Szösszenet nektek!

Először is tiszta szívből köszönöm a hozzászólásokat!

Tényleg! Nagyon hálás vagyok nektek, hogy ennyire mellettem/mellettünk álltok és támogattok.

Durva támadást nem nagyon kaptam az írásaim miatt, talán 2-szer, mindkétszer pasi írta, privátban, akik amikor már rájöttek, hogy ebből nem lesz dugás sértve férfiúi hiúságokat egyből a jó nőből ribanc lettem.

Nagyon röhögtem.

Köszönöm nektet, hogy vagytok, akik előbújtak az olvasás mögül és névvel írtatok kommentet az előző bejegyzésbe, nektek külön, azoknak, akikkel az elejétől kezdve együtt vagyunk meg pláne!  

A zárt blog még csak gondolati szinten van meg bennem, viszont okot nem tudok rá írni.

Anyám, a húgom is olvassa közbe-közbe, akik előtt nyitott könyv vagyok abszolút, még a fű kipróbálását is tudták annak idején 16 éves koromban. Nem tudok hazudni, igazságot ferdíteni sem. Gondolhatjátok, az előző bejegyzésem majdnem 4 hét alatt született meg, illetve érlelődött már gyakorlatilag 2 éve. Estéket agyaltam végig, hogy Dorka érdekeit szem előtt tartva hogy tudom megfogalmazni úgy a dolgot, hogy ha egyszer ezt visszaolvassa - márpedig azért írom -, megértse a történetet, átérezze és világos legyen neki minden: mit miért, minek mi volt az oka, hogy apának ő a tündérkéje akkor is, ha fene fenét eszik, hogy ő a legfontosabb és a legszebb drágaköve, hogy miért voltak a megborulások részéről, miért zokogott a parkettára rogyva, miért kellett a karácsonyokat úgy tölteni, ahogy töltöttük, miért nincs most és miért vagyok sokszor én is feszültebb, miért kell sokat dolgoznom, miért vágyom sokkal jobban Dorka ölelésére, közelségére, miközben megőrjít az egyszemélyes felelősség, döntéshozatal, hogy helyt kell állnom mindenhol, Majával is foglalkozni.

Igazából eddig is majdnem mindent én csináltam, de a felelősség osztott volt, a döntés szintén, ha ügyeletre kellett futni ott volt mellettem valaki, ha ölelésre, bújásra volt szülségem, megkaptam és volt egy határtalanul mély érzelem, ami életben tartott minket a legnehezebb napokon is. Volt kihez szólni, volt, aki esténként jó éjszakát kívánt. Arról nem beszélve, hogy Maját most csak közösen Dorkával tudjuk levinni, így még a cigi szünetem is elmarad, mert 2 kézzel egyszerre gyereket irányítgatni, közben Maját is terelgetni - bár Maja elég ügyesen sétáltatja Dorkát :) -, cigizni és light kólát inni nehéz. Nekem nem megy vagy legalábbis elég nehézkes. Emellett boltba szintén közösen tudunk menni, ha csak egy tejfölért kell lefutni, amúgy igyekszem mindent elintézni 3 óra előtt, hogy mikor Dorkával hazamegyünk a bölcsiből már minden meglegyen - mindent kb. 1 óra alatt -. Azt hiszem egy napunkról külön bejegyzést fogok írni.

Szóval nem egyszerű egy 2 évessel hosszútávon egyedül. Nyilván nem vagyok egyedül ... van egy anyám, egy apám, egy húgom, akikre bármikor mennyi időre bármikor. Van egy anyósom, egy apósom akikre szintén - korlátozva. És persze van egy Katink is, akire bármikor ... és ott vannak a barátok, akik elég korrekten lemorzsolódtak szerencsére.

Ha durva bántást kapnék, amit pont leszarnék egyébként - nem ez lenne az oka - a zártságnak, talán az, hogy ott kiadhatnám a feszültségem, de amíg még írni is nehéz róla nem fogom zárttá tenni a blogot. Én a negatív, okoskodó kritikától nem félek, sőt építenek, ha rólam van szó, ahogy meg írtam, ha valaki a gyekem bántja, elásom, komolyan.

Köszönöm a megértéseteket, hogy itt vagytok, hogy mellettünk!

Hatalmas ölelés mindenkinek érte!!!!!

Hát akkor induljon egy új év, új élet!