Nagy utazás ...

Dorka 6 hetesen megtette élete első nagy útját. Elmentünk a vásárhelyi nagyszülőkhöz. Egész héten mondogattam a babámnak, hogy hova megyünk, meséltem neki az állat siserehadról - Latyak és Árnyék kutyáról, Rudi cicáról és Kormiról, a sok pipiről a kakasról és a cocákról - ami ott fogja fogadni, mama, papa, Sári és Erzsi nagyon szeretik és várják már. Este elkészítettem mindent, hogy időben el tudjunk indulni szombat reggel. Összekészítettem Dorka sárga csíkos táskájába a pelenkázáshoz szükséges dolgokat, plusz bodykat, zoknit és nadrágokat. Mivel a húgomnak szülinapja lesz 21-én, ezért a neki szánt ajándék is bekerült a kocsiba a babakocsival, a kicsit sem biztonságos gyereküléssel és még ezer meg ezer kacattal együtt. Dorka 6-kor kelt reggel szopizni, még visszaraktam aludni 7-ig, majd nekiálltunk a reggeli összebújás után készülődni. Felöltöztettem szép ruhába, ráadtam a téli kabátkáját a bundás nacijával és a vastag sapijával együtt, eközben Krisz elrendezett minden mást. Fél 10-re értünk vásárhelyre. Mikor a ház elé leparkoltunk, papa már várt minket, mama bent sütött-főzött Sárival. Nagy vigyorgások közepette Sanyi papa bevitte Dorkát, levetkőztettük, megszoptattam a babám, majd mindenki, aki nem volt náthás, foglalkozott a kis jövevénnyel. Mama szomorú volt, legalábbis én ezt láttam rajta. Nagyon taknyos, fáj a torka, köhög, orrát fújja. 5 másodpercenként fertőtlenítette a kezét baktériumölő fertőtlenítővel, de így sem fogta nagyon az unokát. Sajnáltam, mert egyébként odavan Dorkáért ... most is beszélgetett hozzá, de mivel kissé férfias tónusú a hangja a betegségtől, Dorka fején többször láttam átfutni a következő mondatot :" Tök jó, hogy beszélsz hozzám, de nem tudom ki vagy, nem ismerem fel a hangod ... és különben is, add vissza a mamám!"  Közben megérkezett babanézőbe Erzsi is, aki szintén beteg egy kicsit, jött apu testvére a lányával, aki az én Drága Egyetlen Keresztlányom s én vagyok neki a jóságos Tündér Keresztanyája - szabadon Shrek-ből -. Majd átnézett Kinga néni szebbnél szebb ruhácskákkal és rágókával. Éváéktól egy fürdetőt és egy krémet kaptunk, illetve pénzt kapott Dorka. Ebből hazafele pelust vásároltam, mert kicsinek véltem már a 2-5 kilóig használható méretet. Napközben Dorka csak 2 óra után aludt el, közben apu folyamatosan foglalkozott vele, ergó alvás kevés volt délelőtt és kora délután is. Mindenki megdicsérgette a babánk, aki hol mosolygott, hol takarékon nézegetett, hol sírt kicsit, mert éhes volt, hol derékig összekaksizta magát  kétszer is ... még jó, hgy vittünk több váltásruhát, alig lett elég -. S lásd ... anya csak egy van elv alapján ... anya kiöblítette a kisrucikat és képes volt egy mosást elindítani 2 darab bodyval. Sári is megfogta többször Dorkát. Olyan jó a kezében látni ezt a kislányt. Tudniillik Sacc rühelli a gyerekeket ... ezen az egyen kívül ... s szívmelengető azt látni, hogy megöleli és akkor sem adja vissza egyből, ha pityereg, hanem hősiesen tartja. Észrevettem, hogy Dorkát mindenkinek a kezébe kell adni. Valahogy még nem természetes, hogy  megfogják, felvegyék. Az oké, ha fekszik és odamennek, foglalkoznak vele. Nekem nagyon kettős érzéseim vannak ezzel kapcsolatban, mert nem akarom tukmálni Dorkát, nem akarom, hogy sok legyen bárki számára is, viszont jó lenne, ha mernének az emberek felé nyitni. Mindenesetre nagyon jó volt otthon lenni, olyan szívmelengető volt az érzés a családom körében, ami fejben már ezerszer lejátszottam, még az előző két babánál is ... s most megvalósult. Jó érzés, hogy szeretnek minket, hogy vártak ... és természetesen ismét igazam lett: amíg pocakban volt Dorka én élveztem elsőbbséget mindennel és mindenkivel szemben. Kibújt a pocaklakó és láss csodát ő lett a középpontban. Így lenne lottó ötösöm. Este fél 7-re értünk haza nagyon fáradtan de nagyon jó érzésekkel. Ez valahogy olyan volt, mint egy általános iskolás osztálykirándulás. Nagyon vártam, előtte nap már nem tudtam aludni, amikor eljött a nagy nap jól éreztem magam, de baromi fáradtan tértem haza. Ez egy nagy utazás volt ... Dorka első de nem utolsó utazása.
Nagyon izgultam az indulás előtt. Nem tudom miért. Furcsa volt hármasban hazamenni. Jó érzés, de féltem is tőle: hogy fogja a napirendjét érinteni, hogy fog aludni, hogy fogja viselni az autóutat. Szerencsére minden rendben ment. Dorka jól viselkedett és a családom velünk együtt nagyon szereti. Nincs is ennél fontosabb. Szeretetteljes légkör veszi körül s ez így marad már élete végéig.