Összes oldalmegjelenítés

2011. november 17., csütörtök

Névnapi ajándék

A héten ünnepeltem a névnapom és édesanyámék 'jófejségének' köszönhetően holnap tartom a születésnapomat. Nagyon furcsa így ülni e két napot. Olyan jó, hogy Dorka itt van már velünk. A legszebb névnapi ajándékom az volt, amikor reggel felébredtem, átmentem meglesni Dorkát, kinyitotta a kis szemecskéit, mélyen az enyémbe nézett és elmosolyogta magát, majd visszaaludt. Ezzel köszöntött fel és bízom benne, hogy holnap is így ébredhetünk. Szívmelengető és most is kicsordul a könnyem. Ő még nem tud adni kézzelfogható dolgot; olyat tud adni, amit senki mástól nem kapok meg ilyen formában. Nyilván a szeretetet megkapja az ember a szüleitől, a férjétől, a családjától. De ezt a fajta érzelmet, bizalmat, ragaszkodást, amit a lányom nyújt nekem semmihez sem fogható érzés. S ezen a mosolygós reggelen gondolkoztam el. Leültem a kiságya mellé, gyönyörködtem benne és arra gondoltam, hogy a mindenem ez a kislány és én is a mindent jelenetem neki. Az ételtől a tisztántartásig mindent. Szereti apa, szeretik a nagyszülők, de kettőn között ez a kapocs más, ez valami olyan, ami megfoghatatlan, valami misztikus, valami elszakíthatatlan kötelék. Valami olyan, amit soha senki nem vehet el tőlem, valami olyan, amit az ember halála után is érez, ami megmarad, amíg világ a világ. Mindenki kötődik valamihez. Valaki egy tárgyhoz, más egy helyhez, a harmadik személyekhez. Én minden idegszálammal Dorkához. Sok embertől hallottam, hogy nagy a szerelem anya és gyermeke között. Én azt hiszem ez már túlmutat a szerelem fogalomkörén. Nem tudom mégsem megfogalmazni. Jó érzés és egyben félelmetes is. Megható, mégis zaklatottá tesz. Szeretem, az életemnél is jobban, mégis féltem, félek, nehogy baja legyen, nehogy beteg legyen, nehogy bántsák, nehogy fájdalmat okozzanak neki. Talán az egyetlen olyan érzés az életemben, amely a világ összes pozitív dolga benne van, mégis félelmetes, ezért zaklatott a dolog. Szeretem ezt a kislányt minden porcikámmal s ez a fajta érzelem a névnapom reggelén tört rám olyan erővel, mintha csak most zúdult volna valahonnan fentről egy jó nagy kupánvágással a fejemre, hogy anya lettem ... vagy csak most tudatosult bennem ekkora erővel, most tudatosult nem csak az eszemben, hanem a szívemben és a lelkemben is. A legnagyobb ajándékot kaptam meg azon a reggelen. Hiszem azt, hogy az anyaság nem úgy jön, hogy terhes leszek, 40 hetet várok, készülök az anyaságra, majd szülök egy gyereket és hipp-hopp anya lettem. a várandóság 9 hónapjával maximum a szülésre készülhet fel bárki, az anyaságra nem. Még a megérkezés utáni pillanatokra sem tud felkészülni az ember, hisz annyira idegen, annyira új és más. Természetesen fejben ezerszer és ezeregyszer lejátszom, hogy milyen anya leszek, mit hogyan szeretnék csinálni ... az igazi "anya vagyok" feeling nem szülés után jön. Én is pityeregtem a kórházban, hogy anya lettem, hű de csodás. Igen, papíron anyja neve: Xné YZ. Ám az igazi anyaság érzése nálam most jött el. Eltelt 6 hét, lehet sok és csak én vagyok későn érő típus, nem tudom. Mindenesetre jobb később, mit ... Soha nem éreztem magamhoz annyira közel, mint ott a kiságy mellett kuporogva, a kezét fogva a rácson keresztül. Anya lettem, ez a legszebb ajándék, amit eddig kaptam az élettől ... a legszebb csomagolású ajándék ...
Kiságy mellett kuporogva, egymás kezét fogva.

1 megjegyzés: