Rotty vs szép ruhák

Minden édesanya életében legalább egyszer eljön az az időszak, ami nálunk tegnap bekövetkezett. Még jó, hogy Krisz éppen itthon volt és tudott segíteni. Reggel felkeltünk, szopi, pici játék pizsiben, anya összerántotta a lakást, megitta a kis teáját, apa a kakaóját, Maja a kajáját befalta, majd átöltöztetem Dorkát a napi  ruhácskájába azzal a felkiáltással, hogy jön Dóri, szépnek kell lenni. Majd elaltatom a gyerekem, közben Krisz hazaér, kezébe nyomom, hogy felmosnék addig, kicsit ringassa. Egyszer csak nagy tolás Dorkától, egy hatalmas rotty, tele lett a pelus, vele együtt a kisnadrág a body-val hátközépig. Jót röhögtünk, mondom milyen szerencse, hogy a kiszokni megmenekült. Nekiállok cserélni, elkap a hányinger, futok ki, miközben a gyerek szarban fetrengve fülig érő szájjal rúgkapál. Krisz levetkőzteti, letörölgeti a babát, én addig kisikálom a kis ruhákat. Visszük zuhanyozni a gyereket, közben a szar még itt-ott csurran cseppen a felmosott parkettán. Sebaj! Vicces is még egy kicsit. Gyerek tiszta lett, jöhet az újabb altatási próba. Most én lötykölöm a fenekét. 2 kört mentem a 45 négyzetméteres lakásban, amikor is Dorka felnéz, hatalmas szemekkel tol egy nagyot ... ismét rotty. A markom tele lett a body-n és a kisnadrágon keresztül kaksival. Most már a kis zokni sem úszta meg. Visítva a röhögéstől, kiabálok Krisznek, hogy jöjjön vissza a lépcsőházból, ne menjen vissza dolgozni, mert gáz van. Leejtem a gyerekről a takarót, Krisz, aki szemben áll velünk ekkor teli szájjal zokogva nevet, hogy még jó, hogy van haja a gyereknek és felfogta a szart a feje búbjától ... még a füle is sárga volt Dorkának ... a kábeltől. Lehámoztattam a ruhát Krisszel, bele a kádba, áztatás egy napra ... ismét fürdés ... nekem is ... újra pelus, tiszta ruha ... majd egy óra múlva megérkezett Dóri pocaklakójával. Hát az eredetire tervezett szépruhát nem tudtam Dorkára adni, de így is nagyon kis tüneményes volt. Szerintem Dórinak is nagyon tetszett és meg is fogta. Nagyon helyesek voltak együtt. Könnyes lett a szemem, amikor néztem őket. Belegondoltam: nem is olyan régen még Dóri a pocakomban lévő Dorkával beszélgetett, szorított nekünk és együtt szeltük a heteket a nemlétező időszalagon, most meg a kezében fogja, a pocakjában pedig KisÁdijuk. Annyira szép volt ... köszönöm Dóri!