Szenteste nálunk, otthon és a szilveszter és az új évi konklúzió

Egybe írom, mert eltelt, szerencsére gyorsan, eddigi életem leggyötrelmesebb hetén voltunk túl.

Utáltam tiszta szívből, de Dorka miatt jó kedvet erőltettem magamra és azt hiszem mindenki.

Talán az idei viselhetőbb lesz ...

24-én este nagy szervezések, kavarások - anyóspajtás -  a győri kirendeltség nálunk töltötte a karácsonyt - Krisz ekkor már nem volt itthon -.

Dorka elől mindent el kellett a legdurvább rejtekhelyekre dugni - volt olyan cucc, amit a szomszéd csaj rakott el, mert amit Dorka művelt, az egyrészről nagyon megmosolyogtató volt, másrészről geciség ... mindjárt megértitek, az utóbbi szót nem is szoktam használni, de most valóban az volt a csajom -.

Mivel az előkarácsonyra is már én sütöttem annak ellenére, hogy már 2 éve fogadom, hogy most aztán biztos nem, sikeredett 7 féle édesség. Majd jött 24.-ére az újabb 7 féle finomság, plusz hidegtál kolbásszal töltött hússal, franciasalival.

Mindezt csak úgy tudtam megoldani, hogy Dorkát be kellett vonnom, mert Szenteste napján kívül nem volt segítségem, ugyanis mindenki sikeresen belemerült a Krisszel kapcsolatos önsajnálatba és önmarcangolásba és a jaj mi lesz saját magával című történetben. Addig mindenki a hülye segítségével akart jönni, persze a karácsonyi - meg is értem valójában miért- előkészületekkel egyedül maradtam ... bocs Dorkával.

Dorka mindemhol azt leste, mibe tud belekötni és bebuktatni. Írd és mond! Mindenben!

Észrevette a karácsonyfatartót:

"Te aja, ez nem a taácsonpa tajtója?"

"De, az Szívem!"

"Na ude moooodtam én, hogy nem a Jézuska hozza a taácsonpát???!!!"

"De szívem ő hozza, csak mivel nehéz a karácsonyfatartó, azt anyának kell segítenie a Jézuskának!.

Megemelte/megemlete volna a tartót és mivel nem bírta el, ezért belenyugodott a válaszba.

Bolti bevásárlásnáál:

"Te aja, ez a csomagojópapíj?"

"Igen, az Szívem!"

"Na ude moooodtam, hogy ezt nem a Jézuska hozza, hanem más?"

"Dorka! Azzal a papírral a füzeteket szokták beborítani és a szülinapi ajándékokat!

"Ja, téjjjeg! Az én szüjinapi ajándékom is ilyennel vot csomagooooova!"

Azért arra elfelejtik az embert felkészíteni, hogy csípőből vágjad, gondolkodás nélkül a válaszokat a gyerekednek, ugyanis ha minimális hezitálást érez rajtad, akkor kész, véged ... ő is kételkedni kezd. Nálam ez párosul a fülig érő szájjal, mivel nem tudok hazudni. Dorka szerint ilyenkor "aja bóóódog!" - persze, miközben vért izzadok, hogy be ne bukjak.

Kis geci módon - tudom nagyon csúnya - de leste, hol tud bebuktatni.

A fenti két példa csak a legapróbbak, mondhatni óránkánként jutott 2-3 hasonló kérdés. Az a legjobb, amikor közösségben, boltban teszi fel teljes hangerővel a kérdéseit, megáll a levegő, mindenki rád szegezi a szemét, hogy vágod ki magad és totál nyugalommal, fülig érő szájjal élből van mindenre két olyan zárt mondatod, hogy eszébe ne jusson tovább faggatózni ... és minden megy tovább. Ezt a részt bírom a legjobban, hogy 2 másodperces néma csend - légyfing hallása után -, miután megáll a kezedben a tej a kosár és a polc között ... mintha misem történt volna, zajlik az élet tovább.

Szóval szenteste ebéd előtt elvitték anyósomék a gyereket, addig kitakarítottam és karácsonyi hangulatba öltöztettem a lakást, fát díszítettem, összeállítottam a kaját. A nagyját már előtte nap Dorkával elkészítettük, még egy süti be kellett fejeznem.

A tavalyi 10 darab díszhez képest, egész sok volt most a fán és azt gondolom, az idei lett a legszebb. Jövőre kell még girlandot vennem, mert azt nagyon hiányoltam.

Ez volt az idei képeslapunk a barátoknak, családnak. Mind sk és mind mástól. A D betűt ábrázoló gömb pl. Dóritól van, Dorka első karácsonyáról, a két szív Zsu ajándéka, amikor még Dorka csak terv volt ... jobban mondva ezen szívek után megkapása után egy héttel készült nagy hutyutyu közepette Szilveszterkor :)

4-re kellett volna visszaérniük, ami nekem azt jelentette, hogy fél 4-kor puccban állva készen vagyok, de csak 5-re jöttek egy telefonhívás nélkül.

