Majdnem új gyerek

Múlt héten visszamentem a nőgyógyászomhoz a 6 hetes kontrollra. Mindent rendben talált, elküldött vérvételre a katasztrofálisan rossz utolsó vérképem okán és egy ultrahangra is kiírt. Az UH-ra azért van szükség, mert az utolsó vetélésem során műtét közben sérült a méhfalam, s a terhesség alatti nyúlás és méhnagyobbodás miatt meg akarja kukkantani a régebben keletkezett seb/heg állapotát. Nem lesz semmi gond, de biztos, ami tuti elven nagyon alapos dokim van. Citológiát majd akkor vesz le, amikor legközelebb mensizek, addig békén hagy s a következő nagy orvoslátogatás időpontját is ehhez az időponthoz kell igazítani. Meg volt döbbenve a gyors fogyásomon. 52 kilóval kezdtem a terhességem, 85 kilóval mentem szülni, azaz 33 kiló plusztöbbletből most rajtam van még 10. 6 hét alatt 23 kilótól szabadultam meg. Jobban mondva Dorka ennyitől szabadított meg. De nem is ez a röhejes, hanem az, hogy a nagy hízás közepette egy darab terhességi csíkom sem keletkezett, most a súlycsökkenés okán tele lett a hasam, a combom és a fenekem piros berepedezésekkel, csíkokkal. Ezeket nekiálltam nagy pánik közepette kenegetni búzacsíra olajjal. Bízom benne, ha régebben segített, akkor most is fog, mert nagyon szeretnék egy zebrára hasonlítani. Tudom, tudom ... már többen megszóltak amiatt, hogy mennyit foglalkozom magammal és a kinézetemmel. Jó hogy! Szerintem nagy tévedésben élnek azok, akik elhagyják magukat szülés után. Akik azt hiszik, hogy anyák csak és kizárólag ... s azon kívül más nem létezik. Pedig dehogy nem! Ott van rögtön a férj. Majd a kicsit tágabb környezet, a család és a még tágabb a közösség, ahova minden héten járunk és nagy megdöbbenéssel konstatálom, hogy az 1 éves gyerekek anyukái szarabbul néznek ki, mint terhesség alatt. Krisz is túlzásnak tartja, hogy már tornázom itthon és felhozattam a súlyzókat is. Hozzáteszem zárójelben, hogy mivel nem hozta fel, ezért Dorkával tornázom. Megfogom és vele guggolok napi 100-at. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy rosszul esnek az elismerő pillantások - főleg a nők részéről -, de nem ez az elsődleges cél. Terhesség előtt rendszeresen mozogtam, terhesség alatt sem hagytam el magam s most már nagyon hiányzik a napi torna. Így beiktattam a napirendünkbe. Nem a fogyás a cél, hanem a feszesítés.Kikértem a dokim tanácsát, azt mondta arra figyeljek, hogy ne izzadjak meg nagyon, mert attól elapadhat a tej vagy rossz ízű lehet és akkor eldobja a baba a cicit. Egyébként nyugodtan csinálhatok a küzdősportokon kívül bármit. A combizom-szakadás miatt a combom kímélni kell. Nem is tudom terhelni nagyon, úgyhogy ezzel nem lesz gond.

Beszéltünk még a szülésélményről és a fogamzásgátlásról. A szüléssel kapcsolatos őrült fokú félelmemet megértette, hiszen alátámasztotta azt, amit én gondoltam, mégpedig, hogy baromi nehéz szülés volt, nagyon elhúzódott és ő sem kívánna ilyet senkinek sem ... mégis majdnem sikerült rábeszélnie még egy gyerekre. Hozzáteszem úgy indultam el itthonról, hogy elköttetem magam, ha tehetem most rögtön azonnal, mert nekem nem kell több gyerek. Jobban mondva gyerek jöhet, az örökbefogadás nálunk téma, s ha lesz rá lehetőségünk élni is fogunk vele, de szülni én soha többet nem fogok. Aztán az lett belőle, hogy mivel gyógyszert nem szedhetek évek óta, spirált nem rak fel és az elköttetés gondolatát is jól kiröhögte, így maradt a gumi és ennyi. Spermaölő krémeket és minden egyéb hüvelybe dugdosó és felhelyező módszerrel nem értek egyet, nem is hiszek bennük, szerintem a hüvelyflórának többet árt, mint használ ... soha nem használtam és nem is fogom. Majd addig-addig beszélt és magyarázott, amíg megfordult a fejemben, még ha pár másodperc erejéig is, hogy be kellene vállalni még egyet pár év múlva. Garantálta, hogy a második 1/3-dal kevesebb idő alatt és fájdalommal megszületik. Kompilációmentesebb terhesség és szülés várható. Szerinte az egyke gyerekek antiszociálisak és milyen jó, ha van még tesó. Erre azt válaszoltam, ha biztosítja számomra, hogy ha elkezdőik a vajúdás és engem egyből leérzéstelenít nyaktól lefelé, akkor belemegyek még egy szülésbe. Végül is belegondolva nekem nem a szülés fájt. A kitolás már akkora megkönnyebülés volt ... Bea ujjainak matatását leszámítva tágítás közben - nekem a vajúdás volt sok/SOKK! Nagyon hosszúra sikeredett, nagyon elfáradtam és tényleg, ahogy az orvosom fogalmazott hétfőn :"Aranyom, maga már nem erőből nyomott, hanem valahonnan a szívéből és a lelkéből, annyira akarta ezt a babát!" - s tényleg így volt. Számoljunk csak: ha 1/3-dal rövidebb lenne a vajúdás és szülés ideje, akkor 2 napos vajúdás után 40 perc alatt meglenne Dorka. Végül is ez sokkal rövidebb idő. A fájdalom 1/3-ad részét is leveszem, akkor az elképzelhetetlen fájdalom lecsökken kibaszott fájdalommá ... szóval tényleg csak pár másodpercre fordul meg a fejemben az újabb gyerek lehetősége. Viszont hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vetődik bennem fel egyre többször a gondolat. A dokim hozzátette, hogy már úgyis tudom mire lehet számítani a leges-legrosszabb esetben, ezen már túl vagyok. De még egyszer 5 napos nem alvás a kórházban? Dorkát hova teszem? - nyilván lenne helye, másnak is van 2 gyereke, de jó kifogás ... még egyszer alvásmentes 24 hét meló és gyerek mellett? 

Mindenesetre több érv szól a második gyerek ellen, mint mellette. Felvetettem az orvosomnak azt is, hogy mi van, ha mégsem fog kevésbé fájni? Mi van, ha ugyanúgy elkezdődnek az 5 perces fájások szülés előtt 2 nappal? Mi van ha ... Azt felelte garantálja, hogy nem így lesz! Most ez legyen nekem elég?

Szerencsére nem most kell eldöntenem a tesó kérdést. Krisz szeretne még egy babát minden körülmények között. Erre mindig azt válaszoltam, hogy akkor menjen és oldja meg máshol, mert hogy tőlem nem lesz, az biztos ... nem tudom ... s a hezitálás már régen rossz. Ha bárki megkérdezi, még azt mondom, hogy nem lesz több szülés ... bár már megingatható vagyok. :)