Ahogy az előző bejegyzésemben írtam, a karácsony Dorka Jézuska anyukája haragszik, mert este kint mászkál a sötétben a gyerek című etűdjével kezdődött december 14-én, Krisz elmenetelének köszönhetően. Anyósoméknál karácsonyoztunk, jó hangulatban. Nem az ajándékozás, hanem az együttlét volt a lényeg.
Szólt a csengő, a Mennyből az angyal, Dorka bement a szobába, tátott szájjal, azzal az igazi gyermeki ámulattal nézte a karácsonyfát és az igazlomtól-e vagy a meghatódástól, de könny szökött a szemében és annyira de annyira imádni-való volt. Én nagyon-nagyon ritkán sírok - volt ez így 18.-áig - talán egy kezemen meg tudom számolni az összeset, de nekem is kijött a könnyem.
Csak állt a fa előtt és nézte, majd amikor szemügyre vett minden apró részletet, nekiállt ujjongani, milyen "ajanos a Jézussa, milyen szép pát hozott" - betű szerint.
Erre vártam!!! Erre az őszinte, a karácsony csodájában tiszta szívvel bízó gyermeki örömre. Aki a karácsonyfának örül a legjobban - eszébe sincs a szépen becsomagolt ajándékoknak nekiesni -és a Mennyből az angyalt még milliószor kéri és tudja is énekelni! Olyan tiszta ez a gyerek!
A tavalyi karácsonyon Dorka azt hitte a szépen becsomagolt dobozokra, hogy építőkocka és nem volt hajlandó kibontani az ajándékokat, pár órán keresztül építette a tornyot, aztán az egyik dobozban miután hallotta, hogy zörög valami, kibontotta, majd a többit is :)
Persze szólntunk neki, hogy hozott ám a Jézuska ajándékot is, aminek aztán persze nagyon örült.
Vacsoráztunk, hazamentünk és vége volt a napnak.
Íme pár kép:
 |
| Hosszú-hosszú perceken keresztül csak nézte a "taácsonpát!" |
 |
| Győri nagyszülőkkel |
 |
| Dorka&anya |
 |
| Dorka és apa - az igazi boldogság - :) |
Helyesek vagytok :)
VálaszTörlésKöszönjük szépen! :)
TörlésTanulnom kene Toled...es igyekszem is. Mig en folyton nyavalygok te mindenben megprobalod latni a pozitivat megha nehez is.
VálaszTörlésTudom, hogy nem egyszeru az eleted es bar erezned igy ismeretlenul is hogy minden tiszteletem a Tied...es...es hogy Dorka hajat legszivesebben Lily fejere ragasztanam:)
Az utolsó mondaton jót mosolyogtam! :) A felét oda is adnám! :-) Csak dorka nem engedi levágatni ...
TörlésMindenkinek az adott és aktuális problémája a legnagyobb és a legelviselhetetlenebb. Ha lelki dolgokról van szó, azt sokkal nehezebb kezelni és lelket gyógyítani, mint a te esetedben is - olvastam a blogot, írtam is - mint nálunk, amikor az élet hoz egy döntést és ahhoz kell, ha a fejünk tetetjére állunk akkor is alkalmazkodni.
Én alapvetően nagyon pozitív gondolkozású vagyok, bár voltak mostanság mélyrepüléseim is, de ahogy Dorkára nézek, mindig az jut eszembe, hogy erre az összetört anyára fog emlékezni majd nagyobb korában?????? Hát ezt nem engedhetem meg magamra. Nálam is sokszor elszakad a cérna, kikiabálom magam és megyünk tovább. De alapvetően én a belsőmmel abszolút meg vagyok elégedve, a külsőmet elfogadom és így valahogy egyben vagyok. Önismeret ... úgy, hogy magadat nem csaphatod be, azt hiszem ez a legnehezebb. Ha szembe mersz nézni magaddal, a belsőddel, a külsőddel, az életeddel és tudod, hogy min kell változtatnod és megszületik az elhatározás a változásra, az élet segít, hidd el. Elsősorban azt kell nézni, hogy TE miben tudsz változni, vagy tenni a változásért és nem mást okolni, hibáztatni, másban hibát keresni. És meg kell tanulni elengedni, nemet mondani. Én most ezt gyakorolom...
Dorka fantasztikus. Csodállak hogy tudtál mosolyogni pedig tudtad hogy elmegy Krisz...szép ünnepet varázsoltatok a kislányotoknak.
VálaszTörlésHogy vagy? Hogy van Dorka? Hogy van Krisz?Sokat gondolok Rátok!
Köszönöm, drága vagy! Igyekszünk, hogy jól legyünk! :)))
TörlésÉn mindent megteszek és siker! :)
Ezen a bejegyzésen most meghatódtam! Ennél szebb karácsonyi ajándék nem kell, mint h lásd a gyerkőcödet örülni :)
VálaszTörlésIgazad van nagyon! Én is mindig elérzékenyülök, amikor az első képre nézek! A CSODA ... nagy betűkkel! :)
Törlés