Az etetőszék a hasznos és praktikus kategóriába tartozik a fülbevalóval ellentétben.
Krisz tegnap megvette a baba bizományiban, hazahozta, lefertőtlenítettük, letisztítottuk és készen volt Dorka elkövetkező minimum egy évének rabsága. Nem akartunk újat venni, nem ragaszkodtunk az általunk csak "erereditnek" nevezett eszközhöz, mert feleslegesnek tartjuk. Jobban mondva csak a kiságyat és a matracot szerettük volna teljesen újonnan venni, ami aztán annak idején sikerült is. Sok cuccot vettünk innen a bizományiból, nagyon klassz kis hely.
Gondoltam: beüzemelem. Ami annyit tesz, hogy belepakoltam a gyereket, a kistányért üresen először, az előkét a kanalat, beültem vele szemben és vártam, hogy Dorka mit szól hozzá. Szólni nem szólt semmit, viszont nagyon tetszett neki a dolog. Marhára nem értette, hogy ez most mi és mi fog következni, de felfedezte magának a területet:
Na jó, mondtam, akkor menjünk a lakásban egy kört, had lássuk, hogy gurul ez a szekér ... nyilván ezt én akartam csak kipróbálni ... saját szórakoztatásra, úgyhogy mentünk ebben a hatalmas negyvenvalahány négyzetméteren egy karikát, közben eszembe jutott, hogy elég most már a pörgölődésből, mielőtt Dorka telerakja a 10 órás szopi tartalmával a tányért, inkább rakok bele én finom barackot összepürésítve sárgarépával. Ehhez el kellett fordulnom pár másodpercre, majd amikor visszanézek, ez a kép fogadott:
Egy édes kis arcocska helyett egy félig megtelt szottyos popsi nézett velem szembe. Hát mit mondjak: levert a hideg először, aztán nekiálltam izzadni, majd nem mertem hangosan üvölteni, hogy mi a fenét csinálsz, ki engedte meg és különben is mire való az a szájbabaszott biztonsági öv, ha be van kapcsolva a gyerek és mégis így áll bekötés után ... meg különben is, 4 hónapos és 4 naposan mit képzelsz te, hogy így állsz?!?!?!?!?!
Gyorsan kaptam a fényképezőgépet, mert ha ezt nem fotózom le, nem hiszi el nekem senki sem ... én se saját magamnak. Nem tudom, hogy fordult meg, hogyan húzta fel magát és hogyan támaszkodott meg, de itt a bizonyíték. Őrült egy nőszemély. S édes pofával figyel a másik oldalon, miközben szopja a háttámlát és a konyharuhát:
Annyira megijedtem, hogy köpni-nyelni nem tudtam, még megfogni se mertem először, nehogy elveszítse az egyensúlyát és leboruljon.
Így indult a mai napi evésünk, így helyeztük üzembe az etetőszékünket.
Most már egy percre sem szabad egyedül hagyni, sőt pár másodpercre sem, itt az ékes bizonyíték.
Aztaa. Nem semmi. Hát ezt tuti,hogy nem hittem volna el,ha csak írod :D Nagyon ügyes. Szerintem a kislányod, már 5 hónaposan sétálni fog :D :D
VálaszTörlésLassan pasizni megy ... és nem tehetek ellene semmit sem! :) Írtam az előző megjegyzésedhez azzal kapcsolatban, hogy nem tudom olvasni a blogod... :(
TörlésNagyon jó kondiban van Dorka :) így felállni,hát nem semmi! Talpraesett egy csajszi lesz!
VálaszTörlésHát hiszen ez az! Túlságosan önálló a kisasszony már :)
TörlésKüldök egy másik meghívót. Remélem ez megoldja a problémát. Ha nem szólj. :)
VálaszTörlésKöszönöm szépen! Megnézem még ma!
TörlésIgen drága, és nagyon ügyes már most!
VálaszTörlésOlyan kis huncut szemei vannak :)
Köszi Ritus! Nagyon aranyos vagy! Nagyon zsivány ... :) Te hol tartasz a kismamaságban?
VálaszTörlésMi ha minden jól megy pénteken töltjük a 18.hetet. Most várjuk,hogy pingvinkénk bejelentkezzen bentről,de ha a doki a jövőheti AFP-n azt mondja,hogy minden rendben vele akkor még engedélyezek neki egy kis lustálkodást :)
TörlésMinden jól fog menni! Már túl vagy a kritikus időszakon, nincs semmi gond és nem is lesz. Bízz a babádban, majd ő tudja mikor akar mocorogni. :)
TörlésTudják a pocaklakók, mikor mit kell nekik csinálni.
Azt mondják, ,,nem lehet elég korán elkezdeni". Dorka bebizonyította, hogy de, lehet elég korán! :)
VálaszTörlésHát igen ... ha a rosszaság fájna, Dorka sokszor ordítana :)))
TörlésHát bennem tuti megállt volna az ütő és nem jutott volna eszembe a fényképezőgép, csak elkaptam volna, hogy ki ne essen, úgyhogy well done, sikerült megörökítened ezt a pillanatot is :)
VálaszTörlés