Éjszakai felismerés

Dorkának van keze! - konstatáltuk mindezt éjjel negyed 3-kor. Ugyanis kislányom felfedezte, hogyan kell használni a kezecskéit. Először - szerintem - véletlenül érte el a kiságyára felfüggesztett zenélő, csillogó-villogó zengő-bongó játékot. Az infarktus kapott el, amikor a woki toki teljes erőből nyomta a Hull a pelyhest, rohantam át a kisszobába és már a nappaliból látom, hogy diszkófényben pompázik Dorka szobája a sötétben. Sietek befele, nehogy felébredjen Dorka, ekkor látom, hogy a kiságyban keze-lába jár, ekkor még mindig kék, sárga és piros színben úszik a szoba. 'Denszelt', ritmusra ropta aranyom, közben fülig érő szájjal vigyorgott. Annyira aranyos volt, hogy hirtelen nem tudtam eldönteni, sírjak vagy nevessek. Aztán kitört belőlem először a nevetés, majd amikor csillapodtak a kedélyek, a fény- és hanghatások, azt vettem észre, hogy kis manóm próbálkozik újraindítani az éjjeli banzájt. Ez annyira meghatott, hogy kifolyt a könnyem is. Próbálkozott és sikerült is, majd még többször is eljátszotta volna ezt, de mégiscsak lassan háromnegyed 3 lesz, úgyhogy napoljuk a történetet. Visszaaltattam. Reggel 8-kor ismét matatásra ébredtem. Judittól kapott bárányával tett-vett angyalom a kiságyban. Nagyon dolgozott, nagyon szuszogott, én meg nagyon büszke voltam rá. Ma egész nap a keze a szájában van, szopja az ujját - hozzáteszem már 3 napja tart ez az őrület -. Még ennek is örülök ... nyilván, majd amikor 3 évesen az oviba menet a földhöz csapkodja magát, követelve az ujját, amit gonosz anyja nem enged, akkor nem fogok annyira örülni a cumizásnak ... de most olyan édes! Elalvás előtt így nyugtatja magát. Akkorákat cuppog és olyan baba ilyenkor, hogy Kriszel csak nézzük és nagyokat mosolygunk. Régebben, amikor elképzeltem, hogy milyen egy bébi, egy arcocska ugrott be. Dorka pofiját láttam már akkor is magam előtt és a szájában volt az egyik ujjacskája, azt szopta. Ma ugyanezt a képet kaptam vissza, ezt láttam a babahordóban, amikor fél 10-kor letettem aludni Dorkát. Nekem megvalósult az álmom ... egy apró fejecske, arcocskával és ujjacskával a szájacskában :)

Para

A Mikulás bácsi meghozza Dorkámnak az első igazi nagy oltását. December 6-án megyünk a doktor nénihez. Mit mondak? Baszottul félek ... s ezzel még nem fejeztem ki azt az érzést, ami bennem kavarog. Úgy voltam vele nagyon sokáig, hogy én aztán biztos be nem megyek, nem akarom látni és hallani, ahogy aranyomat 'bántják'. Tudom én, hogy más is túlélte már a szurikat, sőt Zsu mondja, hogy Áront meg sem viselte ... mégis magát az érzést, hogy fájdalmat okoznak a gyerekemnek nem tudom elviselni. Olyan jó lenne, ha alig érezné meg ...

Lehet csak én parázom túl a történetet ... nem tudom. Mégis felmerült bennem egy kérdés: ha nem megyek be vele az oltásra, akkor cserbenhagyom? Mi van ha engem akar, mi van, ha csak én tudom megnyugtatni? Sőt továbbmegyek ... mit fogok neki mondani, amikor készülődünk a dokihoz. Én mindent megbeszélek Dorkával. Hova megyünk, mit fognak ott csinálni, mennyi ideig fog tartani, fáj-e? Nem hazudhatok neki, de azt mégsem mondhatom, hogy baromira fog ám fájni és eltart ezer évig ... Őszinte leszek vele: nem tudom mi vár rá, nem tudom hogy fogja érinteni, de hogy szurit kap, az holt ziher, ráadásul kettőt. 

Mindenesetre meghoztam a döntést:bemegyek vele, de apa is bejön, mert én nem fogom lefogni, ez apa reszortja lesz. Utálja őt érte. Másrészt valószínű ez úgy fog zajlani, hogy Dorka elviseli, mert nincs más választása, én krokodilkönnyeket ejtve sírok, engem Krisz vigasztal. Mindenesetre egy hős leszek!

Jól megszoptatom, mielőtt elmegyünk, s bízom benne, hogy tele pocak jótékony hatással lesz a fájdalomküszöbére is. Anya javasolta, hogy hazaérkezve egyből borogassam be az oltások helyét s akkor lázas sem lesz Dorka. Azért biztos, ami tuti alapon én a kúpot is feliratom az orvossal, amit oltások utáni lázra javasolnak. 

Jó dolog ez az anyaság, de ez a sok para ... már agyam eldobom! :)

Érzékenység

Több ismerősömnél is megfigyeltem, amikor babalátogatóban voltam náluk, hogy ha nyűgösebb volt a gyerek, mindig frontra, szélre vagy egyéb dolgokra hivatkozva mentegették magukat és a csemetét. Ekkor azt gondoltam, hogy legalább van mire fogni a hisztit és a "már mindenből elegem van, menjenek haza a látogatók" sírást. Most tapasztalom, hogy az akkori kifogások nem kifogások voltak. Tényleg nagyon érzékenyek a babák a legkülönfélébb hatásokra és a legszenzitívebb kis élőlények. 

Dorka nagyon nyűgös, ha szél van. Olyankor a semmi sem jó sehogy sem ... ahogy meg most éppen van, az pláne nem kell effektus tapasztalható nála. Ezt legelőször a kórházi tartózkodás alatt vettem észre rajta, amikor a nyári melegből - októberben - átcsapott az időjárás tél eleji zimankóvá szél kíséretében. Sokat sírdogál ok nélkül és a napi több órás alvásideje lecsökken 1-1,5 órára. Ilyenkor a türelem szó kiesik a szótárából és vörös fejjel torkaszakadtából visít mindenen, a cicit sem fogadja el, viszont pohárból sem hajlandó inni. Ez a legrosszabb, főleg, ha melegfronttal párosul. 

Melegfront: ez a másik mumus nálunk. Az alvást ilyenkor elfelejthetem a házimunkával együtt. Ilyenkor az sem segít, ha leviszem sétálni, még a friss levegő sem nyomja el ... vagy csak addig alszik, amíg lent vagyunk, egy másodperccel sem tovább. Régebben azt csináltam ilyenkor, hogy séta után, mikor feljöttünk, rajtahagytam a ruháját, beraktam a szobájába és rányitottam az ablakot. Igaz nagyon lehűtötte a lakást a hideg, de legalább Dorka aludt egy keveset. Most ez a 0 és 1 fokban már nem csinálom meg ... a fűtésszámlát ki sem tudnám fizetni. Melegfront hatására Dorka nagyon sokszor a fejéhez emelgeti a kezét, dörzsöli a buksiját, mintha azt üzenné, hogy fáj a fejecskéje. Ilyenkor a halántékát masszírozom neki, ez segíteni szokott.

A hidegfronttal nincs túl nagy gondja, ezt sokkal könnyebben kezeli, mint a többit. A napsütés sem áldás, bár nagyon szereti: mert ilyenkor a piros falra vetődő árnyékok annyira lekötik a figyelmét, hogy szintén kevesebb az alvásidő. Most már figyel mindenre és a fény-árnyék játék az egyik kedvenc elfoglaltságunk napsütés esetén amellett, hogy imád napozni.

A szagok: na ezekkel meg vagyunk lőve. Anyától örökölve a szagérzékenységet a főzés a legnehezebb dolog mostanság. A sütőben sült húsok szaga nagyon zavarja az olajban sült krumpli, a rántotta és palacsinta illatával egyetemben. Tulajdonképpen maga az olaj szaga zavarja szerintem. Ilyenkor a legmélyebb álmából is pillanatok alatt felkel Dorka. Megérzi a tömény illatot és vége a sziesztának. Szerencsére a sütemények illata nem bántják a nóziját. 

Parfüm: a legádázabb ellensége. A múltkor nőgyógyászhoz menet befújtam magam. 6-7 éve ugyanazt az illatot használom, ugyanabban a márkában és higításban. 3 órát voltam távol, szoptatásra értem haza, gyorsan átöltöztem, cici elő, Dorka viszont bármennyire is követelte és éhes volt nagyon, nem fogadta el. Akkor eszembe se jutott ez a lehetőség, gondoltam hiszti. Majd este lezuhanyoztam, anya megfürdette Dorkát és jött az esti szopi. Semmi gond nem volt azon kívül hogy a babám nagyon mohón szopizott ... hát igen, a gonosz anyja éheztette több órán keresztül. Ha más tusfürdővel vagy testápolóval kenem magam, már azt is megérzi és "nemszopással" sztrájkol. Éhségsztrájkot folytat cicihez láncolva ... mert azért hozzá kell tenni, hogy próbálkozik, próbálkozik ő, csak fintorog, sír, bokákol s ilyenkor egy idő után megelégelem azt, hogy a puszta tényem ekkora hányingert és undort vált ki, akkor cici sincs elv alapján befejezem a próbálkozást. Úgyhogy nagyon odafigyelek az azonos testápolóra, tusfürdőre és öblítőre is. Észrevettem, hogy annak a tusfürdőnek az illatát, amit a kórházban használtam nagyon szereti rajtam. Ilyenkor nagyon bújós.

Dorkának mindenből ugyanazt használom az elejétől fogva. Ugyanaz a pelus, a hintőpor, a testápoló, a habfürdő, az olaj ... minden. Mindent ugyanabban a sorrendben csinálunk ugyanabban az időben. Már most tudja és várja is, hogy mi után mi következik. Az esti fürdetés már szeánsz nálunk.  

