem annak idején jól lehordtak, hogy állat vagyok, szegény gyerek ... hűha ... Zsu-t leugatták, hogy a gyerek fogzománcának védelmében ilyet nem csinálunk és erre Tündér Keresztanya visszakérdezett, hogy egy pár hetes/hónapos gyereknek hol van fogzománca vagy egyáltalán foga ... szóval nem ez a jó válasz, hanem az anyatej. Kérdem mindent tudó anyukát, hogy mi a helyzet akkor, ha megeteti a babát, majd ezt követően elkezd csuklani? Akkor újra ráetet? Mert ugye ez köztudottan hasfájást okoz a babáknál - szerintem kivétel nélkül, legalábbis az ismerősi köröm 100%-a erről panaszkodik -. Hiszen a gyomra még nem emésztette meg az előző adagot, máris rájön a következő. Szóval nem szar ember az, aki a gyerkének betol egy kis citromlevet,had szokja aranyom! Erre az okos, általam csak 'búböcce nézés' és a 'hmmm?' kifejezés. Na erre varrj gombot és told csak el a mindent tudó, hőmérővel és pohártartóval ellátott hiper-szuper babakocsidat! Láttam, hogy semmi gondja nem lesz a gyereknek attól, ha pár hetes kortól 2 csepp citromlevet rak valaki a kanálra és tényleg csak az íze kedvéért betolja a gyerek szájába. Összerázkódik egy kicsit és volt csuklás, nincs csuklás. Nálunk ez nem vált be, ugyanis Dorka az összerázkódás és a hideglelés helyett ízlelgette, forgatta a szájába a fura ízt és tátotta a száját a következő adagért ... annyira ízlett neki, viszont a C-vitaminos cseppek nagyon durva íze okán Dorka csuklása is elmúlik.
Szóval lehet élni ráetetés és az ezzel összefüggésbe hozható hasfájás nélkül is.
A másik kérdéskör: a hozzátáplálás, amiért én szélmalom harcot vívok. Vívtam, mert rájöttem, hogy felesleges. Mindenki eldönti mikor mit akar, mire befogadó és vevő a gyerek. Lehet, hogy én korán kezdtem, azt is aláírom, hogy komoly tempót diktáltunk, de Dorkának ez ment és ha valaki ránéz, nem azt mondja, hogy szerencsétlen elbaszott gyerek ... hanem, hogy egy kiegyensúlyozott, szép, egészséges baba, akinek már most megvannak a kedvenc ennivalói, aki ismer ízeket, akinek a csontozata és az izomzata szépen fejlett, nagyon ügyeske. Hozzáteszem szoptatás mellett természetesen!
Harmadik: a télen-nyáron-hóban-sárban séta: lehet, hogy én vagyok elvetemült, hogy igyekszem minden nap levinni a friss levegőre a gyereket, de kell neki! Egyetlen ok van, amiért nem viszem le, az az erős szél vagy esetleg még egy, az erős szél, mely esővel vagy hóval párosul. Kell a friss levegő, mindenkinek, babának, mamának. Ha családi házban laknánk, egész nap kint lennék vele. Másfél hetes volt Dorka, amikor kivittük legelőször, nagyon élvezte. Alig várom, hogy lehessen menni akár sétálni, akár közösségbe, találkozni másokkal, beszélgetni, babán kívüli dolgokról is, világot látni és nem utolsó sorban kell a testmozgás, nagyon kell. Én nem öltöztetem túl a csemetémet. Ma pl. egy naci, egy kabát, egy kis cipő, egy sapka és a bundazsák volt. Bőven elég volt, még melege is volt. Amikor nagyon hideg volt, akkor ráadtam a bundás kabátot, a bundás nadrágot, sál, sapka, bundazsák és egy takaró. A kesztyűt annyira utálja, hogy addig ordít, amíg rajta van, úgyhogy mínusz 15-be is kesztyű nélkül kommandóztunk a térdig érő hóban.
