Védőnőnél

Betegség ide vagy oda, mérlegelésre menni kell, úgyhogy még csütörtökön ellátogattunk a védő nénihez. 8 után ott voltunk, természetesen Dorka nem érette, miért túrom fel a napirendjét és a reggeli összebújós-lustálkodás helyett mi ez a nagy készülődés? A rendelőben gyors vetkőztetés, mérés: 7300 gramm, két jól érzékelhető fogacska alul, hatalmas növekedés, nagyon szép bőr, hátról oldalra, onnan hasra majd vissza fordulás, hason feltolja magát, egyedüli még nem stabil, de már ücsörgés, két kézzel való fogás, mutatja hol a keze, hol a lába és a pápá is megy 10 esetből 9-szer, arcra figyel, mosolygós, nagyon barátságos baba, ép nemi szervek, tiszta szemek. Lásd egy darab szemecske:

Oltások rendben, tiszta, szép ruha és környezet. Nyála folyik folyamatosan, kezeivel vakargatja az ínyét, ha segítek neki tiszta kézzel, akkor irányítja a kezem, hogy épp hol masszírozzam, hogy segítsek neki. Kábé ezek kerültek bele a kartonjába ... legalábbis ezeket láttam felírva. Pár hónappal megelőzi a kortársait minden szempontból, legalábbis azokat, akik a mi védőnőnkhöz jár. Nagyon büszke voltam rá, hogy mindent megmutatott. Megbeszéltük a hozzátáplálást. Ami abból állt, hogy a védőnő elmondta, hogy azért most már lehet neki egy kis almalevet is adni, egy kis banánt is ... én bólogattam, nem szóltam semmit sem, nem akartam sem magyarázkodni sem vitába keveredni, gondoltam gyorsabban szabadulok ... de lebuktam, mert megnézte az előző találkozó feljegyzéseit, ahol szépen, sorban töredelmesen bevallottam a fogyasztott étkek listáját. Kérdőre vont és meg elmondtam, hogy miért nem akarok belemenni egy összetűzésbe: mert én így gondolom és kész ... s így van jól, ahogy csinálom, Dorka jól érzi magát, szépen gyarapodik, nem üti ki semmi sem. Nyilván nem adok neki rántott húst és vadpörköltet, ésszel csinálok mindent, anya javaslatával és segítségével kiegészítve saját ötletekkel, ami eddig nagyon jól működik. Úgyhogy elértem végül azt, amiért eddig dolgoztam: kijelentette, hogy nem fog ezentúl cseszegetni a hozzátáplálással, hiszen látja, hogy működik. El sem mondtam neki, hogy mi már a múltkor leírtak mellett eszünk zöldborsót, csirkemájat, csirkemellet, a nagy kedvenc: Milupa tejberizspép málna ízűt és Krisz által vásárolt Kölln Flocken Schmelzflocken Dinkel-Hafer. Magyarul babapehely. Ezt bármibe rakom, megeszik Dorka, még a nagyon utált körte is fini lesz ezáltal. 