Nagyon fontos ezeknek a csöppöknek az állandóság ...többszörösen meghálálják. Több alvással, kevesebb sírással, jó étvággyal és nyugalommal. Egy anyának ilyenkor nincs is nagyobb kincs.

Ui.: viszont az a dühítő az egészben, hogy apa hazajöhet a 95. ügyféltől és tárgyalásról lestrapáltan mindig más parfümben és ruhában vagy akár cigiszagúan, ha a lépcsőházban felfele bagózik még ... Dorkának semmi sem számít, nagy vigyorral üdvözli, megismeri, bújik hozzá, beszélget vele és nagy a szerelem ... én meg kicsi parfümmel befújom magam és éppen hogy csak hányást nem kapok az ölembe!

Kórházban voltunk

Még mielőtt bárki bepánikolna, hogy mi történt, gyorsan az elején tisztába teszem a dolgokat: hallásvizsgálatra és csípőszűrésre mentünk a PAMOK-ba. Hallásvizsgálatra negyed 1-re volt időpontunk. Délre odaértünk, tudom hihetetlen tőlünk, hogy előbb megjelenjünk valahol a notorious késők cím ránk aggatása miatt, de ott voltunk! Behívtak minket, de mivel Dorkám úgy döntött, hogy eladja a kórházat a földszinttől a 7. emeletig a visításával, ezért muszáj volt megszoptatnom a folyosón. Ilyet még nem csináltam ebben az épületben, hát itt volt a lehetőség rá. Nagyon nyűgös volt a manóm, valószínű átragadt rá az egész napi feszültségem, ami kijött rajtam már reggel azzal kapcsolatban, hogy minden rendben menjen, ne fájjon a vizsgálat és ügyes legyen a bébim. Természetesen egyáltalán nem kellemetlenek ezek a beavatkozások - ha lehet egyáltalán annak tekinteni -. 

Szóval megszoptattam Dorkát, közben a nagy hideg miatt lefagyott a derekam, mert a kötött pulcsiból csak úgy tudtam előbányászni a cicit, hogy felhúztam a ruhám ... és a 7. emeleten, ami egy csodaszépen felújított, ám annál nyomasztóbb hely. Tudniillik itt van a Perinatális Intenzív Centrum, ahova a koraszülött babákat helyezik el és itt próbálják terelgetni őket az életben maradás rögös útján. Egyből eszembe jutott Kicsinap és elszorult a szívem ... meg egyébként is ... nagyon sokan vannak ezen az osztályon - évente 250-300 gyermeket látnak el - ... s olyan picik ... olyan védtelenek. Rengeteg felajánlás és adomány útján tudták megvalósítani az osztály azon arculatát, mely fogadott minket. Nagyon igényes, modern és szép környezet. S egyből azt kívántam bárcsak ne lenne szükség erre a részlegre.

Fél 1 előtt 5 perccel tudtunk bemenni a vizsgálatra, addigra lakott jól Dorka és nyugodott le annyira, hogy 2 perc teljes csöndben tudott lenni. Ugyanis ez kötelező a vizsgálathoz. Nagyon bestresszeltem, amikor a doktor néni elmondta a feltételeket: a fent említett 2 perc néma csend úgy, hogy nem alszik. Hát nálunk ilyen nem nagyon van, főleg, hogy felfedezte a lányom a hangját. Emellé még a napirendje is felborult teljesen és Dorka totális visítása csak nehezen csillapodott. Nagy nehezen lefektettem a vizsgálóágyra, egy mini füldugóhoz hasonló eszközt dugtak a fülébe, mely percenként 150 kopogást küld a fülbe, onnan visszhang formájában rögzíti az eszköz a mért értéket, mely vagy jó, vagy nem. Köztes állapot nincs. Dorkának tökéletes a hallása. Javasolta a doki, hogy himlők, erős megfázás esetén vagy ha levertség van úrrá a babán, ha nem mosolyog vagy ha úgy gondoljuk, menjünk vissza és ingyen megnézik bármikor a gyerek hallását. Előtte telefonon be kell jelentkezni. Nagyon gyorsan végeztünk, Dorka ügyes volt, még tam-tamot is vert apró mancsaival és vigyorgott folyamatosan. Lefele a liftben ismét eltört a mécses és nagyon rázendített,úgyhogy ismét szopi következett a parkolóban, most változatosság kedvéért az autóban. Peluscsere és irány az UH-ra. Ez a B épületben van az 1 emeleten. Mi természetesen a 2. emeletre mentünk, ám mivel egyértelmű műtős sterilitás fogadott minket és egyébként a lift ajtajára is ki volt írva, hogy 2. emelet műtők, tilos a belépés így utaztunk egyet lefele is. Hozzáteszem még az sem esett le, hogy több ismerős arc is hozta a babáját és mindenki kiszállt a felvonóból, csak mi arcoskodtunk bent. Kartonozóba leadtuk a kiskönyvet, majd meglátva a tömeget dobtam egy hátast. Úgy, hogy idő előtt érkeztünk negyed órával az utolsó előttiek voltunk. Ráadásul ez az UH a röntgennel egy folyosón van és ezer meg egy ember tartózkodott ott ki törött lábbal, ki törött kézzel, ki tolócsokiban, ki nélküle, ki köhögött a másik az orrát fújta, "a harmadik itt a padon a dudáját fújja" - jutott eszembe az Egy boszorka van, három fia van kezdetű dal. Röhögtem kínomba, hogy lehet egy beteg emberekkel csúfolt folyosóra betódulni 15 kismamának a babájukkal együtt. Dorkát levetkőztettem, Krisznek szóltam, hogy maradjon ott és szóljon, ha mi jövünk, én elmegyek sétálni Pocakkal, mert nem akarom, hogy megbetegedjen. Fél 2-re kellett jönni. Fél 3-kor kezdték meg a babás UH-ot, mert addigra végeztek a felnőtt, sérült, beteg emberekkel ... ennél jobban már nem tudtam felháborodni. A többi gyerek nagyon nyűgös volt, Dorkának tele a pocakja, vele semmi gond nem volt. Majd egy óra múlva szólt Krisz, hogy mi következünk. Bementünk egy sötét lyukba. Ott szabaddá kellett tenni Dorkát pocaktól lefele. Majd jött a zselé, az UH fej és a monitoron már láthattam Dorka csípőcsontját és szalagjait, minden ok, majd jöttek a vesék vizsgálata. Itt is mindent rendben találtak. Olyan csöppök Dorka veséi, mint két kis csokigolyó. Nagyon mosolyogtam. 5 perc alatt készen is voltunk, megkaptuk a papírt, felöltöztettem a pácienst, majd kifele megdicsérték, hogy ritkán van náluk ennyire mosolygós baba, ugyanis Mini manónkon ha nem lennének fülek, körbemosolyogta volna a fejecskéjét.Nagyon tetszett neki ez a vizsgálat. 