Majd a minden alkalommal felvetődő körömolló varázslatos és kimerítő világa jött a lázméréssel és gyógymódokkal egyetemben: nekem mindenki azt mondta, hogy a fertőzésveszély miatt tilos a gyerek körmeit levágni. Inkább húzzak a kezére kesztyűt, mert ezt szokták. Megkérdeztem a kórházban a gyerekorvost, hogy mire mondják a fertőzésveszélyt, aki elmagyarázta úgy, hogy meg is mutatta Dorka kezén a következőket. Van a babák körme, ami papírvékony, ennek következtében nagyon hajlékony, viszont kurva éles - ezt szoptatás és mellbimbóba való belekapaszkodás során mindenki, aki szoptat, tapasztalta, aki még nem, az majd fogja -. Ugyanúgy néz ki, mint a felnőttek körme, csak rózsaszín a körömágy rész, maga a bőr fölé emelkedő része fehér ugyanúgy, ahogy nekünk 'nagyoknak'. A babáknak ezt a fehér részt kell levágni, ugyanúgy, ahogy nekünk. Állj! - mondtam, akkor nem értem, miért nem lehet vágni a babák körmét? S jött a válasz: mert ha belevágunk a rózsaszín részbe, akkor az elfertőződik és akár maradandó nyomot is okozhatunk, illetve nagyon fáj ... hát erre én azt mondtam, ha belevágok saját magamnak, az is baromira fáj, vérzik és begyullad utána, ezért kell a gyereknek is figyelmesen vágni. Mutatott a doki akkor egy másik babakezet s ott tényleg nem volt egyértelmű, hol van a körömágy és a kiemelkedő rész. Arra tényleg azt mondom, hogy kesztyű, de általánosságban nem lehet kijelenteni, hogy az első 3 hétben sisak a kézre, mert ahol jól látható az elválás, azt nyugodtan le lehet vágni. Nagyon óvatosan és odafigyelve. Dorka 6 napos volt az első vágáskor, anya ejtette meg nála, azután én csináltam. Egyébként bármennyire hajlékony a köröm a dokinő egyetértett velem abban, hogy kesztyűben is vissza tud hajlani és törni is akár rossz helyen. Én nem tudom Dorka körmét alvásközben levágni, mert nem akarom felkelteni, sokan ezt tartják üdvözítő megoldásnak ... amikor fent van, akkor oldom meg ... most már nem kell birkózni vele és heti 2 alkalommal nyírunk. Sima mezei babaollónk van, aminek a vége kiszélesedik. Kifőztem a legelső alkalommal, nagyon szuperál. Azzal az ollóval, amivel mi vágjuk a körmünk, nem merném megoldani Dorka műkörömtelenítését, ugyanis éles a vége és félnék, hogy belevágok akár a kezébe, akár magamba, másrészt az állandó főzögetéstől tönkremenne előbb-utóbb. Épp Dóri blogjába írtam egy kommentként, hogy annak idején, amikor vásároltuk az ollót, kaptunk hozzá egy nagyon gagyi, elhajló körömreszelőt, aminek a mai napig nem értem a funkcióját. Én reszelni nem fogok, mert rosszul vagyok a hangjától, Dorkának enélkül is épek és erősek a körmei.
A hőmérő a másik vitapontunk a körömolló és társai mellett: valaki a fülhőmérőre, valaki a homlok lázmérőre, valaki a gyereke fenekébe tolt hőmérőre esküszik, valaki, én is a flexibilis végű normál, sima, mezei hőmérőt tartja jó megoldásnak. Ez az a téma, amihez nem szoktam hozzászólni, mert - és most nagyon alpári leszek - nekem kurvára mindegy, hogy ki mit tol fel a gyereke seggébe, fülébe, szájába, akármelyik testrészébe, nekem ez nagyon bizarrnak hat ... a szélgörcscsővel egyetemben, ami az egyik ismerősöm szerint felér egy dugással - s ez volt a nagyon alpári - én nem teszem. Sokan jönnek azzal, hogy nem megbízható a flexibilis végű lázmérő, mert hozzá kell adni fél fokot ... hát a popsiban mért hőből meg le kell kell vonni. Mindenkitől, aki erről vitázik, azért megkérdezem, ha lázas a gyereke, akkor éjjel hogy mér hőt? - mert még mindig macerásabb fenéken keresztül, mint homlokon vagy hónaljban ... Hozzáteszem és kipróbáltam a homloktapaszt is, és megbízható volt. Lehet csak én vagyok falusi paraszt, de mi maradunk a hagyományos méregetésnél, amit bármilyen napszakban meg tudok ejteni a babámon. Másrészt ez egy nagyon rossz beidegződés: egyszer, még gyerekkoromban láttam, hogy egy tehénnek a fenekén keresztül mértek hőmérsékletet, amikor beteg volt s bennem maradt, ha popsi és hőmérő, akkor az tehén ... szóval ez az egyetlen pont, ahol én semleges maradok és ráhagyom az okosokra és a nagyon tapasztaltakra a vitatémát.
Utolsóként az állandó kérdés: a doki. Mikor vigyük, mikor nem, kinek milyen gondja-baja van? Észrevettem, ahogy általában a nők a szülést felnagyítják, a "mert nekem sokkal szarabb és nehezebb volt s neked ilyen meg olyanod nem volt biztos" - mondat általános. Szülés után pár hétig én is így voltam, mert azt hittem, csak én szültem, csak én csináltam végig, más még biztos nem, aztán ahogy tisztult a kép, rájöttem, hogy nekem bármennyire is nehéz és hosszú szülésem volt, más is végigélte már, csak máshogy, más emlékekkel. S bárki képes rá, nem csak én. Most ezen lehet mosolyogni, szerintem ezzel mindenki így van egy darabig. Jó, hogy el vagyunk szállva magunktól, hiszen nem kis dolgot csináltunk végig kinek hosszabb, kinek rövidebb ideig tartott, de most már azt mondom, hogy nem a terhesség és nem a szülés a nagy feladat, hanem a 24 órás anyai mivolt ... na ezt kell átélni, túlélni, érezni és nap, mint nap csinálni, "harcolni a saját szabadságvágyaddal", ahogy Bogi nagyon-nagyon jól megfogalmazta s ezzel szemben ott van Életke, akiért bármit odaadnál.
Visszatérve: én annak a híve vagyok, ha nincs baj, nincs telefon és nincs doki. A mostani megelőzéses telefon volt a legelső, amikor a gyerekorvosunkat felhívtam, de szerintem egy tüdőgyulladásos és egy mellhártyagyulladásos szülőpáros mellett az ember tényleg félti a gyerekét. Igyekszem nem túlspirázni. Emellett viszont minden vitamint és tápanyagot biztosítok Dorka számára. Tegnap volt a D-vitamin világnapja. S kutatások kimutatták, hogy a Vigantol, amit 2 éves korig kell adni a gyerekeknek napi rendszerességgel egy cseppet, önmagában szinte szart sem ér, kell mellé a napsütés, a plusz vitamin-kiegészítők, mint a C-vitamin, A-vitamin, B-vitamin, Vas, Folsav. Kutatások alapján 4 hónapos kortól, valaki fél éves kort mond, mások 1 éves kort mondanak, az anyatej önmagában nem tudja már ezeket megadni, ezért javasolják a hozzátáplálás elkezdését 4 hónapos kortól, és a friss levegőt,a tornát. Ha minden rendben van, akkor kizárt, hogy állandóan dokihoz kelljen futkározni és a telefont készenléti állapotba tartani. A szomszédom egyszer azt mondta: " Ha gyereked születik, patikát nyithatsz, mert minden szar kell, állandóan betegek" - szerencsére minket eddig elkerült ... KOP-KOP-KOP!!!!!
Konzekvenciaként azt vonom le, hogy örülök, hogy felénk nem spirázzák túl a dolgot a védőnők, orvosok, mert amúgy is bennem volt az ideg sokszor, hogy jól csinálom-e, de ha mégjobban belém verték volna pl ezzel a körömvágós hülyeséggel, akkor kábé azért is szarul éreztem volna magam, hogy bébi körömcsipesszel vágom Bori körmeit, kb hetente kétszer, mert neki is gyorsan nőtt. Anyám, én nem értem, miért kell a frászt hozni az emberre.
VálaszTörlésA lámérés nálunk is a hajlékony végű lázmárővel történik és hónaljban, mert pl nekem meg az volt tök fura, hogy egyrészt a popsijába dugdosok valamit, ahonnan kifele jönnek a dolgok, másrészt meg ki tudja, meddig szabad és én szerintem ott sosem csináltam jól, mert éppen a hegye mért valamicskét :D Hónalj :)
Igen, a séta pontosan, hogy kell. Már én is teljesen megszoktam, hogy szitáló esőben is megyek, persze a frizurám nem tart, mert nem használok taftot :)
Mi is hoztunk ki Vigantolt, mivel itt vajmi keveset süt a nap, de még nem adtam belőle Borinak, mivel kapott a védőnőktől is A, C, D cseppes vitamint. Van valahol használható és részletes leírás, hogy akkor mivel érdemes adni a Vigantolt?
A Vigantol=D-vitamin-cseppek, mellé elvileg nem kellene semmi, hiszen az anyatejben megvan minden. Ilyen gethás időszakban ajánlják a vitaminpótlást. Most a legfontosabb a C-vitamin,de írok neked egy bejegyzést s abba benne lesz minden olyan vitamin, ami kell a babáknak. Szerintem ez olyan, mint a felnőtteknél. Le van írva minden, mire lenne szükség, de képtelenség bevinni a szervezetben mindent.
TörlésÉn se dugnék lázmérőt, sőt semmit a gyerekem testnyílásaiba :D
VálaszTörlésÖrülök, hogy végre van két ember rajtam kívül, aki hasonló véleményen van ... már kezdtem azt hinni, hogy én vagyok a "nemnormális" :)
VálaszTörlés