Egy nehéz nap éjszakája

Dorka első nyűgösebb napján és éjszakáján vagyunk túl. Tegnap délután kezdődött a vesszőfutása pukimanóval és kakibenővel szemben. Nagyon fájt a pocakja, húzta a lábacskáit a hasa felé, majd görcsösen tekeredett a kiságyban a lányom. Ekkor jött a virágesszenciás masszírozás ... hatott pár órán keresztül. Majd eljött a délután 6 óra, vele együtt a negyed óránkénti orrszívás is, mert Dorka megtaknyosodott. Nem volt elég baja aranyomnak, még tetőzött a kis napja fél 7-kor, amikor is egyszerre jött a hascsikarás, a görcsös rángatózás egybekötve a szüttyögéssel. Erre annyira bepörgette magát, hogy csak sírt, sírt és sírt, közben erősen kínlódott. A sérve miatt - köldöksérve lett egy hete - nem szabadna hagyni sem sírni, sem erőlködni ... de hogy mondjam meg egy 5 hetes gyereknek, hogy most ezt és azt nem szabad. A feje elkezdett vörösödni, majd a vörös szín átment kékeslilába. Taknya-nyála egybefolyt, patakokban folyik a könnye, közben még mindig tekereg, ekkor már a kezemben. Én is sírok, hogy mit csináljak, hogyan segítsek, mondjon már valamit ... hiába szólítgattam, hiába nyugtatgattam, hiába csináltam bármit, nem segített ... és jött pár másodperc hirtelen néma csend s közben leállt a szívverésem is, mert a legrosszabbra gondoltam egyből. Nem lélegzik Dorka, most mi lesz ... lefutott előttem az életem, már a pánik is kitört rajtam, amikor egy nagy pukkanással könnyített magán a babám és újra felsírt. A levegő visszatartás valószínű egy nagy tolásnak volt köszönhető, de bennem megállt az ütő is. Nem kívánom senkinek sem ezt az 5 másodpercet. 5 másodperc: minden eszembe jutott, csak a mentők és a doki telefonszáma nem. Belegondolni sem merek ... Kriszt hívtam, hogy azonnal jöjjön haza és valami homeós cuccot hozzon Dorkának a pocakjára, mert sikogat a gyerek, olyan fájdalmai vannak. Mindenesetre végiggondoltam, hogy semmit sem tudok például egy csecsemő újraélesztéséről, nincs benne a telefonomba semmi olyan telefonszám, akit ilyenkor segítségként lehetne hívni. Ma pótolni fogom a hiányosságaim. Emlékszem, még terhesség alatt el akartunk menni baba-életmentő tanfolyamra, de a védőnő nem tudott segíteni akkor, majd elmaradt az erre irányuló érdeklődésünk, pedig nagyon kellett volna. Kellett volna ahhoz, hogy magabiztosan kezeljek egy ilyen helyzetet. A légzésfigyelőt beüzemeltük, ha működik, ha nem ... most úgy néz ki, hogy rendben lesz. Legalábbis a próbák alatt átment a teszten. Tanulmányoztam a légzésfigyelőhöz kapott kiskönyvet, amiben benne vannak az életmentés alapjai. Nyilván én ezzel sokra nem fogok menni, de legalább van rálátásom egy kicsit a dologra. 

Visszakanyarodva, Krisz hazaért, hozott Gripe Water-t és babamosoly teát, mert úgy néz ki, hogy nekünk az Infacol nem használ. Az éjszaka nagyon nyugtalanul telt. Legfőképp nekem és Krisznek. Félóránként fent voltam, alig aludtam. Krisz fél 6-kor tudott lefeküdni reggel. Folyamatosan szívtuk Dorka orrát, mindig valamelyikünk ránézett, közben fel-fel nyögött és jött a puki és kaki is ... megszoptattam kétszer az éjszaka folyamán. Nagyon rossz érzésem, volt, nagyon sajnáltam a gyerekem. Mit érezhet ... mennyire fájhat neki ... meg sem tudja mondani hol és mi a gondja-baja ... Aztán reggeli mosoly elmaradt Dorkától, gondoltam folytatódik tovább a tegnapi nap. Végigszenvedjük a napot, de jó lesz ... lemondjuk a családi programot is. A napunk a reggelivel indult, majd a szokásos torna és a masszírozás után át akartam öltöztetni Dorkát pizsiből szép ruhába, amikor akkora gyomorkorgásra lettem figyelmes, hogy megálltam egy percre. Még jó, hogy megálltam. Az én ici-pici lánykám akkorát rottyantott, hogy az egész pelenkázó asztal velem együtt, a kukán át, a gyerekem nyakáig egy merő szar lett. Úgy rendesen úsztunk szó szerint. A kutya menekült ki, én visítottam a röhögéstől, közben Krisznek kiabáltam, hogy jöjjön gyorsan segíteni, mert történt egy kis baleset. Dorkán nem volt egy négyzetmilliméter, amit úgy meg lehetett volna fogni, hogy ne kelljen másnak is egyből zuhanyoznia. Mindenesetre jött apa, így ketten nagy nehezen kivakartuk a szarból szó szerint ezt a pirinyó kis emberkét. Erre az uram elsütötte a szokásos poént: "Még jó, hogy nem léptünk bele!" :)
Ez kellett ahhoz, hogy visszakapjam a mosolygós babámat. Azóta fülig ér a szája folyamatosan. Igaz, néha erőlködik még, de nem annyira vészes. Már csak a náthásságnak kellene elmúlnia és minden visszaállna a régi kerékvágásba. Sajnos a gethát valószínű tőlem kapta el. Én is beteg voltam másfél napig, a homeos Ossilocossinum hatott. Elmúlt a fejfájás, a levertség, az orrfújás, a láz és a köhögés 6 db fiolától, nyelv alatt szopogatva. A torokfájásból nem tudok teljesen kijönni. Egyszer úgy éget, majdnem meggyullad a torkom, másnapra az izlandi zuzmónak köszönhetően elmúlik s egy kicsivel hidegebbet eszem, iszom, már újra fáj a torkom. Amióta szültem, ez van. Most nekiálltam Elevit terhesvitamint szedni. Kifejezetten szoptatásra ajánlják, hogy pótolhassam Dorka által elkommunizált vitaminokat, ásványi anyagokat és nyomelemeket.
A mosolygós csöppöm most is itt alszik mellettem és nyugodt végre.