Összegezve mondhatni átestünk a tűzkeresztségen. Azt kívántam kifele jövet, hogy ne kelljen idejönnünk máskor, hogy Dorka egészséges legyen mindig. 

Másrészt elgondolkoztam azon, hogy a nap közbeni feszültségem fő forrása egy gondolat köré csoportosult. Jobban mondva kettő.Az egyik: az járt a fejembe, hogy milyen rossz a babáknak, hogy viszed őket ide-oda kötelező vizsgálatra stb ... és hiába magyarázom el Dorkának minden alkalommal, hogy hova megyünk, mit fognak vele csinálni, hogy nem fog fájni, ettől függetlenül olyan kis kétségbeesett tekintete van, amikor a megszokottól eltérő helyen vagyunk és fehér köpenyt lát ... az UH-on láttam egyszer a szemecskéjén és majdnem elpityeregtem magam, hogy kérdőn nézett rám, mintha afelől érdeklődne, hogy most mit fognak csinálni, most mi fog következni ... s nem tudtam rá válaszolni ... aztán természetesen egy mosollyal konstatálta a doktor bácsi vigyorát. Ez nagyon megragadt bennem.

A másik kérdés, ami napok óta nyomaszt és nem igazán tudom kezelni, már Krisznek is színt vallottam este az az, hogy múlt héten csütörtökön voltunk baba-mama klubba, ahol az elsősegélynyújtásról volt szó. Nagyon örültem a témának, nagyon vártam, hogy megtanulhassuk mit hogyan kell csinálni. Mégis volt egy téma, ami nagyon sokszor eszembe jut: hirtelen halál. Nem bírok szabadulni a gondolattól. Nagyon rossz és nyomasztó érzés; baromira nem kellene ezzel foglalkozni, mégis nagyon beszarattak. Nincs előzménye, nincs következménye, ugyanis kimutatni az okát nem lehet. Annyira sokat beszéltünk róla, olyan sok statisztikát végigvettünk, hogy minden szám, érték és adat tisztán előttem van. Annyira féltem tőle Dorkát. Annyira szeretem ezt a kislányt, hogy elmondani nem lehet. Egyszer - születésekor - már közel jártunk ahhoz, hogy elveszítsük, de mivel küzdő típus s a jó Isten is vigyázott rá, nem történt baj. S bízom benne, hogy eztán sem fog. Tudom, hogy nagy butaság, hogy a halál gondolata foglalkoztat, de nagyon mély nyomot hagyott bennem a téma. Próbálom elhessegetni magamtól ezt a történetet, mely nyomaszt nagyon. Éjjel sokszor felkelek ellenőrzöm Dorkát, hogy minden rendben legyen vele. Krisszel is beszélgettünk tegnap erről és megnyugtatott, hogy minden rendben lesz. Féltem a gyerekem, de ez már túlzás. S igyekszem változtatni a dolgon! 

A lényeg, hogy Dorkának minden eredménye tökéletes s egy nagyon mosolygós kis tündér virág. :)

Kicsinapnak

Drága Kicsinap!

Nem is tudom, hogy egy ilyen bejegyzés után mit is írhatnék neked, nektek!

Belegondoltam, hogy Dorka is 7 hetes és egyszerűen szörnyű, amin most keresztülmentek. 

Mégis itt van nektek Vilmos, mind az 1080 grammjával és küzd. Küzd magáért, az életéért, értetek, a családjáért. Erős, kitartó és életigenlő. Biztosan minden rendben lesz, hiszen ha már idáig lejutott, eljutottatok, akkor nem lehet gond, nem lehet, hogy ezt a harcot odafentről nem támogatják ...

A nevében is benne van: erős akaratú s Nomen est omen alapján a név kötelez!

A családodnak kitartást kívánok! Elhiszem, hogy az a legnehezebb, hogy belül sírsz, kívül mosolyogsz, tartanod kell magad, de hidd el, mindennek meglesz az eredménye. Így van mivel lekötnöd magad, bele is őrülne az ember, ha egy sarokba kuporogva kellene sírnia egész nap. Bárcsak ne kellene ilyen helyzetbe lennetek! Valamiért benneteket próba elé állítottak s ezt a csatát együtt kell megvívnotok!

Nagyon szorítunk nektek, főleg a kis pasitoknak. Dorka már annyi babán segített. Erőt adott annyi lefele készülődő csöppségnek, hogy megtalálják idelent a Földön a szüleiket s most Vilinek adunk erőt, küldjük ezerrel a pozitív jeleket!

Amennyiben bármiben tudok segíteni neked vagy a családodnak, szólj nyugodtan!!!!!

Mosolyalbum

Egy esténk képekben, fürdetés előtt:

Baba-mama klub újratöltve

Ma ismét baba-mama klubban jártunk. Szép ruciba öltöztettem Dorkát és magamat is ... bár most elmaradt a szegecselt tűsarok és a szoknya - mármint számomra  - okulva a múltkori tekintetekből, most csak simán magassarkút választottam szűk nacival és pink felsővel. Megint sikerült túlöltözni, de hát ez a mi formánk. Hozzáteszem: minden nagyképűség nélkül. Már élvezem is a helyzetet. Ma egy nagyon komoly, ám annál szörnyűbb témáról volt szó: életmentés csecsemőkorban. Önmagában ez nem is szörnyű, inkább félelmetes, mert nem tudatosan, de mindenkiben benne van, oké, hogy megtanuljuk és elméletben alkalmazni is tudjuk egy bábun ... ne kelljen használni a tanultakat sohasem. Rossz belegondolni, hogy bármelyikünk gyerekével megtörténhet a végzetes tragédia. Én eddig is féltem attól, hogy egyszer ránézve Dorkára azt lássam, hogy nem lélegzik ... jobb bele se gondolni. Már most facsarja a szívemet. Mindenesetre tettem egy lépést azért, hogy tájékozottabb legyek, hogy ha baj van valamerre tudjak lépni. Nyilván nem lettem profi életmentő, de az alap, a gyerek elhelyezése, a stabil oldalfekvés és a 2 befújás 30 'nyomkodás' belém vésődött örökre. Eddig azt hittem, én viszem túlzásba a légzésfigyelő plusz woki toki egyszerre dolgot, de rájöttem ma, hogy a többség még ezt megspékeli infra kamerával is. Azért ennyire nem durva nálam a helyzet, de tényleg többször ránézek Dorkára éjjel annak ellenére, hogy végigalussza az éjszakát.