Kapcsolatm zenét, majd apósom jelezte, hogy azonnal kapcsoljam ki, mert ez nem karácsonyi zene. Karácsonyi zene volt, csak együttes játszik rajta és nem fúvószenekar baszod. Mindezt még az ajtóból közölte ... majd megegyeztünk annyiban, marad, mert én így gondolom tetszik vagy sem.

Kajálás, minden elfogyott, gyors ajándékozás, Dorka játék, szeretetkör stb ... le tudtam volna okádni a fát tiszta szívemből, nagyon szarul éreztem magam. egész heti/bocs két heti igyekezet és szép lett nélkül... no comment. Alig vártam elmenjen mindenki, emellett lelkileg is nagyon szarul voltam.

Másnap anyámékhoz mentünk, ahol nagyon jó és szép volt, bár hiányzott Krisz mindenhonnan.

26-án jöttünk haza, 27-én lehullott a fa.

Levittük Dorkával a szeméttárolóhoz, ezt azzal magyaráztam, hogy a száraz levelek meg ne bökjék a Jézuska kezét ... ezért mi visszük le, így segítünk a Jézuskának. Ekkor már full beteg voltam. Kötőhártya-gyulladásom lett, köhögtem. Mindegy, végigtoltuk 27.-étől szilveszterig a napokat a siserehaddal, akiknek előre jeleztem, hogy beteg vagyok, ne jöjjenek, aztán persze az egyedüllétemre hivatkozva mindenki eljött, majd messze ülnek tőlem - mondták. Másnap mindenki hívott, hogy kötőhártya gyulladásuk van.

Mindig mi szoktunk menni mindenhova. Ám most fuvar hiányában mindenki hozzánk jött. 26-31-éig 28-an voltak nálunk. Minden emberre főztem, sütöttem vásároltam. 

Annyira leszedálva éreztem magam, viszont jó volt, hogy nem volt időm agyalni.







Természteesen HK-s fülvédő a húgomtól!



No comment - lelencgyerek









2 grácia



Ismét egy kibaszott HK-s táska édes drága Judittól, amiben a hercegnős "topogós" üvegcipők vannak a hercegnős kiegészítőkkel -tiara, nyaklánc, fölbevaló - amit Zsuéktól kapott. 



Hercegnő





A Szilveszter napközben gyötrelmesen telt. Többször elpityeregtem magam amiatt, hogy mindenki boldog- vagy legalábbis azt erőlteti magára-, nem tudtam még ekkor elképzelni, hogy a Himnuszt egyedül hallgatom Krisz nélkül, egymást átölelve, ahogy szoktuk, a házasságkötésre kapott gravírozott pohárból isszuk mindketten a gyerekpezsgőt, a többiek a rendeset és amikor végignéztem a szobán, minidg ugyanazt a 10 embert láttam magam körül már hosszú-hosszú évek óta, miközben a lakásunk bármelyik ablakán kinézve premier plánba nézzük a tűzijátékot mind a 12-en és valahogy ez mindenkinek könnyet csalt minden alkalommal a szemében - legyen nő vagy férfi -.



Viszont nagyon-nagyon kedves barátaim látogattak meg 11 körül, akikkel általában évente egyszer találkozunk, sokat beszélünk telefonon és szoros kapocs van közöttünk. Együtt néztük a tűzijátékot, ők bort és gyerekpezsgőt ittam a gravírozott pohárból. Együtt paráztunk kűrtőskalácsot majszolva, hogy Dorka fel ne keljen, mert gyökér módon a hátsó udvarunkból is indítottak rakétákat - 4 társasház tűzfala képezi az udvarunkat ... innen engedélyt adni rakéta-fellövésre felelőtlenség volt. Bárkihez beszállhatott volna egy eltévedt vagy rosszul fellőtt az ablakon keresztül. Egyébként a TV is foglalkozott vele. Mindenesetre a belvárosban véget érő tűzijátékot követte a Dózsa-pályáé, tőlünk 25 méterre majd a Szigeti, szintén 25 méterre csak a másik irányban és amikor vége lett mindennek, akkor következett az udvari, amit aztán gyorsan beszüntettek a lincselés lehetőségét felmérve. Annáék fél 2 körül mentek el, őket is várta otthon kettő gyerek, én fél 5-ig nem tudtam aludni, csak forgolódtam, természetesen Dorka meg sem rezzent, viszont fél 10-kor keltünk.

