Baba-mama klub újratöltve

Ma ismét baba-mama klubban jártunk. Szép ruciba öltöztettem Dorkát és magamat is ... bár most elmaradt a szegecselt tűsarok és a szoknya - mármint számomra  - okulva a múltkori tekintetekből, most csak simán magassarkút választottam szűk nacival és pink felsővel. Megint sikerült túlöltözni, de hát ez a mi formánk. Hozzáteszem: minden nagyképűség nélkül. Már élvezem is a helyzetet. Ma egy nagyon komoly, ám annál szörnyűbb témáról volt szó: életmentés csecsemőkorban. Önmagában ez nem is szörnyű, inkább félelmetes, mert nem tudatosan, de mindenkiben benne van, oké, hogy megtanuljuk és elméletben alkalmazni is tudjuk egy bábun ... ne kelljen használni a tanultakat sohasem. Rossz belegondolni, hogy bármelyikünk gyerekével megtörténhet a végzetes tragédia. Én eddig is féltem attól, hogy egyszer ránézve Dorkára azt lássam, hogy nem lélegzik ... jobb bele se gondolni. Már most facsarja a szívemet. Mindenesetre tettem egy lépést azért, hogy tájékozottabb legyek, hogy ha baj van valamerre tudjak lépni. Nyilván nem lettem profi életmentő, de az alap, a gyerek elhelyezése, a stabil oldalfekvés és a 2 befújás 30 'nyomkodás' belém vésődött örökre. Eddig azt hittem, én viszem túlzásba a légzésfigyelő plusz woki toki egyszerre dolgot, de rájöttem ma, hogy a többség még ezt megspékeli infra kamerával is. Azért ennyire nem durva nálam a helyzet, de tényleg többször ránézek Dorkára éjjel annak ellenére, hogy végigalussza az éjszakát.