Vége lett az ismertetőnek, majd a klub feeling miatt rátértünk a kicsit kötetlenebb beszélgetésre. Ilyenkor nagyon vegyesek a témák, hiszen nemcsak babás anyukák vannak jelen, hanem kismamák is hol kisebb, hol nagyobb pocakkal. Itt volt kedvenc barátnőm, a mindenkit ijesztegető anyuka, aki ki nem bírná, hogy valamivel kapcsolatosan egy rémtörténetet el ne mondana, ami természetesen vele is megtörtént vagy majdnem megtörtént vagy meg fog történni. Az állapotosságtól kezdve a szülésen át a szoptatásig és az oltások kibírhatatlan fájdalmával bezárólag mindenhez van hozzászólni valója ... én meg persze ki nem bírnám, ha nem köthetnék belé és nem nyilvánítanám ki, milyen ostoba, buta embereknek tartom azokat, akik félelmet keltenek az amúgy is rottyon lévő kismamákban, akik a hülyék teljes nyugalmával állnak ott, ahol én is álltam 2 hónappal ezelőtt ugyanilyen, ugyanennyi vagy még több kérdéssel a fejemben akár a szülést, akár az utolsó napokat illetően. Engem ma az oltással talált meg - mert 2 hét múlva Dorkát oltják először -, az ehhez kapcsolódó fájdalommal és a lázgörcs mindennemű fajtájával, ami majd Dorkán is biztos előjön. Én egyből azzal kezdtem, hogy nálam emberére talált s a múltkori leoltásomat folytathatom itt mindenki előtt, ha van kedve ... takarodjon innen. Majd egy 3 gyerekes anyuka akarta megmagyarázni mindenkinek, akinek csak 1 gyere van - hozzáteszem mi nem is vagyunk emberek, hanem valami űrlények, akik egy távoli bolygóról jöttek, melynek neve: ticsakegygyerekettudtokszülniésLillaakirályháromgyerekkel - így egybe. Szóval, mikor leesett Lilla bevezetőjéből, hogy csak is és kizárólag ő tud három, azaz 3 gyereket szülni és mi csak egyet, akkor ezt sem bírtam megállni szó nélkül. Amíg a többiek túllépnek rajta, mert nem akarnak konfrontálódni és inkább szó nélkül hagyják, akkor jövök én. Az alma és az öltöztetés kérdéskörében fejtettem ki milyen butaságot is próbál rátukmálni az emberekre. Szerinte almát csak 1 éves kor után lehet adni a babáknak és addig csak is szoptatni kell. Hát szerintem meg a kell a végén, az inkább lehet és az egy év lecsökken a felére, de inkább 3-4 hónapra. Én már adagolom Dorkának az almát, nagyon szereti és nem volt gondja a pocakjának sem. Minden gyerek más, mindegyiknek mások az igényei és ha én almát akarok neki adni, és a babám jóízűen megeszi mellékhatások nélkül, akkor azt fogok adni neki ... s ettől nem leszek szar alak. A másik összetűzési pont az öltöztetés: szerinte lakásban 23 fokban vastag plüss rugdalózó kell a gyerekre hosszú ujjú bodyval. Nekem erről is más volt természetesen a véleményem: szerintem hülyeség ennyire túlöltöztetni alapjáraton a gyereket. Nyilván, amelyik fázósabb, annak biztosan kell a vastagabb cucc, de ez sem helyes így, inkább rétegesen kellene öltöztetni a babákat. Ez is gyerekfüggő és nem mindenkinek a vastag plüss rugi a jó. Én túlzásnak tartom. Bent, 23 fokban Dorkán rövid ujjú body van nadrággal és zoknival s pont jól érzi magát. Ha ablak mellet szundít, akkor ráadok egy kardigánt és akkor biztosan jó a közérzete. Én a kórházban sem takargattam agyon 2 lepedővel, amikor fel volt öltöztetve, sőt, emlékszem a szomszéd ágyon fekvő csajnak a csecsemős nővérek szóltak is, hogy túlmelegítés árt a babáknak. Hozzáteszem a 3 gyerekes csodaanyuka már most téli bundában 3 lábzsákkal hozta a gyerekét az összejövetelre s ez jó alkalmat adott a következő kérdésre: "Télen mínusz 15-be miben sétáltatod a gyereked?" s ezzel azt hittem jó fej leszek, de jött tőle a kegyelemdöfés, amikor már én is azt mondtam, hogy ennyi ... "hát nem gondolod, hogy olyan hidegbe is kiviszem?" Gondoltam magamban, lehet tényleg én vagyok egy szadista állat Dorkával és lehet tényleg én vagyok rossz anya ... akkor 2 hónapig nem mennek utcára a téli zimankóban? Én Dorkát minden nap, ha nincs szmog és köd, leviszem sétálni. Van egy kb. 8 kilométeres szakaszunk, amit megteszünk minden nap. Engem anyám jégesőben, térdig érő hóban cuccolt az utcán, mégis túléltem valahogy ... nem értem én ezt. Kicsit el van túlozva ez a gyerekre 'agyonvigyázom' dolog ... burokban kell nevelni a csemetéd és akkor leszel te a király ... lány. Én pont ettől óvom Dorkát, s bízom benne, hogy pont ezért lesz strapabíró, srtamm kis csaj. Természetesen óvom, védem és én is tudok túlzásba esni, de alapjáraton igyekszem normális keretek között, életrevaló kislányt nevelni belőle, akit nem kell ügyeletre, gyomormosásra cipelni azért, mert megevett fél kiló földet ... mert a húgom napi szinten pisilevest evett sárral megspékelve s nem merte azt mondani, hogy rossz vagy hogy nem eszi meg ... s mégis él! Nem mi vagyunk az egyetlenek, akik falun nőttünk fel s bungiztunk. Én emlékszem olyanra is, hogy Somogyi Adrival és Vér Ancsival versenyeztünk. Beszíjaztuk apámék övével a tesókat a babakocsiba - ez olyan volt, mint a mai sportkocsik, melyeket 1 év fölött használnak -, magunkat a babakocsi elé kötöttük, mintha lovak lennénk és dombról lefele, mint az őrültek rohantunk és az volt a cél, hogy minél előbb leérjünk az előre megrajzolt CÉL vonalig. Közben a húgom felborult a babakocsival, oldalt csúszott a kocsi a földön, a húgommal együtt ... folyt a vér a kezéből és a lábából, mert az aszfalt húsig marta, mégis visított, hogy "johannyáááá, fussáááá!" s természetesen mi nyertünk ... mégis itt vagyunk.

Szóval a klubos történethez visszakanyarodva odasúgtam Dorkának, mikor öltöztettem, hogy lehet legközelebb nem kell jönnünk, mert meg sem hívnak minket. Mégsem mondhatom azt, hogy bánom, hogy merek konfrontálódni és nem rossz ügyért álltam ki ismét. Mindenesetre a többiek is igazat adtak nekem, de hogy valaki kiállt volna magáért, egyedül ... na azt már nem. Nem értem az embereket ... lehet nekem van túl nagy pofám. De nem számít. Én az ilyen közösségben Jack Sparrow kapitány szerepét töltöm be, aki lelkesít, aki felbuzdítja az embereket.