Hátra kellett menni a garázshoz tejért, mert elfogyott fent a lakásban. A garázsunk feljárója csikkszőnyeggel volt borítva.

Az a hiedelem, hogy amit csinálsz Újév napján, azt csinálod egész évben, na hát akkor én dekket szedek nullahuszonnégyben.

A szomszéd asszonyommal kiokoskodtuk, hogy a garázsunk felett lakó sutyerák fősulisok az udvarra szórták egész éjjel a csikkeiket, azt el sem mesélem Ritáék előtt- szomszédasszony - mi volt a másik oldalon ...

Összeszedtem a csikkeket egy zacsiba, Dorkát rábíztam Ritára és felmentem a szomszéd lépcsőház legfelső szintjére és felakasztottam a zacsit a kilincsre egy szép üzenet - amiben a megöllek, kiheréllek, megetetem veled és stb ... szavak is szerepeltek persze aláírással.

Nem történt egész nap ezzel semmi. Majd este 11-kor indul az after a szomszédban. Két-két tetőablakunk néz egymással szemben. Én is az egyikből kilógva cigizek, én a kukába dobom az elnyomott csikket. Látom, hogy az, amelyik a "legrottyabbul" van, ledobja a garázs elé ismét a cigit.

Elkapott a harci kedv, átüvöltöttem neki - egyik társasházból a másikba visszhang és egyebek mellett - ha még egyszer ledobja, tőből visszatöröm az összes csontját, majd azzal verem agyon.

Másnap reggel, mikor szokásos kutyasétás körre mentünk, össze volt takarítva a garázs előtt. Szóval lassan megtunlják a kreszt, ahogy apám mondaná :)

Az van, hogy rajtam minden látszik, a nem tetszésem kiül az arcomra minden egyes alkalommal és a pofámat sem tudom tartani.

Most mégis erőt kellett venni magamon, mosolyogni, még ha egy kibaszott hazug mosoly is volt, de kellett Dorkának.

Anyámék, Juditék segítsége nélkül nem ment volna. Juditék annyit csöveznek nálunk, hogy az örökbefogadás gondolata is felmerült már bennem. a párja mindent megcsinál, mindent megszerel, elvisznek akárhova. Dórinak is olyan jó volt egyszer-egyszer kiönteni a szívem, még ha csak írásban is, sokat segített.

Aztán Dorka egyre többször kérdezgette, hogy "aja szomojú????" és amikor egyik reggel jöttem ki a hálóból, Dorka valamit ügyködött kint, hétágra sütött a nap és gyönyörködtem benne, elmosolyogtam magam, majd Dorka megszólalt: "Jééééé! Aja mosolyog, tudod, úgy igazibóóóóó!" - ez akkora pofáncsapás volt, miközben melengette a lelkem, hogy egy kétéves mennyire okos. Hazug mosoly - nem hazug mosoly. Ismét beigazolódik, hogy minek megjátszani magunkat.

Másnap este megébredt és kijött:

D.: - "Aja, apa nem miattam ment el, nem temiattad ment el, hanem mej dódoznia kejj ugye?"

Én: - "Persze szívem!"

D.: - "Én ejjőőő csak Rozi mamával és vejed akajok beszééééni, mással nem, mamáék ott hagyták ejedüj, apa egyszer hazajön ugye?"

Én.: - "Persze Kincsem, hogy hazajön majd egyszer, hiszen mi vagyunk neki a legfontosabbak!"

Oda hívja Maját is, aki egy hétig várta éjjel-nappal az ajtóban Kriszt és azt mondta neki: "Maja, ne legyél szomojú, apa hazajön, aja te is bódog legyél és akkooo én megyek ajudni!"

Bármennyire óvtuk Krisszel, bármennyire féltettük, mindent ért, mindent tud ...

Az elején nagyon haragudott Kriszre, mert elment, de aztán beszéltek telefonon és azóta újra "apa a szejeeeemem!". Most már történeteket mesél róla, olyan részletességgel, hogy sokszor nekem is vissza kelll gondolnom, vagy itt visszaolvasnom, hogy tényleg úgy volt-e ... és úgy volt. Pl hogy összeszarta az egész nyaraló teraszt 2012 nyarán és apa hogy nevetett rajta.

Nem lehet hazudni, nyilván itt nem a szóbelire gondolok, teljesen felesleges.

A legfontosabb ember az életemben a gyerekem és nekem most az a dolgom, hogy ne sérüljön, hogy mindig az a vidám, kis jókedvű Vidorka legyen, aki mindig is volt és a lehető legszebb életet biztosítsam neki :)

Jól telnek a napjaink, sokat nevetünk már, sokat bohóckodunk és imádom egyszerűen a gyerekem.

Minden erőm, szeretetem benne van, kialakult a napirend, ami majd a következő bejegyzés témája lesz.