Vége lett az ismertetőnek, majd a klub feeling miatt rátértünk a kicsit kötetlenebb beszélgetésre. Ilyenkor nagyon vegyesek a témák, hiszen nemcsak babás anyukák vannak jelen, hanem kismamák is hol kisebb, hol nagyobb pocakkal. Itt volt kedvenc barátnőm, a mindenkit ijesztegető anyuka, aki ki nem bírná, hogy valamivel kapcsolatosan egy rémtörténetet el ne mondana, ami természetesen vele is megtörtént vagy majdnem megtörtént vagy meg fog történni. Az állapotosságtól kezdve a szülésen át a szoptatásig és az oltások kibírhatatlan fájdalmával bezárólag mindenhez van hozzászólni valója ... én meg persze ki nem bírnám, ha nem köthetnék belé és nem nyilvánítanám ki, milyen ostoba, buta embereknek tartom azokat, akik félelmet keltenek az amúgy is rottyon lévő kismamákban, akik a hülyék teljes nyugalmával állnak ott, ahol én is álltam 2 hónappal ezelőtt ugyanilyen, ugyanennyi vagy még több kérdéssel a fejemben akár a szülést, akár az utolsó napokat illetően. Engem ma az oltással talált meg - mert 2 hét múlva Dorkát oltják először -, az ehhez kapcsolódó fájdalommal és a lázgörcs mindennemű fajtájával, ami majd Dorkán is biztos előjön. Én egyből azzal kezdtem, hogy nálam emberére talált s a múltkori leoltásomat folytathatom itt mindenki előtt, ha van kedve ... takarodjon innen. Majd egy 3 gyerekes anyuka akarta megmagyarázni mindenkinek, akinek csak 1 gyere van - hozzáteszem mi nem is vagyunk emberek, hanem valami űrlények, akik egy távoli bolygóról jöttek, melynek neve: ticsakegygyerekettudtokszülniésLillaakirályháromgyerekkel - így egybe. Szóval, mikor leesett Lilla bevezetőjéből, hogy csak is és kizárólag ő tud három, azaz 3 gyereket szülni és mi csak egyet, akkor ezt sem bírtam megállni szó nélkül. Amíg a többiek túllépnek rajta, mert nem akarnak konfrontálódni és inkább szó nélkül hagyják, akkor jövök én. Az alma és az öltöztetés kérdéskörében fejtettem ki milyen butaságot is próbál rátukmálni az emberekre. Szerinte almát csak 1 éves kor után lehet adni a babáknak és addig csak is szoptatni kell. Hát szerintem meg a kell a végén, az inkább lehet és az egy év lecsökken a felére, de inkább 3-4 hónapra. Én már adagolom Dorkának az almát, nagyon szereti és nem volt gondja a pocakjának sem. Minden gyerek más, mindegyiknek mások az igényei és ha én almát akarok neki adni, és a babám jóízűen megeszi mellékhatások nélkül, akkor azt fogok adni neki ... s ettől nem leszek szar alak. A másik összetűzési pont az öltöztetés: szerinte lakásban 23 fokban vastag plüss rugdalózó kell a gyerekre hosszú ujjú bodyval. Nekem erről is más volt természetesen a véleményem: szerintem hülyeség ennyire túlöltöztetni alapjáraton a gyereket. Nyilván, amelyik fázósabb, annak biztosan kell a vastagabb cucc, de ez sem helyes így, inkább rétegesen kellene öltöztetni a babákat. Ez is gyerekfüggő és nem mindenkinek a vastag plüss rugi a jó. Én túlzásnak tartom. Bent, 23 fokban Dorkán rövid ujjú body van nadrággal és zoknival s pont jól érzi magát. Ha ablak mellet szundít, akkor ráadok egy kardigánt és akkor biztosan jó a közérzete. Én a kórházban sem takargattam agyon 2 lepedővel, amikor fel volt öltöztetve, sőt, emlékszem a szomszéd ágyon fekvő csajnak a csecsemős nővérek szóltak is, hogy túlmelegítés árt a babáknak. Hozzáteszem a 3 gyerekes csodaanyuka már most téli bundában 3 lábzsákkal hozta a gyerekét az összejövetelre s ez jó alkalmat adott a következő kérdésre: "Télen mínusz 15-be miben sétáltatod a gyereked?" s ezzel azt hittem jó fej leszek, de jött tőle a kegyelemdöfés, amikor már én is azt mondtam, hogy ennyi ... "hát nem gondolod, hogy olyan hidegbe is kiviszem?" Gondoltam magamban, lehet tényleg én vagyok egy szadista állat Dorkával és lehet tényleg én vagyok rossz anya ... akkor 2 hónapig nem mennek utcára a téli zimankóban? Én Dorkát minden nap, ha nincs szmog és köd, leviszem sétálni. Van egy kb. 8 kilométeres szakaszunk, amit megteszünk minden nap. Engem anyám jégesőben, térdig érő hóban cuccolt az utcán, mégis túléltem valahogy ... nem értem én ezt. Kicsit el van túlozva ez a gyerekre 'agyonvigyázom' dolog ... burokban kell nevelni a csemetéd és akkor leszel te a király ... lány. Én pont ettől óvom Dorkát, s bízom benne, hogy pont ezért lesz strapabíró, srtamm kis csaj. Természetesen óvom, védem és én is tudok túlzásba esni, de alapjáraton igyekszem normális keretek között, életrevaló kislányt nevelni belőle, akit nem kell ügyeletre, gyomormosásra cipelni azért, mert megevett fél kiló földet ... mert a húgom napi szinten pisilevest evett sárral megspékelve s nem merte azt mondani, hogy rossz vagy hogy nem eszi meg ... s mégis él! Nem mi vagyunk az egyetlenek, akik falun nőttünk fel s bungiztunk. Én emlékszem olyanra is, hogy Somogyi Adrival és Vér Ancsival versenyeztünk. Beszíjaztuk apámék övével a tesókat a babakocsiba - ez olyan volt, mint a mai sportkocsik, melyeket 1 év fölött használnak -, magunkat a babakocsi elé kötöttük, mintha lovak lennénk és dombról lefele, mint az őrültek rohantunk és az volt a cél, hogy minél előbb leérjünk az előre megrajzolt CÉL vonalig. Közben a húgom felborult a babakocsival, oldalt csúszott a kocsi a földön, a húgommal együtt ... folyt a vér a kezéből és a lábából, mert az aszfalt húsig marta, mégis visított, hogy "johannyáááá, fussáááá!" s természetesen mi nyertünk ... mégis itt vagyunk.

Szóval a klubos történethez visszakanyarodva odasúgtam Dorkának, mikor öltöztettem, hogy lehet legközelebb nem kell jönnünk, mert meg sem hívnak minket. Mégsem mondhatom azt, hogy bánom, hogy merek konfrontálódni és nem rossz ügyért álltam ki ismét. Mindenesetre a többiek is igazat adtak nekem, de hogy valaki kiállt volna magáért, egyedül ... na azt már nem. Nem értem az embereket ... lehet nekem van túl nagy pofám. De nem számít. Én az ilyen közösségben Jack Sparrow kapitány szerepét töltöm be, aki lelkesít, aki felbuzdítja az embereket.

Mindenesetre levontam a konzekvenciát ma: attól, hogy 3 gyereked van, nem vagy király és királylány sem, ráadásul úgy gondolom, hogy minden gyerek más. Egy gyereket sem lehet ugyanazzal a nevelési elvvel nevelni, ugyanazokkal a módszerekkel fejleszteni. Hiába van Lillának 3 gyere, mindegyikhez más útmutató jár s ezzel csak annyival jár előttünk, egy gyerekes anyukák előtt, hogy nagyobb tapasztalattal rendelkezik, de ezt a tapasztalatot sem lehet bárki más gyerekére ráhúzni. Most itt van neki egy 2,5 hónapos kisfia, akit neki is tanulni kell és ismerkedni vele. Ha nem így lenne, az elég szomorú lenne.