Mindenesetre levontam a konzekvenciát ma: attól, hogy 3 gyereked van, nem vagy király és királylány sem, ráadásul úgy gondolom, hogy minden gyerek más. Egy gyereket sem lehet ugyanazzal a nevelési elvvel nevelni, ugyanazokkal a módszerekkel fejleszteni. Hiába van Lillának 3 gyere, mindegyikhez más útmutató jár s ezzel csak annyival jár előttünk, egy gyerekes anyukák előtt, hogy nagyobb tapasztalattal rendelkezik, de ezt a tapasztalatot sem lehet bárki más gyerekére ráhúzni. Most itt van neki egy 2,5 hónapos kisfia, akit neki is tanulni kell és ismerkedni vele. Ha nem így lenne, az elég szomorú lenne.

Alma, alma, piros alma

Dorka 7 hetes korában megkapta élete első almáját. No jó, csak két kis kanállal. Hétvégén a győrújbaráti nyaralóból hoztunk mézédes finomságot. Tegnap lereszeltem, kifacsartam a levét és két kis kanállal bepróbálkoztam. Nagy dilemma volt, hogy kapjon-e még a gyerekem tejecskén kívül mást vagy maradjon a jól megszokott állapot. Aztán úgy döntöttem, jó, ha elkezd ismerkedni az ízekkel, attól ő még a tejcivel fog jóllakni és nem dobja el a cicit. Bevallom őszintén: féltem. Nekiálltam szoptatni s mikor mellet váltottam, akkor jött az újdonság. Magamat alapul véve először megszagoltattam vele a folyadékot. Én is, mielőtt bármit megeszek, orrommal illetem. Mikor a szájához emeltem a kanalat, megérezte a finom illatot és fülig érő szájjal fogadta el az almalevet, majd a következő adagot már szinte transzba esve, nagy szuszogások közepette követelte kis csücsöri szájacskájával. Nagyon aranyos volt. Attól paráztam, nehogy bántsa a pocakját. Bár úgy voltam vele, hogy két kis kanállal csak nem váltom meg a világot. Mindenesetre azt tapasztaltam, hogy Dorka gyomra kutyorgott hangosan, ennek ellenére jól tisztította a belecskéit. Nagyokat pukkant és kaksizik azóta. Bízom benne, hogy más mellékhatása nem lesz az almának. Nem ütötte ki, úgyhogy nagyon bízom benne, hogy ez beválik. Ma újra megpróbálkozunk vele. :)

Sacc köszöntés

http://www.youtube.com/watch?v=uP5C-O2FQgk&feature=related
Drága egyetlen húgom!
Születésnapod alkalmából nagyon sok boldogságot kívánunk neked! 
Teljesüljön minden kívánságod az életben! 
Nagyon-nagyon szeretlek, szeretünk téged!

Majdnem új gyerek

Múlt héten visszamentem a nőgyógyászomhoz a 6 hetes kontrollra. Mindent rendben talált, elküldött vérvételre a katasztrofálisan rossz utolsó vérképem okán és egy ultrahangra is kiírt. Az UH-ra azért van szükség, mert az utolsó vetélésem során műtét közben sérült a méhfalam, s a terhesség alatti nyúlás és méhnagyobbodás miatt meg akarja kukkantani a régebben keletkezett seb/heg állapotát. Nem lesz semmi gond, de biztos, ami tuti elven nagyon alapos dokim van. Citológiát majd akkor vesz le, amikor legközelebb mensizek, addig békén hagy s a következő nagy orvoslátogatás időpontját is ehhez az időponthoz kell igazítani. Meg volt döbbenve a gyors fogyásomon. 52 kilóval kezdtem a terhességem, 85 kilóval mentem szülni, azaz 33 kiló plusztöbbletből most rajtam van még 10. 6 hét alatt 23 kilótól szabadultam meg. Jobban mondva Dorka ennyitől szabadított meg. De nem is ez a röhejes, hanem az, hogy a nagy hízás közepette egy darab terhességi csíkom sem keletkezett, most a súlycsökkenés okán tele lett a hasam, a combom és a fenekem piros berepedezésekkel, csíkokkal. Ezeket nekiálltam nagy pánik közepette kenegetni búzacsíra olajjal. Bízom benne, ha régebben segített, akkor most is fog, mert nagyon szeretnék egy zebrára hasonlítani. Tudom, tudom ... már többen megszóltak amiatt, hogy mennyit foglalkozom magammal és a kinézetemmel. Jó hogy! Szerintem nagy tévedésben élnek azok, akik elhagyják magukat szülés után. Akik azt hiszik, hogy anyák csak és kizárólag ... s azon kívül más nem létezik. Pedig dehogy nem! Ott van rögtön a férj. Majd a kicsit tágabb környezet, a család és a még tágabb a közösség, ahova minden héten járunk és nagy megdöbbenéssel konstatálom, hogy az 1 éves gyerekek anyukái szarabbul néznek ki, mint terhesség alatt. Krisz is túlzásnak tartja, hogy már tornázom itthon és felhozattam a súlyzókat is. Hozzáteszem zárójelben, hogy mivel nem hozta fel, ezért Dorkával tornázom. Megfogom és vele guggolok napi 100-at. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy rosszul esnek az elismerő pillantások - főleg a nők részéről -, de nem ez az elsődleges cél. Terhesség előtt rendszeresen mozogtam, terhesség alatt sem hagytam el magam s most már nagyon hiányzik a napi torna. Így beiktattam a napirendünkbe. Nem a fogyás a cél, hanem a feszesítés.Kikértem a dokim tanácsát, azt mondta arra figyeljek, hogy ne izzadjak meg nagyon, mert attól elapadhat a tej vagy rossz ízű lehet és akkor eldobja a baba a cicit. Egyébként nyugodtan csinálhatok a küzdősportokon kívül bármit. A combizom-szakadás miatt a combom kímélni kell. Nem is tudom terhelni nagyon, úgyhogy ezzel nem lesz gond.

Beszéltünk még a szülésélményről és a fogamzásgátlásról. A szüléssel kapcsolatos őrült fokú félelmemet megértette, hiszen alátámasztotta azt, amit én gondoltam, mégpedig, hogy baromi nehéz szülés volt, nagyon elhúzódott és ő sem kívánna ilyet senkinek sem ... mégis majdnem sikerült rábeszélnie még egy gyerekre. Hozzáteszem úgy indultam el itthonról, hogy elköttetem magam, ha tehetem most rögtön azonnal, mert nekem nem kell több gyerek. Jobban mondva gyerek jöhet, az örökbefogadás nálunk téma, s ha lesz rá lehetőségünk élni is fogunk vele, de szülni én soha többet nem fogok. Aztán az lett belőle, hogy mivel gyógyszert nem szedhetek évek óta, spirált nem rak fel és az elköttetés gondolatát is jól kiröhögte, így maradt a gumi és ennyi. Spermaölő krémeket és minden egyéb hüvelybe dugdosó és felhelyező módszerrel nem értek egyet, nem is hiszek bennük, szerintem a hüvelyflórának többet árt, mint használ ... soha nem használtam és nem is fogom. Majd addig-addig beszélt és magyarázott, amíg megfordult a fejemben, még ha pár másodperc erejéig is, hogy be kellene vállalni még egyet pár év múlva. Garantálta, hogy a második 1/3-dal kevesebb idő alatt és fájdalommal megszületik. Kompilációmentesebb terhesség és szülés várható. Szerinte az egyke gyerekek antiszociálisak és milyen jó, ha van még tesó. Erre azt válaszoltam, ha biztosítja számomra, hogy ha elkezdőik a vajúdás és engem egyből leérzéstelenít nyaktól lefelé, akkor belemegyek még egy szülésbe. Végül is belegondolva nekem nem a szülés fájt. A kitolás már akkora megkönnyebülés volt ... Bea ujjainak matatását leszámítva tágítás közben - nekem a vajúdás volt sok/SOKK! Nagyon hosszúra sikeredett, nagyon elfáradtam és tényleg, ahogy az orvosom fogalmazott hétfőn :"Aranyom, maga már nem erőből nyomott, hanem valahonnan a szívéből és a lelkéből, annyira akarta ezt a babát!" - s tényleg így volt. Számoljunk csak: ha 1/3-dal rövidebb lenne a vajúdás és szülés ideje, akkor 2 napos vajúdás után 40 perc alatt meglenne Dorka. Végül is ez sokkal rövidebb idő. A fájdalom 1/3-ad részét is leveszem, akkor az elképzelhetetlen fájdalom lecsökken kibaszott fájdalommá ... szóval tényleg csak pár másodpercre fordul meg a fejemben az újabb gyerek lehetősége. Viszont hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vetődik bennem fel egyre többször a gondolat. A dokim hozzátette, hogy már úgyis tudom mire lehet számítani a leges-legrosszabb esetben, ezen már túl vagyok. De még egyszer 5 napos nem alvás a kórházban? Dorkát hova teszem? - nyilván lenne helye, másnak is van 2 gyereke, de jó kifogás ... még egyszer alvásmentes 24 hét meló és gyerek mellett? 

Mindenesetre több érv szól a második gyerek ellen, mint mellette. Felvetettem az orvosomnak azt is, hogy mi van, ha mégsem fog kevésbé fájni? Mi van, ha ugyanúgy elkezdődnek az 5 perces fájások szülés előtt 2 nappal? Mi van ha ... Azt felelte garantálja, hogy nem így lesz! Most ez legyen nekem elég?

Szerencsére nem most kell eldöntenem a tesó kérdést. Krisz szeretne még egy babát minden körülmények között. Erre mindig azt válaszoltam, hogy akkor menjen és oldja meg máshol, mert hogy tőlem nem lesz, az biztos ... nem tudom ... s a hezitálás már régen rossz. Ha bárki megkérdezi, még azt mondom, hogy nem lesz több szülés ... bár már megingatható vagyok. :)