Kombinálunk mindent mindennel a jó ízlés határain belül. Annyi tanácsot kaptam azért, hogy a lisztet kis mennyiségben adagoljam már, mert így kicsi a valószínűsége a lisztérzékenység kialakulásának és a keksszel is bepróbálkozhatok. Na az utóbbi már megtörtént. Nagyon jó evő a lánykám, ma 2 üveg babakajának megfelelő mennyiséget elfogyasztott nagyon jóízűen. Egyszerre megcsinálok egy nagyobb adagot, ezt osztom szét üvegekbe. Hozzáteszem nagyon halkan, hogy aggódtam egy kicsit, hogy kevés a tejem és azt hittem,, hogy Dorka ahelyett, hogy gyarapodna, mintha fogyott volna, természetesen nem így lett. Már naponta kétszer kap kiegészítést. Délben ebédet és délután egy kis gyümölcs. Így elég a tejem estére. Mindig aggódom azon, nehogy elmenjen a tejci, bár Dorka már nem halna éhen, mégis a cicizés hiányozna neki nagyon, maga az érzés, az összeköttetés - ezt vettem észre a múltkor, amikor bepróbálkoztam a fagyasztott tejjel cumisüvegből. Nem fogadta el, sőt ökölődött tőle. Megpróbáltam a kedvenc poharából is, abból sem kellett neki, úgyhogy a lefejt tejet maximum babafőzelékbe rakhatom bele, mert a kiolvasztottal gondja van a drágámnak. S ezen próbálkozás során vettem észre, hogy amikor megszántam és cicit adtam neki, úgy kapaszkodott belém, úgy ölelte a kezem, mintha többet el sem akarna engedni. Nagyon zokon vette, hogy át akartam verni, úgyhogy már most félek a leválasztástól ... de asszem én is nagyon nehezen fogom viselni. Akkor egy új napirend következik, új etetési rend, ami most még nem szimpatikus, de muszáj lesz ... ez van, más is túlélte, nekünk is át kell esni rajta.

Azt el sem mondtam, hogy felhúzza magát és már nem csak az etetőszéket használja rendeltetésszerűen, hanem a kiságyat is. Utál hanyatt feküdni és tudom én, hogy Ó-láb meg stb ... de ha egyszer rühell feküdni, akkor nem fogom erőltetni, hiszen nekem senki se mondja, hogy szereti, ha a gyere visít. Dorkában előjött a héten egy hihetetlen nagy fokú akarás, amit sokszor hisztinek tudok. Ha valamit szeretne, például felállni és nem segítek neki, keserves sírásba csap át az addigi jó kedv. Nehezen tudom kezelni - bár lehet a betegség okozta nyavalyám miatt vagyok én is türelmetlenebb - ezeket, de igyekszem nem engedni az akaratának ... s itt ütöm agyon az előző mondatomat, miszerint ki "szereti, ha a gyere visít" -. Ugyanis van az a helyzet, amikor már olyan méreg önti el az én kis Drágámat, akkora krokodilkönnyeket ejt s ha nem feküdne hanyatt, akkor még földhöz is csapkodná magát kínjába, szóval ebben a helyzetben megvárom a 'nagy akarás' alias nagy jelenet végét és csak akkor veszem fel, vagy állítom fel, ha kibőgte magát és lecsillapodott. Akaratos kis dög - mondom ilyenkor mosolyogva s teljesen komolyan gondolom ... ha most nem fogom meg Dorkát, elvesztem s egy hisztis picsát fogok kreálni belőle. Ez akkor nagyon nehéz, ha valaki van nálunk és előjön a hiszti, előbb felkapom, nehogy szar alaknak gondoljanak, bár ezen is változtatok és nem akarom, hogy Dorka hozzászokjon ahhoz, hogy mások előtt mindent lehet. 

Van egy nagyon édes sztorija Dorkának, amit minden nap eljátszik s nem tudok rá haragudni s ezt látva egyből ugrok. Játszószőnyeg, játék, hasra fordul, el van jó ideig, mosolyog, nevetgél, nyúlkál a dolgokért, édesen gagyog, majd elfárad, elkezdi keresni a kezét, neki akar állni szopizni, lecsapja a fejét, viszont a kezecskéit nem rakja maga alá, majd ezt eljátssza többször, a végén annyira elkeseredik, mert nem éri el az ujjait úgy, ahogy ő szeretné és elkezd pityeregni, mert már fáradt ahhoz, hogy megforduljon. Ilyenkor csúnya ilyet mondani, de annyira aranyos ... 

Szóval túléltünk egy újabb okítást a rendelőben. elértem végre a célom és Dorka is nagyon ügyes volt. S az egyedül ücsörgésről egy fotó, csak a hitelesség kedvéért: